Legutóbbi kollektív határátlépésünk óta pihegtünk már löttyedten egy mallorcai függőágyban, félmereven forgolódtunk félálomban (alliteráció 1.) otthon, de mind hiába: kicsorbult kardocskáink és lepattanó nyilaink nyelést nehezítő emléke csak nem akar múlni. Éppen a fájdalom dacára azonban ideje a tenyerünkbe köpni, megszívni az orrunkat és szem előtt tartani az egyre bővülő tanulságot: a nyílt kontinensterepen az ismert seregek nemcsak nekünk nem fekvő, de egészen ismeretlen alakzatokat is felvehetnek - reméljük ma nem teszik -, főleg ha ennyire erős és firnyákos a hadvezér. A kies fjordokat elhagyva volt elég időnk szoktatni magunkat a gondolathoz, így annak tudatosulnia is kellett: Oroszhon kapujáig mégis el kell mennünk, Lenin balzsamos mosolyát nem lehet megúszni.
Legutóbbi kollektív határátlépésünk óta pihegtünk már löttyedten egy mallorcai függőágyban, félmereven forgolódtunk félálomban (alliteráció 1.) otthon, de mind hiába: kicsorbult kardocskáink és lepattanó nyilaink nyelést nehezítő emléke csak nem akar múlni. Éppen a fájdalom dacára azonban ideje a tenyerünkbe köpni, megszívni az orrunkat és szem előtt tartani az egyre bővülő tanulságot: a nyílt kontinensterepen az ismert seregek nemcsak nekünk nem fekvő, de egészen ismeretlen alakzatokat is felvehetnek - reméljük ma nem teszik -, főleg ha ennyire erős és firnyákos a hadvezér. A kies fjordokat elhagyva volt elég időnk szoktatni magunkat a gondolathoz, így annak tudatosulnia is kellett: Oroszhon kapujáig mégis el kell mennünk, Lenin balzsamos mosolyát nem lehet megúszni.
Pedig foglalkozhatnánk ám mással is, ha létrejött volna az áhított skótverés: koktélt szürcsölgetve olvashatnánk az előkerült új evangéliumot, vagy remek társaságban, a meccsnek végig háttal ülve és a felesakciókba merülten versenybetűzhetnénk Deulofeu nevét - na de most már kesergés, huss, szállj tova!
Érdemes a jobb kezünkkel megvakarni a bal fülünket, vagyis az ellenfél felől közelíteni. A mai parti ugyanis olyan lesz mint egy magyar pedagógus-háztartás: erősen befolyásolni fogja a konyhamatematika. Esetünkben eképpen: ha a Szpartak nem nyer, akkor biztosan kiesik. Ezen egyszerű mondatocska mellett az időeltolódás prózai tényét is tüdőnkbe szívva jelentőségteljesen trombitálhatjuk: ők bizony ma csak saját magukra vetítve meccselhetnek, nem pedig a lisszaboni világállapottól függően. Már amennyiben komolyan gondolják, hogy megélik a tavaszt.
Ez csak azért lényeges, mert az abszolút váratlant korlátok közé szorítja, a tanácstalan sötétségbe pedig fényt hoz. A megnevezett cudar helyzetük ellenére - és éppen amiatt - aligha ronthatnak nekünk: egyszerűen azért, amiért az ember egy kocsmai verekedéskor nem ugrik terpeszben a rugós késre.
Logikusan marad tehát valami olyasmi, amit a Camp Nouban elővezettek - a fennmaradó ismeretlen mindössze az, hogy ezt hogyan csavarja meg Emery. Illetve némi pontosítás szükséges: az eredménytől függően idővel esetleg majd jönniük kell, és éppen ez az, ahol el van rejtve annak a temetőnek a kulcsa, ahová májusra a másik harmincat is szeretnénk elásni: azt kell csinálni, amit a legjobban tudunk, és közel úgy, ahogy a legjobban tudjuk.
Ha ugyanis képesek leszünk tartani a status quot, szemtelenül türelmesen járatni a labdát, és olykor-olykor odacsapva jójózni az idegeikkel, akkor az oroszokat egy idő után szorítani fogja a pergő homokóra selyemzsinórja, amiért is állásaikat feladva kénytelenek lesznek előbbre jönni. Hangsúlyozandó azonban, hogy csak egy idő után: mert ha megint vergődni fogunk az ötlettelenség glasgow-i mocsarában vagy fejetlenül nekik esve benyelünk egyet kontrából, akkor tulajdonképpen önkéntesen és vigyorogva vesszük a szánkba azt, amit perverz kis álmaikban odaszánnak. Márpedig Moszkvától nagyon nem lenne jó úgy búcsúzni, ahogy Mása Versinyintől*.
A helyi hajléktalan-szakszervezet boldog tagjai a délutáni ételosztás után
A nyers adatok gyors manifesztálódása végett: Valdés - inkább ne merengjünk, hogy ezután mi történhetett a friss kispapával - előtt becsali taktikát alkalmazva végre felküldhet Tito egy teljes védelmet - ezt csak pártolni tudjuk. A középpályán az aktuális nektárcsepegtetés miatt ne lepődjünk meg, ha a három tábornok egyszerre pályán lesz, annál is inkább, mivel két variációt is be tudnak játszani. Egy: Iniesta kimegy baloldali támadónak, és a két követhetetlen cselezőgéppel (társ: Messi, tautológia) terrorizáljuk a posztszovjet vonalakat, kettő: a szent középpálya megbontása nélkül Fabregast kötjük Rex felügyelőre - az is németajkúakat üldöz, nem? -, és kettőjük telepatikus kapcsolatát használjuk a kalapács fejeként. Ja, igen: a tizenegyedik ember biztosan Pedro lesz. Annyit még, hogy kedvező eredmény - és játékalakulás esetén talán kamatoztatni lehetne Tello futóegér-tulajdonságait is. (Villa még nem kezdett idén Spanyolországtól távol - nem túl valószínű, hogy most fog.) Segghideg lesz és hó és halál**, de elég, ha a szívünkkel beszélünk és megütögetjük őket***.
Mert zárni kéne, hiszen bármit üvöltsön is torkaszakadtából egy-egy idegbeteg óvodás, ez a csoport állati kemény volt idáig, és minden bizonnyal a hátralévő két játéknapon is az lesz. Igen, valóban nem volt sehol egy Dortmund, egy Sahtar vagy egy Juventus, viszont híján volt a csoport az olyan mentális csőd közröhejtől körülvett medencéjében pancsoló csapatoknak is mint a Machester City vagy a Schalkétől egy pontocskát elcsenő Arsenal. Persze pipa a papíron (alliteráció 2.), ha nyerünk, de ne felejtsünk majd megállni egy percre, és értékelni az egészet. Csak azért természetes, mert hozzászoktunk. Ilyen a szurkoló lélektana: mindenre képes.
Arra is, hogy lángba borult arccal, lesütött szemmel, de halkan eldadogjuk: b-b-b-b-b...fika mint a s-s-s-s...tok. Fikaminta tok? Hogy mi van?? Hangosabban, ha lehet! (Valamivel hallhatóbban:) Ma inkább a Benfica, mint a skótok. Na jó, essünk túl a kényes vallomáson: olthatatlan rajongásunk miatt egy kicsit a pokróc portugálok mellé állunk este, de szigorúan csak érdekből, úgyhogy ne veregessük egymás vállát. Amúgy is - és ezt most már erélyesen harsogjuk - a döntetlennek örülnénk a legjobban a másikon: mi végre beleülhetnénk a csoportelsőnek fenntartott kényelmes karosszékbe, a szimpi Celtic szépen (hohó, alliteráció 3.) továbbjutna, az utolsó körben pedig U-12-es csapatunk lökhetné a kolonalizáló bandára az utolsó lapát földet.
De csak lassan a testtel: fejben mindig előre lapozunk a felfedezésre váró jövő könyvében, pedig még az ötödik fejezet nyitókérdését sem olvastuk végig - egyelőre tagadhatatlanul függőben van.
Márpedig Európa az, aki szereti a nyitott mondatokat, nem mi: meg kéne találni azt a kurva pontot végre.
A vörös hadsereg:
Rebrov (Csernyisuk) - Kirill Kombarov, Suchy, Insaurralde, Makeev - Carioca, Kallstrom, Jurado, Emenike (Gorbatyenko), Biljaletgyinov (Dmitrij Kombarov) - Ari (Emenike)
A katalán kiskatonák kőkemény karhatalma (alliteráció 4.):
Valdés - Alvés, Piqué, Puyol, Jordi Alba - Busquets, Xavi, Iniesta (Cesc) - Villa (Iniesta), Messi, Pedro
Csatorna: én szerencsétlen színház, ti szerencsések blogtalálkozó, a meccs meg Digi Sport 1, 18:00.
*carpentiernek, szeretettel; ld. Csehov: Három nővér [zárófelvonás].
** Vörösmarty Mihály Előszó című verse nyomán. Bocsásd meg, Mester!
*** Vlagyimir Szorokin A jég című művéből.
