seged

Persze nem úgy mint az eredeti verzióban, sőt: nemhogy nem demotivált, az órát leső tahó nagycsapatként funkcionáltunk - mint tette volna azt mondjuk a Manchester -, hanem éppenhogy a most végre hosszabb ideig ecsethez jutó fiatal művészeinknek sikerült olyan képet pingálnia, hogy még a mi Salvador Dalihoz szokott szemeink is csak elbűvölten pislogtak. Sikáltunk egy tíz percet, kaszáltunk úgy nyolcvanat - és a léc sem maradt szerep nélkül. Örömködjünk hát magunkban: égett éjjel a lámpa, a fényében meseszépet találtunk - de ne tudja meg a nagyvilág, hadd keresse magát tovább!*

Persze nem úgy mint az eredeti verzióban, sőt: nemhogy nem demotivált, az órát leső tahó nagycsapatként funkcionáltunk - mint tette volna azt mondjuk a Manchester -, hanem éppenhogy a most végre hosszabb ideig ecsethez jutó fiatal művészeinknek sikerült olyan képet pingálnia, hogy még a mi Salvador Dalihoz szokott szemeink is csak elbűvölten pislogtak. Sikáltunk egy tíz percet, kaszáltunk úgy nyolcvanat - és a léc sem maradt szerep nélkül. Örömködjünk hát magunkban: égett éjjel a lámpa, a fényében meseszépet találtunk - de ne tudja meg a nagyvilág, hadd keresse magát tovább!*

Mindenekelőtt mossunk kezet, dörzsöljük meg az ujjainkat, és hadd szóljon - a taps a Córdobának! És félreértés ne essék: ez most nem a hentes hipokrita kedvessége - "köszönöm, hogy vágóhidamra tévedtél" -, hanem a műkedvelő szem őszinte elismerése mihelyst egy ügyes nonkonformista grafikust lát. Nélkülük ez nem ment volna. A játék romantikájába vetett hitük nélkül szenvedhettünk volna a streamek meg a tévé előtt.

Világ futballproletárjai, gyűljetek csak ide, nézzétek: íme egy olyan csapat, amelynek a tagjai hátrányban és megfáradtan sem vágják ki a labdát, hanem megpróbálják azt egymást követő passzokkal kihozni (láss csodát: elég sokszor, elég szépen); íme egy olyan csapat, amely 4-0-ás állásnál is inkább támadni próbál, amely játszani próbál - a saját keretein belül; íme egy olyan csapat, amelynek nagyobb öröm, ha a jobbnak egyet rúg valahogy, mintsem amekkora fájdalom, hogy kettőt kap tőle; íme egy csapat, amely megtehetné, mégsem hentel, mert azt soha semmilyen (ismétlem: semmilyen) indok nem legitimálhatja a futballkultúra íratlan törvénykönyve szerint. Íme egy olyan csapat, amely csak egy valamiben nem alkuképes: a megalkuvásban. Pedig állhatnának ők is a tizenhatoson, ha nem is csilivili kék buszként, de szedett-vedett zöld-fehér Barkasként elég akadály lennének. Csakhogy minek? Mert ez utóbbi koncepcióra húzhatunk persze olyan mágikus mondatokat, hogy 'ejj, de kitalálták a taktikát' meg a 'jármű áll, nem megy sehova', na meg 'önfeláldozóan, egy emberként védekeznek a játékosok'; de valójában semmi másról nem szól az egész mint a szégyenről. A tudáskülönbség szégyenéről. Holott nem ez a vérciki, hanem az, amikor ezt egyes csapatok nem merik felvállalni. Pedig veszíteni nem szégyen: a Córdobától meg lehet tanulni, kérem! Jóval előrébb járnak ezen az úton mint számos európai élcsapat.

Egyenkénti beszámoló az elkészített művekről:

Pinto (-) - A Córdoba bátran nyílt és kulturált játéka nem a kapunk előtt manifesztálódott: az egyetlen fél helyzetüket záró, középre tartó lövést meg Wahin magabiztosan ütötte szögletre. Fordulás után a világ legszebb tépőzáras ruhadarabja messze világító senyera-mintájával az ő karján virított. Jól is volt így.

Alves (6) - Abszolút értelemben szerintem nem volt ez rossz: a védekezést az egy-egy indolensebb megoldást leszámítva kulturáltan hozta - a jobb szélen konkrétan semmit nem tudtak csinálni a mórok -, a támadásokat pedig a kezdeti köhintéseinket meghallva csak kellő visszafogottsággal támogatta. Más azonban a helyzet, ha elosztjuk önmagával, azaz relativizáljuk, mert akkor kétségtelen: a passió kissé hosszúra nyúlt tizenkét óráját követhetjük szemmel. Mivel ez a dolgok állása, essünk túl azok kellemetlen felén: pilátusi törvényszékünk ezennel ünnepélyesen mosdótálért küldet, intünk - hozzák a keresztet is! Most már ide a jó hírrel: nincs más hátra mint várni, hogy gördüljön a kő, és jöjjön a feltámadás!

Puyol (6) - Lehetne szuszogni azon, hogy ez az egy félidő is fölösleges volt - de az az igazság, hogy nem a jelenléte a fontos az ilyen meccseken, hanem a jelen léte. Nehéz lenne bármi mást mondani, de ez ide kívánkozik:

"Úgy haladok e fürtös árnnyal,

Ahogy halak lent haladnak.

Keveslem a hatásait

A rá kigondolt szép szavaknak."*

a

Bartra (6) - Hibátlanul munkálkodott, így annak ellenére nagy dicséret jár, hogy kivételesen és paradox módon hálás feladatot kapott.

a

Mascherano (6,5) - Frissen és összeszedetten oldotta meg a kevés rá háruló melót. Hogy ez közhelyes volna? Most keressem a szavakat magam? Ugyan miért? Íme:

a

"Minek masni a nyers húsokra?

Csak mutasd nekem, én szeretlek.

Látod, most nem is beszélek

Fontosat, meg amik számítanak,

Én most nem - a meccsek azok,

Amik elhúzva jól megvilágítanak."*

a

Montoya (6,5) - Előre bekészítettem a mondatot: meg kéne üzenni annak, akit illet, ha az élet megy is tovább, vegyen tiszta inget*. Aztán némi meglepetésre vett. Ráadásul a másik szekrényből. Enyhén kibontva: az első félidőben annyira jó volt (előrefelé is!), hogy ez feljogosította arra is, hogy a másodikban el-elszunyókáljon. Nem is szólunk egy szót sem.

a

Song (7,5) - Tökéletesen asszisztált a középpályás szervezés kezei alá, újra magára húzta a busquets-i szerepkör réteges öltözékét - külön látványos volt, ahogy belépett a védők közé a labdakihozataloknál -, és írd és mond: összesen egyszer adta el hülye helyzetben a golyócskát - abból lett a lövés (ld. Pinto), aminek a blokkolására azonban éppen ő ért vissza. Na jó, bepakoltam mindezt az osztályozó algoritmusba, lássuk csak...(a gép dolgozik)...Igen: hét. Nem maradhat le azonban az, amivel mindeddig a pillanatig zavarban vagyok: csinált ugyanis valami olyasmit, amit...khm...hát szóval Sergio sem szokott. Ha ilyeneket tudsz, Alex koma, akkor hát tekerd meg a volumét, azt a kis gombot, mindenki majd látja, hogy te komolyan nyomod ezt a dolgot*.

a

a

Thiago (8,5) -                     "Le nem veszem a szemem róla,

Egy kis kihagyás elég volna,

Hogy a titkát kikacsintsa másnak,

Pedig ezt a titkot nevezik csodának."*

A mozgáskultúráját (egy Iniestába oltott Ronaldinho?) éppen olyan nehéz szavakba önteni mint a tegnapi játékát. Ha cselesen megpróbáljuk lecsupaszítani - tehát eltekintünk góltól, be- illetve be nem lőtt gólpasszoktól, mosolygó fejcsóválást kiváltó kapufától, remek lövésektől -, akkor kapjuk vissza a legtrükkösebb képet: szépen táncolt körülötte Song meg Roberto, de lényegében véve egyszemélyes középpályát játszott - fölénnyel. Remélem lesz egy kis időnk, hogy ennek a súlyát fel tudjuk fogni. A tehetsége még a Barcelona-generációk jelen útkereszteződésében is egészen kirívó.

Sergi Roberto (7,5) - Az idényben először nemcsak hogy volt fantázia a játékában, de rögtön egyszerre kettő lépett előre - hogy aztán persze, hogy a lábához kapjon a végén. Igen, adott gólpasszt is, de ennél jóval fontosabb volt a mozgásának a ritmusa, az, amilyen szépen lekövette a csapat műsorvezetőjének cirkálását a színpadon. Közben ezt szavalta, én hallottam:

a

"És itt jövök én is ám,és

Látom, te sem vagy rest,

Keringjünk hát miként

Az égen az a két test."*

a

a

Dos Santos (6) - Jó volt ez: önmaga számára és önmagához mérten mindenképpen. Igazán belefértek a lövések - igazán beférhetett volna a léc alá Davidé is az ötösről, és akkor meg lehetett volna a gátat átszakító assziszt.

a

Cesc (7) - Tulajdonképpen a játék összképét nem befolyásolta túlságosan (kényelmesen lazulgatott a meccsben), de azt egyszerűen félelmetes volt nézni, hogy az egy megmozdulására jutó überpenge megoldásainak száma milyen borzasztóan magas. Néhány labda álleresztő benntartása az oldalvonalnál, sarkazás Alvesnek, hanyag - és ezért nem veszélytelen - félpályás próbálkozás: durva volt, na. Az ő verse a következő:

a

"A szekrényből kiveszed a szárnyad,

A falról leemeled a kardod,

És fél tízkor kiszállsz az ablakon,

És érzed, hogy a többi nagyon szép baglyok

Elejtik a pockot, ha látják,

Milyen stílussal szállsz harcba.

Tegnap csak kapcsolgattad a lámpát,

Holnap te belenézhetsz a napba."*

a

Villa (7) - A két gólon kívül olyan veszettül sok mindent nem csinált, azokra viszont érdemes szorítkozni: az első ugyanis könnyes mosolygások közepette hívta elő a kéregállományból egy elmúlt év elmúlni nem tudó pillanatnyi varázsát. Magunk között szólva: ez igen nagy dolog. Bizony, még a Córdoba ellen is. És ezzel nem a másodikról akarok elfelejtkezni, ahol olyan mesés precizitással lőtte ki a hosszút, hogy még a léc is megkívánta a hálót. Úgy látszik, tényleg van benn igazság: a legöregebb madár, ha felszáll a buszra, a szatyrát a lábaid elé teszi*.

a

a Figyelj? Hogy csinálod?

a

Sánchez (7,5) - Csütörtök este, a számítógép 22:39-et mutat, Song pazar módon alápörget a labdának: szöglet, gyorsan egy pohár víz után nyúlok, hogy aztán még a mozdulat részeként hangosan elhadarjam: "Gól. Alexis. Gól!". (Aztán félig ordítva:) Alexiiiiis, GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL!!! (És finoman verem a mellem. Közben ajtócsapódás, hangok a fürdőszoba felől, aggódó léptek kurta zaja, majd a konyhába érve:) "Szívem, jól vagy?". (Megtörtént!)

a

Megpróbálom higgadtan: egészen elképesztő volt, amit összejátszott mind mezőnyben mind pedig támadásban - de ha csak ennyi lenne, akkor jegye nem ennyi lenne. Mondatok kavarognak a fejemben: "...a balf*szkodás köreit rója, ó, gazdag ember Pedrója"¹, "...s felért és nyomott egy dinnyót a harmadik előtt"², "...van benne valami vaginális represszió, a kapu előtt egyszerűen nem bírják el a lábai"³. Igen: igaz mind. A Thiagóval közösen alkotott jelenésért különösen kár. Amúgy is - a helyzetkihasználás jelképes magasságait illetően:

a

"Ha a síelő lemegy a hegyről a völgybe,

És nem talál már helyet, ami lentebb lenne tőle,

Megáll akkor várván egy tektonikus mozgást,

Ami megemeli őt is meg a szájához egy forrást.

Persze jó lenne hogyha csak gól jöhetne szóba,

Ha sokat kihagy még, eldugjuk a hóba. Hébe-hóba."*

a

a Láttad? Én is berúgtam! - Na neee!

a

Tello (-) - Kétszer is megnéztem, hogy tényleg játszott-e. Igen, néhányszor mintha ellógott volna a jobb (!) oldalon, az ötödik gól előtt meg huszonötödszörre is csak ugyanazt a megoldást tudta választani mint ezidáig mindig...Nyilván megint neki lehet futni több irányból, de a tegnapi után nincs hozzá kedvem. Annyit azért: fiam, te még a meteorológusok kabátjában is fázol, s ha az eső eláll, te gondolatban tovább ázol*.

a

Messi (-) - Így utólag külön vicces az egész: nyilván ő volt a kétmilliárd forintos tőketartalék a száz forintos hitelen. Pedig kellenének neki a játékpercek, mert aggasztó a formája⁴: idén feleannyi gólt lőtt mint a többi csatárunk, és csak eggyel többet mint Tello. Nem lesz ez így jó. (Hehe: Malaga, rettegj!)

A kupatabella minket érintő ágán az idén erőn felül teljesítő, outsider Real Madridon kívül Spanyolország négy legerősebb együtteséből három található. Ha úgy tetszik a BL-nyolcaddöntősök aránya száz százalék. Mi is az az FA-kupa?

Felénk ugye újra andalúzokat hoz a szél: jó mulatság, de férfimunka lesz.

 

* Minden jelölt szöveget a Kispál és a Borz: Sika, kasza, léc című albumáról vettem és alakítgattam át.

1. Xavier06: Csúszások zaja az éjszakában című remek költeményéből.

2. Bendak: Félrenézések című mesteri regényéből.

3. Dr. Carpentier: A helyzetkihasználás szexuálpszichológiai vonatkozásai című úttörő tanulmányából.

4. Dr. Bastila: Az FC Barcelona január havi audit jelentése egy könyvvizsgáló szemével című kitűnő cikkéből.

Mindannyiótoknak köszönet érte :)!