Szédeleg az egyszeri Barca-drukker, mint elit-gimnazista szombat este tízkor. Szerdán még csak egy lágy szellentést eresztettek célzottan az orrunk alá, hogy aztán szombaton a Real bájvigyorral az arcán dörzsölje be bűzös fekáliával az orrcimpánkat, amit mostantól egészen addig szagolhatunk, amíg le nem mossuk onnan. A teljes megtisztuláshoz először a szerdai akciót kellene megtorolni, hogy május 19-én, Münchenben beállhassunk a hűsítő-regeneráló pezsgőfürdő alá, és méltósággal ülhessünk vissza a futballvilág megüresedett trónjára, ahonnan a hosszadalmas kifárasztás után pár jól irányzott rúgással ebrudaltak ki minket Mourinho ex- és aktuális seregei.
Szédeleg az egyszeri Barca-drukker, mint elit-gimnazista szombat este tízkor. Szerdán még csak egy lágy szellentést eresztettek célzottan az orrunk alá, hogy aztán szombaton a Real bájvigyorral az arcán dörzsölje be bűzös fekáliával az orrcimpánkat, amit mostantól egészen addig szagolhatunk, amíg le nem mossuk onnan. A teljes megtisztuláshoz először a szerdai akciót kellene megtorolni, hogy május 19-én, Münchenben beállhassunk a hűsítő-regeneráló pezsgőfürdő alá, és méltósággal ülhessünk vissza a futballvilág megüresedett trónjára, ahonnan a hosszadalmas kifárasztás után pár jól irányzott rúgással ebrudaltak ki minket Mourinho ex- és aktuális seregei.
Kaptunk már ki korábban is Guardiolával. Kétszer egymás után már jó régen mondjuk, de olyan is volt. Persze nagyon más a szezon végén, irreleváns szituációkban gyűjteni a gyufát, mint ilyenkor. Azt gondolom, a Barca idei legnagyobb gondja, hogy egyszerűen ütemtelen, hullámzó a formája. A novemberi csúcs decemberben jött, már egy kicsit későn, a tavaszi meg pont hogy túl korán. Pep a korábbi három idényében hihetetlenül pontosan tette sebességbe a fiúkat, most pedig már bő egy hónappal ezelőtt elkezdett parádézni a csapat, és mintha már leszállóágban futottunk volna bele ebbe a szezonról döntő hármasugrásba.
Nem lehet elmenni Messi személyes formája mellett sem. Március elején úgy tűnt, hogy legalább olyan nehéz lesz leállítani, mint egy túlhevült atomreaktort, és a legtöbb biztonsági szakember még csak a közelébe sem tudott férkőzni a mérkőzéseken. A mostanában a Barcáról előszeretettel nyilatkozó Wenger pedig tegnapelőtt már azt találta mondani, hogy fáradtnak tűnik. Kénytelen vagyok egyetérteni vele. Hogy ez fizikai vagy szellemi fáradtság, az talán mindegy is - valószínűleg egyébként a kettő együtt jár nála.
Mindenesetre a csapat összteljesítménye és Messi személyes formája erős korreláltságot mutatnak, ezt a vak is látja. Bármennyire is szeretnénk azt hinni, hogy van élet Leo után, egyelőre ezt nem sok minden támasztja alá, az ellenkezőjét viszont annál könnyebb elhinni. Igazából nem fontos a miért, csak maga a tény: jelenleg ő az egyetlen klasszis gólvágó a csapatban. Ráadásul - ahogy heinrich is megjegyezte a hétvégi meccs kapcsán - sokszor ő az akciók agytrösztje is, ilyenkor nagyon nem ártana, ha valaki a végén bebaszná értékesítené a helyzetet, mert a saját passzaira sajnos - még egyelőre - nem ér oda. (Ronald Koemantól még van mit tanulni.) A támadójátékunk szellemessége és hatékonysága is elsősorban rajta múlik - az ebből származó hihetetlen, irreális elvárásnak pedig, bármekkora klasszis is, nyilván nem minden esetben tud megfelelni.
A dalbéli Klementina cipői kilences (méretű), üres, heringes konzervdobozok. Sajnos így valahogy van ezzel a csapat is: a kilences az elég fapados, a gólvágó poszt nagyon lyukas - és ez véletlen sem Alexis Sanchez kritikája akar most lenni, ő pont annyira kilences, mint amennyire Fabregas négyes. Így is a kis chilei az, akiben a legjobban bízhatunk, hogy képes lesz szállítani a hőn áhított dugókat, ha Messi folytatja az önmagához képest csak közepes játékot. Tudom, hogy a tavalyi szezon igazából ellenpélda, de egy vérbeli csatár kell - tavaly azért Villa ha nem is nyújtott óriásit, és nem is igazán a fox-in-the-box pozícióban tevékenykedett, de mégis volt egy ösztönös gólvadászunk, akinek a lételeme, hogy valami úton-módon az ellen kapujába terelje a labdát. Ilyen játékosunk idén csak Messi van, de őt sem nevezném vérbelinek - ki látta már Inzaghit a saját térfelén kolbászolni labdáért ácsingózva? Alexis pedig ugyan remek támadó, aki okkal roppant népszerű (legalábbis itt a blogon), de (egyelőre még) nem az a hidegvérű gyilkos, akire most nagy szükség lenne.
A középpálya - elsősorban Busquets idei félelmetes játékának köszönhetően - folyamatosan képes kontroll alatt tartani bárki ellen a pálya középső harmadát, nem kivétel ez alól a Mucsajröcsöge öregfiúk B, de a Real Madrid sem. Ez a Barcelona játékának alapköve, minden ebből táplálkozik, és amíg ez nem változik, okkal bizakodunk. A probléma az, hogy a kapuk előterében, ahol az igazán nagy dolgok történnek nem csak akkor vagyunk zavarban, ha az ellenfél ketrecéről van szó (erről értekeztünk eddig), hanem a sajátunk előtt is. Két meccsen három gól, ebből kettő elemi védekezési hiba után, és csak egy az ellenfél zsenije miatt - nem éppen sziklaszilárd elhárításra utaló tények.
Ha végiggondoljuk a történteket mindig ugyanoda lyukadunk ki: fölé és mellé vagdosott ziccerek? Ellaposodott kreativitás? Rosszul helyezkedő, totojázó védők? Egyik sem úgy tűnik, hogy direktben a fizikai fáradtságra utalna. A koncentráció, a szellemi frissesség hiányzik most, és ezzel aligha tud Pep, vagy akárki más csodát tenni pár nap alatt. Külön kiemelném itt az első meccs egy érdekes motívumát: Terry többször is behátrált a lendületben levő Messinek, utóbbi akár a büntetőterületre is begyalogolhatott a labdával. Ezekből a szituációkból szinte kivétel nélkül blokkolt lövések lettek. Messi meg sem próbálta ziccerig vinni az akciót, mint csúcsformában tenné, hanem "közbelőtt", ráadásul azt is meglehetősen pontatlanul. Ez szerintem mindennél jobban mutatja, hogy mennyire a fejekben van baj, még az isteni Leo is rossz döntéseket hoz a kapu előtt. Szóval akkor nincs remény?
Természetesen van. Több és jobb helyzet kell, ha tíz lehetőségből bírunk egy gólt lőni, akkor ki kell dolgozni 30-t, nincs mese. Azt gondolom, hogy ehhez a legfontosabb dolog nagyon gyorsan kitalálni valamit, ami az eddigieknél hatékonyabban húzza szét az ellenfél jobbára legfeljebb 40-45 méter szélesen felálló védelmet. Ezzel egyrészt helyet csinálhatnánk középen Messinek, illetve lehetőség lenne olyan támadások vezetésére, amik nem függenek annyira attól, hogy lesz-e valakinek sugallata a kreatív középpályások közül. Guardiola Clásico utáni nyilatkozata egy picit ilyen szempontból aggasztó: azzal, hogy a vonalak mellé állítok egy-egy embert még nem fog automatikusan szélesebben helyezkedni a védelem. Pláne, hogy az utasítások szerint a két szélső tízből kilencszer visszafelé, a pálya közepe irányába cselez, bele a legnagyobb tömegbe, csak még nagyobb lábsűrűséget okozván ezzel. A legutóbb is pedzegettem ezt a témát (bár akkor nem fejtettem ki rendesen): mindenképp abban látom a megoldást, hogy a szélsőknek az alapvonal felé, az üres területek irányába kellene a cselek egy jelentős részét indítani. (Elnézést a pokoli minőségű ábráért, így is felülmúltam önmagam.)
Optimális esetben sikerül lépéselőnyt kiharcolni, és a tizenhatos és az alapvonal találkozásának környékéről laposan, erősen középre adni a labdát. Persze ezt így leírni könnyű, sajnos a rutinos játékosaink közül kevesen vannak olyan formában, akik ezt képesek lennének jó hatásfokkal végrehajtani. Messit és Alexist ki lehet tenni a szélre, ám akkor egy potenciális góllövő kikerül középről, ez sem jó megoldás. Én Cuencát és Adrianot választanám, mindketten hajlamosak a vázolt mozgásra akkor is, ha épp nem ez az egyetlen opció, valamint egyikük sem lehet annyira kifacsart állapotban, mint a kulcsemberek jórésze. Ha nem is sikerülne nekik lefutni Ivanovicot vagy Colet, akkor is meglenne a hozadék: a sablonos visszapassz helyett valódi veszély mutatkozhatna a vonalak mentén, így talán egy kicsit kiszélesedik a védővonal is, egy kis levegőt hagyva a középső embereknek.
Egy másik nagy fegyverünk lehetne a kecsegtető helyről járó szabadrúgások értékesítése - érthetetlen, hogy miért nyújtunk ebben ennyire gyalázatos teljesítményt, holott ez csak némi gyakorlás kérdése lenne. Már szinte kínosan vicces, hogy ezek elvégzésében is Messi számít a legjártasabbnak a csapatból.
Az nyilvánvaló, hogy kockázatot kell vállalnunk, badarság lenne arra bazírozni, hogy a védelmünk jelenlegi állapotában nullán tarthatjuk a Chelseat - az elejétől arra kell készülni, hogy három gólt kell lőni minimum. (Drogba egyébként természetesen - a pletykák ellenére - teljesen egészséges, csupán pihent az Arsenal elleni, döntetlenre végződő bajnokin.) A kékek védekezésre fognak berendezkedni, akár még az odavágónál is szélsőségesebb lehet a játék képe. Mindenképp arra számítok azonban, hogy az idegenben mutatottnál jóval direktebb offenzívákat vezetünk, kevesebb érintésből, gyorsabban jutattjuk el a labdát a támadókhoz, akik több egyéni akciót vállanak majd. Xavi ebbe a képbe most nekem nem illik - a rendre jól játszó Thiago viszont annál inkább. Piquével a jóisten se tudja már mi van, én szívesen látnám a pályán mindenesetre, de a sajtótájékoztatón kerek-perec kimondta, hogy kiszorult a kezdőből, így erre vajmi kevés esélyt látok (bár a barcelonai Sport meg úgy tudja, hogy megkapja a bizalmat). A legfontosabb mégis, hogy Messinek és Alexisnek az első perctől a pályán kell lenniük, minél hamarabb gólt, gólokat kell szerezni.
Egy dolog biztos, ennek a csapatnak, ha a lényegében elbukott bajnokság után három nappal a BL-ből is kiesne, az kudarc lenne; az elmúlt évek sikereivel roppant magasra került a léc. Még Xavi is lényegében az idény megmentéséről beszélt sajtótájékoztatóján, nem nagyon próbálta enyhíteni a nyomást azzal, hogy már van három trófea, meg ott van még a kupadöntő is. Teljesen egyetértek vele, nem sűrűn adódik egy klub életében olyan, hogy ennyi zsenialitás koncentrálódjon az öltözőben - ki kell ezt aknázni a végletekig. Hajlamosak vagyunk ezt az állapotot a tudatos építkezésnek betudni (fontos faktor persze), de azt gondolom, hogy némi szerencse sem árt a megfelelő génállomány kialakulásánál, szóval tényleg kötelező belőle a legtöbbet kihozni, ki tudja mikor lesz újra ilyen.
Klementina a dalban belefulladt a tengerbe, miután a konzervdobozokban csoszogva megbotlott a parton. A habokba veszett, mint idén a bajnokságunk. A Foxi Maxi elődjének tekinthető hőszerelmes dalnok efeletti kesergését mivel zárja? "De aztán megcsókoltam a kis húgát, és elfelejtettem az én Klementinámat." Hát... bánja kánya! Ide vele! [Aki szerint a dalt az édesapa énekli eredetileg, annak valószínűleg igaza van, de ezt a verziót biztosan nem.]
FC Barcelona - Chelsea FC, Bajnokok Ligája elődöntő, visszavágó
Az általunk megálmodott kezdő: Valdés- Alvés, Piqué, Puyol- Busquets, Thiago, Iniesta- Cuenca, Messi, Alexis, Adriano
A mérkőzés 20:45-től a TV2-n tekinthető meg.
