Szezonértékelő írásunk második felében már jobbára előrefelé kacsingatunk, így a cím némileg csalóka. Az első rész itt érhető el.
Szezonértékelő írásunk második felében már jobbára előrefelé kacsingatunk, így a cím némileg csalóka. Az első rész itt érhető el.
5, Miben látod a legfőbb okát annak, hogy a nagycsapatok ellen gyatrán teljesítettünk?
bastila: A legfőbb ok nyilván Tito hiánya volt, ezzel elég jelentős hendikeppel indultunk neki a tavasznak, és ekkora akadályt még egy ilyen eredményes ősz után sem tudtunk átugrani. Talán emiatt nem is volt meg a kellő önbizalmunk a nagycsapatok ellen, különösen a Real elleni meccseken éreztem azt, hogy túlságosan félünk tőlük, pedig idén biztosan nem voltak jobbak nálunk. Messi nem volt ebben az idényben sem különösebben jobb vagy rosszabb, mint máskor, viszont most sokkal inkább rá voltunk utalva, nagyobb részben múlt rajta, hogy áll vagy bukik a szezon, mint korábban. Ennek megfelelően a lehető legrosszabb pillanatban szedte össze a sérülését, ami így végletesnek bizonyult. Persze közel sem biztos, hogy egy 100%-os Messivel most BL-győztesek lennénk, de a hiánya nem csak a saját játékának a hiányát jelentette, hanem a többiek önbizalmát is elszippantotta a hirtelen rájuk szakadt felelősség, ami Messivel a csapatban nem nyomta a vállukat. Ez viszont egy világelső csapattal nem történhetne meg, így a pszichikai felkészítés hiányosságai miatt muszáj felelősségre vonni az edzőt (illetve néhány esetben a másodedzőt) is.
johneagle: Már milliószor leírtam, de továbbra is hiszem, hogy ha a Barçánál a labdajáratás sebessége a helyén van, akkor nincs ellenfél, aki képes lehetne lereagálni a játékunkat. Ugyanakkor ennek fordítottja is igaz. Ha nem vagyunk képesek felpörgetni a játékunkat, esélyünk nincs komoly csapatok ellen, miközben a minőségbeli különbség önmagában elég meccseket eldönteni a bajnokságban. A másik alaptényező szerintem a csapat motivációja, ami minden ellenkező híreszteléssel szemben törvényszerűen (és elfogadható módon) lefelé tart az utóbbi években. Úgyszintén fontos tényezőnek tartom a belső lelki erőnk megtorpanását, ami egyrészt a Barça-Madrid viszonylatban fordult meg, illetve a BL-ben is nagyon kellett volna ahhoz, hogy döntőig juthasson a csapat.
ladlac: Ha Messit sikerül rendesen elzárni a középpályán, akkor elég nagy bajba kerülünk, ezért is örültem, hogy tavaly felmerült Drogba neve. A Milan elleni visszavágón jött ki legjobban, de többször is egy aszimmetrikus rendszerre szavazott Vilanova (a jobbszél legtöbbször csak Alvesé támadásban), amikor Villát betolta centerbe, hogy az argentin gólzsákunk több helyhez jusson. Erre a szerepkörre sokkal jobb lett volna az ex-chelsea-s tank. Nyilván az idei védekezésünk és a sok kapott gól csak hatványozta a szenvedést, negaro pedig elég korrektül elmagyarázta, hogy ez miből ered.
negaro: Részint a probléma rosszul definiáltságában. A szelektív tudat ugyanis ebbe a kategóriába inkább történelmi pályák, nem pedig jelenlegi erőviszonyok mentén sorol. Azaz csak a Real, a Bayern meg a Milan számít. Ez összesen valóban tíz meccs, azokon két győzelem, négy fájó vereség - csakhogy a felállított rendszer úgy jogtalan, ahogy van. Indokoltabb csak a Bayernt meg a Realt nézni: erre azt tudom mondani, hogy mindkét csapatnak évek átívelő során érlelt, direkt ellenünk készített játéka volt, amelyre több szerencsétlen és néhány törvényszerű okból nem sikerült - azonnal - reagálni. Ugyanakkor a taktikai változtatásaink iránya hosszú távon erre látszik mutatni. (Ezt egy másik alkalommal még kibontom.) Azt egyszerűen muszáj az egészhez hozzátenni, hogy a hat clásicóból háromszor nem Tito ült a padon - két vereség, egy döntetlen -, a BL egyenes kieséses szakasza pedig hangsúlyosan nem az a műfaj, amit egy kórházból beesett felkészültséggel ajánlatos művelni: ugyanis nem két napi videóelemzésből áll, hanem egy egész félidény folyamatainak vizsgálatából. Amennyiben ezt a kört bővíteni szeretnénk, akkor az nem megy egy-egy csapat hozzávételével. A következő szinten már egyaránt ott van a Milan, a PSG, a Málaga, az Atletico. Ellenük különösebben rossznak meg aligha nevezhető az összmérleg. A PSG elleni találkozók ráadásul fel vannak nagyítva és teljesen félre vannak értelmezve: kulcsposztokon - Messi, belső védők - megtört csapatszerkezettel, határozottan szerencsétlenül - párizsi Párizs-gólok - hoztuk úgy mindkétszer az ikszet, hogy összességében legalább plusz kettes volt a párharc. Őszintén mondom, finomabban nem megy: gondot jelent a felállított évek emlékek szerint eltorzított referenciája is. Két teljesen fasza továbbjutást produkált a csapat - alapból: továbbjutás, a nevébeben benne van minden -, de valahogy mégis az az illuzórikus kép él a fejekben, hogy nekünk az elit gárdákat is négy-öt góllal kell hazavágni. Faszt. Azok az évek már réges-rég elmúltak. Összeért a mezőny. Ébresztő, hülyeség.
vigvik: Ki volt az a barom, aki ezt kérdezte? Leginkább abban, hogy egyszerűen gyengébben játszottunk az ellenfeleknél. Amíg tavaly a három kritikus buktánk mindegyikén nyerhettünk volna, és csak nüanszokon múlott az átütő siker, addig idén a legtöbb elvesztett derbi után azt konstatálhattuk, hogy a labdarúgás sportágban lényegesen felülmúltak minket. Ez azért nem egy világbotrány, csak nehéz elfogadni. Mindenesetre én most nem tudok néhány kiragadott részletet mondani, amik döntően befolyásolták a meccseket, összességében kell fejlődnünk. A játékoskeretben egyelőre szerintem abszolút megvan a szükséges potenciál.
6, Hova és milyen erősítéseket tudsz elképzelni a nyáron?
bastila: Ezzel nem mondok nagy szenzációt, de mindenképpen középső védőt, olyan játékost, akinek tényleg ez az eredeti posztja, és bizonyított már komolyabb csapatnál is. Thiago Silva lenne elvileg a legjobb választás, de az ő megszerzésére sok esélyt most nem látok. A legutóbbi hírek szerint Koscielny lesz a befutó, azt mondom, egy bizonyos szint felett majdhogynem mindegy, kit veszünk, csak ne augusztus végén, hanem úgy, hogy az előszezon tényleg a csapat felkészítéséről, és ezzel együtt az új játékosok beillesztéséről szóljon. Azt sem bánnám túlzottan a történtek után, ha hoznánk új kapust, bár Reinát nem gondolnám jó választásnak. Támadót már nem igazolnék, Neymar érkezése épp elég újítás ahhoz, hogy ütős támadósort rakjunk össze jövőre.
johneagle: Annyira a sokadik évünk volt, amikor a védelem szinte egyszer nem tudott a legjobb felállásban pályára lépni, hogy ezzel nyilvánvalóan kezdeni kell valamit. De legalábbis törekedni kell arra, hogy minél kisebbre csökkentsük a megismétlődésének lehetőségét.
ladlac: A támadósorba már érkezett Neymar, a középpályánk jelenleg tökéletes, Valdés maradna még, Vilanova is ezt preferálja, szóval marad a védelem. Igazából már annak is örülnék, ha Bartraval komolyabban számolnánk, Thiago Silva pedig még mindig az álomigazolás lenne. Erre viszont nincs túl sok esély, szóval kíváncsian várom, hogy mit főznek ki ebből, akár egy kisebb nevű igazolás is sülhet el jól.
negaro: Erről taktikailag már félig-meddig mondtam véleményt, azt továbbra is tartom, a konkrét nevesítés nem az én stílusom. A bevásárlólista: egy erős, a beadásokat és az egy az egyeket jól érző, határozott bravúrkapus; egy ezen poszt végi feltételeknek megfelelő centerhalf; és egy konstruktív csatár - ezt viszont Neymarral úgy gondolom letudtuk. Legalábbis elméletileg. És nemcsak azért, mert nem szarja itt senki a pénzt, hanem azért, mert egy csapatépítési koncepció így tudatos. Egyszerre egyet. A középpályára senkit, sőt, a jelenlegi teljes legénységgel számolva egyenesen tilos - Thiago megtartása elsődleges. Amin egyáltalán érdemes még lamentálni az egy középcsatár, de a rentabilitás, a játéktípus itteni relatív szükséglete - értsd: ritka - és ezer más indok fényében ezt feltétlenül csapaton belül (Villa, Fabregas) kellene megoldani - legalábbis egyelőre.
vigvik: Bicepszre és vádlira kell rádolgoznom mindenképp. Kezdjük azzal, hogy kitesszük a féket - nem írom le újra. Egyébként előre már értelemszerűen nem kell senki, viszont ha Villa valóban távozik, akkor végképp nem marad tisztességes középcsatárunk, ami némileg azért már aggasztó. (A kommentekben felmerült Torres neve nem régen - én is szeretek eljátszani a gondolattal...) A középpályához bűn lenne hozzányúlni, remélem, Thiago is marad. Ha esetleg távozik, akkor sem hoznék ide új embert, hanem Sergi Robertónak adnék lehetőséget. Kapust előbb-utóbb ugye venni kell, én pártolom, hogy ez még idén nyáron történjen meg, és folyamatában építsük majd be az új delikvenst.
A védelem az nehéz kérdés. Először is nem tudjuk, hogy jövőre merre kormányoz Tito. Ha az idei összkép marad, akkor egy olyan védelem felé kell mozdulni, ami elsősorban (felállt) védekezésben erősebb a mostaninál. Ehhez szerintem masszív erősítés kellene - az állandó Thiago Silva pletyik ezt az irányt sejtetik. A másik lehetőség, hogy a letámadást újra csúcsrajáratjuk. Ez tűnik értelmesebb opciónak, viszont valamilyen értelemben visszalépés lenne a fejlődésben - ettől függetlenül én ezt preferálom. Ez esetben is szükség van új emberre - sajnos Puyolra masszívan számolni már egyszerűen dőreség lenne -, de talán nem olyan égetőek a problémáink.
Még ide egy megjegyzést biggyesztenék: gyakorlatilag az utóbbi tíz évben ökölszabály lett, hogy az egyik oldalon converted back kell a csapatba. A Belletti-Gio/Sylvinho páros helyett Oleguer(!)-Gio párral nyertünk BL-t, idénre meg Abidal helyett Alba jött, és rögtön szétesett a védekezésünk. Különösen, hogy egy szűrővel játszunk, ez fontos probléma lehet, dehát az Alvés-Alba-Adriano trióból ki akarna most eladni? Persze ők mindhárman converted backek, ha úgy nézzük... Középpályásból konvertáltak...
7, Mit vársz a következő évtől?
bastila: Leginkább azt, hogy Tito az egész szezonban együtt dolgozhasson a csapattal, és láthassuk végre, hogy mire képes normális körülmények között. A bajnokság megtartása most egyáltalán nem tűnik lehetetlen küldetésnek, ahogy az sem, hogy jövőre nyerjünk meg egy clásicót úgy, hogy annak legyen is értelme. Neymartól nem várom el, hogy már rögtön szeptemberben tökéletes szimbiózisba kerüljön a csapattal, tőle sokkal inkább azt várom, hogy adjon valami pluszt a játékunkba, hogy változatosabbak és kiszámíthatatlanabbak legyenek a támadásaink. Jövőre jobban előtérbe helyezném Alexist és Fábregast is, és ha sikerül megtartani Thiagót, akkor neki is sokkal több lehetőséget adnék, elvégre Xavi egész biztosan nem bír még egy szezont 60 meccsel. És ami a legfontosabb: nem szabad ennyi gólt kapni, azaz a védekezést kell legelőször rendbe tenni.
johneagle: A Real pillanatnyilag nagyon képlékeny, van esély, hogy az Atlético Falcao távozásával „visszatér megszokott önmagához”, a többi spanyol csapatnál egyelőre nem látszik olyan ok, ami jelentős és pozitív változásra utalna. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a Barça jövőre is a bajnokság egyik legnagyobb esélyese lesz.
Jövőre VB, máris tudjuk, hogy a klubszezon nagyon zsúfolt lesz, ezért a spanyol kupában nagyon szívesen látnám, ha egy „B csapat” játszana, akár végig. Hogy mire lehet képes a sorozatban, nem tudom, de nem is hiszem, hogy az elsődleges prioritásunknak kellene lennie.
Azt se bánom, ha jövőre valaki világosan kimondja: a Barça elsődleges célja egy nagyon meggyőző BL idény. Nem feltétlenül kárpótlásként a szurkolóknak, inkább azért, mert a játékosok annyira véresen komolyan veszik majd. Ha a korábbi években el is lehetett volna intézni egy „sebaj” megjegyzéssel a Milan-PSG-Bayern meccseken látottakat, a 0-7-nek legalább arra elégnek kell lennie, hogy ne csak szavakban, de a pályán is érezhető legyen a csapat tagjain, most aztán a végsőkig megfeszülnek azért, hogy a BL-ben akár a döntőig meneteljenek.
ladlac: Remélem fejlődik a rendszer, Tito finomít majd a részleteken, és sikerül jobban teljesítni a komolyabb csapatok ellen is. Ne lepődjünk már meg tizedjére is a Real letámadásán, vagy ne legyen annyira kétségbeejtően ötlettelen a játék még egy (egyébként zseniális) Bayern ellen sem.
negaro: A taktikai irányvonalak kiteljesítését és megszilárdulását. Példának okáért a konstruktív csatárjáték felépítését az első Guardiola-idény mintájára. (Mindez persze csak egy lehetséges irány.) Néhány berögzött, rossz gyakorlattal történő szakítást, gondolok itt elsősorban a védelmi személypolitikára, Xavi erejének a beosztására vagy a jobboldali támadóposzt racionalizálására. A Messi jelenléte okozta játékbeli problémák legalább enyhítését, ha nem is teljeskörú orvoslását. Ez bőven elég. Mindezeken felül egészséget és kevesebb zűrt (Valdés-, Messi-affér) a csapatot illetően. Egy kis csendet végre. Ez a kívánságom. Ja, igen: címekben gondolkodni teljesen értelmetlen, eredményeit tekintve ez az idény is egészen remek volt.
vigvik: Először is, hogy lesz végig egészséges edzőnk. Most tekintsünk el az emberi oldalától a helyzetnek: ez praktikusan is roppant fontos lenne. Azután nyilván várok, sőt elvárok némi fejlődést. Tulajdonképp azt hiszem a Neymar-Messi duó lesz a középpontban, és ez valamelyest jogos is: óriási potenciálkoncentráció, amiből aztán ki tudja mi fog kisülni. Érdekes év lesz, annyi szent.
A legfőbb ok nyilván Tito hiánya volt, ezzel elég jelentős hendikeppel indultunk neki a tavasznak, és ekkora akadályt még egy ilyen eredményes ősz után sem tudtunk átugrani. Talán emiatt nem is volt meg a kellő önbizalmunk a nagycsapatok ellen, különösen a Real elleni meccseken éreztem azt, hogy túlságosan félünk tőlük, pedig idén biztosan nem voltak jobbak nálunk. Messi nem volt ebben az idényben sem különösebben jobb vagy rosszabb, mint máskor, viszont most sokkal inkább rá voltunk utalva, nagyobb részben múlt rajta, hogy áll vagy bukik a szezon, mint korábban. Ennek megfelelően a lehető legrosszabb pillanatban szedte össze a sérülését, ami így végletesnek bizonyult. Persze közel sem biztos, hogy egy 100%-os Messivel most BL-győztesek lennénk, de a hiánya nem csak a saját játékának a hiányát jelentette, hanem a többiek önbizalmát is elszippantotta a hirtelen rájuk szakadt felelősség, ami Messivel a csapatban nem nyomta a vállukat. Ez viszont egy világelső csapattal nem történhetne meg, így a pszichikai felkészítés hiányosságai miatt muszáj felelősségre vonni az edzőt (illetve néhány esetben a másodedzőt) is.
