Elképzelhető… megeshet… előfordulhat… és ezek szinonimái. Az óvatosság távolról sem a Sociedad/Valladolid meccseken látottak miatt indokolt, inkább arról van szó, hogy egy kétgólos előny abszolút nem garancia semmire. És akkor se lenne, ha meggyőzően nyertük volna a meccseinket a BL fordulók között.
Lehetőségeinkhez mérten korábban leírtunk mindent, amit a City-ről tudni vél(t)ünk, ebbe a posztba már csak az első meccsen tapasztaltak, és az azóta történtek kerülhetnek. Kezdjük is, rögtön a lényeggel.
Elképzelhető… megeshet… előfordulhat… és ezek szinonimái. Az óvatosság távolról sem a Sociedad/Valladolid meccseken látottak miatt indokolt, inkább arról van szó, hogy egy kétgólos előny abszolút nem garancia semmire. És akkor se lenne, ha meggyőzően nyertük volna a meccseinket a BL fordulók között.
Lehetőségeinkhez mérten korábban leírtunk mindent, amit a City-ről tudni vél(t)ünk, ebbe a posztba már csak az első meccsen tapasztaltak, és az azóta történtek kerülhetnek. Kezdjük is, rögtön a lényeggel.
Azért próbáltam már fentebb is a „nyugtalanító 0-2-t” felhozni, mert a City bizony nagyon is jó csapat. De legalábbis nem annyira rossz, mint amit az eredmény sugall. Nagyon is voltak jó periódusaik a kiállításig, sőt azután is, ez pedig nem csak matematikai értelemben jelenti azt, hogy még nem jutottunk tovább. Már csak az eltiltása miatt sem kaphatunk még egyszer „egy egység demikélisz” előnyt, ha pedig képesek lesznek tizenegy emberrel azt játszani, amit ellenünk kell, máris bajban vagyunk. Arról pedig az utóbbi hetek tükrében fogalmam nincs, hogyan reagálna le a Barça egy újabb hátrányos szituációt.
Az biztos, hogy a BL más, mint a spanyol bajnokság/kupa. Szokták ezt mondani közhelyként is, de inkább gondolok arra, hogy a Barça mítosza egyelőre még akkor is él a nemzetközi mezőnyben, ha a saját környezetében már erősen roggyantnak tűnik. Pontosabban nem feltétlenül a nemzetközi mezőnyben él a mítosz, inkább a City játékosok (és Pellegrini) fejében. Valószínűleg, illetve az első meccsen látottak alapján. De ha ez nem is lenne, a City-ből érzésre akkor is hiányzik az a BL rutin, ami ahhoz kellene, hogy képesek legyenek megugrani egy olyan akadályt, amit mi jelentünk számunkra pillanatnyilag. Őszintén remélem, nem most jön el a pillanat, amikor máris nem lesz igazzá az előző feltételezés.
Elnézve az utóbbi évek BL eredménysorát, amit ilyenkor „szokunk” hazai pályán művelni (5-2, 4-0, 3-1, 7-1, 4-0), aggodalomra igazából és előzetesen nem sok okunk van, szintén pozitívum számunkra az is, hogy a hazai pályán még mindig igencsak erősnek számítunk. (Xavinak tulajdonképpen igaza volt a hétvégén, mert nem volt olyan passz, ami ne pattant volna ötöt, míg „A” játékostól elért „B” játékosig, csak nem kellett volna pont most ezt felhozni. Kifogás ízű volt, annak meg gyenge.)
Úgyszintén gondolom azt is, hogy egyszer el kell jönnie a pillanatnak, amikor a srácoknak eszébe jut a tavalyi csúfos BL bukta, és „úgy döntenek”, megtesznek akár erőn felül is mindent a reváns lehetőségéért. Ez pedig kizárt, ha most nem jutunk tovább. Valamint azt is gondolom, hogy el kell jönnie a pillanatnak, amikor a csapat – ha mást nem – Puyolért képes lesz felülemelkedni a pillanatnyi problémáin, és ragaszkodni fog ahhoz, hogy örömteli szezonnal búcsúztassa a Barcelona történelmének egyik legnagyobb alakját. De remélem, ragaszkodni fog ahhoz is, hogy megtart(has)sa a jelenlegi edzőjét. Belegondolni se merek abba, mi lesz/lenne, ha belebonyolódnánk abba az edző kirugdosási spirálba, amit a Realnak volt szerencséje megélni néhány évvel ezelőtt…
Most már egyértelmű, hogy változások várnak ránk a nyáron, történjen ezután bármi a szezonban. Hogy ezek milyen volumenűek lesznek, nem tudom, de azt érzem, miután a Rosell elnökségnek sikerült gazdaságilag pályára állítani a klubot, ismét eljött az idő, hogy a sportszakmai szempontokra koncentráljon a vezetőség. A kérdés az, hogy ez a mostani vezetőség feladata lesz, avagy egy másiké? Továbbra is erősen benne van a pakliban, hogy a nyáron választások lesznek a klubnál. Ahogy hallani – és szerencsére - a döntéshozók ismét megpróbálják a lényegi igazolásokat még a VB előtt lezárni, így esélyünk lesz arra, hogy a csapat ne veszítsen el egy évet, egy esetleges zűrzavar miatt, amire a játékosoknak nincs ráhatásuk, csupán elszenvedői lehetnek.
Elkanyarodtam és előreszaladtam, de persze kit ne foglalkoztatnának mostanában erősen a miértek és a hogyan(tovább)ok? Reméljük a játékosokat legkevésbé. Mi, szurkolók megengedhetjük magunknak, ők nem.
VISCA EL BARÇA!
