Barcelona - Milan 4-0 (2-0)

Óriási mérkőzésen vagyunk túl, gyakorlatilag tökéletes másfél órát hoztunk. Nyilvánvaló volt, hogy kockázatot kell vállalni az első perctől kezdve, gólratörő, "tökös" focit játszva. Ehhez szükségszerű volt, hogy végre lekerüljön napirendről az utóbbi időszakban a nehéz mérkőzéseken rendre felbukkanó taktika, valamint Messi formájának ugrásszerű javulása is létfontosságúnak tűnt előzetesen. Végül - nyilvánvalóan a szerencsével sem hadilábon állva - minden jól sült el, és régen látott, katartikus fordításban volt részünk.

Barcelona - Milan 4-0 (2-0)

Óriási mérkőzésen vagyunk túl, gyakorlatilag tökéletes másfél órát hoztunk. Nyilvánvaló volt, hogy kockázatot kell vállalni az első perctől kezdve, gólratörő, "tökös" focit játszva. Ehhez szükségszerű volt, hogy végre lekerüljön napirendről az utóbbi időszakban a nehéz mérkőzéseken rendre felbukkanó taktika, valamint Messi formájának ugrásszerű javulása is létfontosságúnak tűnt előzetesen. Végül - nyilvánvalóan a szerencsével sem hadilábon állva - minden jól sült el, és régen látott, katartikus fordításban volt részünk.

Az ember természetéből fakadóan pesszimista vagy optimista módon vár egy-egy ilyen meccset. Én előbbi tábort gyarapítom, már csak a csalódások elkerülése miatt is - de azt hiszem, ezúttal a realista énem is Milan továbbjutást szagolt. A pillanatnyi forma igenis meghatározó faktor minden mérkőzésen, és az ritkán változik ugrásszerűen: hiába tudjuk mire képes Usain Bolt, én is kiállnék ellene, ha éppen gipsszel a lábán futna. Márpedig a Barca mostanában nem volt jó passzban, a Milan meg igen. Ráadásul a 2-0 egy iszonyatosan kényelmes eredmény - úgy kell a hátrányban lévő csapatnak gólokat szerezni, hogy közben egyszerűen tilos kapnia, hiszen négyet (ötöt...) lőni még egy szerényebb képességű egyesületnek is nehéz, nemhogy Európa 16 legjobb együttese közül valamelyiknek.

A Barcának ahhoz, hogy legalább az elvi lehetőséget megteremtse magának a fordításra, újra kellett gondolnia, építenie a játékát. Vilanova és Roura alapjában véve onnan indult ki, hogy (továbbra is) Messire kell alapozni - hiába volt kevésbé átütő az utóbbi hetekben, zsenije elvitathatatlan. Megpróbáltak neki minél nagyobb területet biztosítani: Villa, Pedro és Alvés a négy védőt "kifeszítette" előtte, így ha tánctere éppen nem is lett, de a szokásosnál több levegőhöz jutott a zsebben. A terv működőképességéhez persze az is kellett, hogy Messi ezúttal aktívan részt vegyen a csapatszintű védekezésben is, hiszen így nem tudtak a többiek mindannyian mögé dolgozni, mint általában.

A hátsó alakzat természetesen ezzel megbomlott a szokásoshoz képest, ennek a problémának a megoldását három (és fél) emberre bízták: Alvés talán egyedüliként  a csapatból kifejezetten jó formát mutatott mostanság, így őrá pakolták az extra terhet (tulajdonképpen egyedül játszott be két posztot), valamint Busquets és Xavi játékintelligenciájában is bíztak, hogy szükség esetén kisegítenek majd a brazilnak. Piqué volt még az, aki kihúzódott a jobb oldalra alkalomadtán, de ez megszokottnak mondható. Összességében egy meglehetősen aszimmetrikus felállás rajzolódott ki, a védekezést így állandó tolódásokkal kellett foltozgatni, de mindenki roppant koncentráltan, harcosan tette a dolgát, és a szerencse sem pártolt el tőlünk.

A hátrány ledolgozása után a Barcának egyre több veszítenivalója lett, így fokozatosan törekedett mindinkább a biztonságra, de összességében taktikailag szerintem hibátlanul játszott a csapat, az első félidő elképesztő iramát egyébként sem lehetett volna végig fenntartani.

A meccs kapcsán mindenképp szólni kell az utóbbi időszakban felmerült edzőkérdésről. Most akkor van baj Rourával, vagy nincs? Én továbbra is azon a párton vagyok, hogy van. A mérkőzés elején remekül működött a taktika, de ehhez minden bizonnyal Titónak is volt némi köze. Azonban 3-0 után, de különösen az utolsó negyed órában, látványosan kínlódtunk már. Nyilván a fáradtság, illetve a Milant sürgető állás is efelé terelte a meccs alakulását, de talán pár jó cserével (Song, Adriano) elkerülhető lett volna, hogy ennyire a levegőben lógjon a kritikus szépítő találat. Persze így volt igazán katartikus a vége.

Mert hogy az volt, az tagadhatatlan. Talán nem volt a csapat annyira mindent elsöprő, mint azt sokan gondolják, viszont eszméletlenül koncentrált, és halálosan pontos volt mindenki a kritikus helyzetekben. És ami a legfontosabb: mindenki kitette a lelkét is, a támadásokban érezni lehetett a mindent elsöprő akaratot, amit nem tudott ezúttal felülírni az - időnként valóban vakvágánynak tűnő - kényszeres labdajáratás.

Nem kétéséges, hogy ez a mérkőzés idővel a BL klasszikusai közé fog emelkedni. Sokak emlékezetében felsejlett a 2011-es BL-döntő, a majdnem azonos felállás, illetve Messi második gólja is ezirányba terelték az ember gondolatait, de talán azzal sem lövök nagyon mellé, hogy akkor játszottunk utoljára hasonló elánnal. A '94-es 4-0-ért is sikerült végre méltó módon visszavágnunk, még ha azt a meccset nem megtörténtté tenni már nem is lehet. Mindenesetre túléltük a túlélhetetlent (először fordított csapat 2-0-ás első meccs után a BL-történetében), pedig Iniesta ezévre esedékes csodatételét még nem is lőttük el, sőt, Pedro a következő fordulóban el lesz tiltva, Tito viszont remélhetőleg visszatér. Valamilyen értelemben a BL innentől kezdve örömjáték, szerintem ez a csodával határos továbbjutás mentálisan roppant felszabadító érzés lehet, szóval azt mondom, ide nekünk az oroszlánt is!

Valdés (8) - Nem járna neki pont, de egy ilyen este után igazságtalannak érezném, hogy kimaradjon a jóból.

Alvés (8,5) - Újra rá lehet bízni a komplett jobb oldalt, és ha nem is a teljes meccsen, de a fontos szakaszokban képes egyedül is dominálni azt. Ha ő a szezon döntő szakaszára tartósan úgy tudja hozni magát, mint tette azt tegnap, abból rengeteget fogunk profitálni.

Piqué (7) - Mostanában konstans azt érzem nála, hogy a földön nem elég magabiztos, tegnap is legalább kétszer tűzte ki a fehér zászlót anélkül, hogy akár csak megpróbálta volna lekövetni a cselt. (CR szelleme, hess a picsába!) Ettől függetlenül kellett ott középen, pumpálta kifele a belőtt labdákat a végén, mint egy hős.

Mascherano (7,5) - A hibájáért levontam tőle némi kreditet, de egyébként remekül állta a sarat, és ugyan a hétvégitől némileg elmaradó mennyiségben, de hibátlanul szórta a már szokásosnak mondható hosszú labdáit is. Állítólag begörcsölt, ezért jött a csere - ez is mutatja, hogy nem kis munkát végzett. Megjegyezném, a meccs utáni nyilatkozatában külön kiemelte, mennyire szomorú a hibája miatt, ami szerinte könnyen "történelmi" jelentőségűvé válhatott volna. Nekem ez roppant szimpatikus volt tőle, hogy egy ilyen katartikus mérkőzés után is képes volt ennyire önkritikus maradni.

Alba (8) - Desailly góljára válaszolt némi késéssel, így volt teljes az élmény, hogy az egyik védőnk is betalált. Sokáig tulajdonképpen takarékon volt, inkább a védekező feladataira koncentrált, Roura nyilatkozata szerint a sebessége miatt szükség volt rá hátul. Az utolsó percekben, amikor a Milan minden mindegy alapon támadott már, látszott, hogy bizony maradt még a nitrós palackokban, a végén szó szerint leelőzte Adrianót a kontránál. Tetszik nála, hogy most már sorozatosan láthatjuk: képes kibújni a bőréből, és szigorúan a taktika szerint játszva hibátlanul védekezni, ahelyett, hogy folyton elöl kolbászolna - pedig voltak olyan periódusai a meccsnek, amikor egy ilyen fiatal játékost könnyen elragadhatott volna hév.

Busquets (8,5) - Az, hogy a védekezés mennyivel komplexebb dolog annál, mint hogy odamegyek és elveszem a másiktól a labdát, akkor látszik igazán, amikor ez a hármas összeáll középpályán. Elvétve tudott a Milan felépített támadást vezetni, a lehetőségeik (az utolsó percektől eltekintve) inkább a védők egyéni bizonytalankodásai miatt alakultak ki. Tekintve, hogy gólt kapni lényegében tilos volt, Busquetsnek kulcsfontosságú volt megtalálnia a vertikális (ez mostanában divatos lett, pedig ha oldalról nézzük a pályát - mint általában - akkor inkább horizontális, nem?) egyensúlyt, és szerintem ezt hibátlanul megtette.

Xavi (9) - Az első félidőben iszonyatos elánnal ment előre a csapat, Xavi pedig vezérevezősként diktálta a tempót. A hátrány ledolgozása után már nem kellett akkora kockázatot vállalni, viszonylag sokáig sikerült is a szokásos passzolgatással kontrollálni a meccset. Közben azért kiosztott még egy gólpasszt, csak hogy azért a dugókkal is haladjunk előre - elvégre azokat számolják a végén. Talán az utolsó periódusban egy picit enyhíthettek volna az állandó nyomáson Iniestával, de azt hiszem, azért ez a rohanás fizikálisan még őt is megviselte kicsit - hiába, azért nem lesz már fiatalabb.

Iniesta (8,5) - Időnként hiányoltam, hogy egy kicsit több beindulást elvállaljon, de ez már talán csak az én mohóságom. A Busquetsnél leírtakat továbbfűzve: hiába tartom jobb labdaszerzőnek nála Cescet, ha egy az egyben kell valaki ellen védekezni (ebben is lehet, hogy tévedek), vele mégis valahogy kompaktabb a csapat, jobb a letámadás, és látjuk, a magasan megszerzett labdák fél gólt érnek gyakorlatilag. Ha a lécre tolt lövése is beakadt volna... (ami - megjegyzem - Niang kapufája előtt volt még) - remélhetőleg valami fontosabb alkalomra tartalékolta, ahogy szokta.

Villa (9) - Két dolog jutott róla eszembe: egyrészt, szokták mondani a falban őrlődő csatárokra, hogy törik a követ - erre a kifejezésre a tegnap esti Villa lehetne a definíció. Másrészt meg majdnem olyan lehet éket játszani Messi előtt, mint a Barcában védeni. Összesen hússzor ért labdába, és csupán tizenegyet passzolt (kilencet emberhez). Kegyetlen dolog így zakatolni elöl, hogy gyakorlatilag nincs a labdával momentumod sem, a feladatod a Messi vérére éhező két középső védő lekötése, a jobb szélen a letámadás (és adott esetben a védekezés is), valamint amikor mégis oda kerülsz, akkor bizony legyél kíméletlen gólvágó, mert helyzetet kihagyni ilyen szituációban megengedhetetlen luxus. Igen, mocskosul felülpontoztam, és ez nyilván egy olyan meccs volt, amin ha sután lőtte volna el, akkor bepattant volna egy véletlenül hosszabbra hagyott fűszálról, de akkor is azt gondolom, hogy a szabadkézi pöcegödör restauráció is hálásabb meló, mint az övé volt tegnap, és mégis perfektül megoldotta - azt hiszem, óriási elégtétel volt ez a mérkőzés számára, és remélhetőleg ad neki egy méretes impulzust a szezon záró szakaszára.

Pedro (6,5) - Néhány labdaszerzést tudott bepakolni a közösbe, illetve a presszionálásban fáradhatatlanul rohangált fel s alá. Utóbbiért kaphatna egy buksisimit, de amikor még Messi is megcsinálja, akkor nehéz ezt kiemelkedő teljesítményként értékelni. Megvolt a maga haszna, de ezt a meccset sokkal inkább a klasszisaink döntötték el, ő pedig megmaradt szürke epizodistának, aki jó puli módjára űzte a labdát, és stabilan tartotta a csapat szélességét.

Messi (9,5) - Borzasztó nagy pöcs leszek most, de ezek után ugye senki nem hiszi el, hogy egy átlag bajnokin azért sétálgat látványosan, mert "nem bírja", meg "nem feladata". Ennyit jelent a csapatnak, ha hajt, és koncentráltan játszik. Most először erősen hajlott a kezem a tizes felé (úgy, hogy komolyan is gondolom), de rohadt telhetetlen vagyok, hátha lesz még idén ennél jobb is. Egyébként a felröppenő pletykákkal ellentétben mégsem ő lett végül a pápa, viszont a mezét odaadta El Shaarawynak.

Alexis, Puyol, Adriano (-) - Annyit fűznék csak hozzá, amit már korábban is írtam: szerintem kicsit későn jöttek, fizikálisan nehéz meccs volt (112 km-t futott a csapat, nagyon ritkán szoktunk 105 fölé menni, tipikusan inkább 100 körül maradunk), főképp a Pedro - Adriano váltás lett volna indokolt már jóval korábban, mert Abate levédekezésével akadtak gondjaink.

Szolgálati közlemény: az élőblog-bakiért mindenkitől elnézést kérek, kb. a 20. percben egy pop-up ablak tajákoztatott arról, hogy ameddig nem fizetünk, addig nem tudunk új nézőt fogadni a közvetítésbe. Korábban a coverit szolgáltatás ingyenes volt, sajnos nem voltam előzetesen elég körültekintekő. Hamarosan poszt formájában visszaolvashatjátok az este termését.