Alapból minden csapatjáték egyének összességéből áll, az edző dolga pedig az, hogy gondoskodjon a részek egésszé való összeállásáról. Tata Martino véghezviszi a szívügyének tekintett rotációt, aminek következtében egyre nehezebb eltalálni a soron következő meccs kezdőjét. Nem történt ez máshogy a Valladolid ellen sem: a tegnapi meccs három kulcsfontosságú tényezője Neymar, Alexis és Bartra volt, három olyan játékos, akik tavaly még (ilyen-olyan okokból) nem voltak meghatározó elemei a csapat játékának. Ha a nyár elején szisztematikusan megalkottuk volna a „Az FC Barcelona Legnagyobb Problémái” című listát, akkor valószínűleg első két helyen szerepelt volna a Messi-függőség és a középhátvédhiány. A tegnapi meccs kristálytiszta igazolása volt annak, hogy mindkettő megoldódni látszik. Barcelona-Valladolid 4-1.
Szolgálati közlemény: először is elnézést a kései értékelőért, másodszor pedig: a Népsport kommentrendszere még mindig haldoklik, és disqust egyelőre még nem rakunk be, de ehhez a poszthoz járni fog elvileg mindjárt egy különkiadású komment-box is, amit most úgy fogjatok fel, mint egy nagyon-nagyon ideiglenes megoldást, de azért írjatok csak, zúdítsátok ide a napok alatt felgyülemlett gránátvörös-kék színekben tündöklő gondolataitokat, na meg hogy hol nem tetszik a pontozás. (Bár itt most konkrét moderálás nem lesz, azért remélhetőleg nem keletkezik hatalmas káosz olyan agyimplantációra szoruló egyének miatt, akiket korábban már száműztünk a kommentmezőből.)
Alapból minden csapatjáték egyének összességéből áll, az edző dolga pedig az, hogy gondoskodjon a részek egésszé való összeállásáról. Tata Martino véghezviszi a szívügyének tekintett rotációt, aminek következtében egyre nehezebb eltalálni a soron következő meccs kezdőjét. Nem történt ez máshogy a Valladolid ellen sem: a tegnapi meccs három kulcsfontosságú tényezője Neymar, Alexis és Bartra volt, három olyan játékos, akik tavaly még (ilyen-olyan okokból) nem voltak meghatározó elemei a csapat játékának. Ha a nyár elején szisztematikusan megalkottuk volna a „Az FC Barcelona Legnagyobb Problémái” című listát, akkor valószínűleg első két helyen szerepelt volna a Messi-függőség és a középhátvédhiány. A tegnapi meccs kristálytiszta igazolása volt annak, hogy mindkettő megoldódni látszik. Barcelona-Valladolid 4-1.
Szolgálati közlemény: először is elnézést a kései értékelőért, másodszor pedig: a Népsport kommentrendszere még mindig haldoklik, és disqust egyelőre még nem rakunk be, de ehhez a poszthoz járni fog elvileg mindjárt egy különkiadású komment-box is, amit most úgy fogjatok fel, mint egy nagyon-nagyon ideiglenes megoldást, de azért írjatok csak, zúdítsátok ide a napok alatt felgyülemlett gránátvörös-kék színekben tündöklő gondolataitokat, na meg hogy hol nem tetszik a pontozás. (Bár itt most konkrét moderálás nem lesz, azért remélhetőleg nem keletkezik hatalmas káosz olyan agyimplantációra szoruló egyének miatt, akiket korábban már száműztünk a kommentmezőből.)
Valdés (6) – Laza estéje volt, a Valladolid különösebben nem nehezítette meg az életét. Javi Guerra fejesgóljában nem ő volt a hibás, azt inkább a védelmen kell számonkérni. Lehet, hogy éppen az ilyen meccsek miatt hivatkozik új kihívások keresésére, amikor a leendő távozását magyarázza.
Alves (6) – Valdéshez hasonlóan, neki sem volt egy felejthetetlen meccse a tegnapi, a védekezésbeli feladatait megoldotta – bár nagyon nem volt mit, támadásban viszont ezúttal rá nem jellemző módon visszafogott volt. A vége felé volt egy igen jó beadása, amiből Alexis majdnem megszerezte a mesterhármasát, de így gólpassz nélkül maradt.
Piqué (7) – Az nem igaz, hogy kiemelkedően zseniálisan játszik az idei meccseken, de negatívumot sem tudnék mondani a játékáról, közvetlenül az ő hibájából nem is kaptunk még gólt talán. A szögletek levédekezésében még keresi a helyét, Martino kimondottan az emberfogást részesíti előnyben a rögzített helyzeteknél, és talán ehhez nincs még eléggé hozzászokva. A bekapott gólnál is igyekezhetett volna jobban, de az egész védelem szépen végigmozizta azt a szögletet.
Bartra (8,5) – Eredetileg kényszerből került be a kezdőbe, de ha továbbra is ilyen látványos játékot fog produkálni, akkor nem fog alulmaradni a többiekkel szemben normális versenyhelyzetben sem, amikor az edző egy posztra több játékos közül válogathat. A tegnapi csapat legjobb labdaszerzője volt, emellett a meccs elején eldurrantott távoli lövésével azt a látszatot adta, mintha Alexis is tőle vette volna az ötletet az ilyenekkel való próbálkozásra pár perccel később. Azt mondta, még legalább 12 évig szeretne a Barcában játszani. Középhátvéd-probléma? Az mi?
Adriano (5) – Alveshez hasonlóan visszafogott meccset játszott, keveset ment előre a támadásokkal, annak ellenére, hogy a védelemnek Song is masszív támaszt nyújtott az egész meccs során. A gólt mellőle fejelték, de ilyenkor inkább az merül fel, hogy miért pont az egyik legalacsonyabb védőjátékosunk fogja a potenciális gólszerzőt? Valószínűleg nem is így szerepelt a meccs előtti mágnestáblán.
Song (7) – A 100%-os passzpontosságot egykor még Xavi esetében is napokig emlegettük, akkor mit mondjunk arra a Songra, aki úgy érte el ezt a brutális 102/102-es adatot, hogy ilyen téren jelentős hendikeppel indult a tikitaka-növendék Xavival, Iniestával vagy Busquets-szel szemben? Az első félidő gyengébb játéka némileg számon kérhető rajta, többször előfordult, hogy rosszul helyezkedett, bátortalanul nem törekedett az előrejátékra, és talán túl sokszor lépett hátra a védelembe biztosítani, de a második félidőben már megtalálta a helyét.
Song 102 passza, 102 próbálkozásból
Xavi (8) – Nem akadt fenn túlzottan azon, hogy Neymar személyében egy új emberrel kellett együtt játszania a támadóharmad középső részén, ahol ezidáig nagyon kevés kivételtől eltekintve kizárólag Messihez kellett hozzászoknia. Sokat volt játékban, rengetegszer találkozott a lába a labdával, bemutatott néhány nagyon xavis mozdulatot, és számos esetben próbálta a labdát előrefelé továbbadni (Neymarnak), vagyis pont azt tette, amit visszísírtunk tőle a tavalyi év után. A gólszerzést is kipipálhatta, az egyetlen, amit kifogásolhatunk, azok a szabadrúgásai, amik ugyan nem mindig szörnyűek, de nem lehet igaz, hogy Cesc vagy Neymar nem lőné jobban őket.
Fábregas (6,5) – A meccsen végig, amíg pályán volt, megbízható és pontos volt, kivéve persze azt a nagyon csúnyán középről fölélőtt labdát. Számára idegen lehetett az „Iniesta-poszt”, hiszen nem sokszor van üresedés azon a helyen, így senkinek nem akad számtalan lehetősége kipróbálnia magát bal oldali középpályásként, valamennyire meg is látszott ez Cescen is, aki magához képest keveset volt játékban, kevésbé volt aktív.
Alexis (8,5) – A tavalyi éve arról szólt, hogy rendszeresen kifogásokat kerestünk, mindig meg akartuk magyarázni, hogy miért nem volt jó éppen, és hogyan fogjuk majd nemsokára látni az „igazi Alexist”. A tegnapi estén igazolta, hogy joggal bíztunk benne oly hosszú ideig, a két gól és egy gólpassz mindenhogy jól hangzik, de ha még azt is hozzátesszük, hogy csak azért nem mesterhármas, mert kutya kötelességének érezte meghálálni Neymarnak a tőle kapott gólpasszt, akkor igazán széles mosolyra húzódhat a szájunk.
Neymar (8,5) – Muszáj Messihez hasonlítani, hiszen gyakorlatilag helyette – vagy legalábbis a helyén – játszott tegnap, de kezd odáig jutni a dolog, hogy máshoz nem is hasonlítható az, amit művel a pályán. Gigantikus léptekkel halad a futball legszűkebb elitje felé, hétről hétre egyre kifogástalanabb teljesítménnyel rukkol elő, és ezzel tökéletesen igazolja, hogy egy igazi tehetségnek nincs szüksége beilleszkedési periódusra akkor sem, ha idegen kultúrából érkezett, nem játszott még komoly csapat ellen, stb, stb.
Erre kár lenne szavakat áldozni, még szerencse, hogy a bírót nem szoktuk pontozni. Ezekért a jelenetekért pontosan 0 darab büntetőt ítélt.
Tello (6,5) – Rögtön a meccs első perceiben kihagyott egy olyan helyzetet, ahol senki más nem kezdett volna el kifordulni oldalra, hogy belsőre rakhassa a labdát, de hát neki ez a lövés, hiába is gondolnánk, hogy tud máshogy is. Később javította a hibát, két gólpasszal zárt, és volt egy akkora brutális lövése, amit még úgy is jó volt nézni, hogy kapufa lett. A tegnapi Neymar-Alexis páros mellett persze nem egyszerű felmutatni valami különlegeset, de azért a kapu előtt lehetne sokkal magabiztosabb (amilyen volt a legelső barcás meccsein).
Iniesta, Pedro, Busquets – Nem pontosan érthető, miért pont ők hárman lettek becserélve többgólos vezetésnél, válogatott meccsek előtt, amiken nyilván utolsó leheletükig játszaniuk kell majd akkor is, ha a rettentő Belorusszia és Grúzia lesz a spanyolok két ellenfele.
FC Barcelona-Real Valladolid 4-1 (1-1)
Barcelona: Víctor Valdés; Alves, Bartra, Piqué (Sergio Busquets, 79’), Adriano; Xavi, Song, Cesc (Iniesta, 64’); Tello (Pedro, 73’), Neymar, Alexis.
Valladolid: Mariño; Rukavina, Valiente, Rueda, Peña; Ebert (Rama, 71’), Baraja, Rossi, Bergdich (Alcatraz, 87’); Omar, Javi Guerra (Osorio, 60’).
0-1. Javi Guerra 9’
1-1. Alexis 13’
2-1. Xavi 51’
3-1. Alexis 64’
4-1. Neymar 70’
Szolgálati közlemény: a Népsport kommentrendszere még mindig haldoklik, de ehhez a poszthoz jár egy különkiadású chat-doboz is, amit most úgy fogjatok fel, mint egy nagyon-nagyon ideiglenes megoldást, de azért írjatok csak, zúdítsátok ide a napok alatt felgyülemlett barcás gondolataitokat, amiket mással nem tudtatok megosztani. (Bár itt most konkrét moderálás nem lesz, azért remélhetőleg nem keletkezik hatalmas káosz olyan agyimplantációra szoruló egyének miatt, akiket korábban már száműztünk a kommentmezőből.)
Valdés (6) – Laza estéje volt, a Valladolid különösebben nem nehezítette meg az életét. Javi Guerra fejesgóljában nem ő volt a hibás, azt inkább a védelmen kell számonkérni. Lehet, hogy éppen az ilyen meccsek miatt hivatkozik új kihívások keresésére, amikor a leendő távozását magyarázza.
Alves (6) – Valdéshez hasonlóan, neki sem volt egy felejthetetlen meccse a tegnapi, a védekezésbeli feladatait megoldotta, bár nagyon nem volt mit, támadásban viszont ezúttal rá nem jellemző módon visszafogott volt. A vége felé volt egy igen jó beadása, amiből Alexis majdnem megszerezte a mesterhármasát, de így gólpassz nélkül maradt.
Piqué (7) – Az nem igaz, hogy kiemelkedően zseniálisan játszik az idei meccseken, de negatívumot sem tudnék mondani a játékáról, közvetlenül az ő hibájából nem is kaptunk még gólt talán. A szögletek levédekezésében még keresi a helyét, Martino kimondottan az emberfogást részesíti előnyben a rögzített helyzeteknél, és talán ehhez nincs még eléggé hozzászokva. A bekapott gólnál is igyekezhetett volna jobban, de az egész védelem szépen végigmozizta azt a szögletet.
Bartra (8,5) – Eredetileg kényszerből került be a kezdőbe, de ha továbbra is ilyen látványos játékot fog produkálni, akkor nem fog alulmaradni a többiekkel szemben normális versenyhelyzetben sem, amikor az edző egy posztra több játékos közül válogathat. A tegnapi csapat legjobb labdaszerzője volt, emellett a meccs elején eldurrantott távoli lövésével azt a látszatot adta, mintha Alexis is tőle vette volna az ötletet az ilyenekkel való próbálkozásra pár perccel később. Azt mondta, még legalább 12 évig szeretne a Barcában játszani. Középhátvéd-probléma? Az mi?
Adriano (5,5) – Alveshez hasonlóan visszafogott meccset játszott, annak ellenére, hogy a védelemnek Song is masszív támaszt nyújtott az egész meccs során. A gólt mellőle fejelték, de ilyenkor inkább az merül fel, hogy miért pont az egyik legalacsonyabb védőjátékosunk fogja a potenciális gólszerzőt? Valószínűleg nem is így szerepelt a meccs előtti mágnestáblán.
Song (7) – A 100%-os passzpontosságot anno még Xavi esetében is napokig emlegettük, akkor mit mondjunk arra a Songra, aki úgy érte el ezt a brutális 102/102-es adatot, hogy ilyen téren jelentős hendikeppel indult a tikitaka-növendék Xavival, Iniestával vagy Busquets-szel szemben. Az első félidő gyengébb játéka némileg számon kérhető rajta, többször előfordult, hogy rosszul helyezkedett, bátortalanul nem gondolkodott előre irányba, és talán túl sokszor lépett hátra a védelembe, de a második félidőre feljavult, labdát szerzett, szerelt, ahogy azt kell.
Xavi (8) – Nem akadt fenn túlzottan azon, hogy Neymar személyében egy új emberrel kellett együtt játszania a támadóharmad középső részén, ahol ezidáig nagyon kevés kivételtől eltekintve kizárólag Messihez kellett hozzászoknia. Sokat volt játékban, rengetegszer találkozott a lába a labdával, bemutatott néhány nagyon „xavis” mozdulatot, és számos esetben próbálta a labdát előrefelé továbbadni (Neymarnak), vagyis pont azt tette, amit visszísírtunk tőle a tavalyi év után. A gólszerzést is kipipálhatta, az egyetlen, amit kifogásolhatunk, azok a szabadrúgásai, amik ugyan nem mindig szörnyűek, de nem igaz, hogy Cesc vagy Neymar nem lőne jobban őket.
Fábregas (6,5) – A meccsen végig, amíg pályán volt, megbízható és pontos volt, kivéve persze azt a nagyon csúnyán középről fölélőtt labdát. Számára idegen lehetett az „Iniesta-poszt”, hiszen nem sokszor van üresedés azon a helyen, így senkinek nem akad számtalan lehetősége kipróbálnia magát bal oldali középpályásként, valamennyire meg is látszott ez Cescen is, aki magához képest keveset volt játékban, kevésbé volt aktív.
Alexis (8,5) – A tavalyi éve arról szólt, hogy rendszeresen kifogásokat kerestünk, mindig meg akartuk magyarázni, hogy miért nem volt jó éppen, és hogyan fogjuk majd nemsokára látni az „igazi Alexist”. A tegnapi estén igazolta, hogy joggal bíztunk benne oly hosszú ideig, a két gól és egy gólpassz mindenhogy jól hangzik, de ha még azt is hozzátesszük, hogy csak azért nem mesterhármas, mert kutya kötelességének érezte meghálálni Neymarnak a tőle kapott gólpasszt, akkor igazán széles mosolyra húzódhat a szájunk.
Neymar (8,5) – Muszáj Messihez hasonlítani, hiszen gyakorlatilag helyette – vagy legalábbis a helyén – játszott tegnap, de kezd odáig jutni a dolog, hogy máshoz nem is hasonlítható az, amit művel a pályán. Gigantikus léptekkel halad a futball legszűkebb elitje felé, hétről hétre egyre kifogástalanabb teljesítménnyel rukkol elő, és ezzel tökéletesen igazolja, hogy egy igazi tehetségnek nincs szüksége beilleszkedési periódusra akkor sem, ha idegen kultúrából érkezett, nem játszott még komoly csapat ellen, stb, stb.
https://www.youtube.com/watch?v=B5w3Hvh5SFw (Ney incredible skill – Ronaldinho feeling)
Tello (6,5) – Rögtön a meccs első perceiben kihagyott egy olyan helyzetet, ahol senki más nem kezdett volna el kifordulni oldalra, hogy belsőre rakhassa a labdát, de hát neki ez a lövés, hiába is gondolnánk, hogy tud máshogy is. Később javította a hibát, két gólpasszal zárt, és volt egy akkora brutális lövése, amit még úgy is jó volt nézni, hogy kapufa lett. A tegnapi Neymar-Alexis páros mellett persze nem egyszerű felmutatni valami különlegeset, de azért a kapu előtt lehetne sokkal magabiztosabb (amilyen volt a legelső barcás meccsein).
Iniesta, Pedro, Busquets – Nem pontosan érthető, miért pont ők hárman lettek becserélve többgólos vezetésnél, válogatott meccsek előtt, amiken nyilván utolsó leheletükig játszaniuk kell majd akkor is, ha a rettentő Belorusszia és Grúzia lesz a spanyolok két ellenfele. De hát Tata megmondta, hogy ő dönti el ki játszik, nem érdekli más véleménye.
FC Barcelona-Real Valladolid 4-1 (1-1)
Barcelona: Víctor Valdés; Alves, Bartra, Piqué (Sergio Busquets, 79’), Adriano; Xavi, Song, Cesc (Iniesta, 64’); Tello (Pedro, 73’), Neymar, Alexis.
Valladolid: Mariño; Rukavina, Valiente, Rueda, Peña; Ebert (Rama, 71’), Baraja, Rossi, Bergdich (Alcatraz, 87’); Omar y Javi Guerra (Osorio, 60’).
0-1. Javi Guerra 9’
1-1. Alexis 13’
2-1. Xavi 51’
3-1. Alexis 64’
4-1. Neymar 70’
