Kétségkívül dicstelen napok állnak az FC Barcelona mögött azután, hogy a klubnak a Neymar transzfer teljes iratanyagát át kellett adnia a bíróságnak. A klubtagok és a szurkolók hangja, a jogi hatóságok Spanyolországban, valamint néhány brazil érdekeltségű fél is azt jelzi, ezzel még az ügy végére nem került pont.
Távolról sem nevezhetők optimálisnak a fejlemények, miközben a Barcelonán amúgy is hatalmas nyomás van. A regnáló bajnok nagyon szoros versenyfutásban van a bajnoki címért, menetel a spanyol kupában, de ami a legfontosabb, néhány hét múlva szembekerül a Manchester City-vel, hogy a tavalyi kínos BL kudarcot feledtetni próbálja. Így bár a pályán világos, hogy mivel néz szembe a csapat, a pályán kívül már sokkal sötétebb a helyzet.
Kétségkívül dicstelen napok állnak az FC Barcelona mögött azután, hogy a klubnak a Neymar transzfer teljes iratanyagát át kellett adnia a bíróságnak. A klubtagok és a szurkolók hangja, a jogi hatóságok Spanyolországban, valamint néhány brazil érdekeltségű fél is azt jelzi, ezzel még az ügy végére nem került pont.
Távolról sem nevezhetők optimálisnak a fejlemények, miközben a Barcelonán amúgy is hatalmas nyomás van. A regnáló bajnok nagyon szoros versenyfutásban van a bajnoki címért, menetel a spanyol kupában, de ami a legfontosabb, néhány hét múlva szembekerül a Manchester City-vel, hogy a tavalyi kínos BL kudarcot feledtetni próbálja. Így bár a pályán világos, hogy mivel néz szembe a csapat, a pályán kívül már sokkal sötétebb a helyzet.
Rosell újra indul
Ez már a második alkalom, hogy Rosell egyoldalú döntése következményeként elhagyja a Barcelonát.
A 2004-05-ös esztendők eseményeinek ismeretében személy szerint már eleve szkeptikus voltam vele szemben. Szó nincs ellenségeskedésről, csupán a hitetlenségről, bizalmatlanságról. Egy olyan ember, aki azt vallja, hogy a szíve a Barçáé, mégis utálja Johan Cruyff-ot, de legalábbis a befolyását a klubra, és ezért megpróbál éket verni a holland és a Camp Nou közé, máris becsapott mindenkit.
Hiszem, hogy a legutóbbi epizód semmi más nem volt, mint az, hogy Rosell képtelen volt ellenállni a csábításnak, hogy hiúsági kérdésként kezelje Neymar mindenáron való megszerzését. Mindig is úgy éreztem, hogy Rosell-ben folyamatosan ott munkál a vágy, hogy ugyanolyan horderejű dolgot vigyen véghez, ami korábbi legnagyobb tettéhez, Ronaldinho leigazolásához mérhető. A brazil érkezése akkor katartikus hatással volt a Camp Noura, ahogy többször utaltak rá ők maguk, az volt a Laporta-Rosell adminisztráció „rock and roll” igazolása.
Ronaldinho életre keltette a szurkolókat. A csapat játéka, eredményei és a világ felé mutatott arca lehetségessé tette, hogy régen látott számban találhasson a Barcelona támogatókat. Sőt 2004 és 2006 között nem csak a Barcelona, de a világ legjobb játékosaként emlegethették őt. Számos oka volt annak, hogy az álom véget ért, de Ronaldinho végül elvesztette az önfegyelmét, a fizikumát és a helyét a Camp Nouban.
A futball kegyetlen. Mi kegyetlenek vagyunk. Messi későbbi zsenialitása és szerepe Laporta elnöksége alatt némileg háttérbe szorította a korábbi eseményeket. Mindig is világos volt, hogy Rosell valami módon újra akarta pozícionálni önmagát, mint legnagyobb tettekre képes elnök. A szándéka, hogy bármi áron megszerzi a klubnak Neymart egy „majd én megmutatom Laportának, ki a legjobb” érzelmű döntés volt.
Neymar kimagasló tehetség, ezt máris bizonyította a rövid idő alatt, amit eddig Spanyolországban töltött. Ha minden ebben az iramban halad, hamar biztosíthatja helyét a világ két-három legjobbja között. De én mindig is azt állítottam, hogy Rosell gőgös makacssága Neymar megszerzéséért, fenyegetéseket is magában hordoz. Veszélybe kerülhet Messi kiegyensúlyozottsága, a Barcelona presszingje támadásban, és most kiderült, hogy ezek felett még az elnöki szék is.
Én azt gondolom, hogy az évtizedekkel ezelőtti fájdalom, amit Di Stéfano elvesztése okozott a Barçának a Real Madriddal érte folyó versenyfutásban, a mai napig meghatározza a döntéseiket és tetteiket. Di Stéfano elvesztése rettenetes emlék Katalóniában. Megszerezték őt, hogy aztán mégis elveszítsék és ez az eseménysor az akkor gyengélkedő Real Madridot a következő tíz év legerősebb csapatává tette. Így törvényszerű, hogy a gondolat, mely szerint elveszíthetik Neymart egy újabb, a Real Madriddal folytatott versenyfutásban, sok katalánban rémületet váltott ki.
A Barcelona őrült rohanásba kezdett azért, hogy győztesen kerüljön ki ebből a helyzetből, ez pedig több megkérdőjelezhető döntést is magával hozott:
- a szerződés kötelezi a Barcelonát arra, hogy Neymar apja cégének (N&N) közel 50 millió eurót fizessen ki a játékos aláírásáért.
- a szerződés kötelezi a Barcelonát arra, hogy szigorúan bizalmasan kezelje a megállapodás részleteit, miközben éppen Rosell választási kampányának volt központi eleme a klub átláthatóságának biztosítása a tagok és a külvilág felé.
- a szerződés megengedi a Santos-nak, hogy a teljes átigazolási összeghez (17 millió euró) hozzájusson, és ne a Barcelona, hanem a brazil klub továbbítsa a játékos tulajdonjogát részben birtokló két társaságnak jutó részt.
- a Barcelona nem enged egy pártoló tag (Jordi Cases) jogos igényének, hogy nyilvánosságra kerüljenek az ügy részletei. Volt egy pont, ahol Rosell és a Barcelona rugalmas lehetett volna, volt egy pont, ahol meg kellett volna hallgatniuk egy tag jogos követelését, és megelőzhették volna a későbbi eseményeket.
Bár Rosell hírneve már akkor megtépázódott, amikor tavaly nyáron a média következetesen állította, hogy Neymar megszerzése érdekében pénzt fizettek a Brazil Labdarúgó Szövetségnek, ezen állítások nem igazolódtak be, ő mégsem tett semmilyen jogi lépést a saját védelme érdekében. Majd ártatlanságát hangsúlyozva távozott, amikor egy - a Neymar átigazolás homályos részletein feldühödött - Barcelona pártoló tag (megj.: a fotón jobbra Jordi Cases) ragaszkodott ahhoz, hogy minden törvényes eszközzel kikényszerítse a világos választ a kérdéseire. A futballdemokrácia működik egy tagok által birtokolt klubban és a legtöbb ember belefáradt a kettős beszédbe, ami a futball világát eluralta. Belefáradtak az egekbe felvert átigazolási díjakba és a teljesen szükségtelen beteges titkolózásokba.
Fontos megjegyeznünk, hogy Rosell elmondta, a családját és a személyét ért fenyegetések voltak lemondásának közvetlen okai. Ha ez igaz, és nincs okom ebben kételkedni, akkor azok, akik ezt elkövették, alávaló söpredék. Nem számít, kinek mi volt a véleménye a Rosell elnökség gazdasági döntéseiről, őt és családját megilleti a maximális védelem az ilyen alantas támadásokkal szemben. Ennek ellenére elhagyja a Camp Nout, hogy akkor adhasson válaszokat a felmerült kérdésekre, amikor már nem köthető a személye az FC Barcelonához.
Rosell nagyító alatt
Hogyan fogunk emlékezni erre az elnökségre? Az ősrégi kérdés merül itt fel: trófeák, vagy egyéb értékek? Tagadhatatlan tény, hogy a Barcelona a történelmének egyik valaha volt legemlékezetesebb mérkőzését az ő mandátuma alatt játszotta. 2011-ben a Manchester United elleni BL döntőt. A futball csak ritkán felemelő és szinte soha nem egy show-műsor a szezon végén, amikor a lábak és az elmék már fáradtak, és a külső nyomás könnyen képes lehet megbénítani bármelyik játékost.
Én azonban úgy látom, Rosell-nek nem volt semmi köze ahhoz a diadalhoz. Elhiszem neki, hogy szereti a Barcelonát, így nem veszem tőle rossz néven, hogy a Wembley-ben elért győzelem dicsfényében sütkérezett, de a siker valójában a csapatnak, a filozófiának és az edzőnek volt köszönhető, nem pedig az elnöknek. Viszont a másik nyolc trófeáról, melyet az ő három és fél éves elnöksége alatt szerzett a Barça, elmondhatjuk, hogy ő és vezetősége képes volt megteremteni a megfelelő hátteret a csapat sikerességéhez. És nem sok elnök mondhatja el magáról, hogy évente átlagban három kupát szerez a csapata.
A Cruyff kérdés viszont már más ügy. Ahogy korábban már többször elmondtam, most is az a véleményem, hogy kicsinyes tett volt eltávolítani a klub tiszteletbeli elnökét azért, mert ő korábban kritizálta a megválasztott elnököt. Kétségtelen, hogy Rosell volt, aki keresztülvitte az akaratát, hogy az utánpótlás edzőket teljes állásban foglalkoztassák, és szintén ő volt az, aki befejezte az új La Masia építését. Bár ő csak megörökölte a projektet, határozottan terelte azt a befejezésig. Ám itt is akadnak vitatható döntések. A cég, amely megvásárolta a reklámjogot az Oriol Tort épület falára, perrel fenyegetőzik a klubbal szemben, mert értelmezésünk szerint nem a megállapodás szellemében járt el a Barcelona. Ha semmi más nem történt volna, Rosell öröksége már emiatt sem lehet makulátlan.
Azután ott van az UNICEF eltávolításának és a Qatar Foundation/Qatar Airways bevezetésének kérdése, amely megosztó döntés volt. A Camp Nounak nyilvánvalóan szüksége van szponzori pénzekre, hogy bővülhessen és erősödhessen a klub, de azért is, hogy a fennálló adósságot csökkenthesse. (Kétségtelen, hogy ez utóbbit a Rosell vezette elnökség nagyon is egészséges helyzetbe hozta.) Az UNICEF-et továbbra is támogatja a Barcelona (még ha ez kevésbé is nyilvánvaló), de sokan vannak, akik azt gondolják, hogy a klub stratégiája a nyílt üzleti világ felé fordult, és felhagyott azzal a különleges modellel, amit az előző korszak hozott el a Barcelonának. Én úgy vélem, hogy átmenetet okosabb stratégiával is lehetett volna kezelni, és talán választható lett volna olyan szponzor is, amely jobban illeszkedik az UNICEF-hez.
És ott van a Guardiola kérdés is. Bármennyire is elfáradt a klub valaha volt legnagyobb edzője, nyilvánvaló, hogy nem volt felhőtlen a viszonya az elnökkel. Nem voltak egyértelmű jelek, inkább csak közvetettek, amelyek apró félreértéseken alapultak. Bárhogy is nézzük, a Guardiola korszak Rosell elnöksége alatt ért véget, és az is biztos, hogy kevésbé volt jó kapcsolatban az edző és az elnök, mint az előző vezetés idejében.
Aztán ott volt az is, ahogy Eric Abidalt kezelték. Nyilvános ígéretet tettek arra, hogy megújítják a szerződését amint visszatér, mégis ajtót mutattak neki, amikor ez valósággá lehetett volna.
Egy új korszak kezdődik
Rosell távozása nem jelenti automatikusan azt, hogy Bartomeu egy remek elnök, de lehetőséget ad arra, hogy feltételezzük, a korábbi felesleges és rosszul megtervezett ostobaságok korszaka véget ér. Rosell szinte alig hagyta el az épületet, a megbízott elnök máris nagyszabású sajtótájékoztatót tartott, ahol elemeire bontva bemutatta a Neymar szerződés részleteit. Az átláthatóság hiánya vezetett Rosell bukásához, mégis valahogy azonnal rendelkezésre állt minden addig hiányolt információ, és lehetőséget adott arra, hogy megerősítse Bartomeut. Igaz az is, hogy a klub világosan kimondta, korábban Neymar édesapjának titoktartási záradéka tette lehetetlenné a részletek bemutatását a világnak. Bár az továbbra is kérdés, hogy ha Rosell mindenáron maradni akart volna, miért nem tudott negyvennyolc órát várni Neymar Sr. engedélyére, hogy tisztázhassa magát?
Bartomeu ezzel a tettel azt bizonyította, ő tudja, hogyan kell helyesen kommunikálni, barátokat megnyerni, tiszteletet ébreszteni, a rajongókat és a médiát kezelni. Ezzel szemben Rosell-ről az az ember érzése, hogy ő mindent jobban tud, így másoknak nem szükséges felülbírálni a döntéseit. Miközben a Jordi Cases által feltett kérdés nem volt semmi más, csupán a vágy arra, hogy a klub tagsága is hallathassa a hangját.
Ezzel szemben Bartomeu máris nyíltan békejobbot nyújtott Johan Cruyff-nak és Ferran Sorianónak (szerk. megj.: korábbi Barça elnökségi tag, jelenleg a Manchester City igazgatója) is, akivel Rosell szintén hadilábon állt. Sőt, Bartomeu azt a bölcs döntést is meghozta, hogy már másnap az öltözőbe látogatott, ahol közvetlenül beszélt a játékosokkal az eseményekről. Meg akarta mutatni a játékosoknak, hogy a folyamatosság töretlen a felsővezetésben és visszajelzést akart kapni arról, hogy ez a csapat esetében is így van. De Bartomeu azt is elmondta nekik, hogy a látogatása az első és az utolsó is volt a maga nemében, mert nem lesz közvetlen elnöki beavatkozás az öltöző életébe. Éppen a megfelelő üzenet ahhoz, hogy az esetleges kísértést is elkerülje.
A Rosell távozása óta eltelt néhány nap máris megmutatta, hogy Bartomeu hiába volt az ex-elnök közeli barátja, nem folytatja azokat a fonák dolgokat, hanem egészen más szellemben kívánja vezetni a klubot.
A játékosok
Bár a jelenlegi korszak gyökerei még onnan erednek, amikor 2003-ban Laporta megnyerte a választásokat, korlátozzuk az elemzést csak az utóbbi négy évre. 2010 óta a csapat néhány tagja megtapasztalta, hogy magánynyomozók kémkedtek utánuk. Láthatták Guardiola rajtját és kiégését, de azt is, hogy a rák hogyan töri ketté Vilanova és Abidal karrierjét. 2010 óta a Barça játékosai négy edző és három elnök irányítása alatt éltek és dolgoztak. 2010 óta a csapat láthatta, ahogy a Real Madrid legyőzi őket az átigazolási piacon, de azt is, hogy a pályafutásukban nélkülözhetetlen háttérembereket távolítanak el a klubtól. Ezek fényében hihetetlen, hogy továbbra is képesek megfelelni a rendkívül magas elvárásoknak.
Rosell távozása csak egy alig észrevehető történés a játékosok életében ahhoz képest, amit az jelent, hogy ehhez a klubhoz tartozhatnak, és megpróbálhatják elérni, vagy akár felül is múlni azt, amit korábban véghezvittek. Ez a csapat megszerzett minden elérhető díjat, megdöntött szinte minden korábbi rekordot, mégis egyetlen céljuk van: folyamatos uralom a labdarúgásban. Nap, mint nap, amikor edzenek, megbirkóznak a fájdalmakkal, csiszolják a versenyképességüket, fenntartják a sikeréhségüket, megküzdenek az egyhangúsággal, kezelik a külső és belső nyomást, ezek eredményeként pedig látványosan játszanak. Minden jel azt mutatja, őszintén büszkék a munkájukra.
Vajon megkapják ezért cserébe az igazán méltányos elismerést, miközben körülöttük különböző okok miatt folyamatosan érkeznek és távoznak emberek? Nem, és nem!
Viszlát, Rosell elnök Úr! Mielőtt távoztál, bárcsak megkérdezted volna Messit, Xavit, Valdés-t, Iniestát, vagy Puyolt arról, milyen az, amikor tényleg a klub érdekeit helyezed az első helyre.
Graham Hunter
http://espnfc.com/blog/_/name/laliga/id/1410/rosell-out-bartomeu-in-barcelonas-new-era-begins?cc=5739
