Volt már olyan, amikor azt találtam mondani, hogy mennyire alkalmas vagyok egy adott poszt megírására (nem a saját szerénységi bizonyítványomról volt szó) - hát most nem ez a helyzet. A mindfelé ügymenetektől, meg úgy általában a jogtól, szabályoktól, bürokráciától, szófacsarástól és indokolatlan nyomtatástól nálam kevesen idegenkednek-berzenkednek jobban. Szóval biztos sok sületlenséget összehordok majd, de egyszerűen muszáj kommentálni az átigazolási botrányunkat, ami eddig cseppet sem tűnt viccesnek - ma viszont egyenesen röhejes lett.
Volt már olyan, amikor azt találtam mondani, hogy mennyire alkalmas vagyok egy adott poszt megírására (nem a saját szerénységi bizonyítványomról volt szó) - hát most nem ez a helyzet. A mindfelé ügymenetektől, meg úgy általában a jogtól, szabályoktól, bürokráciától, szófacsarástól és indokolatlan nyomtatástól nálam kevesen idegenkednek-berzenkednek jobban. Szóval biztos sok sületlenséget összehordok majd, de egyszerűen muszáj kommentálni az átigazolási botrányunkat, ami eddig cseppet sem tűnt viccesnek - ma viszont egyenesen röhejes lett.
Valószínűleg a legtöbb olvasónkat nem nagyon kell arról győzködni, hogy már önmagában a bevádolás némileg - hát hogy is mondjuk - váratlanul ért minket. Neymar átigazolásával kapcsolatban össze-vissza kertelnek, kreatívan könyvelnek, feltehetően adót csalnak? Ugyan, ezt majdnem elvártuk Roselltől. Azon se lennénk különösebben meglepődve, ha valami - természetesen szuperelőnyös - előszerződésben valahol rögzítve lenne, hogy a felújított stadion neve már nem Új Stadion lesz, hanem Pici és Puha Stadion. Na de a La Masíával csöcsörészni? Xavi is megmondta, hogy "a La Masía érinthetetlen", és bár Rosell nem volt éppen tisztában a klub hagyományaival, de azért az utánpótlással aligha kezdett - szándékosan - kétes zsonglőrködésbe.
No de nem célom a klub mosdatása, ha beletenyereltünk, hát hajtsuk a fejünket fütyörészve a pallos alá. Viszont az eddigi történések nem mondhatni, hogy a józan paraszti ész logikáját követik. Összefoglalom: a FIFA (egyik alegysége) hosszas vizsgálat után elmarasztalja klubot, mivel állítólag több 18 éven aluli játékost szabálytalanul igazoltak le, és kitiltja a következő két átigazolási időszakból - a felnőtt csapatot. A klub persze azonnal reflektál, hogy ugyan mi, hát dehogyis, és fellebbez. Erre a FIFA (egy másik alegységének) reakciója: ja, bocsi, tényleg, talán nem is, inkább függesszük fel a büntit, és járjunk utána alaposan - erre két hónap kevés lesz.
Kérdem én: ha eredendően mindenre kiterjedő munkát végeztek, és megalapozottan tiltották el a Barcát, akkor most mitől gondolták meg magukat? Ha viszont nem vizsgálták ki az ügyet eléggé elsőre, akkor milyen alapon hozták az elmarasztaló döntést? Tetszik érteni, ugye? Értem, hogy ez két külön egység, de mindkettő a FIFA alá tartozik, hogy tudnak ennyire egymásnak ellentmondani? A fellebbesek két hónap alatt nem képesek dönteni, miután a másik egységük már mindent kivizsgált, és pöpecül összegyűjtötte a teljes tényanyagot? Vagy?
Segítsegetek, ez egyéb bürokráciákban mennyire normális jelenség, hogy valami sóhivatal bemárt, erre ugyanoda fellebbezel, és kitalálják, hogy ja, bocs, visszavonva, inkább kivizsgáljuk alaposan. Csak én érzem ezt teljesen röhejesnek? Ha valami egyéb, független bírósághoz fellebbeztünk volna, és az függeszti fel a korábbi koholmányt, az oké. Vagy ha beismerik, hogy tévedtek. De így?
Meg ilyen súlyos esetben nem lett volna legalábbis elegánsabb előre, még az ítélet kihirdetése előtt bevonni a klubot? Gyerekek, ez így nem frankó, küldjetek már üres rágópapírokat, hogy ti jól tartjátok a cantenarost. Mi lett volna, ha nem fellebbezünk? Akkor életben marad egy - a fejlemények fényében - nem kellően megalapozott büntetés? Vagy a fellebbezésre számítottak? Mert ha igen, akkor az ügy időzítése is megér egy misét, mert így -okkal-joggal - mondhatják, hogy tulajdonképpen megúsztuk, egy év transzferstopra azért nem túl nagy kaland rákészülni, ezt meg kell tudjuk oldani. Így meg aztán a büntetés - ha valóban életbe lép majd - meglehetősen tompított formában fog csak sújtani minket.
Végszóként annyit, hogy - az eltúlzott retorikai fogások ellenére - tisztában vagyok azzal, ez a mai, pénzzel fűtött bürokratikus kapitalizmusban tulajdonképp normális ügymenetnek számít: föllebbezgetünk, minden döntésen hónapokat, éveket ülnek bármiféle különösebb ok nélkül; ugyanazon hivatal, ugyanolyan beosztású ügyintézői, egyazon kérdésre képesek egymásnak homlokegyenest ellentmondó választ adni, stb. - alighanem mindenki tudná sorolni a példákat napestig. Ettől függetlenül, és ezzel együtt is teljesen röhejesnek tartom az egész ügyet, és néha tényleg az az ember érzése, hogy már ez is a show része lassan. Mindenesetre örvendjünk! Ahogy már írtam, ezzel a halsztással tulajdonképpen meg is úsztuk az egészet, ha később életbe is lép az eltiltás, akkor sem fog már akkorát sebezni, mint tette volna idén nyáron.
