Ahogy a csapat, mi is belekezdünk a szezonba, és a nyári punnyadás után hamar vissza is állunk a megszokott menetrendbe.
Nem akarok sokat magyaráz(kod)ni, de azt szeretném elmondani, hogy egészen másképp terveztük a két szezon közötti (holt) időszakot. Eredetileg úgy szerettük volna, hogy legalább heti egy akármilyen poszt megjelenjen a blogban, de ez a nyár pont úgy jött ki mindenkinél, hogy lehetetlenné vált. Részemről ennyit éreztem fontosnak megjegyezni a nyárról, gondolom, sokkal jobban izgat mindenkit, hogy elkezdődik a szezon.
Ismét láthatunk rengeteg Barça focit, ismét szurkolhatunk a fiúkért, ismét remélhetjük, hogy a bajnokságban jól teljesít, egyéb sorozatokban pedig hosszan menetel a csapat. Sőt, a tavalyi második hely után valószínűleg sokkal élvezetesebb lesz számunkra a bajnoki versenyfutás (is), mert a folyamatos jóllakottság időszaka tovatűnt, most igazán mocoroghat bennünk a reváns gondolata is. Ha lehet, az eddigieknél is jobban akarjuk ezt a bajnoki címet, és még az is a realitás kategóriába fér, ha a Barçát esélyesként tartjuk számon a következő sorozatban is.
Ahogy a csapat, mi is belekezdünk a szezonba, és a nyári punnyadás után hamar vissza is állunk a megszokott menetrendbe.
Nem akarok sokat magyaráz(kod)ni, de azt szeretném elmondani, hogy egészen másképp terveztük a két szezon közötti (holt) időszakot. Eredetileg úgy szerettük volna, hogy legalább heti egy akármilyen poszt megjelenjen a blogban, de ez a nyár pont úgy jött ki mindenkinél, hogy lehetetlenné vált. Részemről ennyit éreztem fontosnak megjegyezni a nyárról, gondolom, sokkal jobban izgat mindenkit, hogy elkezdődik a szezon.
Ismét láthatunk rengeteg Barça focit, ismét szurkolhatunk a fiúkért, ismét remélhetjük, hogy a bajnokságban jól teljesít, egyéb sorozatokban pedig hosszan menetel a csapat. Sőt, a tavalyi második hely után valószínűleg sokkal élvezetesebb lesz számunkra a bajnoki versenyfutás (is), mert a folyamatos jóllakottság időszaka tovatűnt, most igazán mocoroghat bennünk a reváns gondolata is. Ha lehet, az eddigieknél is jobban akarjuk ezt a bajnoki címet, és még az is a realitás kategóriába fér, ha a Barçát esélyesként tartjuk számon a következő sorozatban is.
Abban a szerencsétlen helyzetben vagyunk (már évek óta), hogy pontosan tudjuk, mire számíthatunk ebben a szezonban. Konkrétan arra, hogy a spanyol bajnokságot továbbra is a két nagy versenyfutása fogja eldönteni, és ez még akkor is így van/lesz, ha mi magunk is szeretnénk kiegyensúlyozottabb mezőnyt, egyben többesélyes harcot a végső győzelemért.
Minden év elején elmondjuk, hogy jó lenne, ha a Valencia, az Atlético, a Sevilla, vagy éppen egy nagytőkéssel felerősített Malaga képes lenne állni ezt a jelenleg irreális összevetést, de ha őszinték akarunk lenni, erre az idén sem látszik semmiféle jel. A Malaga egyébként is már múlt idő, a többiek legnagyobb baja pedig most már évek óta az, hogyan maradjanak az (állandósult) adósságtenger ellenére egyáltalán működőképesek. De ha mindez nem is lenne a háttérben, a Barça és a Real olyan szinten a jelenlegi focivilág élmezőnyébe tartozik, hogy nem csak a spanyol, de feltételezhetően bármelyik másik bajnokságot is alapjaiban határozná meg.
Tavaly megtanultuk, hogy végül nem az a csapat lesz a győztes, amelyik több pontot szerez (persze igen, de mégse), hanem az, amelyik kevesebbet veszít azokon a meccseken, ahol esélyesként lép pályára. Márpedig Spanyolországban az a helyzet, hogy a két nagy az egymás elleni meccseket leszámítva kivétel nélkül minden egyes bajnoki meccsén nyilvánvaló esélyesként lép pályára. Ez az én olvasatomban azt is jelenti, hogy a végső második magának köszönheti, ha váratlan botlások tarkítják a szezonját, és visszahozhatatlan pontokat hagy itt-ott.
A bajnokságon túl tekintve annyiban szerencsés helyzetben vagyunk, hogy pontosan tudjuk, mire számíthatunk a Barcelonától. A játékrendszer annyira nyilvánvaló, hogy nincs a Földön olyan sport iránt érdeklődő ember, aki ne tudná legalább az alapelemeit. Arra is mérget vehetünk, hogy Tito jelentős változást nem hoz majd, mellesleg oka sincs rá, hisz az elképzelés már többször bizonyított, és minden reális alap meg van arra is, hogy a jövőben is bizonyítson.
A keret tulajdonképpen változatlan. Abidal pótlása (egyben a baloldal megerősítése) Alba érkezésével megoldott, a távozó Keita helyére pedig hivatalosan is megérkezett Song. A két igazoláson túl érezhető volt, hogy a vezetőség elsősorban a saját utánpótlásra kíván építkezni, házon belül akarja kijavítani az előző szezon hiányosságait. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy végre sikerült feltornázni a darabszámot egy elfogadható nagyságrendre (25 - Muniesa = 24 + Tello, Sergi Roberto, Deulofeu, Rafinha = 28 + X = 28 + X), de hogy a minőségi javítás hogyan sikerült, arra majd az idő ad választ. 
A játékrendszer szinte centiméterre előre kalkulálható, a kérdés nyilván a finomhangoláson van/lesz. Ugyanígy centiméterre kalkulálhatók a kulcsemberek is, annyiban nem, hogy akad néhány kérdőjel, ami nem is kérdőjel, inkább némi bizonytalanság, amit elsősorban külső események befolyásolhatnak.
Nem kizárt, hogy Mascherano már ebben az évben (végleg) átveszi Puyol helyét és szerepét, akár az is kiderülhet ebben a szezonban, hogy ki örökli meg Xavi feladatkörét. De a tavalyi év után számunkra a legfontosabb kérdés az, hogy a támadók közül (Villa, Sánchez, Pedro), ki(k) lesz(nek) az(ok), aki(ke)t az év végén visszatekintve kulcsember(ek)nek minősítünk majd. 
A szezonindító ellenfél első ránézésre könnyed feladatnak ígérkezik, főleg úgy, hogy otthon játszunk velük. Viszont ha megvizsgáljuk az egymás elleni eredménysort, máris is kiderül, hogy a Sociedad kivívott magának némi mumus jelzőt. Ugyanis tavaly ősszel egyike volt azoknak a csapatoknak, akik bosszantó körülmények között (mondhatnám tipikusan tavalyi barcásan) vettek el pontot.
Ellenük is sikerült összehozni azt a remek produkciót, hogy a tizedik percben lesimázzuk a meccset 2-0-lal, aztán a második félidőben öt percen belül bekapunk kettőt úgy, hogy utána már görcsölhetünk és kapkodhatunk akármennyit, de a végeredmény pontvesztés lesz. Tavasszal hazai pályán se volt sokkal szebb a mutatvány, bár az igaz, hogy legalább a „kötelező” három pontot sikerült kicsiholni a meccsből.
Mondani se kell, hogy nem szeretnénk továbbra is ilyen ostobán elbukott pontokat látni az eredménysorban, így a minimum az, hogy a játékosok Tito bemutatkozó éles meccsén (és pláne hazai pályán) a belüket kihajtják a pályán. De értelemszerűen az se (lenne) baj, ha könnyed, okos és meggyőző játékkal sikerül(ne) a győzelem. Amely eredmény már csak azért is fontos lenne, mert jövő héten megkezdjük a „minibajnokságot” a Madrid ellen, és nyilván pozitívum, ha győztes meccsel a hátunk mögött találkozunk először velük.
KÍVÁNOK JÓ SZURKOLÁST, NAGYON SOK ÖRÖMET ÉS SIKERT A BARÇA TÁBORNAK ÉS A CSAPATNAK A 2012/13-AS SZEZONBAN IS!
Szerintem kezdő: Valdés – Alves – Piqué – Mascherano/Puyol – Alba – Busquets – Xavi – Iniesta – Messi – Cesc/Pedro - Sánchez
Spanyol bajnokság 1. forduló
FC Barcelona – Real Sociedad
TV: Sport 1, 21:00
