Gyülekezni látszottak a viharfelhők. Itt volt rögtön a két döntetlen a bajnokságban, amivel sikeresen feltápoltuk a Real reményeit. Azután jött Rosell teljességgel váratlan lemondása, és az ügy körül - főleg a sajtó által gerjesztett - felfordulás. Messi visszatérése sem egészen úgy sült el, ahogy reméltük, mintha megviselte volna egy kicsit az addig jól működő gépezet fogaskerekeit. Ezekkel párhuzamosan egyre masszívabban szembesülünk a két klubikon, az első számú csapatkapitányaink teljesítményének visszaesésével. Ráadásul a sérülések területén is egy hangyányit szopórollerezünk. Összefoglalva: nem mondhatni, hogy optimálisak a körülmények a csapatnál.
Gyülekezni látszottak a viharfelhők. Itt volt rögtön a két döntetlen a bajnokságban, amivel sikeresen feltápoltuk a Real reményeit. Azután jött Rosell teljességgel váratlan lemondása, és az ügy körül - főleg a sajtó által gerjesztett - felfordulás. Messi visszatérése sem egészen úgy sült el, ahogy reméltük, mintha megviselte volna egy kicsit az addig jól működő gépezet fogaskerekeit. Ezekkel párhuzamosan egyre masszívabban szembesülünk a két klubikon, az első számú csapatkapitányaink teljesítményének visszaesésével. Ráadásul a sérülések területén is egy hangyányit szopórollerezünk. Összefoglalva: nem mondhatni, hogy optimálisak a körülmények a csapatnál.
Ehhez képest egy 3-0-ás bajnoki idegnyugtatónak mondható. Az az igazság, hogy szerintem ez a meccs ráadásul jóval több volt annál, mint amit az eredmény tükröz. A fentebb sorolt problémákon nem szimplán túlléptünk, és megnyertük a soros kötelezőt, hanem tettük azt a szezon eddigi legjobb játékával. Igen, ez egy meglehetősen gyenge ellenfél volt, akik talán még önmagukhoz képest is rossz napot fogtak ki, de ettől még tény marad: pontos, működő tervvel jöttünk, és azt maradéktalanul végre is hajtottuk.
A Tata-féle iskola egy végletekig letisztult stílusgyakorlatát láthattuk, ahol végre minden együtt volt ahhoz, hogy valami igazán impozáns süljön ki belőle. Az egész taktika kidolgozása tudatosságában valamiféle természettudományos prezentációra hasonlított, ahol az előadó nagyon világosan kifejti a téziseit, és azt is, hogy mik a bizonyítás fő eszközei, és pont annyit hagy a hallgatóságra, amennyit még maguktól is ki tudnak menet közben találni, és ezzel egyszerre szórakoztat és dolgoztat.
Valdés (7) - Még egyenlőnél bemutatott két egészen formás védést, az elsőnek némileg levon az értékéből, hogy egyébként is mellé szállt volna. Duda második trollkodása pedig nem is annyira Valdés mutatványa miatt érdemel feltétlen említést, hanem a pazar lövés okán.
Alvés (7) - Megint csak akadtak gondok a pontosságával (bár a második gól az ő meglódulásából alakult ki), és lényegében az ellenfél összes veszélyes akciója (mind az a kettő és fél) az ő oldalán futott, ettől függetlenül a munkamennyiség, amit betolt a közösbe mindenképp értékelendő. Úgy tűnik fizikálisan nagyon-nagyon rendben van, azt tudjuk és látjuk, hogy érti ő a csíziót, nincs kétségem felőle, hogy újra formába fog lendülni, ha a hozzáállása ilyen jó lesz.
Piqué (8) - Egyre többen törnek Messi (házi) gólkirályi trónjára, lassan már vele is számolni kell, tükörsimán duplázhatott volna. Védekezésben nem volt túlzottan sok dolga, a bíró pedig szerintem némileg félreértelmezte ezt a szándékot is büntetni kell dolgot... (Meg még elég sok egyebet is.)
Mascherano (8) - Az év végére eléggé úgy tűnt, hogy el fogja bukni a csatát Bartrával szemben, és kiszorul a kezdőből. Most azért nem vennék már erre mérget... Visszatért az a Jefecito, aki szentül vallja a "nem kérdez, büntet" elvet, folyamatosan megy bele ész nélkül lendületből szerelésekbe - az ilyesmik általában megalázó cselekkel, felbőrözésekkel szoktak végződni, de Masche meccsek óta egyetlen egyet sem hibázott el. Nem kérdés, a tesztoszteronon kívül immár az önbizalom és a magabiztosság is tombol benne, reméljük nem sodródik tőle a meggondolatlanság határára.
Jordi Alba (9) - Perfekt, nem nagyon tudok egyebet hozzátenni. Talán annyit, hogy nem értem a dalt egészen, hiszen Speedy Gonzales itthon van!
Busquets (7,5) - Bár ezúttal sem volt túlzottan látványos a játéka (a megszokott, grundra hajazó cselein kívül), de egyrészt azért igencsak figyelnie kellett, hisz mindkét szélső védő extrém támadó felfogásban játszott, másrészt rengetegszer, még az egyébként megszokottnál is többször folyt át rajta labda a támadások szövögetése közben. A harmadik gól után pár percre lanyhadt a koncentrációja, de gyorsan összeszedte magát.
Xavi (7,5) - Egyszer-egyszer mintha tanácstalanul cipelte volna keresztbe a pályán, és a tőle megszokott, hatodik érzékkel észrevett menekülő biztonsági passz helyett feleslegesen belebonyolódott helyzetekbe. Egyébként azért nagyon rendben volt ez, bedugott három-négy forintos lasztit a tizenhatoson belülre a szokásos építkezés mellett.
Fabregas (7,5) - Az első félidőben szürkült egy kicsit, de aztán belemelegedett ő is, és szerves része lett a legtöbb futó akciónak. Érdekes megfigyelni, hogy Xavi passzainak mennyivel kisebb mélysége van, mint az övéinek - persze ezt eddig is tudtuk, de a mostani ábrán különösen szembeötlő.
Xavi passzai
Cesc passzai
Alexis (8) - A whoscored-n a statisztikák alapján megkapta a maximális 10 pontot, aktivitása kétségbevonhatatlan. De ami még fontosabb, hogy végre bejöttek a megoldásai! A taktikában kulcsfontosságúak voltak a szélek, nyilvánvalóan a Messire épülő, középen erőltetett akciók helyett ezúttal elsősorban a vonalak mentén igyekeztünk megbontani az ellenfél védelmét. S a "megbontás" szó talán nem is fejezi ki igazán jól azt, ahogy az Alexis-Alvés illetve a Pedro-Alba duó szétbarmolta és lenullázta a Malága ellenállását, komplett átjáróházat csinálva a tizenhatosuk oldalvonalaiból. Az eredmény tizenöt szöglet, félelem és rettegés.
Messi (8) - Nyilvánvalóan kevesebb felelősséget pakoltak rá, és ezúttal a kapu előtt sem volt annyira kíméletlen, mint általában, de senki ne gondolja, hogy gyengén játszott. Valójában mezőnyben a legjobb játékosunk volt - legalábbis támadásban mindenképp. Bár úgy tűnt, hogy a sérülése után azonnal kétszázzal tolja megint, azért kell neki is némi idő, mire újra teljesen belerázódik. Ha a City elleni dupláig eléri a repülési magasságot, az pont elég lesz.
Pedro (8) - Amit Alexisnál leírtam, nagyjából ide is be lehetne kopizni, valószínűleg Pedro is megkapta volna a maximális pontot a whoscored-n, ha maradhat még egy húsz percet, mint a csili-vili társa odaát. A cselei nem ültek annyira, de volt benne lendület, spiritusz, és ami legfontosabb, hogy becsattintotta a hosszúba, miközben Messi csúcssebességgel sprintelt keresztbe, hogy passzoljon neki. Well done Peter!
Említést érdemel még, hogy újra Barca-mezben pompázott Ibi Afellay, akinek a becenevén kívül továbbra is rettentő mókás a mozgáskultúrája. Ő a példa rá, hogy játékost csak azért nem érdemes venni, mert áron alul elhozható.
