Bár az előző posztban éppen azért kevertem meg a játékosokat, hogy nagyjából azonos hosszúságú részekből álljon a sorozat, most már rá kellett jönnöm, hogy pont így rontottam el. (A fene se gondolta, hogy ennyi gondolatom lesz a támadókról, meg azt se, hogy ilyen szószátyár hangulatomban leszek, amikor leülök megalkotni a művet.)
A lényeg, hogy a támadósor következik és mivel ez a sorozat vége, szót ejtünk néhány fiatalról is, akik befolyásolhatják Titot, amikor igazolás(ok)on (vagy egyáltalán csapatépítésen) gondolkodik.
Bár az előző posztban éppen azért kevertem meg a játékosokat, hogy nagyjából azonos hosszúságú részekből álljon a sorozat, most már rá kellett jönnöm, hogy pont így rontottam el. (A fene se gondolta, hogy ennyi gondolatom lesz a támadókról, meg azt se, hogy ilyen szószátyár hangulatomban leszek, amikor leülök megalkotni a művet.)
A lényeg, hogy a támadósor következik és mivel ez a sorozat vége, szót ejtünk néhány fiatalról is, akik befolyásolhatják Titot, amikor igazolás(ok)on (vagy egyáltalán csapatépítésen) gondolkodik.
Támadók 
Iniesta – vele csaltam a legnagyobbat, amikor nem az előző posztba tettem, de mivel középpálya alatt elsősorban a védekezésre és a (mélységi) irányításra koncentráltam, mégis kicsit inkább ideillőnek véltem. Elképzelhető, hogy képes lenne jól játszani Xavi helyén is, de vétek lenne nem közvetlenül a támadók mögött (vagy egyáltalán a támadásépítésben) kihasználni az egyéni játékát. Messi mellett évek óta ő az a játékos, aki bármikor képes egyedül (bárki mással nehezen kiváltható) pluszt adni a csapatnak. Ez pedig azt is jelenti, hogy ő egy személyben bármikor leköt három-négy ellenfél játékost csak azzal, hogy a pályán van. Mondani se kell, hogy a sérülése rendesen bezavart a szezonba, külön rossz volt, hogy a visszatérése nem sikerült se gyorsra, se egyenletesre. A formacsúcsa meg akkor jött, amikor a válogatottnak sokat, a Barçának viszont annál kevesebbet számított.
Éves osztályzás: 4
A jövő: négy éve Xavit választották az Eb legjobbjának, a következő évben meghatározó szerepe volt abban, hogy a csapat hat kupát nyert. Idén Iniestát választották az Eb legjobbjának…
Villa – nem lenne tisztességes az előző (fél)szezonjából kiindulni az értékelésénél, így inkább támaszkodok arra, amit általánosságban tudunk róla. Ha a legjobb spanyol támadókat próbálom sorrendbe állítani, még mindig (és mindennek ellenére) lazán a Top5-be (3-ba?) fér. A „mindennek ellenére” megjegyzés természetesen a Barçában tapasztalható (és valljuk be, egy idő után iszonyúan bosszantó) gólínségének szól. Év közben mi magunk is igyekeztünk „védeni őt” és ettől most se akarok eltérni, de minden jóindulat mellett is nagyon jó lenne, ha a szélsőjátéka jelentősen javulna gyorsasággal, a támadójátéka kíméletlen és pontos befejezésekkel, a pályán mutatott összteljesítménye pedig olyan önbizalommal, melynek köszönhetően nem lenne okunk egyetlen kritikát sem megfogalmazni vele szemben.
Éves osztályzás: 3
A jövő: természetesen bízok benne, természetesen észre fogom venni a nagyon hasznos mezőnymunkáját továbbra is, de inkább szeretném őt csillogó és vérbeli támadónak látni, mint szorgalmas és kitartó másodhegedűsnek.
Sánchez – szerintem nem mondok elhamarkodottságot azzal, ha leírom, hogy máris egységesen kedveli őt a Barça szurkolótábora. Először is végtelenül szimpatikus személyiség, másodszor pedig nagyon hamar bizonyította, hogy remek játékos, aki tökéletesen illik a csapatba. Ellenvetés nélkül vállalta a statikus feladatköröket, ebből pedig ügyes és hasznos összjátékokon keresztül képes volt kihozni – ha nem is a maximumot, de – jelentős pluszt a csapatnak. (A „nem maximum” minősítés persze nem kritika, csak annak jelzése, hogy időt adok neki, és nem várom el, hogy a legjobbját legyen képes nyújtani már a beilleszkedés évében.) Nálam legnagyobb erénye az, amilyen hihetetlenül kis területen képes a labdával akár egyedül, akár összjátékokban támogatni a csapatot. További pozitívumainak érzem a gyorsaságát és a ránézésre nem feltétlenül egyértelmű fizikai erejét és állóképességét, amik már eddig is hoztak és remélem a jövőben is hoznak majd egyértelmű előnyöket a csapat támadójátékának.
Éves osztályzás: 4
A jövő: szerintem nem tévedek nagyot, ha az elsőnél (is) jobb másodikat, sőt további sok-sok jó szezont sejtek benne.
Messi – ő lesz az, akiről a legtöbbet kellene pofáznom, és ő az, akivel a legnagyobb gondban vagyok. Évek óta ő az a Barça játékos, akiről még az is tud mindent, aki nem, hogy nem követi a csapat életét, de konkrétan kerülni igyekszik a híreket, amik a klub környékéről érkeznek. Jelenleg ott tartunk, hogy a sajtó már egy százgólos szezonról érdeklődik (klub+válogatott) és képtelen őt békén hagyni a „csapatérdek vs. egyéni érdek”, valamint a „ki érdemli az Aranylabdát?” ostobaságokkal. Kétségtelenül a csapat első számú játékosa, kétségtelen, hogy nélküle nem lehetne ilyen jó a csapat, és az is valószínű, hogy nélküle nem sikerült volna az elmúlt négy év sikerszériája. Szerintem durva ellenszenv kell nem elismerni, hogy a felhajtáshoz képest példamutatóan kezeli és értékeli magában a körülötte zajló eseményeket. Úgyszintén durva ellenszenv kell nem belátni, hogy alapvetően szimpatikus ember maradt, pedig bőven lett volna alapja elszállni önmaga zsenialitásától. Bennem az előző szezonban csupán egyetlen kérdés fogalmazódott meg vele kapcsolatban: jó lesz-e az hosszútávon a Barçának, hogy ennyire szélsőségesen rá van kihegyezve a csapat támadójátéka?
Éves osztályzás: 5*
A jövő: természetesen azt kívánom, hogy jó erőben játszhassa végig a következő szezont (is), mert az a csapatnak mindenképpen előnyt jelent. És ezzel együtt azt is kívánom, hogy Tito képes legyen egységesebben elosztani a csapaton belüli terheket, mert az a csapatnak úgyszintén előnyt jelent.
Pedro – szerintem ő (volt) az, aki a legnagyobb csalódást jelentette a Barça szurkolóinak tavaly. Joggal, mert „San Pedroból” leginkább „Van Pedrová” módosult a jelző, amivel minősíthetjük a játékát. (A „Van” nem azt jelenti, hogy hollandussá változott volna, inkább azt, hogy „van Pedro, de minek?”) Az alázata a régi, a mezőnymunkája vitathatatlan, de egy támadótól mégse azt várjuk elsősorban, hogy kulimunkásként a pályát szántogassa, sokkal inkább azt, hogy csillogjon-villogjon, és legfőképp gólokat lőjön. (De legalább gólokhoz segítse a csapatát.) Ehhez képest ő a végletekig elszürkült, elbizonytalanodott (vajon melyik volt előbb?), a (támadó)játéka gyakorta a nullával lett egyenlő. A sérülése is tulajdonképpen „jókor jött”, mert (utólag nézve már) a totális csődtől mentette meg. Bosszantóan hosszadalmas lett a felépülése (már hogy a pályán), de minden negatívum ellenére is meccsről-meccsre érezhető volt, hogy jobb és jobb a játéka. Idővel (csak már későn) aztán a gólok is megjelentek a teljesítményében, talán neki tett volna a legjobbat, ha még egy hónappal hosszabb a szezon. Nekünk meg az, ha a teljesítménye javulásában egy hónappal hamarabb zajlanak le a szakaszok.
Éves osztályzás: 3
A jövő: őszintén remélem, hogy ott folytatja, ahol májusban abbahagyta. Nagyon nincs is ideje „vakarózni”, mert éppen a támadósor az, ahol kezelhetetlenül sok lett a rossz teljesítmény az előző szezonban. És ez még akkor is igaz, ha a sérülések is nagyon megnyirbálták a támadó alakzatot tavaly.
Afellay – a hírek arról szólnak, hogy biztosan második vonalbeli játékos lesz jövőre, én meg azt gondolom, hogy a sérülése nagyon kicseszett vele. Két év után tulajdonképpen még mindig nem tudjuk, hogy mire (lenne) képes, mert szélső támadóként csak a vakon (és értelmetlenül) bedobált labdáit láthattuk, középen pedig azt, hogy udvariasan átengedi a kezdeményezést „az öregeknek” és a semleges labdázgatás marad neki.
A jövő: valahol nagyon igazságtalan, hogy nem jutott neki idő és lehetőség a bizonyításra, de Tito őszintesége megadja neki, hogy szabadon döntsön: elhagyja a klubot, vagy marad és megpróbál a padról komolyabb szerepet kiharcolni magának.
Cuenca – azért nem szeretem az üstökösként berobbanó fiatalokat, mert törvényszerűen visszaesés lesz a folyamat vége. Jobb esetben a visszaesés persze nem a folyamat végét jelenti, hanem átmeneti állapotot és gyorsan ide is írom a védelmében, hogy vele szerintem éppen ez történt. (Szintén a védelmére kell ideírnom, hogy az „üstökösként berobbanás” irreálisan magasra teszi az elvárásokat is, viszont a szurkoló legyen annyira tisztességes, hogy nem a kezdeti szintet tekinti alapnak, hanem helyére téve az arányokat, időt ad a beilleszkedésre és időt ad egy fiatal játékos karakterének kialakulására.) Szerintem Cuenca jelenlegi legnagyobb erénye a Barça számára az, hogy - talán - a csapatban legpontosabban képes beadásokat középre dobálni. Ez pedig akár rövidtávon is képes hasznot hozni, mert nem kell valakinek mindenáron az ötösig cipelni a labdát oldalról, és mégis beszélhetünk az ellenfelek széthúzásáról. És ez még akkor is igaz marad, ha csak azt nézzük, hogy kénytelenek lesznek kilépni rá csak azért, mert tudják, hogy ő (például Alves-szel ellentétben) valóban veszélyes a vonal mellett is. Szerintem ilyen rövid idő alatt máris eredmény, ha egy személyben képes valaki az ellenfelek taktikáját befolyásolni.
Éves osztályzás: 4
A jövő: van hova fejlődnie, van mit tanulnia, sokkal jobban kell értenie (és kiegészítenie) Alves játékát ahhoz, hogy stabil csapattag lehessen. A szezon végén látottak alapján szerintem jó irányba halad, de jövőre már én se fogom beérni azzal, hogy a korával magyarázzam, ha nem lesz képes meghatározóbbá válni. (Főleg akkor, ha esetleg nagyobb bizalmat kap, mint Pedro.)
A fiatalok:
Tello – a tavalyi szereplése biztosítja számára, hogy elsőként beszéljünk róla. Kívánom, hogy cáfoljon rám minél hamarabb, de én egyelőre azt érzem, hogy ellőtte az összes puskaporát. Legalább részben kényszerűségből került az első csapathoz, ahol eleinte sikerült is meglepnie az ellenfeleket a „meghúzom a szélen és beadok” játékával, de azt éreztem, hogy idővel elkezdtek figyelni rá, és ezzel meg is fosztották a legerősebb fegyverétől. (Jó esetben legerősebb, rossz esetben egyetlen.) Az én érzéseimtől még persze lehet belőle egy korrekt játékos, de a szezon végére nem láttam benne, hogy kényszer hiányában is mindenképpen helyett kellene szorítani neki a keretben. Valószínűleg a vezetőség is így értékelte, mert annak ellenére se lett az első csapat tagja, hogy olyanok (Dos Santos, Muniesa, Bartra) is feljöttek a B-ből, akik jóval kevesebb lehetőséget kaptak eddig bizonyítani, mint ő.
A jövő: egyáltalán nem fogom bánni, ha rám cáfol, de jelenleg nem érzem benne azt, hogy egyértelműen képes lenne bármilyen szintig biztos helyet kiharcolni magának az első csapatnál.
Rafinha – volt szerencsénk látni őt tavaly, neki pedig „volt szerencséje” kivívni legalább a figyelmünket, esetleg az elismerésünket. A kérdés jelenleg annyi, hogy ebben az utánpótlás dömpingben (kb. 8-10 játékos a biztos érkezőkkel és a komoly lehetőségekkel) képes lesz-e helyet biztosítani magának? A fizikai mutatói nagyon rendben vannak, a pályán az is látszik, hogy a brazil vér családi vonás. Ez a kettő pedig máris ideális kombináció, hogy esélyt kapjon a bizonyításra.
A jövő: szerintem van benne fantázia, leginkább azért, mert több, mint egyszerű „iparoslegény”. Én látom benne azt a szellemességet, intelligenciát és (legfontosabbként) ösztönösséget, ami klasszissá képes emelni egy játékost.
Dongou – személyében az első „Eto’o bébit” (az ő iskolájából érkezett) tisztelhetjük, aki azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy az idén induló „NextGen Series” társ gólkirálya lett 7 találattal. (A NextGen olyan kezdeményezés, amit leginkább utánpótlás BL-nek tekinthetünk és szerintem a jövőben egyre többet fogunk hallani róla. Azért, mert sokakat érdekel, azért, mert jó ötlet és azért, mert idővel egyre nagyobb presztízzsel bír majd.) A látványos eredmény mellett januárban felbukkant a B csapatban, ahol aztán sikerült is részben megragadnia és 12 meccsen 2 gólt lőnie.
A jövő: az biztos, hogy máris (nagy) ígéret(nek kiáltották ki), nekünk meg csak jó, ha a fiatalok egymás sarkát tapossák azért, hogy a Barçát erősítsék.
Grimaldo – korábban már ejtettünk róla szót, mint olyan játékosról, aki Messinél is gyorsabban halad előre a pályafutásában. Mivel szinte teljesen váratlanul kezdőként játszotta végig az U19-es Eb-t, azt kell gondolnunk, már nem csak a Barça körüli újságírók szenzációhajhászása, ha felbukkan a neve.
A jövő: szerintem egyre gyakrabban fogunk találkozni a nevével, és nem lennék meglepve akkor sem, ha jövőre már (szigorúan epizód) szerephez jutna az első csapatnál. (Ezzel együtt pedig reményeim szerint található lesz róla végre másik normális fotó is, mert eddig mindenhova ezt szúrtam be.)
Deulofeu – szerintem jelenleg nincs olyan Barça szurkoló, aki ne tudná, hogy ettől a nyártól kezdve hivatalosan is be van robbanva a köztudatba. A kiemelt figyelem természetesen az U19-es Eb győzelemnek szól, azon belül pedig annak, hogy a válogatott tíz góljából ötnek tevékeny részese lett, két gól és három gólpassz megoszlásban. A sajtó máris kinevezte őt „újabb Messinek”, Tito viszont hamar lehűtötte a kedélyeket azzal, hogy egyelőre nem tartja megfelelőnek az első csapatba, egyben azt szeretné, hogy sokat dolgozzon, fejlődjön egy meg nem határozott pillanatig, amikor talán mégis csak előreléphet majd.
A jövő: gyanítom, hogy az üzenet elsősorban nevelési célzatú. Titonak inkább van szüksége egy "jó ütemben felépített Messire", mint egy "elhamarkodottan kinyírt Bojanra".
Sergi Roberto – szintén egy olyan név, akit tavaly már láthattunk, és én azt gondolom, hogy komoly lehetőségek vannak a fiúban. Keita távozása után hamar szóba is került a neve, mint olyan fiatal, aki képes lehet pótolni őt. A posztja stimmel, a védekező játékát nem ismerem eléggé, hogy ítéletet mondjak róla, viszont a labdával való barátsága máris jobbnak tűnik, mint amit Keitától láthattunk. Barça nevelésként nyilván képes ügyesen labdázgatni, ennél is pozitívabb, hogy a tavaly látottak alapján bőven van benne kreativitás, nem esik kétségbe, ha nem csak rombolni, hanem építeni is kell a (közép)pályán.
A jövő: biztosan van konkrét oka annak, hogy nem hozták fel az első csapathoz. Ez lehet az, hogy pillanatnyilag nincs szükség hozzá hasonló karakterű játékosra, de az is, hogy mégse lesz a nagy csapat tagja a Barçában.
Igazolni? Ha a támadósorban „beállósokat” keresek, akkor két játékos (Villa és Sánchez) tűnik megfelelőnek, mert mindketten bizonyították már, hogy képesek ebben a szerepkörben a csapat hasznára lenni. Ha nem is kívánom nekik ezt a hálátlan feladatot, Tito valószínűleg igényt fog tartani arra, hogy legyen olyan kerettag, aki tud itt játszani. Ha szélsőket keresek, akkor Pedro és Cuenca tűnik megfelelőnek (egyben máris élnek a fent említett kisebb-nagyobb kétségeim!), de Iniestától se idegen ennek a posztnak egy Barçára igazított változata. Korábban nem egyszer bizonyított szélsőként Villa is, szerintem Sánchez is elboldogulna vele, Messi meg pláne. Jelenleg nem tudhatjuk, mi lesz Afellay döntése, azt viszont igen, hogy Tello és Deulofeu nagyon is tud szélsőt játszani, és az se elvetemült feltételezés, hogy akár a hollandnál jobban is. Ha visszavont középső támadókról beszélünk nyilván Messi lesz az első opció, de a listát végignézve többen is képesek lehetnek megbirkózni ezzel a feladattal. Főleg akkor, ha – talán nem alaptalanul - ideveszem Fábregas-t és Xavit is. Előbbi ténylegesen játszott tavaly többször is támadót, utóbbinak pedig szokása egyszer csak megérkezni a kapu elé.
