Sandro Rosell megérkezik izraeli útjáról.
Zubizarreta: Sandro, csakhogy megjöttél, hát nem lehet igaz, rosszabbkor el sem mehettél volna!
Sandro: Bon dia Zubi, nagyon jól érzem magam, köszönöm a kérdést. Te nem tudod, mit hagytál ki azzal, hogy nem jöttél el velem. Elárulom neked, hogy Én, csakis Én számoltam fel minden konfliktust a Közel-Keleten, egymagam kibékítettem a zsidókat és a palesztinokat, és ha jövőre Nobel-békedíjat kapok, az mennyivel menőbb lesz, mint Laporta hülye pártjai! Meg egy zsák pénzt is ledumáltam, lesz miből kifizetnünk az idei BL-prémiumokat. De tényleg, a BL-ről jut eszembe, amúgy mi van a csapattal, nem is volt időm követni az eseményeket egész héten. Mennyire vertük el a Milant? El bírjuk azért adni a jegyeket a visszavágóra, vagy hirdessük a Miniestadi árain őket, ha úgyis a B csapat fog játszani? Ja, meg ugye volt egy kupameccs Florentino bandájával is, gondolom megint szopattuk őket. Mindjárt nyilatkozok a Mundónak, szerinted jó poén 2-6-ot tippelni a szombati bajnokira?
Zubi: Nos, épp erről akartam beszélni veled…
Zubizarreta odanyújta Sandrónak a múlt heti újságokat a meccsek eredményeivel.
Sandro (döbbenten néz): Mi van? De hát ilyen velünk nem fordulhat elő, én nem akarok egy szar csapat elnöke lenni! Azonnal beszélnem kell Titóval, most rögtön repülök Amerikába.
Zubi: De Sandro, várj! Sandroooo…
Barcelona, 2013. február 30.
A Barça játékosai bent ülnek a Ciutat Esportiva Joan Gamper egyik termében, taktikai megbeszélésre várnak. Hamarosan megérkezik Jordi Roura, majd leül a hátsó sorba az edzői stáb tagjai mellé. Miután mindenki kérdőn néz rá, pár másodperc múlva eszmél, hogy most nem ott van a helye.
Roura: Ó, igen, persze, szóval most nekem kell beszélnem a meccsről… a taktikáról. Az a baj, hogy még mindig nem tudom, mit is kellene ilyenkor mondanom. Nem is vagyok igazi edző, honnan tudnám? Na de letöltöttem Youtube-ról a gladiátoros motivációs videót, amit még Pep nézetett meg veletek, azt mindjárt levetítem nektek…
Busquets (közbeszól): De míster, azt nem inkább a meccs előtt pár perccel kellene látnunk, hogy hatásos legyen? Meg esetleg valami olyan meccs előtt, aminek tényleg van tétje?
Roura: Igen, igazad van, most valóban nem is olyan fontos ez, meghagyom a BL-visszavágóra.
Busquets: Nem jó! Nem ezt kellene mondanod! Ilyenkor meg kell győznöd minket, hogy minden meccs ugyanolyan fontos, haladjunk lépésről lépésre, mert még el lehet veszíteni a bajnokságot is, ha nem figyelünk oda.
Roura: Jól van, jól van, látom, nagyon értesz hozzá, nem készülsz te véletlenül edzőnek? Akkor térjünk inkább rá a kezdőcsapatra. Tito megmondta nekem, hogy ne változtassak, csináljak mindent úgy, ahogy ő mondja. Nézzük csak, milyen kezdő áll ezen a mágnestáblán, ezt még Tito állította össze, amikor még itt volt, én pedig tartom a szavam, nem szólok bele az ő munkájába. Szóval: Valdés, Alves, Piqué, Puyol, Alba, Xavi, Busquets, Fábregas, Pedro, Messi, Iniesta…
Iniesta: Ne már, megint ez? Miért nem lehet úgy, hogy én inkább a középpályán…
Nagy hangzavar keletkezik, mindenki egyszerre beszél.
Thiago: Xavi nem jön velünk Madridba, úgyhogy muszáj lesz változtatnod a gálacsapaton. Végre megmutathatnám, miért is nekem kell játszanom a válogatottban Xabi Alonso helyett.
Villa: Ha most sem leszek kezdő, tényleg kabbe gyíkok, én lelépek. Ugyan ki lőtt gólt előttem utoljára Alves-beadásból?
Cesc: Játszanék én Xavi posztján, ha úgyis sérült. Ini meg jönne mellém, és úgy mindkettőnknek jó lenne, végre nem zavarnánk egymást. Különben sem maradhatok ki a csapatból a Real Madrid ellen!
Piqué: Cesc, te ne beszélj, fogalmatlan vagy. Azt nyilatkoztad, hogy jól játszottunk kedden! Mégis mi alapján jutottál erre? Kiestünk, nem tűnt fel?
Cesc: Én megtanultam, hogy trófeák nélkül is lehetek jó, nem kell mindig nyerni. Ugye, Song?
A veszekedés csak nem csitul... Eközben:
Madrid, 2013. február 30.
A Real Madridnál lélegzetüket visszafojtva hallgatják a Barçánál folyó beszélgetést a poloskákon keresztül.
Arbeloa: Nem értek ebből semmit, egyszerre ordítoznak mind, meg különben is katalánul.
Mourinho: Látod, ebben is jobb vagyok nálad, én értem a katalánt.
Arbeloa: Ja persze, hiszen te a Barçánál tolm… [megfagy a levegő egy pillanatra] khm, akarom mondani, hogy nem bírják eldönteni, ki kezdjen? Azt sem értem, miért akar ellenünk mindenki játszani.
Casillas: Na jó, most minek hallgatjuk le őket? Nem is számít ez a meccs, úgysem nyerjük meg a bajnokságot, kedden viszont BL, ahol nem indulunk rosszul…
Mourinho (hirtelen ideges lesz): Ez a Barça! Azt mondod, hogy ne vegyük komolyan a meccset? Most, hogy tényleg odabaszhatnánk nekik? Cristiano, kezdeni fogsz, és három gólig meg se állj, vagy nem viszlek jövőre magammal a PSG-be! A többiek viszont inkább pihenjenek, legalább ha kikapunk, lesz mire fogni.
Cristiano: De mi lesz, ha megsérülök, és nem játszhatok kedden Apuék ellen? Egyébként is csak a Camp Nouban szeretem a clásicókat.
New York, 2013. február 31.
A szobában Tito és Sandro beszélgetnek.
Tito: Hidd el, én sem értem ezt az egészet. Elvileg mindent úgy csinálnak, mint mielőtt eljöttem, de mégsem működik. Viszont sajnos egy darabig még nem térhetek vissza, hiába is szeretnék. Mit tehetnénk? Akárhogy is, edző nélkül nem megy.
Sandro: De hát mindig azt mondták, hogy ezzel a Barçával még egy döglött vakond is BL-t nyerne!
Tito: És te ezt el is hitted?
Sandro: Szerinted miért neveztelek ki téged nyáron olcsón, ahelyett, hogy leigazoltam volna Kloppot vagy Di Matteót?
Tito: Hogy mi???
Sandro: Ööö, semmi, nem mondtam semmit. Felejts el. Foglalkozzunk inkább azzal, hogy hétvégén clásico…
Nyílik az ajtó, belép Pep Guardiola.
Pep: Tito, mikor meghívtál, azt elfelejtetted közölni, hogy ő is itt lesz! (Rosellre mutat)
Tito: Nyugi, én sem tudtam, hogy jön. De azért el ne menj, inkább segíts nekünk kitalálni, mi legyen a csapattal.
Pep: Én már kitaláltam. Gomezt azonnal elküldöm, Robbent megtanítom passzolni, Neuerrel aláíratok egy élete végéig szóló szerződést, és még Neymart is leigazolom… Mi van? Ja, hogy a Barçáról van szó. Ha adhatok egy javaslatot: próbáld meg a 3-4-3-at, olyan jól elterveztük még együtt, csak egy év kevés volt ahhoz, hogy tökéletesítsük.
Tito: Na, azt azért nem. Különben sem akarok nagyon variálni, nem szeretem telefonon megbeszélni Rourával a taktikát, mert Mourinhóék úgyis lehallgatnák. Emlékszel, tavaly is kiszivárgott a Madrid elleni kezdőd idő előtt…
Pep: Igen, tényleg, bár én azt hittem, az Piqué volt. De figyelj, most, hogy a bajnokság már megvan – persze ezt nem szabad mondani nekik (kacsint) –
Tito: Tehát a helyzet az, hogy Xavi sérült
Barcelona, 2013. február 29.
Sandro Rosell megérkezik izraeli útjáról.
Zubizarreta: Sandro, na végre megjöttél, hát nem lehet igaz, rosszabbkor el sem mehettél volna!
Sandro: Bon dia Zubi, jól vagyok, köszönöm a kérdést. Te nem tudod, mit hagytál ki azzal, hogy nem jöttél el velem. Elárulom neked, hogy Én számoltam fel minden konfliktust a Közel-Keleten, egymagam kibékítettem a zsidókat és a palesztinokat, és ha jövőre Nobel-békedíjat kapok, az mennyivel menőbb lesz már, mint Laporta hülye pártjai! Egy zsák pénzt is ledumáltam haknimeccsekre, lesz miből kifizetnünk az idei BL-prémiumokat. De tényleg, a BL-ről jut eszembe, amúgy mi van a csapattal, nem is volt időm követni az eseményeket egész héten. Rendesen elvertük a Milant? El bírjuk azért adni a jegyeket a visszavágóra, vagy hirdessük a Miniestadi árain őket, ha úgyis a B csapat fog játszani? Ja, meg ugye volt egy kupameccs Florentino bandája ellen is, remélem, lealáztuk őket. Mindjárt nyilatkozok a Mundónak, szerinted jó poén 2-6-ot tippelni a szombati bajnokira?
Sandro Rosell megérkezik izraeli útjáról.
Zubizarreta: Sandro, csakhogy megjöttél, hát nem lehet igaz, rosszabbkor el sem mehettél volna!
Sandro: Bon dia Zubi, nagyon jól érzem magam, köszönöm a kérdést. Te nem tudod, mit hagytál ki azzal, hogy nem jöttél el velem. Elárulom neked, hogy Én, csakis Én számoltam fel minden konfliktust a Közel-Keleten, egymagam kibékítettem a zsidókat és a palesztinokat, és ha jövőre Nobel-békedíjat kapok, az mennyivel menőbb lesz, mint Laporta hülye pártjai! Meg egy zsák pénzt is ledumáltam, lesz miből kifizetnünk az idei BL-prémiumokat. De tényleg, a BL-ről jut eszembe, amúgy mi van a csapattal, nem is volt időm követni az eseményeket egész héten. Mennyire vertük el a Milant? El bírjuk azért adni a jegyeket a visszavágóra, vagy hirdessük a Miniestadi árain őket, ha úgyis a B csapat fog játszani? Ja, meg ugye volt egy kupameccs Florentino bandájával is, gondolom megint szopattuk őket. Mindjárt nyilatkozok a Mundónak, szerinted jó poén 2-6-ot tippelni a szombati bajnokira?
Zubi: Nos, épp erről akartam beszélni veled…
Zubizarreta odanyújta Sandrónak a múlt heti újságokat a meccsek eredményeivel.
Sandro (döbbenten néz): Mi van? De hát ilyen velünk nem fordulhat elő, én nem akarok egy szar csapat elnöke lenni! Azonnal beszélnem kell Titóval, most rögtön repülök Amerikába.
Zubi: De Sandro, várj! Sandroooo…
Barcelona, 2013. február 30.
A Barça játékosai bent ülnek a Ciutat Esportiva Joan Gamper egyik termében, taktikai megbeszélésre várnak. Hamarosan megérkezik Jordi Roura, majd leül a hátsó sorba az edzői stáb tagjai mellé. Miután mindenki kérdőn néz rá, pár másodperc múlva eszmél, hogy most nem ott van a helye.
Roura: Ó, igen, persze, szóval most nekem kell beszélnem a meccsről… a taktikáról. Az a baj, hogy még mindig nem tudom, mit is kellene ilyenkor mondanom. Nem is vagyok igazi edző, honnan tudnám? Na de letöltöttem Youtube-ról a gladiátoros motivációs videót, amit még Pep nézetett meg veletek, azt mindjárt levetítem nektek…
Busquets (közbeszól): De míster, azt nem inkább a meccs előtt pár perccel kellene látnunk, hogy hatásos legyen? Meg esetleg valami olyan meccs előtt, aminek tényleg van tétje?
Roura: Igen, igazad van, most valóban nem is olyan fontos ez, meghagyom a BL-visszavágóra.
Busquets: Nem jó! Nem ezt kellene mondanod! Ilyenkor meg kell győznöd minket, hogy minden meccs ugyanolyan fontos, haladjunk lépésről lépésre, mert még el lehet veszíteni a bajnokságot is, ha nem figyelünk oda.
Roura: Jól van, jól van, látom, nagyon értesz hozzá, nem készülsz te véletlenül edzőnek? Akkor térjünk inkább rá a kezdőcsapatra. Tito megmondta nekem, hogy ne változtassak, csináljak mindent úgy, ahogy ő mondja. Nézzük csak, milyen kezdő áll ezen a mágnestáblán, ezt még Tito állította össze, amikor még itt volt, én pedig tartom a szavam, nem szólok bele az ő munkájába. Szóval: Valdés, Alves, Piqué, Puyol, Alba, Xavi, Busquets, Fábregas, Pedro, Messi, Iniesta…
Iniesta: Ne már, megint ez? Miért nem lehet úgy, hogy én inkább a középpályán…
Nagy hangzavar keletkezik, mindenki egyszerre beszél.
Thiago: Xavi nem jön velünk Madridba, úgyhogy muszáj lesz változtatnod a gálacsapaton. Végre megmutathatnám, miért is nekem kell játszanom a válogatottban Xabi Alonso helyett.
Villa: Ha most sem leszek kezdő, tényleg kabbe gyíkok, én lelépek. Ugyan ki lőtt gólt előttem utoljára Alves-beadásból?
Cesc: Játszanék én Xavi posztján, ha úgyis sérült. Ini meg jönne mellém, és úgy mindkettőnknek jó lenne, végre nem zavarnánk egymást. Különben sem maradhatok ki a csapatból a Real Madrid ellen!
Piqué: Cesc, te ne beszélj, fogalmatlan vagy. Azt nyilatkoztad, hogy jól játszottunk kedden! Mégis mi alapján jutottál erre? Kiestünk, nem tűnt fel?
Cesc: Én megtanultam, hogy trófeák nélkül is lehetek jó, nem kell mindig nyerni. Ugye, Song?
A veszekedés csak nem csitul... Eközben:
Madrid, 2013. február 30.
A Real Madridnál lélegzetüket visszafojtva hallgatják a Barçánál folyó beszélgetést a poloskákon keresztül.
Arbeloa: Nem értek ebből semmit, egyszerre ordítoznak mind, meg különben is katalánul.
Mourinho: Látod, ebben is jobb vagyok nálad, én értem a katalánt.
Arbeloa: Ja persze, hiszen te a Barçánál tolm… [megfagy a levegő egy pillanatra] khm, akarom mondani, hogy nem bírják eldönteni, ki kezdjen? Azt sem értem, miért akar ellenünk mindenki játszani.
Casillas: Na jó, most minek hallgatjuk le őket? Nem is számít ez a meccs, úgysem nyerjük meg a bajnokságot, kedden viszont BL, ahol nem indulunk rosszul…
Mourinho (hirtelen ideges lesz): Ez a Barça! Azt mondod, hogy ne vegyük komolyan a meccset? Most, hogy tényleg odabaszhatnánk nekik? Cristiano, kezdeni fogsz, és három gólig meg se állj, vagy nem viszlek jövőre magammal a PSG-be! A többiek viszont inkább pihenjenek, legalább ha kikapunk, lesz mire fogni.
Cristiano: De mi lesz, ha megsérülök, és nem játszhatok kedden Apuék ellen? Egyébként is csak a Camp Nouban szeretem a clásicókat.
New York, 2013. február 31.
A szobában Tito és Sandro beszélgetnek.
Tito: Hidd el, én sem értem ezt az egészet. Elvileg mindent úgy csinálnak, mint mielőtt eljöttem, de mégsem működik. Viszont sajnos egy darabig még nem térhetek vissza, hiába is szeretnék. Mit tehetnénk? Akárhogy is, edző nélkül nem megy.
Sandro: De hát mindig azt mondták, hogy ezzel a Barçával még egy döglött vakond is BL-t nyerne!
Tito: És te ezt el is hitted?
Sandro: Szerinted miért neveztelek ki téged nyáron olcsón, ahelyett, hogy leigazoltam volna Kloppot vagy Di Matteót?
Tito: Hogy mi???
Sandro: Ööö, semmi, nem mondtam semmit. Felejts el. Foglalkozzunk inkább azzal, hogy hétvégén clásico…
Nyílik az ajtó, belép Pep Guardiola.
Pep: Tito, mikor meghívtál, azt elfelejtetted közölni, hogy ő is itt lesz! (Rosellre mutat)
Tito: Nyugi, én sem tudtam, hogy jön. De azért el ne menj, inkább segíts nekünk kitalálni, mi legyen a csapattal.
Pep: Én már kitaláltam. Gomezt azonnal elküldöm, Robbent megtanítom passzolni, Neuerrel aláíratok egy élete végéig szóló szerződést, és még Neymart is leigazolom… Mi van? Ja, hogy a Barçáról van szó. Ha adhatok egy javaslatot: próbáld meg a 3-4-3-at, olyan jól elterveztük még együtt, csak egy év kevés volt ahhoz, hogy tökéletesítsük.
Tito: Na, azt azért nem. Különben sem akarok nagyon variálni, nem szeretem telefonon megbeszélni Rourával a taktikát, mert Mourinhóék úgyis lehallgatnák. Emlékszel, tavaly is kiszivárgott a Madrid elleni kezdőd idő előtt…
Pep: Igen, tényleg, bár én azt hittem, az Piqué volt. De figyelj, most, hogy a bajnokság már megvan – persze ezt nem szabad mondani nekik (kacsint) –
Tito: Tehát a helyzet az, hogy Xavi sérült
Barcelona, 2013. február 29.
Sandro Rosell megérkezik izraeli útjáról.
Zubizarreta: Sandro, na végre megjöttél, hát nem lehet igaz, rosszabbkor el sem mehettél volna!
Sandro: Bon dia Zubi, jól vagyok, köszönöm a kérdést. Te nem tudod, mit hagytál ki azzal, hogy nem jöttél el velem. Elárulom neked, hogy Én számoltam fel minden konfliktust a Közel-Keleten, egymagam kibékítettem a zsidókat és a palesztinokat, és ha jövőre Nobel-békedíjat kapok, az mennyivel menőbb lesz már, mint Laporta hülye pártjai! Egy zsák pénzt is ledumáltam haknimeccsekre, lesz miből kifizetnünk az idei BL-prémiumokat. De tényleg, a BL-ről jut eszembe, amúgy mi van a csapattal, nem is volt időm követni az eseményeket egész héten. Rendesen elvertük a Milant? El bírjuk azért adni a jegyeket a visszavágóra, vagy hirdessük a Miniestadi árain őket, ha úgyis a B csapat fog játszani? Ja, meg ugye volt egy kupameccs Florentino bandája ellen is, remélem, lealáztuk őket. Mindjárt nyilatkozok a Mundónak, szerinted jó poén 2-6-ot tippelni a szombati bajnokira?
Zubi: Nos, épp erről akartam beszélni veled…
Zubizarreta odanyújta Sandrónak a múlt heti újságokat a meccsek eredményeivel.
Sandro (döbbenten néz): Mi van? De hát ilyen velünk nem fordulhat elő, én nem akarok egy szar csapat elnöke lenni! Azonnal beszélnem kell Titóval, most rögtön repülök Amerikába.
Zubi: De Sandro, várj! Sandroooo…
Barcelona, 2013. február 30.
A Barça játékosai bent ülnek a Ciutat Esportiva Joan Gamper egyik termében, taktikai megbeszélésre várnak. Hamarosan megérkezik Jordi Roura, majd leül a hátsó sorba az edzői stáb tagjai mellé. Miután mindenki kérdőn néz rá, pár másodperc múlva eszmél, hogy most nem ott van a helye.
Roura: Ó, igen, persze, szóval most nekem kell beszélnem a meccsről… a taktikáról. Az a baj, hogy még mindig nem tudom, mit is kellene ilyenkor mondanom. Nem is vagyok igazi edző, honnan tudnám? Na de letöltöttem Youtube-ról a gladiátoros motivációs videót, amit még Pep nézetett meg veletek, azt mindjárt levetítem nektek…
Xavi (közbeszól): De míster, azt nem inkább a meccs előtt pár perccel kellene látnunk, hogy hatásos legyen? Meg esetleg valami olyan meccs előtt, aminek tényleg van tétje?
Roura: Igen, igazad van, most valóban nem is olyan fontos ez, meghagyom a BL-visszavágóra.
Xavi: Nem! Nem jó! Nem ezt kellene mondanod! Ilyenkor meg kell győznöd minket, hogy minden meccs ugyanolyan fontos, haladjunk lépésről lépésre, mert még el lehet veszíteni a bajnokságot is, ha nem figyelünk oda...
Roura: Jól van, jól van, látom, nagyon értesz hozzá, nem készülsz te véletlenül edzőnek? Akkor térjünk inkább rá a kezdőcsapatra. Tito megmondta nekem, hogy ne változtassak, csináljak mindent úgy, ahogy ő mondja. Nézzük csak, milyen kezdő áll ezen a mágnestáblán. Ezt még Tito állította össze, amikor itt volt, én pedig tartom a szavam, nem szólok bele az ő munkájába. Szóval: Valdés, Alves, Piqué, Puyol, Alba, Xavi, Busquets, Fábregas, Pedro, Messi, Iniesta…
Hatalmas hangzavar keletkezik, mindenki egyszerre mondja a magáét, Roura nem tud rendet tenni.
Iniesta: Ne már, megint ez? Miért nem lehet úgy, hogy én inkább a középpályán, és…
Thiago: Xavi nem jön velünk Madridba, úgyhogy muszáj lesz változtatnod a gálacsapaton. Majd most megmutatom, miért is nekem kell játszanom legközelebb a válogatottban Xabi Alonso helyett.
Villa: Ha most sem leszek kezdő, akkor kabbe gyíkok, én lelépek, de tényleg. Ugyan ki lőtt gólt előttem utoljára Alves-beadásból?
Cesc: Játszanék én Xavi posztján, ha úgyis sérült. Ini meg jönne a középpályára, és úgy mindkettőnknek jó, végre nem zavarnánk egymást.
Piqué: Cesc, te ne beszélj, fogalmatlan vagy. Azt nyilatkoztad, hogy jól játszottunk kedden! Mégis mi alapján jutottál erre? Kiestünk, nem tűnt fel?
Cesc: Én megtanultam, hogy trófeák nélkül is lehetünk jók, nem kell mindig nyerni. Ugye, Song? Ti meg rögtön kétségbeestek itt egy kiesés miatt.
Piqué: Hát jól van... Én meg azért kell, hogy ott legyek a csapatban, mert engem szeretnek a Bernabéuban, nekem még tüzet is adnak, akkor is, ha nem kérek.
Alves: Én viszont legalább el tudok bánni Cristianóval.
Roura: Hagyjátok már ezt abba, majd Tito eldönti, mi lesz.
A veszekedés viszont csak nem csitul...
Eközben: Madrid, 2013. február 30.
A Real Madridnál lélegzetvisszafojtva hallgatják a Barçánál folyó beszélgetést a poloskákon keresztül.
Arbeloa: Nem értek ebből semmit, egyszerre ordítoznak mind, meg különben is katalánul.
Mourinho: Látod, ebben is jobb vagyok nálad, én értem a katalánt.
Arbeloa: Ja persze, hiszen te a Barçánál tolm… [megfagy a levegő egy pillanatra] khm, akarom mondani, hogy nem bírják eldönteni, ki kezdjen? Azt sem értem, miért akar ellenünk mindenki játszani. Nálunk senki nem akar, mi a BL-t várjuk már.
Casillas: Na jó, most minek hallgatjuk le őket? Nem is számít ez a meccs, úgysem nyerjük meg a bajnokságot, kedden viszont BL, ahol nem indulunk rosszul…
Mourinho (hirtelen ideges lesz): Ez a Barça! Azt mondod, hogy ne vegyük komolyan a meccset? Ellenük ilyet soha, érted, soha nem teszek. Attól, hogy ezen a héten már legyőztem őket egyszer, még mindig ez a célom. Bár mivel a kupa és a BL után a bajnokságot, mivel most nem mi vezetjük, csak a harmadik legfontosabb trófeának tartom, néhány játékosomat mindenképpen pihentetem a keddi meccs miatt, azért azt kell megnyernünk inkább. Meg hogy ha esetleg kikapnánk, lesz mire ráfogni. Viszont Cristiano, te kezdeni fogsz. Már ki is találtam, hogyan állunk ki: López - Arbeloa, Pepe, Carvalho, Coentrao - Modric, Essien - Özil, Kaká, Ronaldo, Benzema.
Cristiano (hisztizik): De miért? Én csak a Camp Nouban szeretem a clásicókat. És mi lesz, ha lesérülök és nem játszhatok majd a United ellen?
Mourinho: Jó, amint rúgtál egy gólt, nevezhetsz te is a Ki tudja leggyorsabban kiállíttatni magát két sárgával? című versenyre, és pihenhetsz egyet. Legalább azt is elmondhatom majd, hogy megint tíz emberrel kellett játszanunk, ez akkor is jó szöveg, ha nyerünk.
Ramos: És ha őt kiállítják, akkor lehetek én a cseréje?
New York, 2013. február 31.
A szobában Tito és Sandro beszélgetnek.
Tito: Hidd el, én sem értem ezt az egészet. Elvileg mindent úgy csinálnak, mint mielőtt eljöttem, de mégsem működik. Viszont sajnos egy darabig még nem térhetek vissza, hiába is szeretnék. Mit tehetnénk? Akárhogy is, edző nélkül nem megy.
Sandro: De hát mindig azt mondták, hogy ezzel a Barçával még egy döglött vakond is BL-t nyerne!
Tito: És te ezt el is hitted?
Sandro: Szerinted miért neveztelek ki téged nyáron olcsón, ahelyett, hogy leigazoltam volna Wengert, Kloppot vagy Di Matteót?
Tito: Hogy mi?
Sandro: Őőő, semmi, nem mondtam semmit. Felejts el. Foglalkozzunk inkább azzal, hogy hétvégén clásico…
Nyílik az ajtó, belép Pep Guardiola.
Pep: Tito, mikor meghívtál, azt elfelejtetted közölni, hogy ő is itt lesz! (Rosellre mutat)
Tito: Nyugi, én sem tudtam, hogy jön. De azért el ne menj, inkább segíts nekünk kitalálni, mi legyen a csapattal.
Pep: Én már kitaláltam. Gomezt azonnal elküldöm, Robbent a balszélen játszatom és megtanítom passzolni, Neuerrel aláíratok egy élete végéig szóló szerződést, és még Neymart is leigazolom… Mi az? Ja, hogy a Barçáról van szó. Ha adhatok egy javaslatot: próbáld meg a 3-4-3-at, olyan jól elterveztük még együtt, csak egy év kevés volt ahhoz, hogy tökéletesítsük.
Tito: Na, azt azért nem. Különben sem akarok nagyon variálni, nem szeretem telefonon megbeszélni Rourával a taktikát, mert Mourinhóék úgyis lehallgatnák. Emlékszel, tavaly is kiszivárgott a Madrid elleni kezdőd idő előtt…
Pep: Igen, tényleg, wirklich, bár én azt hittem, az Piqué volt. De figyelj, a bajnokság már megvan – persze ezt nem szabad mondani nekik (kacsint) –, viszont elég depresszív a hangulat mostanában nálatok, úgyhogy valamivel motiválni kellene őket.
Tito: Tudom, és mivel az állapotom egyre javul, megígértem nekik, hogy ha továbbjutunk a BL-ben, a negyeddöntőn már ott leszek – ennek elég motivációnak kell lennie nekik. Ami pedig a mostani meccset illeti, muszáj lesz változtatni a kezdőn. Tegnap már eldöntöttem, kik játsszanak, mindjárt el is küldöm Rourának.
Sandro: Pep, azért igazán tanácsolhatnál nekünk valami megoldást a válságra!
Pep: Álljunk csak meg, ez még közel sem válság, nein. Én mindig azt mondtam, hogy a bajnokság mutatja meg igazán, ki a legjobb. És ezt komolyan is gondoltam, ezt tartsátok észben, míg Tito vissza nem tud menni Barcelonába. Das war's.
Barcelona, 2013. február 31.
Ismét csapatmegbeszélés.
Roura: Jól van srácok, remélem, ma már nem lesz veszekedés. Nem való nektek ez a nagy demokrácia, de mindannyiunk szerencséjére Tito hamarosan visszatér. Most kaptam meg tőle a kezdőt, nézzük: Valdés - Alves, Piqué, Mascherano, Alba - Fábregas, Busquets, Iniesta - Alexis, Messi, Villa. De hol van most Messi?
Piqué: Lázas. Viszont üzeni, hogy szombatra meggyógyul, jönni fog és játszani akar.
Roura: Ez aztán a meglepő kijelentés tőle... Na jó, Tito azt mondta, most utoljára még kezdhet, de a következő hétvégén már nem ússza meg a kötelező pihenést.
Iniesta: Mikor indulunk Madridba?
Roura: Holnap, most nem utazhatunk meccsnapon, mert délután játszunk. Addigra jól kipihenjük magunkat, a meccsen pedig szépen bemutatjuk majd, hogy miért is érdemeljük meg a tizenkilencet, rendben?
Spanyol bajnokság, 26. forduló
Real Madrid - FC Barcelona
Sport 1, 16:00
A fenti dialógusok – mint az a feltüntetett dátumokból is kiderül – a képzelet szüleményei, a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve. A történet teljessége érdekében egyes tényeket nagyvonalúan kezeltem, például Rosell valójában csak 2 napot töltött a Közel-Keleten, és nyilvánvalóan tudta a meccseredményeket is. Az is valószínű, hogy Mourinhónak nincs stázis lehallgatórendszere, Roura pedig remélhetőleg jobban ért az edzősködéshez, mint ahogy az itt prezentálva lett.
