Hiába voltunk tudatában a szezon elején, hogy ez az átmenet éve lesz, sokkal rosszabb ezzel élőben a pályán szembesülni. A probléma persze több elemből áll, a tegnapi meccs mégis ékes bizonyítéka lett annak, hogy Martino(n keresztül a csapat) megpróbálja felfrissíteni az utóbbi évek becsontosodott Barçáját, új uta(ka)t keresve, melyből remélhetőleg további jó évek várhatnak ránk.
Tavaly világossá lett, hogy Pep játékrendszere nem fenntartható a továbbiakban. Ugyanakkor azt is érezni kell, hogy a változásokkal nagyon óvatosan kell bánni, mert ez a csapat egy konkrét játékra lett felépítve. Abban tökéletes (volt), másra pedig csak nagyon kis mértékben alkalmas. A kérdés csak az, mennyi ideig tart az átállás, illetve mekkora veszteségeket szenved el a csapat, és mi szurkolók is ezidő alatt?
Hiába voltunk tudatában a szezon elején, hogy ez az átmenet éve lesz, sokkal rosszabb ezzel élőben a pályán szembesülni. A probléma persze több elemből áll, a tegnapi meccs mégis ékes bizonyítéka lett annak, hogy Martino(n keresztül a csapat) megpróbálja felfrissíteni az utóbbi évek becsontosodott Barçáját, új uta(ka)t keresve, melyből remélhetőleg további jó évek várhatnak ránk.
Tavaly világossá lett, hogy Pep játékrendszere nem fenntartható a továbbiakban. Ugyanakkor azt is érezni kell, hogy a változásokkal nagyon óvatosan kell bánni, mert ez a csapat egy konkrét játékra lett felépítve. Abban tökéletes (volt), másra pedig csak nagyon kis mértékben alkalmas. A kérdés csak az, mennyi ideig tart az átállás, illetve mekkora veszteségeket szenved el a csapat, és mi szurkolók is ezidő alatt?
Történhet a pályán bármi, alapigazság marad, hogy a vereség elfogadható mindaddig, amíg egy csapat szívvel-lélekkel küzd. Ha viszont ez nem történik meg, bármilyen mértékű kritika jogos lesz.
A tegnapi Barça bennem leginkább az enervált minősítést érdemelte ki, amit eleinte megpróbáltam a fizikai fáradtsággal magyarázni, de mivel nyomát nem láttam az elszántságnak az arcokon, a végkövetkeztetés az maradt, hogy komoly mentális problémáink vannak. Fogalmam nincs, mi lehet a megoldás, de (nem csak emiatt) talán érdemes lenne elgondolkodni némi keretfrissítésen a nyáron.
Legyen világos, milyen irányban akarunk elmozdulni és alakítsuk ahhoz az összetételét. Tévedés ne essék, szó nincs arról, hogy alapjaiban változtassunk a csapaton, inkább arról, hogy legyen végre B-tervünk! És ha ehhez egyes posztokra szükségünk van adott karakterű játékos(ok)ra, ez(ek) a játékos(ok) pedig a jelenlegi keretben nem található(k), akkor ide kell hoznunk kell ő(ke)t.
Az is tény, hogy Martino ezúttal alaposan eltaktikázta magát. Nem a City után és nem a Real Sociedad ellen kellett volna elkezdeni új (régi) elemeket a taktikába csempészni, azt jobb lett volna meghagyni a(z el)következő fordulókra. Most végre majd kaphat a társaság egy szabad hetet, és a sorsolásnak köszönhetően nem olyan ellenfelekkel szemben játszunk, akiket évek óta nem győztünk le hazai pályán. 
Alapvetően jó gondolat volt a két védekező középpályás, az is jó gondolat volt, hogy Song folyamatosan visszalépett a hátsó sorba, az viszont már kevésbé, hogy a támadóink lófülét nem adták a magukét a védekezéshez.
Másképp fogalmazva: ha már védekező szellemű csapatot küldünk fel, akkor az a csapat játsszon is védekező szellemben, ne ragadjon meg két felfogás között, létrehozva egy haszontalan hibridet. Ha támadunk, akkor támadjunk, de mindenki tegye hozzá a magáét a védekezéshez, ha viszont védekezünk, akkor védekezzünk, ne pedig fenn bóklásszon mindenki koncepció és ész nélkül.
A tegnapi meccsben legfeljebb annyi pozitívum volt, hogy nem kellett az utolsó pillanatokig bíznunk a fordításban, sajnos már egy óra játékidő után tisztában lehettünk azzal, hogy esélyünk nincs megnyerni. És az is érezhető volt, hogy a csapat maga is így gondolta.
Egyéni értékelő:
Valdés – a gólokban alapvetően nem hibáztatható, mégis bennünk maradhat az érzés, hogy a szezon eleji parádéja ellenére sem bánjuk a távozását. Továbbra is joggal él bennünk a gyanú, hogy a csapat szögletekkel szembeni kiszolgáltatottsága erős részben neki (is) köszönhető, egyben azt is remélhetjük, hogy a következő évtől ez a probléma (is) megoldódik - 5
Montoya – továbbra se értem, miért írtunk vele új szerződést, ahelyett, hogy keresnénk egy igazán jó (második számú?) hátvédet? Védekezésben sorozatosan jellegtelen, tegnap támadásban folyamatosan nem értette meg magát Pedróval, de ennél is nagyobb probléma, hogy az ő posztján megbocsáthatatlan bűn ilyen döbbenetes mennyiségben elszórni a labdákat. Az idei szezonját elnézve, okkal tarthatunk attól, hogy egy újabb Oleguert kaptunk a nyakunkba, akitől csak nagyon nehezen fog megszabadulni a csapat - 0
Piqué – mindig is többre tartottam azokat a játékosokat, akik kiszámíthatóan hoznak egy közepes szintet, mint azokat, akiknél egy parádés meccset bármikor követhet egy gyalázatos teljesítmény. Nem arról van szó, amikor egy védő kiszolgáltatottá válik az előtte játszó csapatszerkezet miatt, mert ilyenkor nyilván benne van a hibalehetőség mindenkiben. Arról van szó, amikor egy játékos képes még a legsimábbnak tűnő szituációból is (sorozatosan) gólveszély közelébe juttatni a csapatot. A tegnapihoz hasonló produkciói miatt alakult ki bennem az érzés, hogy már egyáltalán nem bízok benne. Ez persze kevésbé lenne baj, annál nagyobb gond az, hogy valószínűleg már a csapattársai sem – 0
Bartra – nem akarom különösebb bűnbakként „megtalálni őt”, mert a meccset alapvetően jól (=a megszokott önmagához képest) kezdte. Nem az ő hibája, hogy a rutinosnak számító csapattársak képtelenek magabiztos példát mutatni felé, az meg valahol természetes, hogy egyelőre még nem képes ő maga vezérszerepet vállalni - 4
Adriano – még Cruyff mondta anno, hogy a szélsővédő csak akkor lépjen támadással, ha a védekező feladatának tökéletesen képes megfelelni, és a tegnapi meccs alapján kimondhatjuk: igaza volt. Más kérdés, hogy egy idő után Neymar kivonta magát a játékból (ld. ott), így pedig nagyon nehéz a szélső védőnek is hasznosan játszani, de akkor is tény, hogy akkor verték meg kontrából, amikor csak akarták. Ő pedig – ahogy a posztja neve is mutatja – védő, tehát először is akként feleljen meg, csak azután kezdjen támadásokban gondolkodni, ha mögötte minden rendben - 0
Song – már eddig is tudtuk, hogy romboló karakter, nem pedig az építésben jeleskedik, a baj az, hogy ez a Sociedad ellen maximálisan meg is mutatkozott. Folyamatosan az volt az érzésem, hogy képtelen felfogni, mi lenne a feladata, ez pedig világosan megmutatja, hogy még ilyen hosszú idő után sem képes értelmezni a Barça játékát. Nemhogy a nagy egészet, de még kicsiben sem az adott játékterületeket - 0
Busquets – övé lett részünkről a meccs pillanata azzal, ahogy átlépte a labdát a gólunk előtt, de ezentúl körülbelül a totálhomály volt leginkább jellemző rá. Ahogy fentebb írtam, jobb lett volna nem egy ilyen ellenféllel szemben próbálgatni új taktikai elemeket, ez pedig leginkább rá vonatkozott. A legnagyobb problémám az, hogy úgy istenigazából nem is volt ez rossz meccse, sokkal inkább arról volt szó, hogy fogalma nem volt, mikor hol van, mikor hol kellene lennie, és mikor éppen mi történik körülötte - 1
Iniesta – ő volt az, akin végig éreztem a szándékot, hogy a vereségnél valami jobbat hozhassunk ki a meccsből, és lényegében nem is játszott rossz meccset, amíg el nem vesztette maga mellől Neymart (ld. lentebb). Biztos, hogy az őszi rosszabbik énje immár a múlté, ez pedig sok jót ígér nekünk a szezon hátralevő részére - 5
Pedro – talán komolyabb háttérrel (Alves) értékelhetőbb meccset játszhatott volna, de idővel – ahogy az egész csapat ő is – végképp tanácstalanná vált - 2
Neymar – vele kapcsolatban érdemesnek tartom kiemelni, hogy – bár minden elismerés megilleti a Real Sociedadot – a futball hőskorának sportszerűsége nagyon is a múlté lett napjainkra. Persze szép, meg jó, hogy az ellenfél nagyon helyes taktikával és felfogással focizott, de az is igaz, hogy esetükben egy igazi tahó favágó bandáról van szó. Neymar nagyon is jól kezdte a meccset, aztán – köszönhetően egy „roppant szimpatikus” páros belépőnek - hamar eljött a pillanat, hogy elgondolkozzon, megéri-e beáldoznia a szezon hátralevő részét egyetlen meccsért cserébe? Egyáltalán nem csodálom, hogy a cirka ötperces ápolása után már lényegesen kisebb lelkesedéssel vetette magát a küzdelembe, ezzel pedig el is vesztettük az egyik kulcsemberünket. Hiszem, hogy egészen másként alakulhatott volna a meccsünk, ha nem törik meg őt azzal az alattomos belépővel - 3
Messi – akik hisznek ebben, tegnap élő bizonyságát láthatták annak, hogy csupán azért le(hete)tt belőle a világ legjobbja, mert Pep köréépítette a korszak legnagyobb csapatát. Most, hogy ez már nincs, ő is „csak” egyike a sok ügyes, céltudatos támadónak, akikből tizenkettő éppen egy tucat. A sérülésére fogni bármit kamu mellébeszélés, személy szerint nem hiszek abban, hogy máris a VB-re tartogatná az energiáit, így csak az marad, hogy ebben az új rendszerben „eltűnt mögüle a csapat”, egyedül pedig senki nem fog sikereket elérni egy csapatsportban. Nem tudott a csapat vezéregyénisége lenni, pedig éppen az ilyen helyzetekben lenne ez elvárható tőle - 1
Cesc – az ő beállítása lett a bizonyíték arra, hogy itt bizony Tata is alaposan elszámította magát. (Nem mellesleg be is ismerte a meccs utáni sajtótájékoztatón, ezért pedig elismerés jár neki.) Ahogy pályára lépett, azonnal megjelent a csapatban az elképzelés, a kreativitás, azonnal látszott, hogy nem csak akargatunk, de van valami fogalmunk is arról, hogyan játszhattunk volna eredményesen
Sánchez – már késő volt. Talán ha az elejétől pályán van…
