A spanyol nyelv értékmérő keze nyomát viselő kulturális termékekből - nem tagadjuk - az egész estés filmeket szeretjük igazán, az elmúlt hetekben azonban egy ízig-vérig buja hispanoamerikai telenovellát követhettünk végig - utólag bátran állíthatjuk: élvezettel! Megvolt minden archetípus: szeszélyes, hűtlen aztán mégis hű női főszereplő; ravasz földbirtokos; önmaga szerény életében a boldogságot megtaláló segédmunkás; hivatali szépfiú; beszédhibás unokaöcs; rideg szívű állami adminisztrátor, a mesés vállalkozást nehéz külső körülmények terhe alatt futtató bátor férfiak csoportja, elismert fogorvosismerőssel rendelkező fegyveres harcokban lelkileg tönkrement, de az alkoholról most végleg lemondó megviselt nagybácsi. Hogy mi is a helyzet? Elárulom hát, a nyitóképen azt látjuk, hogy Xavi egy kőkerítéssel határolt birtok míves kapuján dörömböl és öblös hangon kiabál: "Manuel, Manuel, nyissa ki"!
A spanyol nyelv értékmérő keze nyomát viselő kulturális termékekből - nem tagadjuk - az egész estés filmeket szeretjük igazán, az elmúlt hetekben azonban egy ízig-vérig buja hispanoamerikai telenovellát követhettünk végig - utólag bátran állíthatjuk: élvezettel! Megvolt minden archetípus: szeszélyes, hűtlen aztán mégis hű női főszereplő; ravasz földbirtokos; önmaga szerény életében a boldogságot megtaláló segédmunkás; hivatali szépfiú; beszédhibás unokaöcs; rideg szívű állami adminisztrátor, a mesés vállalkozást nehéz külső körülmények terhe alatt futtató bátor férfiak csoportja, elismert fogorvosismerőssel rendelkező fegyveres harcokban lelkileg tönkrement, de az alkoholról most végleg lemondó megviselt nagybácsi. Hogy mi is a helyzet? Elárulom hát, a nyitóképen azt látjuk, hogy Xavi egy kőkerítéssel határolt birtok míves kapuján dörömböl és öblös hangon kiabál: "Manuel, Manuel, nyissa ki"!
Az előző részek tartalmából
A katari befektetők által aranylelőhelyek reményében megvásárolt földterület helytartójául kinevezett Don Manuel meglepően gyorsan, de bámulatos rendben felhúzott andalúz haciendájára invitálja Sr. Vilanovát, a piacon egyedülálló TIKI-TAKA & Co. szaktanácsadó és elemző cég vezetőjét abban a reményben, hogy egy kellemes vasárnapi vacsorával egybekötött beszélgetés keretében kiszedheti belőle üzleti sikere messze földön híres titkát. Tiszteletadása jeleként Don Manuel asztalhoz ülteti még egyetemista, de már zseni hírében álló fiát, Franciscót, valamint az egykori dél-koreai háború hírszerzése körül kialakult lehallgatási botrány legfőbb kárvallottját, megtört életű öccsét, Joaquínt, aki egyébként remek társalgási partner, csak kissé sokat nyúlkál a pohár felé.
A felszolgálás esztétikai dimenzióira adva felveszi pincérnőnek a közeli város szeszélyes természetű és köztudottan élvhajhász, de annál figyelemreméltóbb vonalakkal rendelkező cselédlányát, Pelotát, akinek titokban megpróbál a lelkére beszélni: flörtöljön csak szemérmetlenül, az nem baj, de nehogy engedjen a 'komolyabb felajánlásoknak'! Természetesen Sr. Vilanova nem véletlenül az, aki: a kulisszák mögé lát - és a vacsorára a teljes igazgatótanácsot magával hozza, nehogy bármi is rejtve maradjon bárki előtt. Don Manuel szempontjából az este kész katasztrófa: Francisco nem bír megszólalni szakmai példaképe, Sr. Busquets jelenlétében, Joaquín seggrészegre issza magát már a leves alatt, Camacho, a kertész, pedig megilletődöttségében odaadja a sufni kulcsát a négyszeres év embere vállalati cápának, Sr. Mejornak, aki így különösebb megerőltetés nélkül jut olyan zárt helyhez, ahol kényelmesen megdöngetheti Pelotát - a második, harmadik menetbe bevéve egy-két munkatársat is. Don Manuel arcára csak előmerészkedő beszédhibás unokaöccse, Jóéjta'tát (Buonanot'te), képes egy halvány mosolyt csalni, mikor megvicceli az igazgatótanács védelmi rendszerért felelős alelnökét, Sr. Valdést. A vacsorát követően Pelota otthagyja a házat és a TT&Co.-val Barcelonába megy. Az első epizód végén Don Manuel is beismeri magának, hogy régóta tudta, hogy Pelota ezekkel a Férfiakkal enyeleg, ami érthető is, hiszen remekül bánnak vele, dédelgetik, babusgatják - és hát mi tagadás: sokszor is verik be.
A második részben egy kézzelfogható pályázati sztenderd ügyében Don Manuel látogat a céghez a katalán fővárosba, otthon hagyja fiát és még mindig másnapos öccsét, viszont magával viszi Jóéjta'tátot, mert a vacsorát követő reggelen úgy rémlett neki, hogy bizony Sr. Busquets sem érezte a legjobban magát a kiszámíthatatlan humorú kuzin vicceinek kereszttüzében. A tárgyalás ennek ellenére nem indul jól, az ügy az ő szempontjából vesztésre áll - ezt érzi Don Manuel, és még az a rohadt kurva is itt sürög-forog, lesi kedvenc Férfiainak kegyeit - ezt pedig gondolja. Aztán egészen váratlanul a cég junior elemzője, Sr. Alcántara, aki azidáig szinte kizárólag vitte a szót, fordultában meglöki Pelotát, aki kapaszkodót keresve Don Manuel egyik segédjének ölébe hull: márpedig ha Pelota ilyen közel kerül egy erogén zónához, akkor abból garantáltan kisül valami. Ez most éppen Iturra lesz, mégpedig a mosdóban: Don Manuelnek mit sem számít, az apró sikert is sikernek ítéli.
A Férfiakat megviseli Pelota hűtlensége - Sr. Alcántara a hátralévő időt konkrétan végigszipogja -, így amikor visszaér a tárgyalóterembe, Sr. Mejor lekever neki egy büdös nagy pofont, majd rögtön Sr. Puyol is egy szelídebbet, de lendületében legalább olyan fájdalmasan gyönyörűt. A Csodás Férfiak felfodrozott lelke ettől nem nyugszik meg, képtelenek az ügyre koncentrálni, Don Manuel egyre inkább nyeregben érzi magát. Jóéjta'tát nincs elemében, de már puszta jelenléte is viszkető érzés, Iturra meg kielégült fölényességgel nyögdécsel. Sr. Vilanova igyekszik berekeszteni a tárgyalást, gyorsan behívatja a senior gárdát - csak ők meg éppen az üggyel kapcsolatban nincsenek felkészülve. A pillanatnyi értetlenséget kihasználva Pelota megszökik, és a parkolóban rábukik Camachóra, a kertészre, aki ilyen alkalmakkor Don Manuel sofőrje. Pelota nehezen vallja be magának, de ezt egyrészt lelkiismeret-furdalásból teszi - sajnálja szegény Camachót a múltkori eset miatt -, másrészt a benne uralkodó bizonytalanság okán: nem tudja, hogy a Férfiak, a Csodásak, a Kedvencek vajon visszafogadják-e még valaha.
A finálé
A kisebb barcelonai gikszer után a sztenderd ügyében az andalúz haciendán születik döntés, egy üzleti megbeszélés keretében. A TT&Co.-t Sr. Vilanova távollétében Sr. Roura képviseli, az elit elemzőgárda ismételt jelenlétében: hiába, feszült helyzetekben szükség van a teljes szakmai arzenálra. A gond az, hogy Don Manuel is túlélt már egy-két dolgot: földrengéseket a Nazca-lemeznél, Pinochet-rezsimet, sőt, a Real Madrid edzői székét is, így nem túl nagy meglepetésre most is tud váratlant húzni. Két ponton is. Egyrészt közös erővel leszedik Joaquínt a piáról: a végső megbeszélésen már öltöny-nyakkendőben jelenik meg, és a kialakított stratégia szerint igyekszik a társalgás középpontjába kerülni legalább néhány pillanat erejéig. Másrészt eddig titkolt emberét, Roquét, az önmaga szerény életében a boldogságot megtaláló paraguayi segédmunkást, ráállítja Sr. Piquére, mert belső információi szerint a védelmi részlegért felelős aligazgató elég kialvatlan lehet - le kell hát csapni a hibáira.
Amivel Don Manuel nem kalkulál, az a cég kávéhordó fiúja, Sr. Rodriguez, aki egész ősszel még egy összeadást sem tudott elvégezni, most meg csuklóból oldja a Don Manuel által Eliseunak kiosztott parciális differenciálegyenleteket. A szakmai eszmecsere színvonala meghökkentő - de az igazi izgalmakat újfent Pelota hozza: csapódik egyik oldalról a másikra, először Sr. Rodriguez szájához tapad hozzá, majd Joaquín combjától nem tud szabadulni. Utóbbi egyébként vicceskedve megadja egy fogorvos ismerőse névjegykártyáját Sr. Albának. A szendvicsszünet után Sr. Piqué ravaszul ellentámadásba megy át, és azt csinálja, amit Roquénak, az önmaga szerény életében a boldogságot megtaláló paraguayi segédmunkásnak kellene. Ez Pelotának nagyon megtetszik, finom mozdulatokkal el is indul Sr. Piqué mellétől lefelé a lábáig... (Igen, igen: míg felesége, Sra. Kira otthon szoptat, addig a családfő idegenben.) Roque, az önmaga szerény életében a boldogságot megtaláló paraguayi segédmunkás, persze nem hagyja annyiban a dolgot: rendesen megküldi Pelotát, de úgy, hogy a fa adja a másikat. Talán paradox módon ez a fordulópont, innentől a képek összefolynak. Az izgalom a tetőfokára hág, jön a drámai végkifejlet, ahol is az egyik legjobb senior elemző, civilben decens családapa, az egész este folyamán fogamzásgátlót alakító Don Andrés is elmegy végre Pelotával - mindannyiunk nagy megkönnyebbülésére. A végén felbukkan még Sr. Mejor is, de Don Manuel mindezt már nem látja, nem hallja tiszteletet parancsoló ábrándjai ködén keresztül.
A megbeszélés utáni vállalati minősítés:
Pinto (7) - Elé állok, kezeimet védőállásba emelem és takarom testemmel: nem érheti szó, mert nem jött ki róla (nagyon) az a három-négy labda, ami így utólag kulcsfontosságúnak bizonyult. Hogy a gólok? Nem, kérem tisztelettel, nem tehetett egyikről sem: a kicentizett labdák a hálóőréletek kikerülhetetlen velejárói. (Pátosszal:) Ezzel a kockázattal együtt kell élni annak, ki erre a hivatásra adja a fejét! (Pátosz vége.) Egyébként Messi már rég kopasz lesz, amikor Wahin hajfonatai végre elérik a kiteljesedést.
Alves (8) - Korai leírni, hogy visszakaptuk, de az elmúlt hetek történései feltétlenül biztatóak: most is tökéletesen levédekezte a jobbszélt, és végre előrefelé sem csak az akarás munkálkodott benne. Azt, hogy volt két pontos beadása, jelen pillanatig sem hisszük el. Még valami: közkívánatra újra kölcsönkértem Madridból a tahómétert - és megnyugtatok mindenkit: nem mozdul a nulláról. A Joaquínnal szemben elkövetett szabálytalansága egyáltalán nem volt alattomos, egyértelműen lövésre lendítette a lábát - és vissza is húzta. Begyűjtött egy sárgát - jogosan, viszont hideg fejjel nem csinált tizenegyest egy olyan szituációból, amelyből tavasszal még ki is állíttatta volna magát. Amúgy is: magához képest szokatlan birkatürelemmel, alázattal és relatív csendben tevékenykedett. Ja, igen: sokkal több gólpasszt adott mint Messi.
Piqué (6,5) - Ha valaki beidézhető az első gólnál, akkor az nem Pinto, hanem ő: pattanásig feszített koncentrációval aligha így vette volna fel az embert. A második félidőre feljavult, jól elpacsizgatott Santa Cruzzal, igazságosan lőttek egy-egy gólt - előbbinél tapsolnivaló csatárteljesítményt nyújtott. Láttad ezt, Ibrahimovic?
(A gyerekhez innen is nagyon sok boldogságot! És annyit még, hogy Piqué csaja terhesen is sokkal szebb volt mint Messié, és Piqué kisfiának a cipője is sokkal menőbb mint Messi kisfiának a cipője. Bi-bi-bííí!)
Mascherano (6,5), Puyol (-) - A forrófejűen összehozott sárga ellenére is feltétlenül pozitív az összkép: az alapjaira metszett védőmunkában tegnap biztos, hogy nem volt rosszabb mint Piqué, voltak a tavalyi idényhez hasonló jó ütemű, kritikus közbelépései is - de azért ne dugjuk fejünket az önámítás homokjába: a védelmi négyes harmonikus szinergiájában Puyol az utolsó puzzle, ez több mint egyértelmű. Nélküle négy védővel állunk fel, vele pedig egy védelemmel: nem ugyanaz. Jaj, beszélek itt, Javier, és nem rólad, pedig rólad kellene... Bocs! Annyi biztos: tegnap mindketten jobban nyomtátok - nyomtad, Javier - mint Messi.
Jordi Alba (6) - Kedvenc akcióhősünket, Tripla H-t tegnap némileg összezavarta az események alakulása. Joaquín időszakos középre rántásával Pellegrini alaposan megkavarta Nyuszi urunk fejét, aki mögött az első félidőben alkalmanként megint szokatlanul nagy területek tátongtak - holott végig hátul tartózkodott. A fejvesztett területkeresésben nyilván közrejátszott az is, hogy Iniestának láthatóan koncepciózusan meg van tiltva, hogy egy bizonyos szintvonalnál jobban visszalépjen. Nagyjából a második félidő harmadára - ahogy a Malaga fáradt - talált fix pontot a bolyongásban, de ekkor meg előbújt a személyi kultusz a Jordi-zsákból: az elfutásnál mindenáron Messit akarta megjátszani, pedig ha ésszel felnéz, és visszateszi Pedronak, akkor ad 1.: az is tiszta ziccer, csak még váratlan is, ad 2.: tegnapi formájában azt Pedro egészséges parasztgyerek módjára becsűrte volna a léc alá. Történt mindez 1-2-nél. Így utólag sebaj, legyinthetünk - de akkor is tettünk még egy kört. Aggodalomra persze semmi ok: még mindig sokkal nagyobb fogai vannak mint Messinek!
Busquets (6,5 7) - Megéltük ezt is: az egy főre eső indokolatlan faragások száma az ő esetében volt a legmagasabb. Ellenben a játéka nem volt éppen szenzációs, és nemcsak a játékbeli szerepének kiemelt terhe miatt, hanem mert helyenként a szerencsével is hadilábon állt (pl. az első kapott gól). Egyébként az, hogy Messi elővigyázatosságból (kopp-kopp) kért volna cserét, kamu: egyszerűen sokkot kapott irigységében, hogy valaki ilyen trükköket tud (erre jár a plusz fél):
Egy kis formális logikát még! Állítás: a futballklubok általában a pályájukon megforduló legjobb, legpengésebb játékosoknak állítanak emlékműveket. Implikáció: én mondom néktek, a Rosaleda előtt egyszer Busquetsnek lészen szobra! A Bernabéu előtt meg Xavinak.
Xavi (8,5) - Azon varázslatos Hernández-esték közül volt ez egy, amelyeknek még csak a körülírásához sem vagyok méltó. Táncolt s táncoltatott, forgott és nem tudták szerelni, irányított (egy ideig három ember helyett is), felvette mindenki szerepét, bűvölt s bűvölődtünk - de csitt, elhallgatok: tényleg nem lehet eztet hűen visszaadni. Ma érte el a krisztusi kort - egyszer talán Jézus is elér Xavi szellemi örökségének szintjére. A hétvégén nagyon nem lenne szabad játszania. Bréking: állítólag Messi az öltözőbe menet elkérte a mezét. Megértem. Coming out: én csak simán letépném róla.
Iniesta (6,5 7) - Az első félidőben konkrétan használhatatlan volt, csak emberek közé bevitt és ott olcsón eladott labdáira emlékszem. Ja, nem: lőtt egy kapufát is, ami egyébként a tizenhatoson belüli megmozdulásainak az állatorvosi lova. Túlzás nélkül nagyobb az esély ugyanis arra, hogy átjátsza a teljes ellenvédelmet egy tenyérnyi területen mint arra, hogy az ötösről szemben a kapussal a hálóba veri a labdát. Annyira művész, annyira precíz és kérlelhetetlen esztéta, hogy a gólok kiábrándítóan nyers vászna egyszerűen túl szürke és szűk neki. Legalábbis általában. Merthogy szigorúan statisztikailag nézve tegnap éppen ő döntött, ráadásul Csinospofi mellére is odavarázsolta azt a kurva labdát. Szóval a zsenialitását egy kézen megszámolható alkalmak erejéig azért megint hozzárakta az egészhez. Mély levegő, kifúj: így leírva nem hangzik ez rosszul, adok is még egy felet, de ennél te sokkal, de sokkal többet tudsz, Andris. Te nem Messi szintje vagy!
Cesc (7,5) - Nehezen melegedett bele, akárcsak a másik kettő dédelgetett haverja - viszont rajta mindenkinél jobban érezni lehetett, hogy ezért a győzelemért képes lenne megrohadni is. Ezért volt egy kicsit idegesítő, ahogy rájárt a síp. (Nota bene: szerintem a sárga sem volt jogos, nem volt az tiszta homorítás, volt kontakt - persze nem tizenegyes erejű.) "Az arcszőrzete, az lehetett a baj. A Guantanamó-fizimiskája miatt úgy tekintettek rá, mint akivel szemben bármilyen jogsértést el lehet követni"*. A természetesen ártatlan Hasszán a szellem mezején válaszolt: valójában az ő felpörgött mentális állapota tolta át a csapatot a végső akadályon (ld. harmadik gombóc). Azt pedig lélegzetvisszafojtva kérdezem: láttátok milyen óriási feszültségek törtek elő belőle a gólörömöknél? (Halkan suttogva:) Jót jelent. Így még Messire visz minket!
Pedro (8,5) -
Tétel (Pedro-féle lehetetlenségi törvény): Ebben a csapatban nem lehet ő a meccs embere, ha van legalább még egy olyan játékos, aki önmagához képest jól játszik.
Bizonyítás: triviális.
De! Azt merem állítani, hogy a tegnapi győzelem az ő játékán múlt leginkább. Pellegrini firnyákosan furmányos terve ugyanis úgy teljesedhetett volna be, ha két oldalról sikerül égetni a cérnát, vagyis ha időnként Eliseu is fel tudott volna érni a támadásokkal, így téve egy kicsit kiegyensúlyozottabbá és kiszámíthatatlanabbá az építkezést. Nemvárt hiba a malagai tervben: a portugált Pedro egészben lenyelte! Ezenkívül irtózatos mennyiségű labdát szerzett és talán egyet sem adott el visszakézből, nagyon jól és pontosan kombinált, és amikor odakerült a kapu elé, akkor nem vacakolt, nem szöszmötölt - nem rontott. Persze mit csodálkozunk: szerencsére nem olyan botlábú mint Messi!
Elegem van magamból, most szétszedek mindenkit!
Messi (7,5) - Sokkal jobban játszott mint Messi. Izé. Szóval: ha az első félórában volt rosszabb teljesítmény mint Iniestáé, akkor azt feltétlenül ő szállította - és nem a kihagyott helyzetek miatt. Ó, nem! (Ezekért ugyanis megbúbolni sem lehet, nemhogy akárcsak egyetlen körmét lerántani.) A játék történéseit figyelve ennél sokkal torokszorítóbb érzések kerülgettek, és kifejezetten rossz emlékű képek futottak át a csapattal kapcsolatos tartalmaktól telített szürkeállományomon. Igen, rossz emlékű képek a Fürtös Lófejű Brazilról, aki a kiégés hirtelen meredek lejtőjén hasonló tüneteket produkált: már a test a test elleni küzdelem közben megállt, persze szerelték, reklamált - hogy utána ez történjen újra és újra. Azóta is érzékeny szemeim most ezt látták az Argentinon - de megcsalattak (tudjuk be a formaingadozásnak), be volt készítve a mondat, hogy 'Ronaldinhóval is így kezdődött anno' - de szerencsére töröltetett. Ugyanis nagyon összeszedte magát. Sose feledjük: ha nem is elég éles, ha nem is jelent direkt veszélyt - jó, persze: ő mindig azt jelent, de úgy értve, hogy a játékstruktúrából adódóan nem -, akkor is óriási területet és végtelen számú kombinációs lehetőséget nyújt pusztán a jelenléte.
Persze Xavi még mindig a kapunál dörömböl, ugye, a megbeszélés után ugyanis elfelejtettünk valamit megkérdezni. Willy, a portás végre kinéz a kukucskálón:
- Igen?
- Willy, melyik út vezet az elődöntőbe?
- (Remegve mutatja:) Aaaz... De vigyázzatok, nemrég elvonult itt egy sereg, lesben vár rátok. Tiszta fehérben voltak, tisztára mint a Klu-Klux-Klan!
Készüljünk fel! Ne bízzuk el magunkat, csak bizakodjunk! Óvatosan hát - de félelem nélkül!
* via Tikamester. Köszönet érte!
