Atlético Madrid – Barcelona 1-1 (1-0)
Új szezon, új remények: ennek fejében a tavalyi év végleges lezárásaként stílusosan egy 7-0-val indítottuk a bajnoki hétvégét, hogy aztán rögtön bele is fogjunk az új idény első trófeaszerző akciójába. Sorozatban ötödik éve játszunk a Spanyol Szuperkupáért, ami egy rendszeres plusz (és sokszor nemkívánatos) terhelést jelent a szezon kezdetén, de azért ez így jóval örömtelibb, mintha mondjuk BL-selejtező miatt kellene kettővel több meccset játszanunk. Nálunk valahogy mindig gyengébb a nyári alapozás, mint bárhol máshol, nem nyújtottunk kimagasló teljesítményt az Atlético ellen, hiszen akár ki is kaphattunk volna, de optimistán szemlélve a dolgokat, az elért, egyébként igazságos döntetlen nekünk nagyon is jó, és nem mellesleg Messi és Iniesta jelentékeny játékba avatkozása nélkül sikerült mindezt összehozni.
Atlético Madrid – Barcelona 1-1 (1-0)
Új szezon, új remények: ennek fejében a tavalyi év végleges lezárásaként stílusosan egy 7-0-val indítottuk a bajnoki hétvégét, hogy aztán rögtön bele is fogjunk az új idény első trófeaszerző akciójába. Sorozatban ötödik éve játszunk a Spanyol Szuperkupáért, ami egy rendszeres plusz (és sokszor nemkívánatos) terhelést jelent a szezon kezdetén, de azért ez így jóval örömtelibb, mintha mondjuk BL-selejtező miatt kellene kettővel több meccset játszanunk. Nálunk valahogy mindig gyengébb a nyári alapozás, mint bárhol máshol, nem nyújtottunk kimagasló teljesítményt az Atlético ellen, hiszen akár ki is kaphattunk volna, de optimistán szemlélve a dolgokat, az elért, egyébként igazságos döntetlen nekünk nagyon is jó, és nem mellesleg Messi és Iniesta jelentékeny játékba avatkozása nélkül sikerült mindezt összehozni.
Egy frissen piacra dobott termék reklámjában mindig süt a nap, mindenki boldog, minden nő tökéletes és minden férfi izmos, de aztán vásárlás után csak rájövünk, hogy a valóságban nem is úgy van az, ahogy elsőre tűnt. Ugyanígy, zseniális marketinghúzás volt az alakuló Tata-féle Barçától a Levante elleni meccs, ahol a csapat bemutatta a színtiszta, steril tikitakát, hogy aztán így három nappal később kilépjünk az igazi ellenfelekkel játszott meccsek világába, ahol már nem lesz minden passzból helyzet és minden helyzetből gól. Sőt, jó ha van helyzet.
a Levante elleni vs. az Atlético elleni meccs
Az Atléticónak már tavaly sem sokon múlott a második hely, és a tegnapi meccs alapján nem úgy tűnik, hogy idén ne pályáznának BL-induló helyre a bajnokságban. Hatalmas lelkesedéssel és a john által a mi egyik új erényünkként említett harciassággal mentek ki a pályára, akárcsak az utóbbi években lejátszott ilyen-olyan döntőik alkalmával a Real Madrid, a Chelsea vagy a Bilbao ellen. Az pedig, hogy Villa gólt fog ellenünk szerezni (nem is akármilyet), annyira egyértelmű volt, mint hogy idén úgyis összekerülünk majd Mourinho Chelsea-jével a BL-ben. A vagányabbik madridi csapat igencsak megnehezítette a dolgunkat, és bár ezt előre is tudhattuk volna, a korábbi évek clásicóihoz hasonlóan idén sem adják ajándékba a szuperkupát. Mascherano, aki (spoiler!) a tegnapi meccs legjobbja volt, jól megfogalmazta a lényeget: „Van amikor úgy játszunk ahogy tudunk, nem úgy ahogy akarunk".
Valdés (6) – Ahhoz képest, hogy az Atlético veszélyes támadásokat vezetett, kevés tennivalója akadt. Volt két rutinvédése, Villát viszont nem tudta megakadályozni a gólszerzésben. Bár mondhatjuk, hogy jól helyezkedett, a lövés olyan pontos volt, hogy már nem tudott mit tenni. Pontot csak a a tavalyi Szuperkupa-meccs emléke miatt kap, hadd értékeljük, ha minden rendben volt vele.
Alves (6) – Védelemben ismét csak keveset mutatott, Villa gólját az ő rossz helyezkedése és hanyag védekezése miatt kaptuk, amikor is az Atlético az ő oldalán vezethette végig a kontratámadását. Cserébe kiosztott egy hajszálpontos keresztlabdát Neymar fejére, amivel minket léptetett elő esélyesebbé a visszavágóra: lóg is neki egy vacsival a már-nem-is-annyira-kakadufejű brazil.
Mascherano (8) – Tegnap újra az a Mascherano játszott, akit jogosan neveztek el Kisfőnöknek a Guardiola-irányította időkben. Ez alkalommal ő volt az egyetlen, akit semmiért nem lehet elővenni, egymaga elvállalta a teljes védelem szerepét, miután a többiek gyengélkedése miatt extra munkát kellett végeznie. Ha ő nem lett volna a pályán az első félidőben, és nem dolgozott volna, mint egy gép, csúnyább eredménnyel fordulnánk a visszavágóra. A bekapott gólnál ugyan hagyta passzolni Turant, de ezért nem érdemes szigorúnak lenni vele.
Piqué (5) – A kapott gólban nem csak Alves, hanem ő is vastagon benne volt. Két lépést kellett volna megtennie balra, és megakadályozhatta volna ex-csapattársát a kapuralövésben, ehelyett azonban annyit tett, hogy az első sorban ülő szurkolóktól elvette azt az örömöt, hogy ők látták a legközelebbi helyről a gólt. Reménykedhetünk azért, hogy csak Villa ismerte olyan jól ki őt, hiszen azért voltak jó közbelépései, pontos indításai és általánosságban nem helyezkedett rosszul.
Alba (5) – Nem sokan lehetnek, akik bírják Diego Costa fejét, de az tagadhatatlan, hogy Jordi meg a meccsen nem bírt vele. Felejthető szezonkezdés volt ez tőle, Maschnak pedig ő jönne egy nagy vacsorával, amiért az argentin csendben takarított utána. A színészi alakításainak beszüntetésére a kiterjesztett határidő a tavalyi szezon vége volt, a második nálunk töltött évében már igazán abbahagyhatná ezeket, hogy ne röhögjön rajtunk a fél világ.
a játékosaink által legtöbbször bejátszott területek – távol a tizenhatostól
Busquets (6.5) – A hétvégivel ellentétben ezen a meccsen volt dolga, több ellentámadás megállításában komoly szerepe volt, és sokat kellett a harmadik középső védő posztján is szerepelnie, amikor Alves és Alba fent ragadt. Egy szavunk nem lehetett volna, ha 1-0-nál leküldik, de Mallenco csak le lett fizetve nem mert belenyúlni a meccsbe nem látta sárgás szabálytalanságnak a másodikat.
Iniesta (4.5) – Ez még nem Don Andrés volt, csak valami hasonmása, ő még biztos nyaral. Az ellenfél kemény védekezése miatt hátra kényszerült, így nem tudott úgy hatni a meccsre, ahogy máskor szokott. Jól jegyezzük meg ezt a napot, mert az előző évek tapasztalatai alapján nem gyakran fordul majd elő idén sem, hogy rossz meccset játszik, nyugodtak lehetünk, hogy hamar visszarázódik a munkás hétköznapokba. Ezen a napon viszont még kezdhetett volna helyette Cesc.
Xavi (5) – Inihez hasonlóan nem tudott a kapuhoz közel kerülni, így igazán nehezére esett részt venni a támadásokban. A második félidőre feljavult, ám igazán nem jegyezhettünk fel tőle semmit, a legjobb pont a játékában még mindig az, hogy rutinszerűen pontosan passzol. Ennél viszont többet is elvárnánk tőle.
Messi (4) – Sérült és túlságosan kimerült játékosnak nincs helye a pályán, és kész. Bár ő így is leköti a fél védelmet, de ha alig ér labdába, és ha mégis, akkor eladja azt, emellett nem tud úgy és annyit futni, amennyit illene, akkor nem érdemes erőltetni a játékát. Hogy aztán később hosszabb ideig ne tudjon majd pályára lépni. Eddig akármilyen rossz meccset is játszott, valamit azért mindig csinált. Most viszont egy rossz távoli lövésen kívül nem is avatkozott játékba. Az ilyen félidőkkel a saját szobrát rombolja.
Alexis (7) – Nem csillogott-villogott, ahogy a csapat egyik játékosa sem, viszont küzdött rendesen, mindent beleadott, sokszor próbált teret nyitni a tizenhatoson belül és kapura törni, akkor is, amikor a csapattársai a kései időpontnak megfelelően alvással töltötték az idejüket. A csapat támadószekciójának kulcsembere volt tegnap, és ezzel együtt az egyik legjobban védekező játékosunk is ő volt. Remélhetőleg visszaszerezte az önbizalmát, ami tavaly hiányzott, hogy legközelebb mondjuk ő lehessen az, aki fontos gólt szerez egy kemény meccsen.
Pedro (4.5) – Ez sajnos ugyanaz a tavalyi Pedro volt, aki miatt gyakorlatilag egész évben téptük a hajunkat. A Levante elleni produkciója után tele kellett volna lennie önbizalommal és neki kellett volna esnie az Atlético védelmének, de nem tudni miért, képtelen volt erre. Gyorsan össze kell szednie magát, míg Neymar meg nem szerzi előle a kezdőcsapatban a helyet.
Fabregas (7) – Bár valószínűleg akkor is becserélte volna őt előbb-utóbb Martino, ha Messi nem sérül le, így viszont kellemes meglepetést okozott azzal, hogy jelentősen feljavult a játék az érkezésével. Kár, hogy Iniestához hasonlóan középpályás-aggyal gondolkodik, és sokszor akkor is passzt keres, amikor bármelyik csatár azonnal kapura lőtt volna. Ez most azért volt különösen szembetűnő, mert a győzelem múlhatott volna rajta.
Neymar (7) – Éppen azért szerződtettük le őt, hogy az ehhez hasonló szoros meccseken ne mindig csak Messi közbeavatkozására várjunk. Hét perc játék után lőtte meg első hivatalos gólját a Barçában, ráadásul beadás után fejjel, amire nem gyakran kerül sor a mi meccseinken. A passzolásban még mindenképpen fejlődnie kell, mert bár pontatlan nem volt, nem csak befejező emberként számítunk rá: a passzai szinte kivétel nélkül hátrafelé irányultak.
