Bár korábban csak keveseket foglalkoztatott közülünk, amióta tudjuk, hogy Neymar itt lesz a következő x szezonban, értelemszerűen érdekel minket. Ráadásul alig tudhattuk meg a hírt, hogy jön, a Konföderációs Kupa okán máris lehetőségünk nyílt öt teljes meccsen keresztül lefigyelni őt. Mivel nem fogadjuk el bizonyítékként a jutubválogatásokat se pro, se kontra, illetve nem hiszünk az ilyenkor jellemzően dobált felszínes véleményekben („Európában még nem bizonyított…” „az európai védők majd kettéttörik a pályán…”), vettük a fáradságot, hogy alaposan megnézzük, mit tesz a pályán, majd mindezen meglátásokat posztba is öntöttük. Hajtás után minden, amit Neymarból/ban látni véltünk a Konföderációs Kupán, mindez pedig szigorúan Barça szemüvegen keresztül.
Bár korábban csak keveseket foglalkoztatott közülünk, amióta tudjuk, hogy Neymar itt lesz a következő x szezonban, értelemszerűen érdekel minket. Ráadásul alig tudhattuk meg a hírt, hogy jön, a Konföderációs Kupa okán máris lehetőségünk nyílt öt teljes meccsen keresztül lefigyelni őt. Mivel nem fogadjuk el bizonyítékként a jutubválogatásokat se pro, se kontra, illetve nem hiszünk az ilyenkor jellemzően dobált felszínes véleményekben („Európában még nem bizonyított…” „az európai védők majd kettéttörik a pályán…”), vettük a fáradságot, hogy alaposan megnézzük, mit tesz a pályán, majd mindezen meglátásokat posztba is öntöttük. Hajtás után minden, amit Neymarból/ban látni véltünk a Konföderációs Kupán, mindez pedig szigorúan Barça szemüvegen keresztül.
Kezdjük a leghamarabb felfedezhető vonásával, a gyorsaságával. Ez leginkább labda nélkül értendő, ebben a formában máris lenyűgöző és döbbenetes jelzőkkel illethető. (Legszélsőségesebb példaként láttam olyat, amikor egy kontránál sikerült vagy húsz métert vernie az összes csapattársára.) Labdával együtt se a rosszabbak közül való a sebessége, azonban kevésbé minősül különlegesnek, ha Messi a viszonyítási alap. Ugyanakkor ha már Messi viszonyítási alap: Neymarban is meg van ugyanaz a döbbenetes indulósebesség, amivel rágyorsít az ellenfelekre labdával, gyanítom, hogy a pályán ez lehet az egyik leghasznosabb - ellenoldalról nézve pedig a legkellemetlenebb - fizikai adottsága. Ha már hasonlítgatásról van szó, a következő menüpont a labdafedezése lesz, ami magabiztos, azonban kevésbé szép. Már persze akkor, ha általánosságban Xavi, támadásban pedig Iniesta az "elvárt alapszintünk". (Ha a nevek említése igazságtalannak is tűnik, Neymar vételára, hírneve és jövője szempontjából ezek a személyek mérvadók, illetve valószínűleg ő is tisztában van azzal, hogy leggyakrabban ezek a nevek kerülnek majd szóba a megítélésekor.)
A Barçában komoly kihívás lesz számára, hogy mennyire akar részt venni a csapat játékában, vagy másként fogalmazva a labda nélküli mozgás különösen fontos elvárás lesz vele szemben. Nos, a látottak alapján jelenthetem: ebből a szempontból nagyon rendben van a fickó! A Konföderációs Kupa alatt szinte folyamatosan igyekezett üres passz sávokba mozogni. Nála szó nincs arról, hogy az a kényelmesen lődörgő típus lenne, aki alig veszi a fáradságot megjátszható helyzetbe hozni magát, végül pedig számonkéri a többieken, miért nem adták neki a labdát.
Vonal mellett és középen is használható játékos. A támadósorban és a támadók mögött is. Jól ad be és képes ugyanolyan kreatív passzokra, átemelésekre, okosan belőtt támadópasszokra, mint Xavi, Cesc, vagy éppen Iniesta. Valószínűleg többen szerették volna ezt látni, de egy pillanatig nem igaz, hogy önző lenne, vagy öncélú trükközgetésekkel rontaná csapata játékát és/vagy a morálját. Többször is láttam konkrét lövőhelyzetben inkább továbbpasszolni a labdát, ami mindenképpen pozitívum. Ezentúl valószínűleg tudatos gólpasszt se adott volna, ha egyáltalán szándékában se lett volna más, mint önmaga dicsőségét hajkurászni a pályán.
Nagyon harcosan tör a kapu felé. A lövéseit rendszerint a sarokra helyezi, ami értelemszerűnek tűnik, ugyanakkor világszerte ismert támadóktól is láttunk már olyan meccset, amelyeken mintha feltett szándékuk lett volna kizárólag kapusba lődözni az összes lehetőségüket. Mindkét lábbal nagyon jól lő, valószínűleg mindenki tudja, hogy két gólját is a rosszabbik lábával és kapásból szúrta rá. Barçás szemmel nézve a legjobb az benne, hogy gondolkodás nélkül elvállalja a befejezéseket, amikor a legminimálisabb lehetőséget is meglátja a gólszerzésre. Ezzel együtt a csapatvezetés feladata is nyilvánvaló(nak tűnik): eszébe ne jusson senkinek kiölni belőle ezt a tulajdonságot!
Védekezni visszalép, azonban ezt „jó támadó módjára” teszi, magyarán kevésbé hatékony a konkrét labdaszerzésekben, azonban a szándék az ellenfél zavarására meg van benne. Láttam tőle olyan pillanatot (többet is), amikor nem volt rest saját elvesztett labdája után indulni, szintén láttam többször letámadó célzattal ellenfél játékost (akár a kapust!) zavarni. Bár a védekezés feltehetően érdekes szempont lesz nálunk, azt gondolom, vétek lenne a támadójátékát feláldozni ennek kedvéért. Ha már a Barça így is-úgy is részben szakítani kíván a Pep-féle tökigletámadós irányvonallal, ne akarjuk őt keretek közé szorítani (=visszafogni), főleg akkor, ha a csapat egyébként is tele van olyan sokoldalú játékosokkal, akik képesek megoldani a védőfeladatokat is mögötte. Ráadásul a többiek minderre úgy képesek, hogy nem csorbul a csapat támadópotenciálja, vagy kizárólag a kettős feladatkör miatt nem szorulnak háttérbe a támadó középpályásaink. Pillanatnyilag nem hiszem, hogy feltétlenül helyes lenne őt "kinyírni" azzal, hogy meccsről-meccsre megtörjük és idővel egyre inkább kiöljük a lendületét (=a támadószellemiségét) az esetlegesen túlvállalt taktikai fegyelemmel.
Bátran cselez a támadóharmadban, ez a jelenlegi keretünket nézve mindenképpen ritkaság pozitívum. Ezzel együtt is hajlamos túl sokáig cipelni a labdát, és azt végül elveszteni. Mindez szerintem azért nem (lesz) feltétlenül probléma, mert egy támadótól elfogadható szemlélet, másrészt egy klubcsapat összeszokottabb egy válogatottnál, a csapatszintű mozgások kivédhetik, hogy kényszerből kelljen túl sokat simogatni a labdát adott szituációban. A cseleivel kapcsolatban azt érdemes kiemelni, hogy a széles repertoár (egyszerű rágyorsítástól a testcseleken át az esernyőig) kiszámíthatatlanná, egyben váratlanná teszi őt.
Ez a váratlanság faktor egyben azt is jelenti, hogy könnyedén leköt három-négy embert az ellenféltől, számunkra ez máris erős pozitívum, mert a jelenlegi keretből ezt "csak" Messiről és Iniestáról mondhatjuk el. A jövőképünk meglehetősen pozitív, ha elképzeljük, hogy – mondjuk – a baloldalon egy Iniesta-Neymar-Alba hármas, vagy éppen egy Iniesta-Neymar-Cesc hármas milyen irtózatos nyomást lehet képes bármelyik védelemre helyezni. (És akkor még középen érkezik Messi, illetve valahol elől esetleg Sánchez/Villa szítja a kedélyeket, végső esetben pedig Pedro és/vagy Alves a jobb oldalon vár valamiféle lehetőségre.) Csak feltételezni tudom (de azt nagyon), hogy nem csak a hírneve okozta a pályán az ellenfelek azonnali lerúgási szándékát, hanem testközelből is hamar rá kell jönnie minden védőnek: életveszélyes. Itt érdemes megemlíteni, hogy a Konföderációs Kupán látottak alapján korántsem fogják őt eltiporni a rettenthetetlen európai védők. Először is a Barçában a fizikai jellemzők eleve nem minimum kritériumok, másodszor meg alapvetően elég jól tűri, hogy rendszerint először felrúgják, és csak azután keresik a labdát az ellenfelek. Az alapvetően minősítés annyiban indokolt, hogy nála is elszakad a cérna, ha (és akinek) úgy tetszik, képes átmenni primadonnába. A fizikai jellemzőivel kapcsolatban Pruna doktor is csak annyit közölt eddig, hogy még nincsenek tisztában az ideális kondíciójával, első ránézésre egy, de legfeljebb két-három kiló pluszt tud elképzelni, amire várhatóan szüksége lehet az alkalmazkodáshoz.
Mivel korábban egyáltalán nem követtem a pályafutását, a sajtóból derült ki számomra, hogy ezidáig Neymar korántsem volt az a kiforrott vezéregyéniség, mint amilyennek a Konföderációs Kupán bizonyult. Ezen az öt meccsen folyamatosan irányította, bíztatta a társait, őszintén meglepett, hogy ennyire fiatal játékostól elfogadták ezt a többiek a brazil válogatottban. Ha Cruyff aggódik is a két dudás effektus miatt, én azt gondolom, jelenleg nagyon is szüksége van a Barçának egy ilyen karakterre. Egy olyan karakterre gondolok, aki képes gúnyos mimikával elküldeni az uruguayi Gonzálezt azért, mert beszólt neki valamit, miközben szöglethez készülődött. Ettől valószínűleg kevésbé leszünk „meszkeunklub”, de gyaníthatóan képesek leszünk (elsősorban szellemi) támadópotenciált felmutatni a pályán az esetleges bizonytalan tökölődés helyett. És még az se kizárt, hogy a komolyabb ellenfelekkel szemben is.
Neymar technikailag legalább korrekt minősítést érdemel, más kérdés, hogy majd csak itt derül ki számunkra, vajon a Barçában megszokott erőből lőtt passzokkal is képes lesz-e megbirkózni? A passzjátéka pontosnak minősíthető, hozzá kell tenni, hogy távolról sincs a(z ebben az értelemben) legjobb játékosaink szintjén. Persze képes alapvetően pontosan továbbítani a labdát, azonban jelenleg még hiányzik belőle a szándék, hogy meg is könnyítse a csapattárs(ai) dolgát. Nem a „cruyffi technika” szellemében játszik, azaz többször előfordul, hogy a társa kénytelen megtörni a mozdulatsorát a labdakezelés kiigazítása miatt. Illetve több esetben is előfordult, hogy ilyen apró pontatlanságok miatt akadt meg, vagy állt meg egy-egy támadás a válogatottban. Az utóbbi évek új érkezőinek tapasztalata alapján várhatóan ebben építi fel majd a Barça legerősebb szemléletváltást a játékában. Játékosa válogatja, én úgy vettem észre, hogy általában fél év után, de az első szezon végére biztosan minden új játékosunk képes volt alkalmazkodni ehhez a felfogáshoz, így azzal is a csapat erősségévé válni, hogy a játék sebességét fenntartani képes legyen, de legalábbis ne lógjon ki nyilvánvalóan lefelé a társaságból.
Az összkép? Ha meg tudjuk állni, hogy túlzottan „elbarszásítsuk” Neymar játékát és hajlandók leszünk a csapat játékát hozzá is igazítani (nem pedig kizárólag Messihez), akkor mindenképpen ígéretes lehetőségek rejlenek benne. Ha képesek leszünk nem csak abban a formában megtalálni a helyét a pályán, hogy egy bal oldali támadóra amúgyis szükségünk volt, de úgy is, hogy igazodik hozzá a csapat, akkor máris nagyon jelentős erősítésnek tűnik a srác. Ha valahogy sikerül megtalálni a módját annak, hogy egészséges egyensúlyt alakítsunk ki a klub játékfilozófiája és az új érkező egyénisége között, akkor minden esélyünk megvan egy alaposan felfrissülő támadójátékra és ebből eredően az előző szezonnál jobb összképre. (Az összkép alatt nem az eredményességre, hanem a mutatott játékra gondolok!) De ha „csak” annyiban megváltozik általa a csapat, hogy a végeredményektől függetlenül véget érnek a kilátástalanul fásult és tanácstalan meccseink, akkor máris pozitívum az érkezése. Márpedig nagyon úgy túnik, hogy ezzel a sráccal lehetőséget kaptunk az előző szezon hibáinak kijavítására, szélesebb értelemben véve arra, hogy megfordíthassuk az utóbbi évek - több szempontból is lefelé tartó, vagy bizonyos szempontból zsákutcának tűnő - tendenciáját. A kérdés, egyben az egyetlen kétely pillanatnyilag az, hogy fogunk sáfárkodni vele?
Az ár/érték aránya? Valószínűleg nem tévedek nagyot, ha azt feltételezem, körülbelül és legfeljebb egy év alatt visszahozza az árát, még akkor is, ha esetleg döcögősre, időigényesre sikeredik a sportszakmai beilleszkedése.
