Barcelona - Benfica 0-0
Ezen a nyálkás, köhögős őszön a kislányom - aki a prioritási sorában egyelőre a kommunikáció hatékonyságát a veretes, ékes beszéd fontossága fölé helyezi - igen sokat emlegette tegnapi ellenfelünket. Ilyenkor mindig közös akció következett, aminek a végén roppant büszkén jelentette ki, hogy kitúrtuk. Nos, tegnap is valami ilyesmi történt: jöttek a Barca-bébik, és ha nem is éppen a hivatalos vájárjaink hatékonyságával és magabiztosságával, de összességében szerintem jogosan távolították el a portugálokat a BL további küzdelemeiből. Mondjuk furcsa is lett volna, ha a Benfica túrja ki az óvódásokat.
Barcelona - Benfica 0-0
Ezen a nyálkás, köhögős őszön a kislányom - aki a prioritási sorában egyelőre a kommunikáció hatékonyságát a veretes, ékes beszéd fontossága fölé helyezi - igen sokat emlegette tegnapi ellenfelünket. Ilyenkor mindig közös akció következett, aminek a végén roppant büszkén jelentette ki, hogy kitúrtuk. Nos, tegnap is valami ilyesmi történt: jöttek a Barca-bébik, és ha nem is éppen a hivatalos vájárjaink hatékonyságával és magabiztosságával, de összességében szerintem jogosan távolították el a portugálokat a BL további küzdelemeiből. Mondjuk furcsa is lett volna, ha a Benfica túrja ki az óvódásokat.
Ha túltettük magunkat a bevezető okozta sokkon, akkor azért mindenképp álljunk meg egy kicsit elmélkedni a tartalmán is. Most nem akarom lefikázni az ellent, de érdemes lenne elgondolkodniuk rajta, hogy kik ellen játszottak. Ha mindenki egészséges lenne az első keretben, akkor a legerősebb kezdőbe a tegnapiak közül egy, legfeljebb két játékos férne be. Továbbmegyek, a második legjobb tizenegybe is maximum öt-hat. Összességében ez egy masszívan a C-be hajló együttes volt, akik tét nélkül játszottak, míg a Benfica a továbbjutásért lépett pályára. Nem tudom, jó vagy rossz a foci egészét nézve, hogy (ha elég messziről figyeltük) egészen kiegyenlített meccset láthattunk, de hogy nekünk -legalábbis az eredmény - igencsak tetszhet, az egészen biztos.
A mérkőzés persze összességében azért nem hozta a szokásos szórakoztatási szintet (pláne, hogy majd' felét nem láttam), különösen feltűnő volt a rengeteg rontott könnyű passz, de az is, hogy néhány játékosunknak az ujjain kell kiszámolnia a következő lépést, és ez sokszor olyan sokáig tart, hogy a kecsegtető helyzet is elvész. Folyamatosan az járt közben a fejemben, hogy biztos ilyesmi érzés lehet nem a Barcelonának drukkolni. Én nem bírnám sokáig idegekkel...
Mindenesetre a lényeg, hogy szépen bemasíroztunk az egyenes kieséses szakaszba, és lezsíroztunk magunknak egy pályelőnyt is. Őszintén szólva azért egyik lehetséges következő ellenfelünk láttán sem tapsikolunk örömünkben, azt kiabálva, hogy "őket! őket!", sőt, szerintem semelyik csoportelső nem lesz felhőtlenül boldog a sorsolás után. A jól végzett munka megnyugtató érzésével mehetünk téli álomra, és most ez a fontos, a többin ráérünk tavasszal aggódni.
Mint már említettem, sajnos a sztrímek világa (hosszú idő után először) megtréfált, így pontozásra nem vállalkoznék, de azért jöjjön mindenkihez néhány gondolat, ami főképp a második félidőn alapszik.
Pinto - Volt neki egy furcsa védése, amikor az alaposan kapu mellé tartó labdát "bravúrral" ütötte szögletre, de alapjában véve az állammal az ölemben figyeltem, amit csinált. Benito odáig ment, hogy Valdés ennyiből benyelt volna vagy kettőt - ebben nem vagyok annyira biztos, de az tuti, hogy a rengeteg szögletet sokkal masszívabb gyomorgörccsel néztem volna, ha Víctor bohóckodik áll a kapuban.
Montoya - Én kezdem picit unni a srácot, amit lehet úgy interpretálni, hogy megbízható, meg úgy is, hogy nem nagyon csinál semmit. (Most ráadásul azért hibázgatott is gazdagon...) Az igazság valahol a kettő között van, a legutóbb azt mondtam, okos taktika tőle, hogy nem vállalja túl magát feleslegesen , mert így biztos nem fog óriásit bakizni, de ezen a meccsen szerintem nyugodtan próbálkozhatott volna kicsit aktívabban. Még így is a legjobb szélső védő volt a pályán.
Puyol - A meccs egyik legjobb jelenete volt, amikor lepacsizott Adrianoval egy bokára csattanó lescsapda után: "Ez az faszikám, életedben először jól léptél ki." A másik, amikor látszik az arcán az őszinte döbbenet: "Szerencsétlen most állt be, te meg szándékosan alávágsz... Hát hogy lehet ilyet?" Amúgy meg egyre inkább párás szemmel nézem, mint a kedvenc dédit a konyhában: mikor odakapott a könyökéhez, akkor én meg szimultán a szívemhez...
Adriano - Komolytalan meccsen nem a posztján játszott. Nem tudom ennek miféle értelme volt, gondolom akadt volna ide is egy lelkes ifjú.
Planas - Lám, úgy fest a La Masía szakijai sem tévedhetetlenek. Határtalanul meg lennék lepve, ha ez a srác komolyabb karriert futna be nálunk. Tegnap két dologban lógott ki nagyon lefele: a passzolásban meg a helyezkedésben. Egyébként is elég szép névsor van előtte.
Song - Emlékezhetünk a néger Mikulásra, aminek anno álcázta magát. Most is ahhoz hasonlóan tevékenykedett, roppant bőkezűen osztotta a portugál gyerekeknek az ajándékokat. A másik jellemző jelenet volt a meccsen, ahogy elsuhant az orra előtt a laszti, ő pedig elfelejtette kitenni elé a lábát. Nem leszünk így nagy barátságban.
Thiago - Az első félidőben (már amit elcsíptem belőle) sokszor eléggé hátra szorultunk, ő is a tizenhatos környékéig járt vissza elkérni a labdákat, és többnyire el is fogyott a tudomány a félpálya környékén. Nem igazán érzett rá, hogy merre van a kifelé a Benfica szorításából. Szünetben aztán valaki mondhatott neki okosakat, mert a második 45 percben már jóval könnyebben szabadultunk ki, sokszor egyszerűen fogta magát, és előrevezette a lasztit, az ellenfél középpályáját levegőnek nézve. Hamar meglesz az a forma.
Sergi Roberto - A fejszerkezet mindig ledöbbent, mint egy tizenkét éves cserkészfiú. Az első félidőben értelemszerűen ő is gyengélkedett, a másodikra Thiago magával húzta szépen, és fel is vette az ifjú a tempót. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb spanyol csapat elfogadná ezt a Thiago-Sergi Roberto duót a saját középpályája közepére.
Rafinha - Belőle végképp nem sokat láttam, és ez nem kizárólag a darabos közvetítés hibája volt. A sárgája abszolút negatív szinezetet ad az egész estéjének, neki ez semmiképpen nem fér bele.
Villa - Lassú és körülményes volt, elég látványosan nem motiválta ez a meccs, s még így is kiviláglott időnként a klasszisa. Teljesen egyértelmű, hogy míg Pedro Messi mellett lett valaki, és így viszonylag könnyen viseli, hogy ő csak egy vízhordó csatár, addig Villának ezt sokkal nehezebb feldolgozni, és nem is minden esetben sikerül. Három hónapja takarózunk ezzel a sérülés utáni maszlaggal, azt gondolom, hogy a téli átigazolási időszak elsősorban róla fog szólni, hacsak nem lesz gyökeres fordulat a szerepével kapcsolatban.
Tello - Ismertem elképesztő kezű csocsójátékosokat, akik tényleg követhetetlen, láthatatlan mozdulatokkal operáltak. Mégsem ők voltak a legjobbak, mert nagyon megbízhatatlanul hozták a tudásukat, sokszor hátrafele lőttek, vagy ostobán elgurult tőlük a golyó. Tello is ilyesmi, ha sikerül, amit akar, akkor császár, de képes a legegyszerűbb passzt vagy labdaátvételt is elrontani.
Messi - Az ismert kimenetel fényében vicces, hogy épp csak mentőhelikoptert nem hívtak hozzá. Szerintem ha fennmarad, lőtt volna gólt, már nagyon közel járt hozzá. Igazi élmény lehet átélni, mikor az ellenfél az utolsó fél órára becseréli Messit.
Piqué - Óriási kedvvel játszik mostanság, kár, hogy ez nem párosul egyelőre igazán frankó hatékonysággal. A Messinek belöbbölt labdája szenzációs volt.
Gerard Depardieu - Gondolom azért a végrendeletében majd rögzíti, kik kapják a hátrahagyott labdáit, bár lehet, hogy a sírba is magával viszi őket.
