Áprilus 21. Szombat reggel van és semmi különlegeset nem érzek. Régebben, a nagy rangadó napján bizony már szinte Barca-mezben, sálban ébredtem, s számoltam vissza a perceket, másodperceket, hogy mikor is kezdődik az El Clàssic. Ma nem így alakult.
A miértekre nehéz pontos választ adni, de köze van hozzá az elmúlt két szezonban eddig lejátszott 10 hasonló mérkőzésnek - egyszerűen elfáradtam, belefásultam. Idén ráadásul már lement kettő a spanyol kupában, s jó eséllyel lesz még egy Münchbenben, a BL döntőben. (optimista énem egy üveg sörben fogadott, hogy Bayern-Barca BL döntő lesz, de a realista énem mindkét meccsre 3-1-et tippel)
Bloggerként is hálátlan a feladat: az idei mérkőzések felvezetésében már ellőttünk szinte minden puskaport, elfogytak az ötletek, lassan már sorsolni kell a sok (nem) jelentkező között, hogy ki is írja meg a beharangozót. Nekem jutott a megtiszteltetés, ahogy szokták mondani, így most abbahagyom a kifogáskeresést, s nekiállok a meccs beharangozásának.
Áprilus 21. Szombat reggel van és semmi különlegeset nem érzek. Régebben, a nagy rangadó napján bizony már szinte Barca-mezben, sálban ébredtem, s számoltam vissza a perceket, másodperceket, hogy mikor is kezdődik az El Clàssic. Ma nem így alakult.
A miértekre nehéz pontos választ adni, de köze van hozzá az elmúlt két szezonban eddig lejátszott 10 hasonló mérkőzésnek - egyszerűen elfáradtam, belefásultam. Idén ráadásul már lement kettő a spanyol kupában, s jó eséllyel lesz még egy Münchbenben, a BL döntőben. (optimista énem egy üveg sörben fogadott, hogy Bayern-Barca BL döntő lesz, de a realista énem mindkét meccsre 3-1-et tippel)
Bloggerként is hálátlan a feladat: az idei mérkőzések felvezetésében már ellőttünk szinte minden puskaport, elfogytak az ötletek, lassan már sorsolni kell a sok (nem) jelentkező között, hogy ki is írja meg a beharangozót. Nekem jutott a megtiszteltetés, ahogy szokták mondani, így most abbahagyom a kifogáskeresést, s nekiállok a meccs beharangozásának.
Tavaszra úgy tűnt, eldőlt a bajnokság, 10 ponttal is vezetett a Real Madrid. Mourinho is örülhetett, hogy idén végre valamit nyer, miután a Barca kiejtette csapatát a kupából. Mintha egy kicsit fel is adta volna a Barcelona a bajnokságot, hisz kimondva, kimondatlanul idén egyetlen cél lebeg a szemük előtt: a BL történetében először megvédeni a címet. Aztán március-áprilisban, talán, hogy egy kicsit belezavarjon a képbe, talán azért, mert egy bajnokságot nem lehet hibátlanul lehozni, a Madrid engedett előnyéből, mára pedig oda jutottunk, hogy ismételten csak négy pont a különbség, ami este 10-re már vélhetően csak 1 lesz (igaz, az az egy is pont elég lehet a bajnoki címhez...)
A tavasz-eleji formát látva örülni kell annak, hogy a csapatnak nem kell sorfalat állnia a már bajnok Madrid játékosai előtt, reális esély van arra, hogy csak egy ponttal maradjunk le a rekordokat döntögető Madrid mögött. Én személy szerint örülök annak is, hogy sérülése után végre a csapat teljes jogú tagja lett a valaha volt talán legszimpatikusabb Barca játékos, Alexis, aki lassan eljut oda, hogy Messi gyengébb napjain rá lehet építeni a játékot. Régóta kellett egy ekkora motivációval, kitartással, fanatizmussal megáldott játékos, s most végre megtaláltuk. Ma este ők ketten szervezhetik a támadásokat, vélhetően Fabregassal kiegészülve (Pedro nagyon nincs formában, Cuenca meg még fiatal ehhez). Mögöttük Sergio B., Xavi és Iniesta helye is szinte biztos, sőt, talán a védelem is Alvessel, Piquével, Puyollal és Adrianoval.
Az alábbi képpel illusztrálnám is a kezdőt:
Sok meglepetés az összeállításban tehát nem várható, itt már nem lehet tartalékolni, a legerősebb csapattal kell pályára lépni, s küzdeni kell a legvégsőkig.
A közelmúlt
Mindkét csapat vereséggel indította a saját BL-elődöntőjét, bár, ha lehet azt mondani, a két vereség között ég és föld a különbség. Az egyik csapat lejátszotta az ellenfelét, csak gólt szereznie nem sikerült (24-4-es kapura lövési arány). A másik nem játszott túl jól, de legalább idegenben gólt lőtt, kérdés, mire lesz ez elég.
Küzdelem lesz ez, bár nekem úgy tűnik, elfogyóban van José "Special Five" Mourinho lendülete: az elmúlt két hétben szinte semmit nem hallottunk a Barcával kapcsolatban tőle, leginkább saját csapatáról beszélt ("szégyen lenne, ha a bajnokságot 10 pont előnyről nem nyernénk meg", meg talán valami olyasmit is elejtett, hogy nem a kupát kell megnyerni, hanem a bajnokságot, bár ezt idézőjelbe tenni nem merem, mert tavaly még mintha teljesen máshogy vélekedett volna), illetve a Bayern elleni fiaskót magyarázta. Pedig azon nincs mit: semmivel sem voltak jobbak a Bayernnél, Gomez lába pedig ilyen: ha elég sokszor kap labdát jó helyen, a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb elsül.
Sőt, abban is hozták a Madrid-formát, hogy nem tudtak mit kezdeni a Bayern mezőnyfölényével, majd a kapott góllal, így rúgdosni, alattomoskodni kezdtek, s csak a bírókon múlott, hogy nem szedtek össze 1-2 pirosat (Pepe szerepét ezúttal Coentrao és Marcelo alakította). Persze ezzel csak a Bayern-szurkolókat szeretnénk nyugtatni, számunkra ez már nem meglepő, s nagyjából ugyanezt várom a mai mérkőzésen is: ha fölénybe kerülünk, jön majd a hiszti.
Az elmúlt hetekben - főleg a Clàssic miatt több mérkőzésüket is megnéztem, s úgy érzem, kiismertem a Madrid játékát: ívelgetésekkel felpasszolják Ronaldonak (no, nem annak, hanem a C betűsnek*), ő meg vagy rálövi, vagy lepasszolja a kapu előtt álló kispajtásának, aki rendszerint Higuain, esetleg Benzema, nagy ritkán Özil. Ehhez hozzácsapnak még némi középpályás labdaszerzést, kontratámadásokat, agresszív védekezést (Madrid meccs előtt, ha Pepe játszik, az ellenfélnek valahogy nem kívánnék kéz- és lábtörést), sőt újabban megint pár szenzációs C. Ronaldo szabadrúgást (mert ami jó, azt bizony el kell ismerni). Ha pedig ez nem elég, akkor megverik az ellenfelet- szó szerint.
José mesternek most jó kis leckét adott a Chelsea: megmutatta, hogy lehet legyőzni rendes játékidőben a Barcát. El tudom képzelni, hogy az ott látott, a játékot teljesen ellehetetlenítő stratégiát fogja megpróbálni, bár ezzel két gond lehet: az egyik, hogy kevés esélyt látok arra, hogy az egész meccsen essen az eső, ami tapasztalataim alapján nem kedvez a Barcának, másrészt pedig a Madrid játékosok nem annyira türelmesek, mint a Chelsea játékosai, s emiatt a módszer alkalmazása szerintem nem a jó irány. Ráadásul a csapat legnagyobb sztárjának nem igazán megy a Barca ellen, így összességében azt kell, hogy mondjam, nem lennék Mourinho helyében.
Hogy vigvikéknek megspóroljam az összefoglaló megírását, röviden bemutatom a mérkőzést:
*a szerző szerint a brazil Ronaldo posztján minden idők legjobbja - annak ellenére is, hogy hajlandó volt a Madridba igazolni. Mindenki más ugyanezzel a névvel csak bitorolja a hírnevét. Ebből is látszik, hogy mennyire öregszem.
