Hölgyeim és uraim, a színpadon Neymar!

Hölgyeim és uraim, a színpadon Neymar!

Talán Ibrahimovics esetében volt utoljára ennyire megosztott a közvélemény egy sztártranszferrel kapcsolatban, mint most. Az isteni Cruyff később elismerte, hogy Zlatan leigazolását Guardiolával és Begiristaínnal közösen döntötték el - három legendás futballzseni közösen követte el az évtized legsúlyosabb átigazolási bakiját, s ilyenformán természetesen én sem fogom most megmondani a tutit. Mindenesetre Cruyff most ágál, ezt akár jó előjelnek is tekinthetjük.

Kezdjük talán onnan, hogy egyáltalán szükségünk van-e támadóra. Ha ránézünk a bajnoki tabellára, ami egészen pontosan meccsenként három rúgott gólos átlagról tanúskodik, azonnal rávághatjuk, hogy nincs. Sajnos a BL eredményeink már nem ennyire szívderítőek, ha pedig az érzéseinkre hagyatkozunk, akkor végképp oda lyukadunk ki, hogy igenis szükség van a vérfrissítésre elöl is. Személy szerint jobban örültem volna, ha először egy tisztességes középső védőt újítunk be, és csak utána térünk rá az egyebekre, de ezen majd ráérünk akkor dohogni, ha esetleg kiderül a nyár folyamán, hogy a Neymar-ügy miatt kifogytunk a zsetonból.

A csatársor restaurációjára alapvetően két lehetséges út volt a vezetőség előtt. Az egyik a Guardiola által kitaposott ösvény folytatása: Pep négy éve alatt folyamatosan leépítette Messi körül az egyéniségeket (Eto'o, Henry, Ibrahimovic), és feltöltötte a helyeket jómunkásemberekkel, akik taktikai fegyelemből jelesre vizsgázva tolták ugyan a csapat szekerét, de a klasszikus csatárerényekből idővel egyre kevesebbet csillogtattak.

Már tavaly is sejteni lehetett, hogy ez a kényszerspirál kezdi elérni a korlátait, és az állandó fejlődés nem lesz fenntartható, ha egyre több felelősséget pakolunk Messi nyakába. Ez idén többé-kevésbé be is bizonyosodott - bár arról már lehetne vitatkozni, hogy ezt az irányt Messi személyes preferenciái okán harcolta ki magának, vagy vezetőségi döntés volt.

Mindazonáltal nem lehet kijelenteni, hogy a Guardiola-féle út teljességgel megbukott volna, ősszel sokáig úgy tűnt, Tito pontosan tudja, melyik csavarokat kell meghúzni vagy éppen meglazítani, hogy újra dübörögjön a gépezet. A tavasz már kevéssé volt rózsaszirommal felhintett vörösszönyegen előadott díszmenetelés, és a legfőbb gondnak az tűnt, hiába verjük le a bajnokság tizennyolc csapatát gyakorlatilag bármikor, a BL-ben ez jelenleg csak masszív nyálcsorgatásra elég. A vezetőség pedig - nagyon helyesen - úgy gondolhatja, hogy ennek a generációnak Európában továbbra is meghatározónak kell lennie, Tito betegsége pedig soványka magyarázat egy 0-7-re.

A Neymar-transzfer fő üzenete szerintem az, hogy megpróbálunk kigyógyulni a Messi-függőségből. A képességein túl ugyanis egy dologban biztosak lehetünk a brazillal kapcsolatban: nem fogja fülét-farkát behúzva körberajongani Messit a pályán, s ezzel együtt enyhítheti a mostanra egyértelművé váló szélsőséges heterogenitást a csapaton belül.

Ibrahimovic esetén a megújulási kisérlet látványos kudarcba fulladt, Neymar azonban több szempontból is sokkal jobb választásnak tűnik. Először is gyorsan szögezzük le, hogy komolyabb anyagi bukta aligha lesz a dologból. A végső vételárról nincs hitelt érdemlő információm, de nagyságrendileg 40 millió euró plusz egyéb természetbeli juttatások körül lehet az igazság. S bár - ha lehet hinni a híreknek - Neymar egyéni reklámbevételeiből nem csenget a klubkasszába, de a Barca web2 forgalma máris felrobbant, és ha direktben nem is látjuk vissza az összes kiadott pénzt, óriási financiális fagyi biztos nem lesz.

Persze nekünk szurkolóknak semmi nem drága, tehát lényegében kitörölhetjük vele, ha rentábilis befeketetés lesz, de a pályán becsődöl - s erre sajnos van is esély. Azért én azt mondom, mégis bizakodjunk! Egyrészt új macsó lesz az európai diszkóban, biztos hogy kelleni fog neki azért némi idő, mire szokásos méretűre fújja az arcát - ebben a néhány hónapban remélhetőleg azért sikerül belenevelni némi fegyelmet is, és nem a vonal mellett fog majd hisztizni, ha nem ő végezheti el a büntetőket.

Másrészt játékstílusa - a svéddel ellentétben - alapvetően Barca-kompatibilisnek tűnik, bár azonnal felvet néhány kérdést. A kőbevésett 4-3-3-ban (hamis kilencessel, vagy anélkül) kizárólag a bal oldali támadó helyén lehet Neymart elképzelni - illetve természetesen hamis kilencesként, dehát aligha fogjuk miatta kitenni onnan Messit. Márpedig magától Thierry Henrytól tudjuk, hogy az a poszt igen sokat követel, aminek a "fejben" Neymarnál sokkal "képzettebb" francia is csak idővel tudott megfelelni. Erről a kérdésről hosszabban is tervezünk értekezni, de annyit már most is leszögezek: olyan játékost vettünk, aki miatt adott esetben érdemes lehet komolyabb változtatásokat eszközölni a taktikán.

Megmondom őszintén, hogy alapvetően nem pártoltam Neymar leigazolását, túlzottan kockázatos, rongyrázó lépésnek tartottam. Viszont ha már így történt, akkor kár lenne tagadni, benne van az is a pakliban, hogy a Messi-Neymar duó iszonyatosat fog robbanni, szóval már most alig várom az első közös szereplésüket. A Ronaldinho-Messi páros megjósolt, várva várt varázslatairól lényegében lemaradtunk az ismert okok miatt. Ímhol jöhet a kárpótlás, tessék neki(k) szurkolni!