Az utóbbi néhány héten alaposan felgyorsultak az események a klub és a csapat házatáján, a beharang helyett kapcsán adottnak éreztem a lehetőséget némi összegzés formájában írni is erről. Legfőképp azért (is), mert a ma este sok mindent meghatározhat a (közel)jövőnkre nézve.
Nyilván mindenki tudja, hogy a problémánk tengernyi, azt is, hogy BL-t idén már biztosan nem nyerünk, a bajnokság pedig nem (csak) rajtunk múlik. Ugyanakkor vitathatatlan tény, hogy egy kupagyőzelem, és éppen a Real ellen képes lehet meglágyítani még a legelvakultabb Barça szurkolók szívét is. Történhet azelőtt és azután bármi. Persze legyen valósággá a kupagyőzelmünk, ám ettől még nem oldódik meg automatikusan minden gondunk. Főleg, ha elfogadjuk, hogy ezek mélyreható gondok, amiket önmagában a 2013/14-es szezon nem írhat le.
Az utóbbi néhány héten alaposan felgyorsultak az események a klub és a csapat házatáján, a beharang helyett kapcsán adottnak éreztem a lehetőséget némi összegzés formájában írni is erről. Legfőképp azért (is), mert a ma este sok mindent meghatározhat a (közel)jövőnkre nézve.
Nyilván mindenki tudja, hogy a problémánk tengernyi, azt is, hogy BL-t idén már biztosan nem nyerünk, a bajnokság pedig nem (csak) rajtunk múlik. Ugyanakkor vitathatatlan tény, hogy egy kupagyőzelem, és éppen a Real ellen képes lehet meglágyítani még a legelvakultabb Barça szurkolók szívét is. Történhet azelőtt és azután bármi. Persze legyen valósággá a kupagyőzelmünk, ám ettől még nem oldódik meg automatikusan minden gondunk. Főleg, ha elfogadjuk, hogy ezek mélyreható gondok, amiket önmagában a 2013/14-es szezon nem írhat le.
Rosell
A Rosell-elnökség megbukott. Tekintve, hogy a névadó figura már nincs is a klubnál, ez önmagában nem lenne nagy horderejű bejelentés, mégis érdemes kiemelni és tudatosítani, mert a jövőre nézve igenis fontos. Laportát lehet utólag szeretni és lehet nem szeretni, neki mégis sikerült az, ami utódjának nem: pozitív értelemben emlékezetes klubtörténelmi alakká tudott válni. Történhetett később bármi, Laporta elévülhetetlen érdeme, hogy egy akkor éveken keresztül vergődő társaságból épített topcsapatot, ezzel szemben jelenleg ott tartunk, hogy Sandro egy sértődött ex-alkalmazottból lett ügyeskedő szélhámossá. És persze lehet egy Madrid felől érkező összeesküvés-elmélet sejteni a Barçát idén sújtó külső hatások mögött, tény, hogy csak ott lehet „ügyeket” felpiszkálni, ahol vannak is.
Ha akarom, nemes gesztus volt Rosell távozása (másik oldalról meg csak egy kényszerű lépés, hogy megmenthesse a sleppjét), ugyanakkor az is kiderült számunkra, hogy Laportában van valami, ami utódjában nem: karizmatikus vezető volt. Egyik oldalról nézve Rosell vitathatatlanul hatalmas bevételi forrásokhoz juttatta a Barçát, másik oldalról meg a Laporta-elnökség korábbi sportsikerei hiányában esélye nem lett volna erre. Egyik oldalról nézve Rosell kétségtelenül rendbetette a klub pénzügyeit, másik oldalról nézve viszont méltatlanul-indokolatlanul-értelmetlen módon háttérbe szorította a szakmai szempontokat. A személyes sértettségéből fakadó legostobább lépése pedig
Cruyff
elüldözése volt. Lehet „az öreget” szeretni, illetve nem, az utóbbi évtizedek világosan bebizonyították számunkra, hogy a személye megkerülhetetlen a Barcelona kapcsán. Sőt, szinte tényként állíthatjuk, hogy amíg, és amikor ő bármilyen formában ott állt a klub mögött, jól alakultak a dolgaink, amikor pedig ilyen-olyan okok miatt eltávolodott tőlünk, rosszra fordultak az események. Ráadásul politikai értelemben is hatalmas öngól volt a klubházból való kitiltása, hisz ezzel Rosell a legerősebb támogatót önként adta át az ellenzéknek. Bartomeu nem véletlenül kezdte elnöki időszakát azzal a nyilatkozattal, amiben minél gyorsabban nyitni próbál Cruyff felé, de hamar kiderült, hogy elkésett.
Míg Laporta azonnal reagált Rosell távozására, megpendítve, hogy bármikor kész lépni egy újabb mandátum felé, Cruyff taktikusan kivárta a BL-kiesést és a korábbi években megszokott visszafogottsága után azonnal egyértelmű kritikát fogalmazott meg a Barcelona jelenlegi vezetőségével szemben. Valószínűleg egy ma esti vereség jelentené a totális bukást, de még egy győzelem esetén is nagy esélyünk van egy bizalmatlansági indítványra. Ezzel együtt arra is, hogy előrehozott választások kössék le a Barça nyarát. Egyáltalán nem lennék meglepve, ha Laporta megindítaná a végső offenzívát, de azon se, ha Cruyff-fal a háta mögött sikerülne újra a klub legfőbb vezetői mandátumát megszereznie. Meg azon se, hogy lehet az ő, vagy a jelenlegi vezetés terve bármi,
Martino
távozása elkerülhetetlen. A XXI. század egyik legérdekesebb momentuma a Barcelona életében az, amilyen bátran vállalja fel az edzőkérdést. Kezdve azzal, hogy volt a klubnak mersze "zsákbamacskát vásárolni" Rijkaard és Guardiola személyében, de folytatva azzal, hogy az irtózatos külső bizalmatlanság ellenére is volt ereje kitartani a döntése mellett. (Ez utóbbi nyilván elsősorban Rijkaardra vonatkozik, hisz Pep gyorsan bizonyított a sajtó és a szurkolók felé.) Míg Laporta legnagyobb tette az volt, hogy kitartott Rijkaard mellett (szemben az azt megelőző évenkénti edzőváltással), a jelenlegi elnökség szinte biztosan nem fogja felvállalni ezt a kockázatot. Biztos vagyok abban, hogy Bartomeu hagyja majd magát „meggyőzni” a külső nyomás hatására, de azon se lennék meglepve, ha felhagyva a kísérletező szándékkal egy neves szakembert ültetne inkább a helyére. Pedig Martino egy év alatt semmivel nem lett rosszabb edző! Ugyanúgy érti a Barça játékát a Newell’s-nél töltött évei után, de ugyanúgy ismeri a védekező játékrendszereket is, amit Paraguay kapitányaként bizonyított a világnak. Márpedig a Barçának mindkettőre szüksége van, ha reagálni akar a futball változásaira!
Valószínűleg egyhamar nem tudjuk majd meg, mennyire köszönhető a jelenlegi helyzet a játékosok változással szembeni ellenállásának, összegezve a szállongó híreket, erre is van némi esély. De valószínűleg azt se tudjuk majd meg, mennyire igaz Cruyff azon kijelentése, amiben a sportszakmai irányításba való közvetlen beleszólással vádolja a felső vezetést. Én személy szerint elhiszem mindkettőt, ezzel együtt azt is hiszem, hogy Martino erős részben a körülmények áldozata lett. Két tűz közé szorulva -, így pedig minimálisra korlátozva a döntési szabadságát - kellene a munkáját végeznie, ennek pedig pozitív eredménye szinte nem is lehet. Az tény, hogy a jelenlegi elnökség máris távolodni látszik tőle, de ettől függetlenül is biztos vagyok abban, hogy ha eredménytelen lesz a szezon (kérdés persze, mi minősül majd eredménytelennek?), azt az edzőn kéri majd számon a vezetőség. Én személy szerint falsnak érzem ezt és túl könnyű megoldásnak is, hisz joggal van mit számonkérni a játékosokon is. Ha a dicsőség időszakában
Messi
az első, aki learatja a babérokat, legyen első akkor is, amikor problémákat kell feszegetni. A szezonra visszatekintve, már senki számára nem lehet kétséges, hogy a személye a pályán negatív hatással van a többiekre. Elég volt másfél hónap távollét ahhoz, hogy Sánchez és Pedro legjobb formájában tündököljön, de ahhoz is, hogy kiderüljön számunkra, önmagában a csapat sikeressége nem egyenlő Messivel. A tavasz eseményeinek tükrében pedig az se túlzó kijelentés, hogy Messi inkább fék a csapat gördülékenységében, mint pozitívan ható erő. Persze én is tudom, hogy villámgyorsan ismét harcba szállt az Aranycipőért, csakhogy ez Barça szurkolóként vajmi keveset érdekel akkor, ha közben meg joggal feltételezem, hogy az ő kevésbé központi szerepével egészen másként festene most a csapat. Ám a sportszempontokon túl sokkal jobban zavar a körülötte zajló kommunikációs stratégia.
Soha nem üdvözöltem azt a jelenséget, ahogy a személye indokolatlan mértékben elhomályosítja a többieket, mert hiszek abban, hogy ez idővel negatívan hat mindenkire. Rá és a többiekre is. De azt a jelenséget se üdvözlöm, ahogy a klub megpróbálja mindenáron más színben feltüntetni őt, mint amit a mögöttes tények mutatnak. Ahogy Neymar megérkezett a nyáron, a sajtó azonnal felvetette, hogy Messinek nem fog tetszeni a helyzet, tekintve, hogy így már nem ő a legjobban fizetett játékosunk. A klub reakciója az volt, hogy erről szó nincs, hisz Messi lojális a klubhoz, hisz Messi a „mi kutyánk kölyke”, akit a klub iránt érzett imádaton kívül semmi más nem motivál. Az ügy decemberben folytatódott azzal, amikor a gazdasági alelnökünk – valószínűleg valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt, különben nem vetemedett volna ilyen gyalázatra – azt merészelte mondani, hogy nem érti, miért kellene Messinek minden évben (az egekig) emelni a fizetését? Messi válasza gyors volt és kíméletlen: „egy gazdasági alelnök lófaszt nem ért a focihoz, akkor meg ne szóljon bele!”
Már eleve visszatetsző, hogy egy alkalmazott veszi a bátorságot magának ilyen hangnemhez, ennél is érdekesebb azonban, hogy Faus gyorsan felébredt a szer hatása alól és alig győzött ezerrel bocsánatot kérni a megbocsáthatatlan szemtelenségéért. Időközben már ekkor jöttek a hírek arról, hogy bár Messi nem kérte (ha-ha), a klub mindenképpen ki kívánja fejezni elismerését felé, ezért új kondíciókkal kínál neki szerződéshosszabbítást. És várhatóan 2014. szeptemberében be is jelentik az újabb diadalt, melynek következtében Messi marad! Hamar elszaladtak a hónapok, míg jelenleg ott tartunk, a vezetőség annyira türelmetlen, hogy nem is várnak tovább, már a VB előtt meglesz az új szerződés! Mindannyiunk örömére mégis Messi lesz a világ legjobban fizetett játékosa! Tapsvihar és ováció!!!! Hosszas küzdelmek árán megtartunk egy olyan játékost, aki nem is akar elmenni, aki nem is kér (sőt, soha nem is kért!) magasabb fizetést, mert a lojalitása a klub felé megkérdőjelezhetetlen.
Klubhűség? Puyol egyrészt azért távozik a nyáron, hogy helyet adjon másnak a csapatban és Puyol azért távozik a nyáron, hogy ha már nem tud hasznára lenni a csapatnak, akkor ne terhelje a fizetése a klubot. EZ klubhűség! Az nem feltétlenül az, hogy 2007-ben, amikor épp csak felnövünk az első csapathoz, ahelyett, hogy hálásak lennénk a klubnak, mivel a támogatásukkal profi futballistává lehettünk, inkább távozással fenyegetőzünk arra az esetre, ha nem biztosítanak számunkra megfelelő hátteret a sikereinkhez.
Tulajdonképpen fikarcnyit nem érdekelne Messi újabb és újabb szerződéseinek végeláthatatlan regényfolyama, ha nem éreznék folyamatosan fals hangot a klub kommunikációjában, amikor róla van szó. Mi oka lenne a vezetőségnek újra és újra a valóságnak ellentmondó (de legalábbis utólag megkérdőjelezhető) nyilatkozatokat tennie, ha ők maguk sem éreznék azt, hogy a szavaik ellentmondanak a tetteiknek? Mi oka van annak, hogy Messit folyamatosan „kedves kisfiúként” kommunikálják felénk, ha a tettei meg folyamatosan nem erről tanúskodnak?
Továbbra is hiszek abban, hogy (a vezetőség által folyamatosan bátorított) Messi rossz hatással van a csapatra úgy a pályán, mint azon kívül. Hiszek abban, hogy a pályán tapasztaltak tükrében további nagyreményű és kiváló játékosokat fogunk elveszteni. Olyanokat, akik nem hajlandók bevállalni a sokadhegedűs szerepet, nem hajlandók feláldozni a pályafutásukat, mert annál többre tartják magukat. És időközben Messi (eltúlzott központi szerepe) egyre nehezebben védhető, hisz az egyéni teljesítménye is egyre hullámzóbb, de jellemzően lefelé tart. A mögötte álló csapat ideig-óráig még képes lehet fenntartani a látszatot, de attól tartok, Leo rálépett arra az útra, ahol már csak a „könnyű meccsek hőse” lehet, az igazán nagy kihívásokkal szemben azonban problémái adódnak. És ez akkor is igaz marad, ha ma este "tökegyedül" legyőzi a Realt. Mert ez csak a problémákkal való szembenézés elodázását jelentené, nem pedig a megoldásukat.
Persze ne legyen igazam, és nem is kívánom ezt, hisz azzal a csapatnak kívánnék rosszat. Ugyanakkor elfogadom és valahol meg is értem, ha többekben a "háttéremberek" közül kialakult az a felfogás, aminek eredményeként azt gondolják: „ha nem kellek, amikor én is csilloghatok, csillogjon Messi nélkülem. Már persze ha tud...” Bár úgy tűnhet, nem kizárólagos célom személyesen Messit bántani! Egyensúlyt szeretnék látni a jelenlegi végtelenül eltorzult helyzet helyett, mert ez egyenes út az öltöző megbomlásához, a
Csapat
csapatként való megbukásához. Elnézve a szezonban készült csapatfotókat, hiszek abban, hogy az öltözőben megjelent a klikkesedés. Kivétel nélkül minden egyes képen felismerhető a dél-amerikai és a spanyol „asztal”. Kivétel nélkül minden egyes képen felismerhető, ki kivel mutatkozik együtt szívesen, kik szerveznek egymással közös programokat, kik keresik egymás társaságát szívesebben, ahelyett, hogy a közösség erejét erősítenék. Eltűntek a közös ebédek-vacsorák, a múlté lett az a fentről irányított csapatépítés, ami Pep idejében megszokott volt, és amiről tudjuk, hogy a Pep-csapat sikerességének egyik alapfeltétele volt.
De az is feltűnő, hogy a korábbi évekhez képest, mennyire felerősödött ismét a játékosok közösségi szerepvállalása. Amíg Pep tűzzel-vassal irtotta és tiltotta ezt, most már szinte minden játékosunk „állandó” telefon nyomkodással és napi szintű megjelenéssel mutatkozik a külvilág felé. A legrosszabb, hogy valószínűleg ez a jelenség is részben az elnökség hatása, egyben újabb jel arra, hogy a felsővezetés közvetlenül hat a sportszakmai érdekek ellen. Rosell marketing szakember és emlékezhetünk, hogy már 2010 környékén is milyen melegen üdvözölte a „moc-moc” hármasnak (Piqué-Cesc-Puyol) a Barcelona netes mutatóira gyakorolt pozitív hatását. Azt is tudjuk, hogy a klub azóta letarolta a közösségi oldalakat, szinte minden lényeges mutatóban világelsők közé lépve. Ha pedig maga a klub ontja számolatlanul az információt kifelé, nyilván a játékosokat is bátorítani fogja ugyanerre. Hisz az embereket a játékosok érdeklik, ők egyénenként tehetnek a legtöbbet azért, hogy a mutatók egyre magasabbra és magasabbra emelkedjenek. Az viszont nyilvánvaló, hogy ez a jelenség nem lesz pozitív hatással a szakmai érdekekre. Talán erről beszélt maga Bartomeu is, amikor azt mondta, hogy a klub hátterének kiigazítása után itt az idő a sportszakmai szempontokra koncentrálni.
Erre pedig máris itt a lehetőség. Ma este. Nem tudom, lesz-e és milyen hatással Martino jövőjére a kupadöntő. Valószínű, hogy a Real sikere a távozását is jelenti, ugyanakkor a Barça győzelme nem automatikus garancia a maradására. Az is valószínű, hogy önmagában Martino jövője nem határozza majd meg a Barça közeljövőjét, hisz ezen túl is vannak problémáink bőven. Közelre hatók és távolra mutatók is. Ha marad a jelenlegi vezetés, ha új érkezik, tennivaló van jócskán. Ha győzünk ma este, ha nem, akkor is.
Visca el Barça!
Spanyol kupadöntő
FC Barcelona – Real Madrid CF
TV: 21:00, Digisport 1
