Egy mentálisan felturbózott Barcelona vág neki az utolsó kilenc fordulónak. A recept pofon egyszerű, egy kilencesmeccses győzelmi szériát kell hozni, aztán vagy baromi boldogok leszünk, vagy megtapsoljuk a srácokat, hogy megpróbálták, megcsinálták, de ez most kevés lett. Sok kérdés már nincs, amint eldobjuk az első pontokat, abban a fordulóban ki is szálltunk a bajnoki versenyfutásból. A mai meccset lendületből kell hozni, szerencsére úgy néz ki, Luis Enrique Celtájának nem ez a három pont fog hiányozni a bennmaradáshoz.
Egy mentálisan felturbózott Barcelona vág neki az utolsó kilenc fordulónak. A recept pofon egyszerű, egy kilencesmeccses győzelmi szériát kell hozni, aztán vagy baromi boldogok leszünk, vagy megtapsoljuk a srácokat, hogy megpróbálták, megcsinálták, de ez most kevés lett. Sok kérdés már nincs, amint eldobjuk az első pontokat, abban a fordulóban ki is szálltunk a bajnoki versenyfutásból. A mai meccset lendületből kell hozni, szerencsére úgy néz ki, Luis Enrique Celtájának nem ez a három pont fog hiányozni a bennmaradáshoz.
Két dologban reménykedhetünk igazán. Az egyik, hogy a Bernabeuban a sír széléről sikerült visszatáncolni, pedig fordított is a Madrid, és még egy jogtalan büntetőt is kapott. Nem a bírózás miatt lényeges az a büntető (tíz centit nem nehéz elnézni), sokkal inkább amiatt, hogy lelkileg ez is annyira megviselő, mint amikor minden kifelé pattan. A Chelsea ellen 2012-ben nem is sikerült kitörnünk abből a fojtogató, negatív légkörből, vasárnap viszont megcsináltuk, ami nagyjából lehetetlennek tűnt előzetesen. Ők tőlünk kaptak ki utóljra, a mi idegenbeli formánkról meg sok mindent lehetne írni, de ennél azért jobban neveltek. A másik meg, hogy Puyol és Valdés utolsó szezonja miatt valószínűleg szépen akarják búcsúztatni őket, egy bajnoki aranynál pedig nem sok szebb dolog van. A sorsolásunk nem egyszerű, de egyre inkább úgy tűnik, motivációs problémákkal küzdöttünk eddig. Ha tényleg ez a baj, azt feltehetőleg sikeresen kezeltettük a fővárosban, bár ez még mindig nem azt jelenti, hogy ne rágnánk tövig a körmeinket az idegenbeli túrák előtt.
Jelentősebb változások várhatóak ma a kezdőben, a spanyol média szerint például Xavi és Piqué is a padról nézi majd a meccset. Gerard barátunk egyébként egy négyet gyűjtött már azonos színű lapokból, a következőre már rá lenne írva, hogy egy körből kimaradsz. Középre így Bartrát és Mascheranot várjuk, és mivel a most hosszabbított Montoya a VIP-ből szemléli majd az eseményeket, arra számítunk, hogy akár Adriano is taposhatja a jobb oldali oldalvonalat. Középen a bombaformában lévő Iniesta játszópajtása Sergi és Cesc lehet, ha jól alakulnak a dolgok, Song és Sergi Roberto is megmozgathatja elgémberedett lábait. A támadósornál már vakarjuk a fejünket, és nyilván nem azon a Messin gondolkozunk, aki fejébe vette, hogy idén is Pichichi lesz. Mindenesetre Neymar, Pedro, és Alexis kezdetése is védhető, az utóbbi kettő pihentebb, a brazilt meg tolni kell, hogy formába lendüljön.
Vigóban egyébként pofás kis csapatot rakott össze Lucho, óriási bánatunkra a legjobbjuk, Rafinha hiányozni fog egy lábujjsérülés miatt. A brazil első felnőtt szezonjában kiemelkedik a csapatból, sokoldalú, kellően erőszakos, amiben jó segítségére van a fizikuma is. A nyári középpályás igazolásunk meg is van oldva. Gondolom senki nem lepődik meg, hogy egy támadó felfogású, technikás játékosokra és passzjátékra épülő együttest épített fel korábbi csapatkapitányunk. Ráadásul ha csak az idegenbeli mérkőzések számítanának, a hetedik lenne a Celta, szóval leginkább fejben kell ott is rendbe tenni a dolgokat, hogy ne a kiesés ellen kelljen menekülniük. Ismerős arcok azért lesznek még este, Fontás a védelemben vagy a középpályán is játszhat, Nolito pedig a jobb oldalunkat szeretné terrorizálni - bár esélyesebb, hogy valamelyik brazilunk után fog loholni védekezésben. Mindig jól jön, ha egy támadó felfogású csapat ellen kell játszanunk, bár a Betis rávilágított pár éve, hogy éppen ezzel is zavarba lehet minket hozni. Túlzottan azért nem tartunk ma ettől.
TV: 20.00, Sport2
