Az őszintét bemondva, rendesen rákapáltam ezzel az értékelővel. Eredetileg ugyanis úgy indult, hogy lesz majd egy lefutott visszavágó, ami különösebben senkit nem hat meg, így "bőven elegendő" róla egy rövid értékelőt összedobni.
Utólag nézve a „fájdalomküszöb” valahol az 5-1 magasságában lett volna, de ezt a 7-1-et már sehogy nem lehet elintézni egyetlen bevezetővel. Hosszas belső vívódás után végül azt találtam ki a fejemben, hogy a nyilvánvaló helyett inkább igyekszem koncentrálni a kevésbé központi témákra. Írok néhány sort az ellenfélről, a csapat statisztikáról, valamint a közeljövőre tekintő pozitívumokról, viszont nem szentelek külön sorokat Messinek, mert azt éppen elegen megteszik nélkülem is.
Az őszintét bemondva, rendesen rákapáltam ezzel az értékelővel. Eredetileg ugyanis úgy indult, hogy lesz majd egy lefutott visszavágó, ami különösebben senkit nem hat meg, így "bőven elegendő" róla egy rövid értékelőt összedobni.
Utólag nézve a „fájdalomküszöb” valahol az 5-1 magasságában lett volna, de ezt a 7-1-et már sehogy nem lehet elintézni egyetlen bevezetővel. Hosszas belső vívódás után végül azt találtam ki a fejemben, hogy a nyilvánvaló helyett inkább igyekszem koncentrálni a kevésbé központi témákra. Írok néhány sort az ellenfélről, a csapat statisztikáról, valamint a közeljövőre tekintő pozitívumokról, viszont nem szentelek külön sorokat Messinek, mert azt éppen elegen megteszik nélkülem is.
Az ellenfelet megemlíteni számomra azért fontos, mert minden egyéb mellett, akad(nak) számomra zavaró momentum(ok). Már az első meccs kapcsán érthetetlen volt a Messi mez körüli mizéria a Leverkusen játékosai között, és azt is kifejtem, miért gondolom ezt.
Abszolút elfogadható, hogy amikor egy Barça szurkoló eljut a Camp Nouba, akkor tátott szájjal ámuldozik a stadion láttán, beleborzong a pillanatba, amikor elsétálhat a kispadok előtt és alig néhány méternyi közelségbe kerül a szentély padlatától, melyet az „istenek” tapodnak hétről-hétre. Még az is a normál kategóriának tűnik, ha a nemzeti kupában egy sokad osztályú kiscsapat - az előbb említett turistákhoz hasonlóan - először is lefotózgatja a „templomot”, majd sorsát elfogadva kikap akármennyire a Barcelonától. 
Viszont sokkal kevésbé érthető számomra, hogy egy - a németek legendás küzdőszellemiségével elvileg felvértezett - professzionális futballcsapat hogy írhatja le magát azelőtt, hogy a párharc egyáltalán elkezdődött volna? Félreértés ne essék, nem akarom bírálni a Leverkusent, csak nehezen emésztem meg ezt a hozzáállást.
Feltételezem, hogy a Camp Nou félelmetes közege nagy hatással van az ideérkező csapatokra. Azt is el tudom képzelni, hogy a Barça ellenállhatatlan játéka (hamar) képes megtörni bármelyik ellenfelet. De azért előre feladni és ezt ráadásul nyilvánvaló jelekkel lekommunikálni a külvilág felé, nem profi sportolókra jellemző felfogás. Nyilván kevésbé zavarna az egész, ha a Messi rajongói klub éves visnyogási versenyének döntőjéről lenne szó, de ez mégis csak egy bajnokok Ligája nyolcad döntő volt. (Lett volna.)
Lássunk statisztikát is, mert az ellenfél lehetőséget adott némi rekordot megdöntögetni. A tegnapi meccs elsősorban Messiről szólt, de a csapat mindösszesen 989 passzt nyomott egyetlen meccsen, ez pedig erősen Guiness gyanús. Az nem meglepő, hogy a passzok 89 %-a rövid volt, érdekesebb, hogy számszerűleg 66 hosszú ívelés, 13 keresztlabda és 27 kiugratási kísérlet is színesíti az összképet. Ez utóbbi azért különösen érdekes, mert egy "normális" meccsre vetítve már a fele is korrekt számadat lenne.
18-szor lőttünk kapura, 11 akcióból, 4 rögzített helyzetből, 3 pedig kontrajátékból alakult ki. A 18 lövésből 10 kapura ment, 4 mellé, 4-et pedig blokkolt a Bayer. Minden dicséret kijár a csapatnak az utóbbi adat miatt (is), mert tegnap este egy tökig támadó csapat ebben is megvert egy tökig védekező csapatot. A Leverkusen 7-szer lőtt kapura, ebből 1 jó helyre ment, 1 mellé, 5-öt pedig blokkolt a Barcelona valamelyik játékosa. Említést érdemel a 91 %-os passzpontosságunk, külön kiemelendő azonban az is, hogy a Barça tegnap több fejpárbajt nyert meg, mint a Leverkusen! 57 % - 43 % arányban megvertük azokat a németeket, akik ránézésre átlag 15 centivel magasabbak, mint mi.
Megkerestem minden a közelemben található fából készült alkalmatosságot, és több soron lekopogtam, de úgy néz ki, jóféle irányba fordult a csapat az utóbbi hetekben. Nem állítom, hogy utólag majd az Atlético elleni bajnokit tekinthetjük a fordulópontnak, viszont remélem, hogy úgy lesz. Az egész szezonra visszanézve ugyanis talán azon a meccsen jött el a pillanat, amikor megtört az "átok" és végre győztesen jöttünk ki egy könnyen bukóval kecsegtető helyzetből. (De főleg az idegenbeli frászból.) A Gijon meccs se volt konkrétan sétagalopp, viszont a tegnap esti jól illeszkedik a sorba, mert még akkor is egy ijesztő erődemonstráció, ha fentebb már „megkritizáltam” az ellenfelet.
Szerintem senki nem lepődött meg a kötelező tél végi hullámvölgyön, az inkább érdekes, hogy az idén a megszokottnál egy hónappal hamarabb "érkezett" (ha ugyan nem volt mindvégig itt). Lehet, hogy még ma lekopik az asztalom felülete, de akkor is leírom, hogy jelenleg egy hónappal hamarabb (és egyáltalán!) kilábalni látszunk belőle. Ha pedig így megy tovább, a végére akár egy sikeres szezon is kikerekedhet az eddig látott zagyvalékos katyvaszból.
A Barça Femenino tavalyi Copa de la Reina győztes csapata
Egyéni értékelő:
Valdés – a szokatlan mennyiségben lőtt gólok száma teljes mértékben feledteti velünk, mit csinált Victor ezen a meccsen, de talán egy, vagy két alkalommal volt szükséges kapusként funkcionálnia, egyébként pedig a szó szoros értelmében a meccs legközelebbi nézője volt. Kapott egy gólt, amikor már senkit nem érdekelt az egész. - 6
Adriano – emlékezetem szerint a csapat egyik legszürkébb játékosa volt. Védekezésben szinte semmi dolga nem akadt, talán egy-két felfutás alkalmával vettem észre, hogy egyáltalán a pályán van. Maradandót nem sikerült alkotnia, de az ellenfél se késztette arra a csapatot, hogy mindenki igazán odategye magát. - 6
Mascherano – neki már inkább jutottak védekező feladatok, a majdnem legvégén pedig egy hatalmas mentés is. Újabban nem szokatlan az, hogy ő is egyre gyakrabban fut fel, amikor nagyobb terület nyílik előtte, szerintem megtanult „barszelonaiul” védőt játszani. Egy kicsit még jó lenne csiszolni a passz pontosságon, főleg ami a hosszú (kereszt)labdákat illeti. - 7
Piqué – az van, hogy nem tudom, mi van. Az első vagyok, aki „megvédi” a védelmet, mert tudom, hogy a csapat játékából adódóan a „normálisnál” nagyobb teher alatt játszanak meccsről-meccsre. Viszont nála az a probléma, hogy tegnap addig voltak észrevehetők apróbb hibák, amíg az ellenfél teljesen össze nem zuhant. Megfordítva: csak addig voltak problémák a játékában, amíg egyáltalán tennie kellett valamit. Mindezek ellenére azt se szabad elfelejteni, hogy - Busquets mellett egyik - kulcsfigurája lett a meccs megnyerésének a levegőben. Reméljük, hogy amikor majd igazán kell, odateszi magát. - 6
Alves – a tegnapi játékát figyelve először is elmondhatjuk, hogy jó volt, mert adott egy remek gólpasszt Tellonak. A tegnapi játékát tovább figyelve viszont azt is elmondhatjuk, hogy nem volt jó, mert rengeteg hibával játszott. Az ellenfél jelentette kihívást figyelembe véve, lehetett volna sokkal emlékezetesebb – mondjuk – támadásban. - 6
Busquets – az egyik legfontosabb feladata volt semlegesíteni az ellenfél magas játékát. Az elején észrevehetően igyekezett visszazárni a védelmi vonalba, a fejjátéka nyilván nagyon fontos elem volt – elsősorban – Kiesslinget megállítani. Azon túl, hogy nyerte a magas szituációkat, legalább két alkalommal fontos pillanatban szerelt még a védelem előtt, a kiváló passzjátékát pedig már nem is említem. (Illetve mégis megemlítettem.) - 7
Cesc – elképzelhető, hogy meglepetést fog okozni a pontszám, ezért a lehetőségekhez képest megpróbálom alátámasztani. Először is adott két gólpasszt, ráadásul nem is akármilyeneket. Másodszor a statisztikákból kiderül, hogy további öt kulcspassza volt, ami már önmagában elég megnyerni bármelyik meccset. Harmadszor pedig védekezésben is nagyon magasan értékelhető játékot nyújtott, több alkalommal szerelt és labdát szerzett a támadóharmadban, ugyanezt megtette nem egyszer a védővonal előtt is. Rengeteget futott-melózott, a kulcs,- és gólpasszokat összegezve képes volt a csapatnak adni egy legmagasabb színvonalon teljesítő Xavi játékát. - 9
Xavi – nem vehetjük el tőle az érdemet, hogy az első gólnál ő dobta a kiugratást, de amúgy meglehetősen észrevehetetlen volt. Szerintem tegnap ez elsősorban a visszavont feladatkörének volt betudható, de jó lenne olykor látni egy frissebb, élesebb és kombinatívabb játékmestert látni a pályán. - 7
Iniesta – engem meglepett, hogy ő hozta a legrosszabb passz pontosságot, mert szemre ez nem volt ennyire nyilvánvaló. Mivel a csapat tegnap alapvetően a tavaly megszokott felállást játszotta, jellemzően magára maradt az oldalán. Adriano se tudta úgy igazán megtámogatni a játékát, de nála is az van, hogy nem kellett tegnap übernagyot fociznia. - 7
Messi – úgy néz ki, meg van a receptünk a nagy kihívások leküzdésére: a legfontosabb meccsek előtt el kell zavarni a csapat közeléből, hagy nézze csak a lelátóról, ahogy a többiek küzdenek. Jó ideig kamunak tartottam a „neki mindig játszani kell, mert ez az élete” szlogent, a tegnapi után hajlok arra, hogy elfogadjam tényként. Akár ki volt éhezve a focira, akár „csak bizonyítani” akart, akár szimplán csak jót tett neki a pihenés, ez bizony történelmi meccse volt. - 10
Pedro – a legszembetűnőbb újdonság az volt, hogy eltűnt az orra alól az „izé” (értsd: szőrpamacs). Elképzelhető, hogy ez majd jó kabalának bizonyul, mert szerintem ez konkrétan egy jó meccse volt. Először is irdatlan távolságokat játszott be, másodszor a meccs egyik legnagyobb blokkolása a neve mellett szerepel, harmadszor pedig az ötödik gól előtt zseniálisat játszott össze Messivel. A góllövés ugyan nem sikerült, de nekem egyelőre bőven elég az, hogy erősen javulónak látom a játékát. - 7
Tello – újabb üdvöske, aki bizony nem tököl, hanem gólokat lő. Három kapura lövés, két gól, egy majdnem gólpassz és egy pillanat, amikor – utólag nézve már – jobb lett volna passzolni. Kíváncsian várom, mi lesz belőle, mert egyelőre úgy néz ki, nagy durranás.
Keita – a múlt hetünk hőse, aki néhány centiméter híján ismét gólt lőtt, egyébként meg adott egy gólpasszt. Szerintem kevésbé kellene eladni őt, annál inkább inkább meg kellene hosszabbítani azt a kontraktust.
Muniesa – Adriano észrevehetetlen volt védekezésben, ő annál inkább feltűnt. Két alkalommal is egy-egyben kellett megállítania ellenfelet, ebből a másodiknál már le is hagyták, mégis megoldotta. Fontás, Montoya, Bartra, Muniesa – kijöhet belőlük akár egy tök új védelem.
