Nem kicsit. Nagyon. A szerencsénk, hogy akadt egy csapat, amelyik nálunk is inkább. Különben már most bajnok lehetne. Mi meg máris elkezdhetnénk a jövőn gondolkodni. Ehelyett kaptunk még egy hét reménykedést – ízlés szerint haladékot.
Valószínűleg nem volt másik meccs a szezonban, ami ennyire felbosszantott volna. Pedig nem is kaptunk ki. De valószínűleg nem is volt a szezonban ilyen iszonyatosan gyenge ellenfelünk, mint az Elche. Nem csak általában véve, hanem konkrétan tegnapi produkciója alapján.
Bajnoki álmokat szövögetünk, miközben képtelenek vagyunk leverni egy olyan csapatot, amelynek nem volt kettő darab épkézláb elgondolása az egész meccsen. Bajnoki álmokat szövögetünk, miközben a messze földön híres kreativitásunkat sikerült kilátástalan és görcsös automatizmusokká silányítani. Bajnoki álmokat szövögetünk, miközben a játékosaink már a tizedik percben levegőért kapkodnak, a második félidőre meg jártányi erejük nem marad. Van reális alapunk bajnoki álmokat szövögetni egyáltalán?
Nincs, de attól még kötelező szurkolni-szorítani érte!
Nem kicsit. Nagyon. A szerencsénk, hogy akadt egy csapat, amelyik nálunk is inkább. Különben már most bajnok lehetne. Mi meg máris elkezdhetnénk a jövőn gondolkodni. Ehelyett kaptunk még egy hét reménykedést – ízlés szerint haladékot.
Valószínűleg nem volt másik meccs a szezonban, ami ennyire felbosszantott volna. Pedig nem is kaptunk ki. De valószínűleg nem is volt a szezonban ilyen iszonyatosan gyenge ellenfelünk, mint az Elche. Nem csak általában véve, hanem konkrétan tegnapi produkciója alapján.
Bajnoki álmokat szövögetünk, miközben képtelenek vagyunk leverni egy olyan csapatot, amelynek nem volt kettő darab épkézláb elgondolása az egész meccsen. Bajnoki álmokat szövögetünk, miközben a messze földön híres kreativitásunkat sikerült kilátástalan és görcsös automatizmusokká silányítani. Bajnoki álmokat szövögetünk, miközben a játékosaink már a tizedik percben levegőért kapkodnak, a második félidőre meg jártányi erejük nem marad. Van reális alapunk bajnoki álmokat szövögetni egyáltalán?
Nincs, de attól még kötelező szurkolni-szorítani érte!
Egyéni értékelő:
Pinto – ő az igazolás arra, milyen nehéz volt Valdés-nek éveken keresztül úgy játszania, hogy a hosszas semmittevés mellett meccsenként mindössze egyszer-kétszer kellett tennie valamit. És azt a bizonyos valamit úgy, hogy ne legyen belőle kapitális marhaság. De ő az igazolás arra is, hogy minden kapus szíve mélyén egy trófeákat eldöntő meccshőse csatár rejtezik. Plusz ő az igazolás arra is, hogy a jó kapus személyisége nem keresheti mindenáron a feltűnést, meg kell elégednie a háttérszereppel. Egy olyan a háttérszereppel, amely leggyakrabban hálátlan. Konzervatív gondolkodású lévén, nem különösebben ragaszkodok ahhoz, hogy a dögunalom közepében a kapusunk biztosítsa számunkra az adrenalinlöketeket – 5
Alves – a tegnapihoz hasonló produkciói adhatnak okot számomra, hogy sok egyéb szempont ellenére is szívesen adjak neki további éveket nálunk. Bár a támadásépítésünk továbbra is halálra van ítélve „miatta”, ő egyike azoknak, akik még a legkilátástalanabb helyzetekben is hajlandók rengeteg melót a pályára vinni. Ráadásul tegnap főként (végre?) védekezésben sikerült mocsokul odatennie magát. (Más kérdés, hogy ez lenne a minimum.) Legalább négyszer fogott meg ellenattakot becsúszó szereléssel, azt meg nem is számolhattam, hányszor sikerült „egyszerűen” már szemből érkező ellenfeleket megfognia. Más kérdés, hogy ehhez semmi más nem kellett, mint elővenni a régen jól bevált figurát: ha nem a vonal mellett helyezkedik, akkor nyilván neki is könnyebb feladata lesz védekezésben – 8
Bartra – megint csak azt mondhatom, hogy nem a kezdőbe kell középső védőt keresgélnünk, merthogy máris adott! Elnézve az utóbbi heteit, gyakorlatilag kész játékosnak tekinthetjük, olyannak, akire egy BL döntőt is bármikor nyugodt szívvel rábízhatunk. Már eleve pozitívum, hogy milyen ritkán veszít 1-1-eket, a legnagyobb erénye mégis az, hogy ilyen fiatalon ilyen magas szinten olvasni képes a játékot. Értsd: legtöbbször már a helyezkedésével képes megállítani az ellenfeleket. Az meg egyenesen királyi hatalmasság, hogy az előretöréseivel milyen hatékonyan képes megzavarni az ellenfeleket. Végül a számunkra legfontosabb szempont is adott nála: a magas játékokban érdemben képes felvenni a versenyt bárkivel szemben. Jelen állás szerint pár év rutin és a futballvilág egyik TOP5-ös védőjét tisztelhetjük benne – 8
Mascherano – sikerült Európa egyik leghatározottabb játékosából szerencsétlenkedő bénaságot gyártanunk. Máshol talán még lehet esélye megtalálnia önmagát, itt szerintem már nem – 4
Adriano – nem kellett volna semmi mást tennünk, csak arra törekedni, hogy rá jöjjenek ki a befejezések. Akkor nagyobb esélyünk lett volna gólt szerezni – 6
Busquets – az ellenfél impotenciájának köszönhetően nem igazán kellett védekező középpályásként funkcionálnia, a többihez meg ezúttal érdemben nem tudott túl sokat hozzátenni. Pedig nagyon is van fantázia abban, amikor ő játszik feltolt irányítót – 6
Iniesta – ha nem is idén először, de tény, hogy tegnap sikerült a legjobb önmagát hoznia – kár, hogy elsősorban védekezésben. A legjobb éveinket sikerült felidéznie azzal, amilyen számban sikerült megállítania/szerelnie az ellenfeleket, ezt pedig a helyes iránynak gondolom a jövőre nézve. Ha ő lefedi a maga mögött hagyott területet, a középpályának lényegesen könnyebb dolga lesz védekezésben, ez az „egyszerű” megoldás biztosítékot jelent számunkra a kontrákkal szemben. Támadásban persze már korántsem ilyen szép a helyzet. Szokatlanul nagy számban rontott egyszerűnek látszó pillanatokban, a legnagyobb baj mégis az, mennyire képtelen volt megértetni magát a többiekkel. Rengeteg támadásvezetésünk bukott meg azon, hogy rossz irányba indult a figura, de legtöbbször szimplán elméretezett átadásokon akadtak meg az elképzelések – 7
Cesc – ő volt az egyik legékesebb bizonyíték arra, mennyire elfogytuk fizikálisan. (És nem csak ő, többeken is észlelhető volt az állóképesség hiánya.) Jól kezdett, sikerült védekezésben lefednie Xavi helyét és képes volt megérkezni a támadásokhoz is. Aztán körülbelül fél óra után gyakorlatilag eltűnt a pályáról. Azt nem tudom eldönteni, hogy fejben vesztette el a fonalat, vagy a fáradtsága okán volt képtelen érdemben a csapatjátékhoz adni, nekem az utóbbi tűnik ésszerű magyarázatnak. Ha ez igaz, a nyáron és a következő szezon közben is lényegesen jobb munkát várnék el a szakmai stábtól – 5
Messi – ő tűnik a másik bizonyítéknak arra, hogy itt bizony fizikálisan is komoly hiányosságok gyaníthatók - szintén jól kezdett és szintén elhalványult idővel. Pedig tegnap még védekezésben is észlelhető volt! Vissza is támadott, sőt labdát is szerzett! Csak arra tudok gondolni, hogy idővel fel kellett ismernie: vagy így folytatja, vagy nem marad ereje támadásokkal fellépni. Szintén a fizikai problémákra utal, hogy elvesztette legfontosabb erényeit: a robbanékonyságát, a koncentrált labdavezetést, a lövéspontosságot a befejezéseknél. Nem véletlen az, hogy az utóbbi hónapokban relatíve könnyen szerelik őt, ezt valószínűleg nem lehet csupán mentális gondokkal magyarázni. Ésszerű feltételezés az (is), hogy a jelenlegi fizikai korlátai miatt nem képes a korábbi hatékonysággal – akár egyedül is – támadásokat vezetni – 7
Sánchez – egy újabb bizonyíték a fizikális hiányosságokra, de ő inkább pozitív, mint negatív. Gyakorlatilag fél óra alatt széthajtotta magát azzal a bődületes futásmennyiséggel, amit tegnap a pályára vitt. És sajnos ez a fáradtság aztán már inkább a frusztrált pofázásba fordult a hasznos játék helyett. Persze, hogy nem jönnek be a cselek, nem működnek a passzkombinációk, ha a lábak már nem tudnak úgy reagálni, ahogy azt a fej diktálná! Az akarat és a szándék ettől még maximálisan elismerésre méltó - 8
Pedro – lényegében minden értelemben kudarc volt a tegnap estéje. Támadásban már számon se kérem ezt a nagy büdös semmit, az viszont nagyobb baj, hogy ezúttal (hasznos) melóban is a nullához közelített – 3
Tello – alig pár hónapja még voltak meccsek, ahol csereként beállva is képes volt néhány jó húzással érdemben tenni valamit. Mára ez a múlté lett, és ez nem feltétlenül az ő hibája
Xavi – ezúttal a beállítása nem a középpálya stabilitását célozta, hanem felpörgetni kellett volna azt, kreativitást adva a támadósornak
