Az Atlético Madrid elleni meccsek sohasem voltak normálisak, sem unalmasak. Akármilyen állapotban is találkoztak éppen a csapatok –és az Atlético a közelmúltban ritkán volt jó–, ilyenkor mindig robbant-durrant-csattant valami, és előre megjósolhatatlan, utólag megmagyarázhatatlan eredmények születtek. Mégis milyen párharc az, ahol egy játékos négy gólt szerez, de a csapata ennek ellenére veszít? Vagy ahol a 8. percben már hárommal megyünk? Az Atlético-Barca minden évben szenzációt ígért, a szurkolók lelkesen várták, mert rossz meccsre aligha volt kilátás. Idén meg aztán főleg nem, mert most már nem csak egy szórakoztató meccsről van szó, hanem komoly bajnoki rangadóról. Gyakorlatilag már tavaly új értelmet nyert a spanyol bajnokság az Atlético megkomolyodásával, de ez idén még hangsúlyosabbá vált.
Az Atlético Madrid elleni meccsek sohasem voltak normálisak, sem unalmasak. Akármilyen állapotban is találkoztak éppen a csapatok –és az Atlético a közelmúltban ritkán volt jó–, ilyenkor mindig robbant-durrant-csattant valami, és előre megjósolhatatlan, utólag megmagyarázhatatlan eredmények születtek. Mégis milyen párharc az, ahol egy játékos négy gólt szerez, de a csapata ennek ellenére veszít? Vagy ahol a 8. percben már hárommal megyünk? Az Atlético-Barca minden évben szenzációt ígért, a szurkolók lelkesen várták, mert rossz meccsre aligha volt kilátás. Idén meg aztán főleg nem, mert most már nem csak egy szórakoztató meccsről van szó, hanem komoly bajnoki rangadóról. Gyakorlatilag már tavaly új értelmet nyert a spanyol bajnokság az Atlético megkomolyodásával, de ez idén még hangsúlyosabbá vált.
Az Atlético Madrid az elmúlt években mindig olyan volt, mint a Barca kistestvére. Évről évre harciasan próbálkoztak, meg akarták mutatni ellenünk, hogy azért ők is tudnak valamit. Le akarták gyűrni a nagyobb és erősebb vetélytársukat, de közben mégis minden egymás elleni meccsen érezhető volt, hogy a két csapat tiszteli egymást, és persze örökösen összeköti őket a gonosz fehérek elleni küzdelem. Ezek a meccsek számunkra is fontosak voltak, és ami az általunk mutatott teljesítményt illeti, rendre le is játszottuk a szezon egyik csúcsmeccsét.
A kistesó viszont most felnőtt Madrid legjobbjává, megerősödött, megkomolyodott, és ugyanolyan elszántan, lelkesen vágna bele a mai megmérettetésbe, mint eddig bármikor – csak ezúttal ő is tudja, hogy a tét komolyabb, és most már nem csak arról van szó, hogy egy hét dicsőséget szerezhetne egy győzelemmel. Az Atlético Madrid már ősszel leszögezte, hogy versenybe száll Puyol kedvenc poharáért, és azóta sem látszanak megtörni. Soha nem volt még a spanyol bajnokságban egyszerre két csapat, akik ilyen jól teljesítették volna az őszt: összesen csupán öt-öt pontot veszítettünk mi is, ők is, emellé még három elhullajtása hatalmas veszteségnek számítana mindkét oldalon. Arbeloa alapos gondolkodás után megállapította, hogy a Realnak az lenne a legjobb, ha döntetlennel végződne a mérkőzés, de azért nem is olyan biztos ez.
A Szuperkupán Neymar volt a megmentő
Ha meg már a Real Madridnál tartunk: képzeljük bele magunkat egy kicsit egy olyan spanyol bajnokságba, ahol nincs Real Madrid – Vingardium Leviosa, huss, és nincsenek többé. Ez esetben úgy nézne ki a mai helyzet, hogy adott egy nagynevű, sikeres, többnyire gazdag, komoly BL-aspiráns elit csapat, és ugyanannyi bajnoki ponttal, de mégis mögöttük egy másik, feltörekvő, a legjobbak társaságába csak nemrég visszakerült, tizedannyi pénzből építkező banda, akiket egy karizmatikus, a klubhoz igazán passzoló edző irányít. Ismerős sztori? Mintha valami hasonlót már láthattunk volna nem is oly régen: az a folyamat tavaly májusban a Wembley-ben csúcsosodott ki. Az idei spanyol bajnokságban mi vagyunk a Bayern, az Atlético meg a Dortmund. Csak mi nem vesszük meg azonnal Diego Costát vagy Kokét nyáron, ha jól játszanak ellenünk.
Na nem mintha Costa valaha is lőtt volna gólt ellenünk az eddig lejátszott hat meccse alatt, de ez most más, idén éppen több gólja van, mint Messinek és Neymarnak együtt. Ilyen meccs, mint a mai, sok-sok éve nem volt a spanyol bajnokságban. Ma egy vereség ugyan komoly hátrányt jelentene a későbbiekben számunkra, de semmiképp sem szégyent. Ha clásicón kapunk ki, az egyik legrosszabb érzés, ha pedig egy kiscsapat viszi el tőlünk a három pontot, az általában szimpla szerencsétlenkedés eredménye szokott lenni. Az azonos pontszámmal álló Atlético Madrid ellen idegenben viszont ha úgy gondoljuk, hogy a szép játékkal elért magabiztos győzelem az egyetlen elfogadható eredmény, az egyszerre nagyképűség, és tiszteletlenség az ellenféllel szemben.
Sorban 16, 15, 11, 11 és 11 gólt szereztek a szezonban – kit lehet kihagyni?
Tegnap még csak kétkedés fogadta a hírt, mára szinte biztossá vált, hogy Tata Martino és Diego Simeone után a történet harmadik argentin szereplője, Lionel Messi csak a kispadon kezd majd. Bár azt nyilatkozta, hogy hosszú hónapok után tudott újra minden fájdalom nélkül játszani, még lehet, hogy nincs teljesen kifogástalan állapotban a két hónapos kihagyás után. Ha az újabb sérülés elkerülése lenne Martino célja ezzel a döntéssel, akkor nem égbekiáltó baromság az ötlet, tekintve, hogy kivel állunk szemben. Másfelől viszont, ha Messi képes volt a Getafe ellen 24 perc alatt így széttrollkodni mindazt, amit Neymar, Alexis és Pedro az elmúlt hónapokban szépen lassan felépítgetett, akkor mégiscsak ésszerűtlennek tűnik nem játszatni őt a bajnokság egyik legfontosabb meccsén. Aztán ott van Neymar is, aki az utolsó három meccsen összesen 10 percet kapott, első barcelonai gólját viszont pont az atlétikusabb madridi csapat ellen szerezte. Kérdés, hogy kiszoríthatja-e a kezdőből a remek formában játszó Pedrót és Alexis Sánchezt? Mi lesz Fábregasszal? A legfontosabb meccseken úgy tűnik, hogy elődjeihez hasonlóan Martino is ragaszkodik a klasszikus Xavi-Busquets-Iniesta alkotta középpályához. Itt érdemes megjegyezni, hogy a pozitív híreket mennyivel kisebb visszhang fogadja: gyakorlatilag mindenki felépült a sérüléséből, ott tartunk, hogy lehet válogatni a védők között.
Hiába van már 2014, a mai meccs még az őszi szezon utolsó bajnokiját jelenti, amin többek között az is eldől, hogy ki lesz a téli bajnok. Erre a címre trófeát ugyan nem osztanak, de azért az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem érdemes azonnal legyinteni rá. A 2006-07-es szezont nem véletlenül emlegetik olyan szívesen a madridisták.
Most 49-49 ponttal áll az élen a két csapat
Atlético Madrid - FC Barcelona, spanyol bajnokság, 19. forduló
TV: Sport 1, 20:00
Lehetséges kezdőcsapatok:
Coutois - Juanfran, Miranda, Godín, Filipe - Turan, Gabi, Tiago, Koke - Villa, Costa
Valdés - Alves, Piqué, Mascherano, Alba - Xavi, Busquets, Iniesta - Pedro, Fábregas, Neymar
