Ha hihetünk a reményeinknek (és miért ne?), ez a meccs nem csak naptári értelemben volt a City meccs főpróbája, de abban az értelemben is, hogy Martino pont ezekre a napokra akarta élesíteni a csapatot. Alant majd jönnek egyéb gondolatok is erről, de elöljáróban máris érdemes leszögezni, hogy még mi – Barça szurkolók – se látunk mindennap ilyen könnyed és látványos gyilkolászást, amit a Rayo ellen sikerült bemutatni.
Persze volt időszak, amikor gyakrabban volt vendég mifelénk az ilyesmi, de mostanában nem feltétlenül ez a jellemző. Tessék megbecsülni, tessék nagyon értékelni az eredményt (,de főleg a mutatott játékot), még akkor is, ha „csak” a spanyol bajnokság egyik kiesőjelöltje ellen adtuk elő és nem a BL döntőben.
Ha hihetünk a reményeinknek (és miért ne?), ez a meccs nem csak naptári értelemben volt a City meccs főpróbája, de abban az értelemben is, hogy Martino pont ezekre a napokra akarta élesíteni a csapatot. Alant majd jönnek egyéb gondolatok is erről, de elöljáróban máris érdemes leszögezni, hogy még mi – Barça szurkolók – se látunk mindennap ilyen könnyed és látványos gyilkolászást, amit a Rayo ellen sikerült bemutatni.
Persze volt időszak, amikor gyakrabban volt vendég mifelénk az ilyesmi, de mostanában nem feltétlenül ez a jellemző. Tessék megbecsülni, tessék nagyon értékelni az eredményt (,de főleg a mutatott játékot), még akkor is, ha „csak” a spanyol bajnokság egyik kiesőjelöltje ellen adtuk elő és nem a BL döntőben.
A tavaszi fáradtság
A napokban fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy mi van akkor, ha az évek óta megszokott január-februári szenvedésünk tulajdonképpen semmi más, mint a kevésbé fontos, de fizikálisan nagyon megterhelő kupasorozat meccseinek a mellékhatása? Az ötlet onnan jött, hogy mi bloggerek borzasztóan bele tudunk fáradni ebbe az időszakba, mert olyan meccsek sorakoznak, amik majdhogynem érdektelenek, mégis erőt kell(ene) vennünk magunkon és ezredszer is leírni ugyanazt meccsek előtt és után is. 
Mi van akkor, ha maguk a játékosok is csupán átvonszolják magukat ezen az időszakon? Mi van akkor, ha ők maguk is borzasztóan motiválatlanok a kupameccseken és ez – ha akarják, ha nem; ha beismerik, ha nem – kihatással van az ekkor esedékes bajnoki fordulókra is? Fizikálisan is nagyon megterhelő időszakról beszélünk, előfordulhat, hogy mentálisan még nagyobb terhet tesz ez a játékosokra, amin – ha tetszik, ha nem – csak át akarják vonszolni magukat évről-évre, hogy aztán szembenézhessenek az igazi motivációt jelentő kupasorozattal.
Xavi
A bogarat vigvik tette a fülembe azzal, hogy még a meccs előtt fogadást ajánlott, melynek lényege az volt, hogy Xavi hiányában legalább egy ötös lesz a két csapat között a javunkra. Ebben nyilván nem az a lényeg, hogy végül hat lett, hanem az, hogy Xavi hiánya nemhogy hátrányára, inkább előnyére van a csapatnak. És ezúttal így is lett! Sehol nem volt az egész csapatra negatívan ható tökölődés a középpályán, sehol nem volt körülményeskedésbe hajló megfontoltság, annál inkább volt viszont pörgés ezerrel, támadások számolatlanul és kreativitás milliószám. Az utóbbi hetek önmagához képest a csapat valósággal végigörömködte a meccset, de mondhatom egyszerűen csak azt is, hogy JÁTSZOTT és marhára élvezte azt. 
Évek óta folyik arról a vita, hogy ki lesz Xavi utóda. Ki lehet képes folytatni a Guardiola-Xavi fémjelezte utat, hogy ezzel legyen biztosítható a Barça-DNS és a Barcelona hagyományos alapjátékának folyamatossága? Több reménybeli utódról derült ki, hogy ő lesz az, aztán mégse. Több reménybeli utódról derült ki, hogy feltűnt, itt volt, aztán meg elment, és még mindig ott tartunk, hogy nincs meg az a bizonyos szellemi örökös. De mi van akkor, ha kiderül, hogy valójában nincs is szükségünk egy ilyen játékosra? Mi van akkor, ha a Barcelona játékának nem feltétlenül kell konkrétan csak egy kitaposott ösvényt követni a jövőben, hisz vannak/lehetnek alternatívák, amelyekkel biztosítható marad az alapfelfogás fenntarthatósága, mégis új elemekkel, újszerű megközelítésekkel bővülhet a csapat játéka?
Félreértés ne essék, továbbra is híve és tisztelője vagyok Xavinak és annak, amit képvisel, de ilyen pillanatokban gondolkodhatunk el azon, hogy nem feltétlenül a kitaposott út a jövő Barçájának egyetlen lehetősége. Világos, hogy miért fontos nekünk a 6-os poszt, az is, hogy egyetlen húzással nagyon kétélű lenne semmivé tenni a feladatkört, de az ilyen meccsek rávilágítanak arra is, hogy rugalmasnak kell maradnunk, ha továbbra is a világ labdarúgásának meghatározó elemei akarunk maradni.
Egyéni értékelő:
Valdés – bár az eredmény és a meccs összképe sugallhatná azt is, hogy nem sok köze volt az egészhez, mégis alaposan kivette a részét a sikerből. Legalább három alkalommal védett kapura tartó labdát, ebből kétszer konkrétan bravúros volt – 8
Alves – ha csak ezt a meccset vesszük alapul, máris adottnak tűnik a megoldás, mitől lesz jó a játéka: nem szabad olyan helyzetbe kerülnie, hogy beadjon. Nagyon jó volt védekezésben, tőle mostanában szokatlan módon kiváló volt támadásban. Kapura is veszélyes tudott lenni, hihetetlenül okos „majdnemgólpasszt” is dobott. Szavunk nem lehet rá, ha a szezon hátralevő időszakában ezt a szintet képes lesz pályára vinni – 8
Puyol – hiába a kor, hiába a számtalan csatában elnyűtt test, még mindig képes bizonyítani, mit is jelent a felfogása a Barçának. Nyilván nem hiba nélküli már a játéka, mégis ő az, aki abszolút kiemelkedik a csapatból azzal a határozottsággal, amivel ezt az egész focizás dolgot kezeli a pályán (és persze azon kívül is). Mascherano is a keményebbek közül való, mégis ártatlan maszatolásnak tűnik a pályán hozzá képest. Fentebb írtam, hogy Xavi utód nélkül akár meg is lehetnénk, úgy tűnik, Puyol utód nélkül már sokkal kevésbé – 8
Piqué – meccs közben az jutott eszembe, mi van akkor, ha a korábbi évek sorozatosan kimagasló teljesítménye csak és kizárólag Puyolnak volt köszönhető? Egyrészt annak is, hogy mellette nem mert lazáskodni, másrészt pedig annak, hogy volt, aki a meló javarészét átvállalta tőle, de legalábbis nagy százalékban segítette (ezzel együtt jobb színben tűntette fel) az összképet, amit róla kialakíthattunk… Ettől még tény, hogy nagyon összeszedett volt és alapvetően jó is, már csak az kellene, hogy képes legyen folyamatosan egy állandó szintet hozni. De szerintem erre képtelen lesz, egyszerűen az alaptermészete miatt – 8
Adriano – többször visszanézve benne van a pakliban, hogy a gólját tulajdonképpen beadásnak szánta Sánchez felé, de ettől függetlenül (Neymarral és Pedróval együtt) nyugodtan különórákat adhatna a többieknek a kapuralövés tudományából. Leginkább abból, hogy ne akarjanak mindenáron nulláig kijátszani minden támadást, és higgyék el, hogy jobb az nekünk, ha minél hamarabb meg/kimozgatjuk az ellenfelek védőit. (Ne érezzék már olyan marha kényelmesen magukat a saját 16-osukon belül.) Nagyon jó volt védekezésben, bár ez köszönhető volt annak is, hogy a támadósor-támadó középpálya tökéletesen megoldotta a feladatát. Ezúttal nem is igazán volt szükség arra, hogy gyakran fellépjen – 9
Busquets – nagyjából ilyen az, ha csapatszinten védekezünk, és nem terheljük az ellenfelet az egyetlen védekező középpályásunkra. Ettől még nagyon is sokat melózott, de sokkal inkább hasonlított egy „normális” védekező játékosra az időben megszűrt ellentámadásoknak köszönhetően. Mivel pedig kisebb volt a teher rajta, nem volt lehetősége flegmaságból labdákat eladogatni sem, és képes volt végig korrekt módon hozzátenni a magáét a labdajáratáshoz is – 8
Cesc – azt hittem, majd Xavit játszik, de kiderült, hogy nem, sőt! Már korábban is joggal élhetett bennünk a gyanú, hogy igazából nem fér el a pályán, ez a meccs egy újabb bizonyíték volt arra, hogy akkor a legjobb, ha szabadon mozoghat. Nem csak arra gondolok, hogy támadásban nagyon jó volt, inkább arra, hogy (Xavi hiányában) az eddigieknél sokkal inkább észrevehető volt védekezésben, mert volt területe visszalépni, és a levédekezni kívánt területeket megosztani Busquets-cel és Iniestával. Vagy helyesebben felosztani azt hármuk között. Az nem újdonság, hogy a támadásaink agya és kulcsfigurája tudott lenni, az már inkább, hogy nem csak ősszel, de immár egy februári napon is. Ha szerencsénk van, ez lehet az első szezonja, amikor nem csak ősszel brillírozik, de tavaszra is átment valamit abból a kirobbanó formából. Nagy szükség is lenne rá – 9
Iniesta – fentebb azt írtam, hogy remélem, Martino ideidőzítette a csapat formájának felfelé ívelő szakaszát és ő volt az egyik, akire konkrétan gondoltam a mondat mögött. Hétről-hétre érezhetően épült fel a játéka és talált vissza önmagához, hogy ezzel a meccsel aztán feltegye a koronát a folyamatra. Őszintén remélem, hogy a nyögvenyelős ősz után tavasszal a legjobb Andrést láthatjuk majd a pályán, mert ha így lesz, alapjaiban határozhatja meg a csapat egész szezonját – 9
Pedro – lassan ki merem mondani, hogy ez a Pedro már nem az Pedro, csak el ne kiabáljam. Hihetetlenül agilis (mostanában és a Rayo ellen is), végre sorozatosan vállalja az 1-1-eket, rengeteget melózik a pályán, de külön említést nálam a kapufája érdemel ezúttal. Azért is, mert egyike azoknak, akik nem várják meg az egyetlen elképzelhető tökéletes pillanatot (=üres kapuval szemben, 0,6 méter távolságról) a kapuralövéshez, se azért is, mert egyértelmű, hogy a baloldalon kell játszania, ha jót akarunk neki. És persze magunknak is. Ahhoz képest, amilyen ramaty volt tavaly a támadósorunk, klasszisokat fejlődtünk! Kösz, Tata! – 9
Sánchez – Martino a szezon elején még azt mondta, hogy a letámadást Messinek kell kezdenie, ehhez képest úgy néz ki, valójában ő kezdi. Hetek óta döbbenetes futómennyiséget visz a pályára, ezzel pedig arra kényszeríti a többieket is, hogy reagáljanak a helyzetre. Az is nagyon jó, hogy végre nem csetlik-botlik a kapu előtt (hanem még „a tökéről is bepattan a labda” – vigvik), a legfontosabbnak mégis azt érzem (ezért is írom le harmadszor pár mondaton belül), hogy vezére-nyitófigurája lett a csapat letámadásainak. Nem hagyja a meccsekbe belekényelmesedni a többieket, ez pedig megfizethetetlen számunkra - 9
Messi – Iniesta mellett ő a másik, akinél telitalálatnak érzem a formaidőzítést. Más kérdés, hogy ebben mekkora szerepe volt a sérülésének, de ha igaz, ezúttal még azzal is jól jártunk. Amíg nem volt, a többiek (ha mást nem, kényszerből) magukra találhattak, ő pedig játékra és győzelemre éhesen térhetett vissza Argentínából a kényszerű kihagyás után. Arról nem is beszélve, hogy régen kullogott ennyire hátul az európai góllövő-listán. Az Aranycipőhöz sok gól kell, de nem olyan nagy baj, ha emiatt kénytelen lesz a BL döntőig menetelni a csapat – 9
Mascherano – néhány jó közbelépésre azért szükség volt tőle
Tello – nagyon nem találta a helyét ebben a felpörgetett csapatban
Neymar – azt gondoltam, majd kijön kicsit labdázgatni, meg szokni a stadiont. Ő nem…
