Vitán felül jól teljesítettek tegnap a Barça játékosai, így értelemszerűen van kedvem ahhoz, hogy újabb posztot szenteljek a spanyol válogatott EB szereplésének. Persze nem csak a „mi fiaink” voltak jók, az egész csapat szimplán lefocizta az ellenfelet, akinek gyakorlatilag köze nem volt a meccshez.
Mondhatnánk persze, hogy ilyen ellenféllel szemben könnyű, de szerintem azt is érdemes hozzátenni, hogy az előző ellenféllel szemben meg nagyon nehéz mindenkinek, nem csak a spanyol válogatottnak. Egyébként pedig örök igazság marad, hogy egy tornagyőzelemhez soha nem az első meccset kell megnyerni, hanem a legutolsót.
Vitán felül jól teljesítettek tegnap a Barça játékosai, így értelemszerűen van kedvem ahhoz, hogy újabb posztot szenteljek a spanyol válogatott EB szereplésének. Persze nem csak a „mi fiaink” voltak jók, az egész csapat szimplán lefocizta az ellenfelet, akinek gyakorlatilag köze nem volt a meccshez.
Mondhatnánk persze, hogy ilyen ellenféllel szemben könnyű, de szerintem azt is érdemes hozzátenni, hogy az előző ellenféllel szemben meg nagyon nehéz mindenkinek, nem csak a spanyol válogatottnak. Egyébként pedig örök igazság marad, hogy egy tornagyőzelemhez soha nem az első meccset kell megnyerni, hanem a legutolsót.
Az világossá vált, hogy a válogatott tud „barszául” focizni, egyben az is, hogy az olaszok ellen nem is akart. Szerintem azt is érdemes megjegyezni, hogy a spanyol válogatott hülye lenne nem „barszául” focizni. Először is azért, mert a fél világ így szeretne, csak nem képes rá, másodszor pedig azért, mert ennek a csapatnak minden eszköz a rendelkezésére áll, hogy ezt megvalósítsa. Tegnap például patent módon működött a feltolt letámadás, fontosnak érzem kiemelni, hogy az egyik legjobb ebben Silva volt. Az se mindegy, hogy ez a játékelem kiválóan működött, amikor a széleken kellett megfojtani az ellenfelet és ez bizony idén éppen a Barçából hiányzott egyes meccseken. Ahogy a visszatámadások működtek (=a játékosok egyáltalán törekedtek erre), lényegesen könnyebb dolga lett a középpályának és a védelemnek is. Sorra láthattuk a pillanatokat, amikor az írek minden-mindegy alapon elbikkantották a labdáikat, amiket a spanyoloknak már csak zavartalanul össze kellett gyűjtögetni, hogy aztán újra és újra megindulhassanak az ellenfél kapuja felé. 
Del Bosque reagált az olasz meccs egyik érzékelhető problémájára is, és úgy döntött, áttér arra a felfogásra, hogy a spanyolok egy védekező középpályás (Busquets) előtt két szervező játékossal (Xabi és Xavi) lépnek pályára. Ezzel a játékosok sokkal kevésbé zavarták egymást, egyben a támadósor is lényegesen több támogatást kaphatott, ami soha nem árt, ha gólokat akar lőni egy csapat. Szerintem szintén nagyon fontos momentum, hogy a játékosok kezdik megszokni egymást. Ramos is elmondta, hogy egyre jobban képes együttműködni Piquével és ha első hallásra mellébeszélésnek gondolhattuk volna ezt a nyilatkozatot, a pályán látottak igazolták, hogy nagyon is komolyan beszélt. A védelemben sokkal inkább felfedezhető volt az összehangoltság, a pálya egyéb részein pedig egyre jobban működtek a figurák. Akármerről nézem, erősen javulónak tűnik ez a spanyol csapat, és lehet a vége bármi, jelenleg akkor is EB favoritnak számítanak.
A saját játékosok előtt még egy megjegyzés, ami viszont érint minket is. Én azt gondolom, hogy a tegnap látottak alapján egyáltalán nem elvadult elképzelés, hogy Alba képes lenne igen hamar beilleszkedni a Barçába. Persze az írek ellen könnyebb volt meggyőzően játszania, de ugyanakkor meg azt gondolom, hogy nem pont az olaszok ellen kell megítélni a benne rejlő lehetőségeket. 
Piqué – én azt szeretném megtudni, hogy ez a magabiztos és szinte hiba nélkül játszó védő hol a fenében volt az utóbbi x hónapban? Pontosan vette fel az ellenfél támadóit, hibátlan ütemben lépett a passzokba. Ha az kellett, test-test elleni küzdelemben, ha meg az kellett, akkor helyezkedésekkel vett le a pályáról bárkit, aki szembekerült vele. Külön tetszett, hogy rövidebb időre játszhatta azt a támadó szerepkört, amit megszokhattunk tőle, még az se volt elvetemült gondolat meccs közben, hogy akár gólt is lőhet. Ez volt az a játék színvonal, ami miatt megkedveltük őt, jó lenne, ha meg is maradna ennél, és jövőre nem kellene a bénázásait figyelnünk. - 7
Busquets – ahogy fentebb írtam, ezen a meccsen megkaphatta a megszokott szerepkörét, Xabi Alonso fentebb tolt játékával a pozíciója tulajdonképpen olyan volt, mint amikor Keita játszik mellette. Illetve érdemes észrevenni, hogy most már automatikusan játszották Xavival azt, hogy felváltva lépnek előre-hátra, ezzel adva a csapatnak egy nagyon nehezen lereagálható változatosságot. Egyszer sikerült ismét veszélyes pillanatban szimplán odapasszolnia az ellenfélnek a labdát, de egyébként hibátlan játékot produkált. Jó volt az összjátékokban, ha jól emlékszem, legalább egy veszélyes kapuralövésre is futotta tőle. Láthattunk tőle néhány remek cselt is, rengeteg lepattanót szedett össze, amikor meg kellett jó ütemű szereléseket is bemutatott. – 7
Xavi – két meccs után a szerepe nyilvánvalónak látszik: gyakorlatilag azt csinál a pályán amit akar addig, amíg az a csapat érdekeit szolgálja. És mivel nála jobban kevesen képesek átlátni, hogy mi történik a pályán, kicsi az esély arra, hogy eszetlen marhaságokat csinálna. Mivel a meccs utolsó húsz perce ugyanaz volt, mint egy Barça bajnoki, itt már láthattuk tőle a kontra helyetti "kötelező" befékezéseket is, de szerintem ez itt kevéssé volt zavaró. Tetszett, hogy a válogatott nem sajnálta a labdát kapura lődözni, amikor lehetőség adódott, az meg külön tetszett, hogy ő se vacakolt sokat, ha úgy alakult. Amúgy Eb passzrekordot döntött tegnap. Az eddigi csúcsot Ronald Koeman tartotta, amit nem meglepő módon a Barçánál töltött időszakában sikerült összehoznia. - 7
Iniesta – én konkrétan Barça meccsen éreztem magam, amikor a közönség már az első félidőben elkezdte a nevét skandálni és szerintem nem is volt érdemtelen ez az önkéntelen reakció a lelátóról. Tudom, hogy fantasztikus dolgokra képes a pályán, de hirtelen nem is emlékszem, utoljára mikor sikerült ennyi színt varázsolnia egy meccsbe. Bámulatos volt a lazasága, a váratlan megoldásai a meccs legszebb pillanatait hozták. Az olasz meccshez hasonlóan nagyon aktív volt támadásban, ha jól emlékszem, az első gól kulcsa az ő passza volt. - 8
Cesc – én máris maximálisan elégedett vagyok, ha sikerül ennek a meccsenkénti gólátlagnak akár csak a felét átmentenie a következő szezonra. Mocskosul eltalálta azt a lövést, külön szép volt, ahogy a TV közvetítésbe is bejött a kapufán csattanó labda hangja. Amúgy éppen a napokban mondta el egy interjúban, hogy nem volt könnyű alkalmazkodnia az Arsenal kötetlen posztja után a Barcelonában megkövetelt feladatokhoz. Én készségesen elhiszem, hogy szüksége volt egy "bemelegítő" szezonra és jövőre a jónál is jobban fog játszani.
