Tizenkét évig volt az első keret tagja, a klub történetének egyik, ha nem a legjobb kapusa, de pályafutása legsúlyosabb sérülése megakadályozza abban, hogy méltó módon, a pályán búcsúzzon el Victor Valdés. Kezdeti ügyetlenkedései a mai napig kihatnak a megítélésére, azt azonban mindenkinek el kell ismernie, hogy a legfontosabb pillanatokban mindig a legjobbját tudta hozni. Bár voltak pletykák arról, hogy a sérülése miatt marad, de mostmár egészen bizonyos, hogy jövőre nem vele kezdődik a csapat névsora. Egy nyílt levéllel kénytelen búcsúzni a szurkolóktól, amelyet Novák Zsombor nevű olvasónk fordított le, ezúton is köszönjük neki.
Tizenkét évig volt az első keret tagja, a klub történetének egyik, ha nem a legjobb kapusa, de pályafutása legsúlyosabb sérülése megakadályozza abban, hogy méltó módon, a pályán búcsúzzon el Victor Valdés. Kezdeti ügyetlenkedései a mai napig kihatnak a megítélésére, azt azonban mindenkinek el kell ismernie, hogy a legfontosabb pillanatokban mindig a legjobbját tudta hozni. Bár voltak pletykák arról, hogy a sérülése miatt marad, de mostmár egészen bizonyos, hogy jövőre nem vele kezdődik a csapat névsora. Egy nyílt levéllel kénytelen búcsúzni a szurkolóktól, amelyet Novák Zsombor nevű olvasónk fordított le, ezúton is köszönjük neki.
"Eljött az idő, hogy mindenkitől elköszönjek.
Sajnos nem tudtam a pályán játszva búcsút venni, ahogy szerettem volna, de néha ilyen az élet, és idén eme területen nem volt hozzám kegyes a sors.
Volt időm mérlegelni, hogy hol vagyok most és mivé lettem. Csak azokra az emberekre tudok gondolni, akik segítettek eljutni ide, ahol most vagyok. Ez a levél nekik szól.
Oriol Tort, José Antonio Pozanco, Juan Manuel Asensi, Ursicinio López, Albert Benaiges, Antonio Olmo, Juan Carlos Pérez Rojo, Pep Segura, Quique Costas, Joan Vila, Jordi Castel..... az edzők, akik azon játékossá formáltak engem, aki mindig is szerettem volna lenni. Emberek, akik munkája nyomán egy tíz éves kisfiúból a Camp Nou kapusa lett tíz év múlva. Köszönöm mindnyájatoknak!
Köszönöm Louis Van Gaalnak, hogy bátor módon vállalta a kockázatot egy olyan játékos kapcsán, kinek tehetségét csak ő látta. Ő kezdte el építeni azt a történelmi Barçát, amelynek én is kiváltságos tagja lehettem. Szívemből köszönöm!
Köszönöm Frank Rijkaard, hogy megadtad a szükséges önbizalmat, és sikerre vezettél, és elnyerhettem a Bajnokok Ligája serlegét Párizsban. Bárhol is jársz, az életem végéig az adósod leszek, Mister!
Köszönöm Neked, Pep, hogy olyan játékstílust mutattál, ami eddig ismeretlen volt számomra, hogy vezettél azon az úton, ahol mindig sikerre kell éhezni, és ez együtt vittük végbe, nemde? Ez mindig bennünk lesz, Mister, és hidd el, örökre így is marad!
Köszönet, Tito! Bárhol is vagy, köszönöm, hogy megtanítottál nem csak hogy hogyan maradjunk nyertes csapat, hanem a kellő erőre és jellemre is, ami az élettel való szembenézéshez kell.
Köszönöm minden munkatársamnak, akivel együtt dolgozhattam, és viselhettem a Barca címert mellkasomon napról napra, hogy fontosnak érezhettem magam abban a csapatban, amivé évek alatt váltunk. Erre vezethető vissza, hogy kik vagyunk mi, itt és most. Köszönöm, Uraim!
És, természetesen, nem felejthetem el a legfontosabb embereket, kik tizenkét itt töltött profi évem alatt mindig velem voltak: leghűségesebb szurkolóim. Azok, akik bármi történt, mindig megadták a kellő támogatást, amire egy harcosnak mindig szüksége van; büszkén mögém álltak az ünneplés idején; támogatást nyújtottak minden meccsen; pozitív energiát küldtek, amit mindig éreztem és segített, hogy formában maradjak, mivel e nélkül, csak egyedül, nem lettem volna képes idáig eljutni.
Köszönöm, köszönöm, és még ezerszer, köszönöm! Kérlek Benneteket, hogy támogatásotok sose szűnjön meg!
Mindörökké, FORÇA BARÇA!
Víctor Valdés Arribas"
