Őszintén bevallom, előzetesen legfeljebb reménykedtem, de nem hittem ebben a győzelemben. A Madrid hatalmas formát futott, mi pedig kiszámíthatatlanok voltunk, idegenben meg egyenesen gyengék. Ez nekem máris bőven elég volt ahhoz, hogy óvatosan latolgassam az esélye(in)ket.
Tekintve, hogy most már tendenciákról beszélhetünk, kimondhatjuk, hogy a Barçának motivációs problémái vannak. Hülyeségnek tűnhet egy ilyen diadal után ezt leírni, de akkor is tény, hogy míg a kisebb kihívásokkal szemben váratlanul képesek vagyunk leblokkolni, a nagyokra annál inkább odatesszük magunkat. És legyőzzük a City-t, de még a Real Madridot is. Még az se kizárt, hogy idén bárkivel is futunk össze, nem lesz egyértelmű a párharc. Se előzetesen, se közben, se utána. Sőt, még az is előfordulhat, hogy minél erősebb az ellenfél, annál inkább tart majd okkal tőlünk.
Őszintén bevallom, előzetesen legfeljebb reménykedtem, de nem hittem ebben a győzelemben. A Madrid hatalmas formát futott, mi pedig kiszámíthatatlanok voltunk, idegenben meg egyenesen gyengék. Ez nekem máris bőven elég volt ahhoz, hogy óvatosan latolgassam az esélye(in)ket.
Tekintve, hogy most már tendenciákról beszélhetünk, kimondhatjuk, hogy a Barçának motivációs problémái vannak. Hülyeségnek tűnhet egy ilyen diadal után ezt leírni, de akkor is tény, hogy míg a kisebb kihívásokkal szemben váratlanul képesek vagyunk leblokkolni, a nagyokra annál inkább odatesszük magunkat. És legyőzzük a City-t, de még a Real Madridot is. Még az se kizárt, hogy idén bárkivel is futunk össze, nem lesz egyértelmű a párharc. Se előzetesen, se közben, se utána. Sőt, még az is előfordulhat, hogy minél erősebb az ellenfél, annál inkább tart majd okkal tőlünk.
Egyéni értékelő:
Valdés – az utóbbi hetek hullámzása után nagy kérdés volt, mennyire sikerül beélesednie erre a kihívásra. Nagyon - 9
Alves – nem tudom, mennyire megszokott ez a Real játékában, mindenesetre Carlo legjobb(an bevált) taktikai húzása az volt, hogy egy oldalra tette CR-t és Di Mariát. (Más kérdés, hogy azt nem mérte fel, CR milyen nehezen tűri a másodhegedűs szerepet, mert játék helyett leginkább hisztizéssel gondolta letudni a meccset a maga részéről.) Szerintem nem vagyok egyedül a feltételezéssel, hogy a meccs kulcspontjának az (előzetesen várható) Alves-CR párharcot tekintettem, ehhez képest rendesen átvertek minket a palánkon. És Alvest is Di Maria, amikor csak akarta. Egyik oldalról Alves-nek nagyon nehéz dolga volt a dupla teher miatt, de azért is, mert Neymartól – és Xavitól - sem igazán kapta meg a támogatást. Másik oldalról meg, ha már ennyire védekező feladatot kapott, illett volna jobb százalékkal lezárni a beadások lehetőségét. Ha Benzema nem baltáz el ennyi helyzetet, nem nyertük volna meg a meccset - 6
Piqué – nem hittem volna, hogy valaha is ilyet (le)ír(hat)ok, de tegnap „puyoli” magasságokba emelkedett. A legjobb pillanatban lett képes előhozni magából a legjobb énjét, sőt felülmúlni önmagát! Egyedül képes lett meghatározni a védelem stabilitását, mindenhol ott volt, mindenhova odaért, legalább három kulcspillanatára is emlékszem, ebből egy a mentése a gólvonalról. A szezonja egészét nézve kételyek még maradtak bennem vele szemben, de ez a produkció tökéletes volt - 10
Mascherano – eddig is tudtuk, hogy a Barça ellenfelei akkor nyer(het)ik a meccseket, ha magas labdákat ívelgetnek középre, így kicsit fals számonkérni, hogy két gólt is róla kaptunk, mégis illett volna rutinosabban lereagálnia ezeket a szituációkat. Később már elég jó százalékkal nyerte a CR elleni párharcokat (ezzel kulcsa lehetett annak, hogy megfojtsuk őt), mégis joggal marad bennünk az érzés, hogy egy jó csapatból lógott ki lefelé - 6
Alba – ha van védő a futball világában, aki képes lehet állni a versenyfutást Bale-lel, akkor az egyik biztosan ő és tegnap ezt bizonyította is. Talán egy alkalommal sikerült lemaradnia róla, de legalább három ilyen párharcot sikerült nyernie, ez pedig lényegi szempont volt. A kiállításig nem villanthatott támadásban, de ezúttal nem is ez volt a lényeg a játékában - 8
Busquets – még akkor is tartottam attól, hogy a flegmáskodása bajba hozhat minket, ha tudom, hogy a pofátlan cselei jól időzítve nagyon demoralizálóak az ellenfél számára. Valamikor a második félidőben láttam tőle az elsőt (kerülgetett is a szívinfarktus, de hálisten’ bejött), az pedig egy kiválóan helyezett gyomros volt. Az várható volt, hogy ez a meccs nem a szépségről fog szólni, ő pedig bele is tette azt a melót és magabiztosságot, ami nagyon kellett nekünk - 8
Xavi – érezhető volt, hogy ezúttal az aktívabbik játékát próbálja a pályára vinni, de sajnos az is, hogy a játéksebessége már kevés ehhez. Sokadszor éreztem azt, hogy nem képes a csapatvédekezésnek megadni azt, ami nagyon kellene, annál rosszabb, hogy egy ilyen agresszíven letámadó ellenféllel szemben a labdatartáshoz sem. A Barça játékának éveken keresztül volt kulcseleme, hogy a labda minden esetben hozzáérkezik és ő lesz az, aki akár előre, akár hátra osztogatja. De éveken keresztül kulcselem volt az is, hogy hiába ismerik fel ezt a sémát az ellenfelek, ha Xavi gyorsasága okán képtelenek azt lereagálni, majd tenni ellene. Sajnos ez utóbbi faktor mára annyira eltűnt, hogy az maradt: a sémát az ellenfelek felismerik, de különösebben tenniük sem kell ellene, mert nem csak veszélyt nem jelent számukra, de stabilitást sem képes adni nekünk - 7
Cesc – az első negyedóra után eldöntöttem, hogy tehet utána bármit, biztosan nem fogom nagyon lehúzni a játékát. Őszintén meglepett, hogy ezúttal mi kezdtünk be (miközben ez pont a Real sajátossága volt éveken keresztül), ennek pedig ő volt az egyik kulcseleme azzal a hihetetlen melóval, amit a pályára vitt. Még az se kizárt, hogy az ereje jórészét ott el is vesztette a későbbiekre, de tény, hogy iszonyatosan pörgött, mindenhol látható volt és mindenhol hasznosan mutatta magát. Abban az időszakban a személye volt az egyik garancia a pályán, hogy Iniesta olyan magányosan kaphatta a passzt a gólja előtt - 8
Iniesta – nem meglepő, hogy a meccs végül Messiről szólt, de korábbi szezonokra visszatekintve abban is biztos vagyok, hogy végeredményben Andrés az, aki meghatározza a Barça játékának minőségét és a csapat sikerességét. Eddig is tudtuk, hogy a Real a kedvenc ellenfelei közé tartozik, de továbbra is hihetetlen számomra és mély tiszteletet ébreszt bennem az a belső erő, ahogy képes lett felülemelkedni a személyes tragédiáján - 11
Messi – mivel mindenki a dicsőségét zengi (joggal), nekem nem marad más, mint egy kis kritika. Nem felé, inkább Martinónak. Ha már úgyis tudjuk, hogy Messi töredékét nem játssza védekezésben, mint korábban, akkor talán szerencsésebb lenne Pedrót és/vagy Sánchezt játszatni egy ilyen ellenféllel szemben, mint a védekezésben kevésbé karakteres Neymart. Ha már úgyis tudjuk, hogy Messi inkább nem fárasztja magát, hanem arra a néhány robbantásra tartalékol, amivel meccseket dönt(het) el, akkor segítsük meg a hátsó sorokat azzal, hogy olyan emberek játszanak mellette, akik kiválthatják ezt a hiányosságot. Rendesen voltak necces pillanatok/időszakok a meccsben emiatt és bizony rá is fázhattunk volna - 10
Neymar – hiába az előzetes aggodalom, és az előzőekben leírtakra is szerencsénkre rácáfol, hogy végeredményben bejött Martino terve. Ha belövi a helyzeteit, akkor még inkább. Sikerült szinte végig visszatartania Marcelót és kiszórták róla Ramos-t. Ezek pedig kulcsmomentumok voltak - 9
Pedro – jó volt látni őt, ahogy fel-alá pörög a pályán ezerrel
Sánchez – lőhetett volna egy gólt
A végére néhány szót a bíráskodásról, még inkább annak egy másik aspektusáról. Évek óta értetlenül figyelem a Real játékospolitikáját, azon belül is azt, miért ragaszkodnak következetesen ahhoz, hogy középszerű védőből legalább kettő a pályán legyen ellenünk? Anno a Salgado-Helguera páros baromságait vártam előszeretettel, most ugyanez a helyzet a Pepe-Ramos-Arbeloa trióval. Ha objektíven próbál gondolkodni valaki, hogy a fenébe lenne elvárható ilyen mentálisan labilis emberektől, hogy nagy nyomás alatt képesek legyenek probléma nélkül lehozni egy éles meccset?
Amíg győzelmekkel ajándékoznak meg minket, persze egyáltalán nem bánom, csak nem értem. Se a klubot, se a szurkolókat.
