Néhány héttel ezelőtt gyakorlatilag nyugodtan és bizakodva várhattuk volna a soros fordulót, azonban a bajnoki vereség, illetve a csapat pillanatnyilag mutatott formája legalábbis óvatosságra int. (Tévedés ne essék, nem a Madrid meccsre utalok, azzal nem volt semmi baj, a befejezéseinket leszámítva.) Az óvatosság nem jelenti azt, hogy a Barça ne lenne képes győzni a Valencia ellen, azt viszont igen, hogy ne kezeljük tényként a három pontot.
Ettől függetlenül szerintem meglesz ez a három pont (is), de legalábbis nem látok konkrét okot arra, hogy miért ne lenne? Persze a csapat most nincs a legjobb passzban (vagy inkább benne van egy-egy rossz meccs lehetősége), így akár egy váratlan végeredmény se kizárt. Ha viszont minden balul sül el, akkor meg elkönyvelhetünk egy újabb bajnoki vereséget. Összegezve körülbelül olyan érzés most Barça beharangot kreálni, ahogy a kedvenc viccemben is szerepel.
Beteg a pszichológusnál:
- Doktor úr, én olyan bizonytalan vagyok… Vagy nem?
Néhány héttel ezelőtt gyakorlatilag nyugodtan és bizakodva várhattuk volna a soros fordulót, azonban a bajnoki vereség, illetve a csapat pillanatnyilag mutatott formája legalábbis óvatosságra int. (Tévedés ne essék, nem a Madrid meccsre utalok, azzal nem volt semmi baj, a befejezéseinket leszámítva.) Az óvatosság nem jelenti azt, hogy a Barça ne lenne képes győzni a Valencia ellen, azt viszont igen, hogy ne kezeljük tényként a három pontot.
Ettől függetlenül szerintem meglesz ez a három pont (is), de legalábbis nem látok konkrét okot arra, hogy miért ne lenne? Persze a csapat most nincs a legjobb passzban (vagy inkább benne van egy-egy rossz meccs lehetősége), így akár egy váratlan végeredmény se kizárt. Ha viszont minden balul sül el, akkor meg elkönyvelhetünk egy újabb bajnoki vereséget. Összegezve körülbelül olyan érzés most Barça beharangot kreálni, ahogy a kedvenc viccemben is szerepel.
Beteg a pszichológusnál:
- Doktor úr, én olyan bizonytalan vagyok… Vagy nem?
Nem akarok különösebben foglalkozni az ellenfél pillanatnyi formájával, mert nagyképű Barça szurkoló vagyok a Barcelona ellen mindenki úgyis azt játssza, ami marad neki, így nem feltétlenül mond sokat, hogy másokkal szemben mit produkál az adott ellenfél.
A meccseink egészen egyedülálló képet mutatnak és ez még akkor is igaz, ha a forgatókönyvek nyilván nem mindig ugyanúgy végződnek. A Barça alapvetően egy végtelenségig kiszámítható csapat, a kérdés mindössze annyi, hogy eléggé gyorsan pörög-e a labda a pályán? Ha igen, akkor tökmindegy, hogy ki az ellenfél és mit akar(t eredetileg), ha meg nem, akkor az a tökmindegy, hogy mi mit akartunk volna, mert úgyse fog összejönni. (És természetesen ezen megállapítás alól éppen a Valencia az egyik kivétel, akiknek az ellenünk mutatott játékfelfogását én külön kedvelem és maximálisan elismerem, még akkor is, ha a legigazibbak mégiscsak Emery-vel voltak.)
Foglalkozhatnék a rendelkezésre álló játékosainkkal, de tekintve a szorító határidőt a poszt kilövésére az idei bő keretet, tulajdonképpen ennek sincs különösebb jelentősége. A Barça talán az egyetlen olyan csapat, amelyikben relatíve keveset befolyásolnak az egyéni teljesítmények és a pillanatnyi formák, mégpedig azért, mert a rendszer nálunk a csapatra épül.
Persze meg lehet találni egyes játékosokat hibapontként, amikor (idén inkább ha) nem győzünk, de valójában azokban az esetekben is a csapatjáték mond csődöt. Szintén meg lehet találni egyes játékosokat adott pillanatban, mint hibákat elkövetőket, de ezek ugyanúgy nem számítanak, ha végül a meccsek azt bizonyítják, hogy összességében működött a csapat. És miután ezt kifejtettem (ráadásul esetleg akadt olyan is, aki elhitte), a következő bekezdésben máris rávilágítok arra, miért nem igaz az egész eszmefuttatás.
Az őszi találkozó két nagyon hasonló csapatot mutatott, már legalábbis a statisztika alapján. Szinte minden mutatóban nagyon közel állt egymáshoz a két csapat, leszámítva a labdabirtoklást (mily meglepő…), a sárgalapok számát (otthon voltunk...), valamint a kapuralövéseket (domináns támadófoci...).
Mi háromszor annyit suhantottunk kapura, mint a Valencia, némileg intő jel, hogy végül az akkor egycsapásra a szezon hősévé váló Adriano egyetlen gólja jelentette azt a különbséget, ami felénk billentette az összmérleget. Hát ennyit a csapatjátékról és arról, hogy a Barçában nem annyira fontosak az egyéni villanások, mint ahogy az általánosságban tapasztalható a futballpályákon.
Bánja a fene, hogy lesz-e végül egyetlen játékos, aki kimagaslik majd a csapatból, a lényeg, hogy bezsebeljük a három pontot. Ez persze mindig nagyon kell, de Real bukta után válogatott meccs előtt egy kicsit fontosabb, mint általában.
Spanyol bajnokság 22. forduló
Valencia CF – FC Barcelona
TV: Sport2, 19:00
