Ambivalens érzésekkel állhattunk fel (feküdhettünk le - mennyire idiótán állítják már össze a kezdési időpontokat?) tegnap este a tévé elől. A vészharang kongatását azonban egyelőre hanyagolnánk, összességében nem játszottunk rosszul, ráadásul a három pont is zsebben, egyelőre tehát kicsit túlzónak éreznénk a fanyalgást. A Guardiola - Emery csörték általában mindig kiegyenlített játékot hoztak, a két mester távozásával azonban ez felborult, és inkább egy jól megszokott Barca meccset láttuk - masszívan védekező ellenfél, amely megpróbál két-három pontrúgásból és/vagy kontrából betalálni. Alapvetően mindkét edző terve bevállt, apróságokon, és némileg a szerencsén múlott, hogy végül Xaviék örülhettek a győzelemnek. Ehhez tett hozzá sokat Adriano, aki a szerdai piroslapja után egyből egy "Meccs embere" teljesítménnyel tért vissza, és nem csak a gólja miatt mondjuk ezt.
Ambivalens érzésekkel állhattunk fel (feküdhettünk le - mennyire idiótán állítják már össze a kezdési időpontokat?) tegnap este a tévé elől. A vészharang kongatását azonban egyelőre hanyagolnánk, összességében nem játszottunk rosszul, ráadásul a három pont is zsebben, egyelőre tehát kicsit túlzónak éreznénk a fanyalgást. A Guardiola - Emery csörték általában mindig kiegyenlített játékot hoztak, a két mester távozásával azonban ez felborult, és inkább egy jól megszokott Barca meccset láttuk - masszívan védekező ellenfél, amely megpróbál két-három pontrúgásból és/vagy kontrából betalálni. Alapvetően mindkét edző terve bevállt, apróságokon, és némileg a szerencsén múlott, hogy végül Xaviék örülhettek a győzelemnek. Ehhez tett hozzá sokat Adriano, aki a szerdai piroslapja után egyből egy "Meccs embere" teljesítménnyel tért vissza, és nem csak a gólja miatt mondjuk ezt.
A feletébb okos szervezés miatt az első tíz percet konkrétan nem láttam, de ha minden igaz, egy Pedro lövésen kívül nem sokról maradtam le. Soldado tekerésére azonban már pont odaért a SportTV is, akkor még úgy tűnt, a Valencia szokásához híven nekünk esett, mi pedig ismét olyan zavarban vagyunk, mint pár nappal korábban. Szerencsére a félelem nagyjából alaptalan volt, a Barca végig a kezében tartotta a meccset, még akkor is, ha a második félidőben egyszer-kétszer megemelkedett a pulzusunk. Persze új tréner van mind a két oldalon, de nem szabad elfelejtenünk, hogy messze Emery Valenciája volt az a csapat, amely a Pep-érában a legkultúráltabban ölte meg a csapatunk játékát. Ehhez képest Pellegrino teljesen máshogy gondolta el a denevéresek vasárnapi vendégszereplését, egy masszív 4-4-1-1-gyel próbálta kivédekezni a kicsit tompán játszó Barca támadásait, és reménykedett, hogy a kevés adódó lehetőségből egy gól legalább összejön.
A vendégek szemszögéből nézve akár be is jöhetett volna ez a terv, Ramiék jól állták a sarat, most nem volt szükség Diego Alves/Guaíta szokásos "Hogyan mutassunk be tíz bravúros védést kilencven perc alatt?" teljesítményére. Ennek azonban támadásban megvoltak a hátrányai, Messi őrzése miatt kevés ember érkezett az ellentámadásokkal, amiket Mascheranoék csírájában fojtottak el. Főleg a tavalyi Mathieu - Alba tűzijáték után volt furcsa, mennyire jól vissza tud rendeződni a négy védőnk, majd Alexis és Pedro fegyelmezett visszazárásával nagyjából el is fogyott a Valencia ötlete, mihez is lehetne itt kezdeni. Persze támadásban mi sem voltunk túl élesek, de az hozzátartozik a történethez, hogy ezek a játékosok szerdán Madridban hatvan percig emberhátrányban futottak az eredmény után, érthető, ha tegnap egy kicsit lassabban látták át a helyzeteket, vagy kevesebbet futottak. Így is volt két akkora Fabregas helyzet, amelyből tavaly ilyenkor legalább egy gólt rúg, amivel hamar rövidre lehetett volna zárni a meccset.
Ott volt azonban Adriano, aki egyrészt nem fáradt el hétközben, másrészt - nagyon jó érzékkel - megkapta a lehetőséget Vilanovától, hogy bizonyítson, és élt is a lehetőséggel. Az csak a kisebbik dolog, hogy egy akkora ordas nagy gólt vágott, amit nem sűrűn lát a Camp Nou, és nem mellesleg ennek köszönhetően megmaradt az öt pontos különbség, sokkal lényegesebb, hogy a csapat legaktívabb tagja volt a meccs során, elől és hátul is gyakorlatilag hiba nélkül játszott. Csak hogy érezzük, ez mit is jelent: négy lövés, ebből kettő kapura; 106 labdaérintés (Xavi - 129, Messi - 94) 78 passz (Xavi - 118, Cesc - 70) 95%-os pontossággal, négyből két sikeres beadás, ötből öt pontos keresztlabda. Futott, mutatta magát, kérte a labdát, tette a labdát, ennél jobb statisztikát egy csúcsformában lévő Dani Alves sem tudna produkálni. Emellett a védekező feladatait is maximálisan ellátta, három szerelés (Alves-szel párhuzamban a legtöbb), három időben lekapcsolt indítás, négy tisztázás. A felé szálló beadásokat magabiztosan fejelgette ki jó helyezkedésének köszönhetően, tényleg nem lehet belekötni a tegnapi játékába.
Valdés (-): Semmi dolga nem volt az egész meccsen, a beívelt labdákat viszont nem nagyon szerette, akár két pontba is kerülhetett volna a végén az a mellényúlás.
Alves (7): Sajnos csak nem teljesen egészséges, így a második félidőre már nem jött vissza (és azóta sem találtam semmi információt a sérüléséről), de az első 45 percben aktív volt, volt egy tökéletes beadása Messi fejére, illetve az általam nem látott Pedro lövést is ő készítette le.
Piqué (6): Sok extrát nem követelt tőle a meccs, amit kellett, azt megcsinálta szépen. Soldado tekerése előtt lehetett volna határozottabb, illetve magát a lövést is csak nézte, de szerencsére most nem lett belőle probléma.
Mascherano (7): Magabiztos, okos játék hátul, és úgy néz ki a Vilanova által jobban erőltetett középpálya átlövésében kulcsszerepet kapott, tegnap például tízszer próbálkozott ezzel, amiből kilenc sikeres is volt.
Adriano (9): Róla már elég sokat írtam, az egyik legjobb meccsét játszotta tegnap Barca-mezben, amivel abszolút kiérdemelte a "Meccs Legjobbja" jelzőt. Egyébként kevesen tudják vele kapcsolatban, hogy alapvetően jobblábas volt, de egy sérülés miatt megtanult ballal is játszani, szóval nem véletlen, hogy jobbal is ekkora lövésekre képes.
Song (7): Bemutatkozásnak tökéletes, okosan játszotta a Barca-focit, egy-két érintés után adta tovább, és mozgott, hogy segítsen, ha kell. Védekezésben is kellően határozott volt, és láthatóan sokkal nehezebben borul fel, mint Busquets.
Xavi (8): Szerencsére a vállalkozószellem megvolt benne, erővel bírta, diktálta a tempót, és a védekezésből is kivette a részét. Pedronak zseniálisan nyújtotta meg, a Guardadoval szemben megcsinált csele meg legalább fél pontot ér, a hivatalos Youtube-csatorna képes volt feltölteni ezt az egy mozdulatot. Azért nem bánnánk, ha néha élne a kontra lehetőségével, főleg ha darabokban a védelem, a két szélsőnk meg kiugrásra készen, de ez már nem újdonság vele kapcsolatban.
Fábregas (5,5): Túlzottan nem húznám le, a védekezésből kivette a részét, de előre sajnos nem sokat nyújt, teljesen indokolt volt a cseréje. Bár az első helyzeténél nem sokat hibázott, a második már kifejezetten kínos volt. A cseréje indokolt volt, valamiért nem érzi a középpályás játékot, talán tényleg meg lehetne próbálni Messi posztján, az argentin viszont nem valószínű, hogy sokáig melózna a szélen, főleg, hogy középen Cesc sem tudna többet, mint amennyit Messi. Valamit azonban sürgősen kezdeni kell a helyzettel, mert ez így sem a csapatnak, sem a játékosnak nem használ.
Pedro (7,5): Most már egyre biztosabb, hogy visszatért a mindenhová sprintben közlekedő támadó, elől agilis, keresi az összjátékot Messivel, beindul a védelem mögé, és mostanában a labda sem zavarja. Védekezésben pedig továbbra is nagyon hasznos.
Alexis (7): Ez már bíztatóbb volt, bár még mintha továbbra sem lenne meg az összhang a védekezés és a támadás között. A harciasságával nincs baj, volt, hogy visszafutva becsúszva szerelt, miután pedig megette Ruiz-t, Fábregasnak is gyakorlatilag gólpasszt adott, de továbbra is olyan, mintha a támadásokra nem lenne elég ereje.
Messi (7,5): Ez most egy gyengébb meccse volt, de Pellegrino nagyon sok energiát fektetett a megállításába, ha három embert hagyott faképnél, akkor volt egy negyedik, aki felborította. A cselei azonban így is elég jó arányban jöttek be, sajnos mire jó pozícióba ért, rendszerint elfogyott a lendülete.
Alba (6): A második félidőre jött be, sok emlékezetesre nem emlékszek tőle, a védekezésre viszont korrekten odafigyelt.
Iniesta (-): Fábregast váltotta, rutinból lehúzta ezt a szűk félórát, de inkább annak szólt a játéka, hogy a közönség láthassa az Európa legjobb játékosának választott labdarúgót.
FC Barcelona: Valdés, Alves (Jordi Alba 46’), Piqué, Mascherano, Adriano, Song, Xavi, Cesc (Iniesta 64’), Pedro, Alexis (Busquets 87’), Messi.
Valencia CF: Diego Alvés; Joao Pereira, Rami, Víctor Ruiz, Cissokho, Albelda (Gago 77’), Tino Costa, Feghouli (Valdez 81’), Guardado (Viera 77’); Soldado, Jonas.
Gól: Adriano (23’).
