A tavalyihoz hasonlóan idén is - végtelen szerénységgel - meginterjúvoltuk saját magunkat a szezon egészével kapcsolatban. Kissé hirtelen estünk bele a vizsgák, a gyümissör és a gofri bűvkörébe, így az írás is elhúzódott, de aki nyáron a munkamorálunkon élcelődik, azt megkeressük, és anális közeli kapcsolatba hozzuk egy CR szexbábúval. (Azért a tavalyi aktivitásunkat igyekszünk majd felülmúlni.) Mindenesetre annyira lusták voltunk az egy évvel ezelőtti poszt annyira remekül végiggondolt és általános érvényű kérdéseket tartalmazott, hogy lényegében egy az egyben átvettük azokat. Mivel azonban örvendetes létszámgyrapodás állt be a szerkesztőségben, így a negarói hosszúságú posztot inkább kettéharaptam, a második rész káming szún. Még annyit, hogy a válaszokat becsszó' egymástól teljesül függetlenül írtuk, így az esetleges aránytalanságokat, ellentmondásokat, gyanús összecsengéseket ennek tudjátok be. Ímhol a sok okosság.
A tavalyihoz hasonlóan idén is - végtelen szerénységgel - meginterjúvoltuk saját magunkat a szezon egészével kapcsolatban. Kissé hirtelen estünk bele a vizsgák, a gyümissör és a gofri bűvkörébe, így az írás is elhúzódott, de aki nyáron a munkamorálunkon élcelődik, azt megkeressük, és anális közeli kapcsolatba hozzuk egy CR szexbábúval. (Azért a tavalyi aktivitásunkat igyekszünk majd felülmúlni.) Mindenesetre annyira lusták voltunk az egy évvel ezelőtti poszt annyira remekül végiggondolt és általános érvényű kérdéseket tartalmazott, hogy lényegében egy az egyben átvettük azokat. Mivel azonban örvendetes létszámgyrapodás állt be a szerkesztőségben, így a negarói hosszúságú posztot inkább kettéharaptam, a második rész káming szún. Még annyit, hogy a válaszokat becsszó' egymástól teljesül függetlenül írtuk, így az esetleges aránytalanságokat, ellentmondásokat, gyanús összecsengéseket ennek tudjátok be. Ímhol a sok okosság.
1, Mi(k) volt(ak) számodra a szezon csalódása(i)?
bastila: Amit sejthettünk már egy évvel ezelőtt, az be is igazolódott: Guardiola hatalmas űrt hagyott maga után. Ennek mondjuk szerintem semmiképp sem pont Tito, de nem is a betegsége az oka, hiszen nem lett volna senki a világon, aki Pep személyét feledtetni tudta volna kevesebb, mint egy évvel a Filozófus távozása után. Az eredmények nagyjából ugyanúgy jöttek most is, mégis, az elmúlt öt évben soha nem fordult elő, hogy 3-4 gólos hátrányba kerüljünk, sem olyan incidensek, mint Valdés elmebeteg kirohanása a clásicón. Két igen fájó pont a Szuperkupa és a Copa del Rey, úgy veszítettük el őket a Madrid ellen, hogy mindkét alkalommal bőven lerendezhettük volna a győzelmet, illetve a továbbjutást már az első meccsen, és nyert helyzetből, nagyvonalúan ejtettük ki a kezünkből e két trófeát – ahogy Xavi mondta: megkegyelmeztünk nekik. Csalódás, vagy inkább negatívum a rengeteg sérülés, ez sem volt korábban jellemző, ennek folyományaként rettenetesen akadozott a védelem egész évben.
johneagle: A legnagyobb csalódás az lett, hogy nem ért csalódás, mert előre borítékolható volt a szembetűnő különbség az őszi és a tavaszi idény között. Túlságosan is hozzászoktunk már ahhoz, hogy a szezon első felében a csapat olyan örömmel játszik, amivel igazán szerethetővé teszi a támadófutballt, de ahhoz is, hogy mindez tavaszra görcsössé, döcögőssé, kiszámíthatóvá válik. A 0-7 mindenképpen szokatlan (az utóbbi évek után persze), de főleg a BL előzmények (Milan, PSG) ismeretében nem csalódás. Illetve csalódás inkább az lett, hogy a (Pep utáni) bővebb keret miatt azt reméltem, legalább valamennyire kivédhetjük az alapcsapat törvényszerű április-májusi elfáradását, ez azonban mégsem következett be. Minimum megütötte a fülemet Tito mondata, amiben azt érzékeltette, hogy „ő csak abból tud főzni, amit kap”. Rosell-t ismerve egyébként is van esély arra, hogy döntéseiben a marketing felülírja a szakmai érveket, őszintén remélem, hogy a Barçának esze ágában nincs a „pérezi útra lépni”. Nem elsősorban csalódás, inkább kérdőjeleket vet fel, hogy a sorozatos távozások miatt most már végleg szétesni látszik a Pep felépítette szakmai stáb. Ez önmagában persze nem baj, viszont felmerül a lehetőség, hogy a szezon közben tapasztalt hiányosságok már ennek következményei, jövőre pedig markánsabban jelentkezhetnek. Már persze csak akkor, ha a személycseréket nem sikerül megfelelő emberekkel megoldani.
ladlac: Először is Vilanova betegsége. Az év eleji távozásával megtört a folyamatosság, ami nyilván sosem szerencsés, de az első évében, taktikai változások közepette még inkább éreztette hatását. Aztán Abidal elküldése. A megnyilatkozásai alapján nem úgy tűnt, mint aki ne fogadta volna el akár a tartalék szerepkört is, egy évre szerintem lett volna realitása a megtartásának. Azon a pár mérkőzésen, amin játszott, nem látszott rajta a kihagyás, nem akarom elhinni, hogy jövőre egy 15-20 meccs ne lett volna benne. Végül a kupakiesések. Irtó bosszantó volt az összes, kezdve a Szuperkupával, majd a Király Kupa és a Bajnokok Ligája elődöntőjével. Az idény első Klasszikusán közel álltunk a 4-1-hez, mégis 3-2-vel zártunk, a visszavágó eleje teljesen reménytelen volt, hiába sikerült a végén tíz emberrel is majdnem kiharcolni a döntetlent. A tavaszi kupameccset is le lehet volna zárni Madridban, ehelyett a végén egyenlítettek, a visszavágón meg feltörölték velünk a padlót. A Bayern elleni párharcot még most is szörnyű felidézni, még akkor is, ha a hét gólból többet is visszafújhattak volna. Persze egyértelműen a jobb csapat jutott tovább, de akkor is zavaróak a szabálytalan gólok.
negaro: Az egyes sorozatokat illetően most biztos azt kellene mondanom, hogy a bajor segghegesztés, de ez sajnos nem áll módomban - mert nem is gondolom így. Egy bizonyos életkorban - olyan 15-16 éves kor után - már nem illik azon az érzelmi szinten lenni, hogy az ember nyálfröcsögést meg célzott kurvaanyázást kiváltó csalódásként éljen meg egy BL-elődöntőt - bárhogy végződjék is. A spanyol kupaszerepléssel kapcsolatban sincsenek különösebb ellenérzéseim: összességében Tito határozottan jobban forgatta a csapatot mint az elmúlt években Pep, az meg, hogy kiesünk a Real ellen, benne van. Mint amolyan sorminta. Ami inkább kellemetlen, ha már itt tartunk, az feltétlenül a szuperkupa, ahol simán megnyertük az első meccset három-négy góllal, de a végén valahogy mégis sikerült lejönni csupán plusz eggyel, aztán játékban teljesen és első alkalommal a Madrid alá feküdni a visszavágón - na az azért fájt, hiába minden racionális érv (idénykezdet, ésatöbbi). A látni vélt szakmai döntéseket illetően már sokszor értekeztem: a középső védő problémájának folytatólagos görgetését, Bartra érthetetlen alul -, Pedro bosszantó túljátszatását hangsúlyoznám most még egyszer. Messi szerepének kezelése és relatív behatárolása a jövőre nézve szintén elengedhetetlen. (Kezdeti jelként szívesen fogadnám például, ha Fabregas lőné a büntetőket. Ez persze elképzelhetetlen - csak mint az irányt jelzendő. Lásd még: felelősség és rivaldafény felosztása.) Ami a vezetőséget illeti: Abidal elküldése nyilvánvalóan fájdalmas, és korántsem annyira egyértelmű mint egyesek gondolni vélik. Ugyanakkor azokon pont mosolyognom kell, akik a hogyant kérik számon Rosellen: az ég világon semmi más nem stimmelt ugyanis itt, csak a körítés. Adott a stílusra Sandro, ezt el kell ismerni: közös sajtótájékoztató, ahol mindenki jelen van, stratégiai poszt felajánlása, búcsúztató a Camp Nouban, plakett, miegymás. A gesztusok szépek voltak. Máskülönben pedig politika az egész - arról meg nem kívánok itt véleményt mondani.
vigvik: Nyilván a BL-ben, vagy még általánosabban a nehéz ellenfelekkel szemben nyújtott szerteágazóan puhapöcs játékunkat kellene most mondanom. De talán nem is ez volt, ami a legjobban bosszant, hanem hogy igazából nem derült ki, aminek ki kellett volna. Nem tudjuk, Titóval végig a padon mire lettünk volna képesek. A szezontól előzetesen legfőképpen azt vártam, hogy elindít majd egy újabb ciklust, kijelöl egy utat, módosított koncepciót látunk - egyszóval radikális változásokat hoz. Ez eleve csak részben valósult meg, de az viszont számomra egyáltalán nem látszik, hogy akkor ez elég lesz-e a későbbiekben, folytatható, fejleszthető-e így tovább. Szóval leginkább egy türelmetlen gyermek csalódottsága van most bennem.
Azután maradtak még apróbb szakmai jellegű tüskék is, amik csak részben magyarázhatóak Vilanova távollétével, ezek messzemenően nem kielégítő kezelése is némileg csalódástkeltő. Ezekről többször volt már szó, év közben is kielemeztük őket, illetve folyamatosan terítéken vannak: Iniesta és Fabregas egyszerre szerepeltetése, Pedro gyászos teljesítménye kontra fix kezdőtagsága, valamint a védekezés általános kehessége. Az elsőre nagyon elkésve reagált a szakvezetés - de legalább reagált.
Pedróval kapcsolatban negaro már kétszer is elég alaposan elmagyarázta a csíziót, teljesen érthetetlen számomra (illetve hát igazából nem), ami folyik az ügyben. Nem attól leszünk több mint egy klub, hogy görcsösen ragaszkodunk az elveinkhez, amik egyértelműen negatívan befolyásolják a klub eredményességét, ez az egész filozófia orbitális félreértelmezése szerintem. Pedro a Barcában évek óta szinte egyenletesen gyatra, ez szimpla ténykérdés, az ok teljesen mindegy, a megoldás elmaradása viszont mostanra határtalanul idegesítő.
A védekezés megszervezése komplexebb dolog, ebben az ügyben valamelyest felmentést adok. A presszing erősségének változásáról és annak hatásairól kimerítően értekeztünk mi is, más is, de ez az egész Tito-féle koncepcióváltás egyik alappillére volt, a következményekkel pedig nehéz lett volna előre kalkulálni. Mindenesetre a Busquets-Song tengely időszakos alkalmazása elég kézenfekvő (barkács)megoldásak tűnik, legalább Münchenben, a Bartrával felálló védelem elé feltehettük volna őket, hogy a megalázó verést elkerüljük. (Természetesen utólag vagyok okos, mint általában.)
2, Mi(k) volt(ak) számodra a szezon pozitívuma(i)?
bastila: Egy 100 pontos bajnoki cím, 15 pontos előnnyel nem is igényelne további magyarázatot, a számtalan nehézség ellenére arattunk egyértelműen és jogosan rajt-cél győzelmet a bajnokságban. Örömteli, hogy a tavalyi utolsó pillanatban, általában 2-0-ról elbukott pontok helyett idén ősszel pont hogy mi nyertünk meg meccseket a meccs végső perceiben. Tito betegségéig úgy jöttek sorra a győzelmek, hogy úgy tűnt, mi futjuk meg idén a müncheni szezont. A tavasz legörömtelibb pillanata a Milan felnégyelése volt a visszavágón, ami utólag inkább úgy tűnik, csak egy bug volt a rendszerben, de láthattuk, hogy megvan még a csapatban az az erő, amelyhez az elmúlt években hozzászoktunk, és amiből lehet építkezni jövőre is.
johneagle: A bajnoki ősz mindenképpen az első a sorban, a második pedig az egyetlen BL meccsünk, amit ebből a szezonból megőrzök magamnak: a Milan visszavágó. (Ezen belül is főleg az, ahogy az első pofon után magára talált lélekben a csapat.) Szintén pozitívum az új érkezők viharos gyorsaságú beilleszkedése. Alba esetében ez persze el is várható, de Song esete azt látszik igazolni, hogy valamit nagyon eltalált a szakmai stáb. (A kérdőjel a fentebb írtak tekintetében „csupán” annyi, hogy ez a transzfer feltehetően még az előző vezetés döntése, arról még fogalmunk nincs, hogy „Pep nélkül” mire képesek.)
ladlac: Abidal visszatérése a pályára, illetve összességében a bajnoki szereplés, a megszerzett száz ponttal, és a 115 rúgott góllal. Főleg, hogy a megnyert bajnokság után tényleg úgy tűnt, hogy érdekli őket a rekordállítást, és nyerték is szépen a meccseket.
negaro: A bajnoki mezőny sosem látott elsöprése feltétlenül. Aztán a Málaga és a Milan elleni meccsek mint valós fogodzók és létező referenciák az elkövetkező idény számára. A szakmai kérdéseket illetően Tito vagány és végtelenül önálló taktikai irányvonala - félreértés ne essék: számos hiba és megoldatlan probléma leledzik még a választott út mentén, de önmagában a választás ténye mindenképpen megsüvegelendő. Amolyan laisser-passer módon töketlenül tovább is lehetett volna vezérelni azonos nyomvonalon a gépezetet, de nem, kérem, helyette a kiadott ukáz: change radicale! Márpedig hosszú távon biztosan ez a kifizetődő.
vigvik: Visszautalva előző válaszomra: viszonylag radikális változásokat vártam az évtől. Megmondom őszintén, előzetesen nem nagyon bíztam benne, hogy a kissé mulya benyomást keltő Titótól ezt megkaphatom. Ha a reméltnél kisebb dózisban is, de mégis megtörténtek a változtatások. Ez számomra nagy pozitívum, és itt most nem arra kell gondolni, hogy mindegyik maradéktalanul be is vált - nagyon nem. Viszont azt is értékelni kell, hogy évek óta minden nyáron egy jól működő szisztémába viszonylag keményen bele merünk nyúlni: Eto'o helyett Ibra, utána a "jómunkásemberek" csatársor, tavaly a 3-4-3, idénre a játékkoncepció hangsúlyainak radikális eltolása. Ezek a változtatások az állandó sikeresség zálogai. Nyilván nem minden évben tudunk előrelépni az eszközölt dolgokkal (nem feltétlenül csak azért, mert már nincs feljebb), de meggyőződésem, hogy az állandóság törvényszerűen látványos hanyatlást szülne. Talán épp ezért kicsit azt gondolom, hogy idénre még radikálisabb, kockázatosabb változtatások is belefértek volna, Tito tanulóévében talán elnézőbbek lettek volna a culék egy gyengébb szezon után is.
3, Ki volt számodra a szezon csalódása?
bastila: Pedro idén eljutott arra a szintre, hogy szitokszóként használjuk a nevét. Érdemtelenül sok játékpercet kapott, és nem tudta igazolni, hogy megérte ennyi bizalmat fektetni belé. Persze eddig sem az Aranylabda huszonhármas listájába való bekerülést vártuk el tőle, de a kiegészítő emberek sem csak azért vannak egy csapatnál, hogy a trófeaátadásoknál legyen hátsó sor is, hanem hogy kiegészítsenek. Pedro sajnos idén nem felelt meg semmilyen elvárásoknak. Valdés sem az idei év hősei között fog megmaradni az emlékeimben, igazán jó meccsére nem is emlékszem az évből, ellenben néhány ijesztően könnyű gólt kapott, a Szuperkupa-vereséget sem nehéz az ő számlájára írni. Ezek után pedig következett ez az összességében elég röhejes nyilatkozatsorozat, ami után még most sem teljesen világos, hogy elmegy-e vagy marad.
johneagle: Neymar, amikor azt mondta, hogy nagyon sokat szeretne tanulni és esze ágában nincs Messi babérjaira törni. Először is ilyen tengersok pénzért ne tanulni jöjjön ide, másodszor pedig ennek a csapatnak most nem olyan ember(ek)re van szüksége, aki(k) helyesnek véli(k) feltett kézzel pályára lépni. Cruyff szerint sok két kapitány egy hajón, az én véleményem szerint viszont pont arra van most szükség, hogy egyre többen vállalják fel a „kapitány” szerepét és tegyenek önerőből minél többet. Ennek a csapatnak nem arra van szüksége, hogy újabb hódoló(k) érkezzen(ek) a „nagy Barça mágia udvartartásba”, hanem minél több olyan emberre, aki(k) képes(ek) cselekedni akkor is, ha társaság javarésze éppen tanácstalanná válik. (És ezt még akkor is tartom, ha valójában tudom, hogy a kötelező udvariasság mondatta vele azt, amit, ugyanakkor érzésem szerint túlzásba vitte. Illetve még akkor is tartom, ha valójában sejtem és – főleg – remélem, hogy távolról sem olyannak fog bizonyulni a pályán, mint ami az első sajtótájékoztatójából kitűnni látszik.) Nem is annyira csalódás, inkább negatív színezet volt Alba sorozatos hisztije, amikor elkezdtek csikorogni azok a bizonyos fogaskerekek. Egyrészt persze a kora okán érthető, másrészt viszont túl nyilvánvalóan megmutatta számunkra, hogy a bizonytalanabb (ezzel együtt érzékenyebb) játékosokra milyen rossz hatással volt egy olyan csapat öltözője, ami addig éppen az egységéről, önuralmáról és önbizalmáról volt ismert.
ladlac: Bár nem látjuk egymás válaszait, meg lennék lepődve, ha itt nem Pedro neve szerepelne a többieknél is. Az egy dolog, hogy gólokat nem lő, de legtöbbször már a mezőnymunkája is egy nulla volt, szóval csak sűrűbben voltunk vele a pályán, többen nem. Ami azért érdekes, mert a válogatottban eléggé megy neki a szekér, de azt hiszem, hogy az utolsó lehetősége lesz jövőre bizonyítani. Ha még egy ilyen vacak szezont fut, nem fognak sokat gondolkozni az eladásán.
negaro: Szakmailag egyértelműen Pedro, nem hiszem, hogy ez akár objektíve is kérdés lehet (mármint, hogy ő volt magasan a leggyengébb az egész gárdán belül). Annyit és olyan nagy ívben romlott a játéka két évvel ezelőtti önmagához képest - ráadásul hangsúly van ezen is: két év! -, hogy azt semmi esetre sem lehet jószándékú szavakkal eltakarni. A színfalak mögött én voltam - azt hiszem leginkább vagyok is, de ez már egyáltalán nem érdem - a legkitartóbb védőügyvédje, de amikor onnan kell kezdeni a dolgokat, hogy már a védekezés sem megy és kapaszkodó gyanánt az idény legnagyobb pofonjai szolgálnak, akkor azért inkább ügycserét kérek és elvállalok egy többszörös gyilkost vagy egy erőszaktevőt. Már csak azért is ez a helyzet egyébként, mert az egész év viszonylatában senki másról nem tudnám lerántani a vizeslepedőt: igen, Sánchez elég hosszan balfasz volt a kapu előtt, de írtam már korábban, hogy a játéka akkor is megütött egy vastagon normális szintet. Na azért persze: Valdés a bögyömben van, az 'emberileg' alkategóriát röhögve elviszi. Konzekvensen rosszul ugyanakkor nem védett, csak amolyan immáron megszokott halványszürke módon: egy igazán jó párharc (PSG), néha be-becsúszó egy-egy fontos bravúr (Granada, Celta), a szokásos kabaréműsorok (Real Madrid, Deportivo), máskülönben pedig az arcon tettetett spleen-nel hurcolt, törődött közöny. Eredő: a nagy büdös semmi. Negaro-mutató.
vigvik: Szegény Pedrót ütöm folyton, mert megérdemli, de igazából benne különösebben nem csalódtam, nem voltak vele kapcsolatban illúzióim, és a szezon eleji néhány meccses feltámadására egy korombeli ember esetleg produkál egy erekciót, de istenigazából nem izgul már fel. Akadnak még egyéb prominens jelöltek (Valdés, Piqué), de Mascherano lesz az, akinek ezt a kétes presztízsű díjat odaítélem, talán nem is annyira az abszolút teljesítménye okán (főleg, hogy abban vastagon benne van a taktika is), hanem mert a tavalyi remek produkciója után lényegesen többet vártam tőle ennél. Azt hiszem, hogy vele kapcsolatban azért masszívan felmerülhet az eladás gondolata, hiszen abszolút piacképes játékos, aki a titói Jugoszláviába rendszerbe egyelőre nem nagyon illik bele.
4, Ki volt számodra a szezon pozitívuma?
bastila: Az év játékosa nálam Iniesta, még akkor is, ha tisztában vagyok vele, hogy tudna ő még ennél is többet adni a csapatnak. Ő a bizonyíték arra, hogy lehet Messi mellett is kiemelkedően játszani, és nem igaz, hogy feltétlenül mindenkit hátráltat az argentin. Iniesta áll a lehető legközelebb a Tökéletes Játékos fogalmához, a cím tényleges elhódításához neki csupán annyi hiányozna, hogy valamivel több gólt lőjön. Adriano és Alves a pozíciójukon kívül idén igazságosan osztotta el egymás között a két félszezont is, már ami a kimagasló teljesítményt illeti: ősszel (a sérüléssorozata előtt) Adriano örvendeztetett meg minket a kiváló védőmunkájával és a halandó csatárainkat szégyenbe hozó góltermelésével, tavasszal pedig Alves volt az, akire szinte semmi panasz nem lehetett, és még a gyenge meccseinken is jól produkált. Alba és Song is remek igazolás volt, mindketten megszolgálták a rájuk költött pénzt, egyértelmű helyük van a csapatban jövőre is. Kiemelendő még Tello és Montoya, akik a kevés játékperc ellenére hasznos tagjai tudtak lenni idén a csapatnak.
johneagle: A legkellemesebb számomra Alba lett, akinek sikerült mindenkinél gyorsabban megtalálnia a helyét a csapatban. Kulcsszerepe volt abban, hogy a Barçának ősszel sikerült alaposan meglepnie a bajnoki ellenfeleket, hiszem, hogy a baloldalunk hirtelen (fel)erősödése zavarta meg azokat, akik már kívülről fújták a csapat taktikáját. Vegyesebb a kép Cesc esetében, aki nyilvánvalóvá tette, hogy lényegesen több van benne, mint amit tavaly tavasszal hihettünk. Már csak azt kellene elérni, hogy a teljesítménye egy egész szezonon keresztül egyenletes legyen, és jövőre kétségkívül őt fogom megnevezni a szezon legnagyobb pozitívumaként.
ladlac: Itt is Abidalt kell említenem, mert végigcsinálta, küzdött, és visszatért. De csak hogy ne mindig róla beszéljek, Jordi Alba abszolút jó benyomást tett rám, pedig az érkezésekor voltak fenntartásaim vele kapcsolatban.
negaro: Huh. Itt szerencsére nagyobb a választék! Az őszi szezon alapján biztosan Adrianót mondanám, és nem csak a fontos pillanatokban többször is előadott, hangos cuppanásoktól kísért, határozott rántásai miatt, amelyeknek köszönhetően a sűrűjéből rendre kikerültünk az alkalmi pöcegödör szélére. Nem, inkább úgy ól inkluzív. De persze ott volt a folytatás, a végtelen számosságú sebtapasz-halmaz Correia koma minden kóros elváltozására - így azért nem megy. Megfordítva: az idény második felére Songot mondanám. Sőt, mondom. Meg mondtam is már. Sokszor. Ismételni pedig most nem fogom magam. A fiatalok közül Bartrát emelném ki: egyrészt nem hiszem, hogy abszolút értelemben kevesebb dicséretet érdemel mint a másik két haver - ráadásul ti úgyis őket mondjátok, már ha egyáltalán -, másrészt a posztjához viszonyítva nem is látok benne kevesebb fantáziát mint az azért definiáltan botlábú Tellóban vagy a picit talán redukált játékú Montoyában. Összességében mégsem az eddig felsoroltak, hanem...(trombitaszó:) Dani Alves! Igen, megvan rá az ok: egy elittörpét talán nem szabadna itt kiemelni, elvégre az elsődleges olvasatban ez egy mihez-mit kérdés, egy utólagos viszonyítás, amelynek fényében az előzetes elvárások tükröződnek. (Tehát Messi például aligha lehet pozitívum, mert hülye az, akit meglepett, hogy már megint ötven - vagy mennyi - gólt lőtt.) Visszakanyarodva: Alves az egyetlen a kulcsfigurák közül, aki augusztusban iszonyatosan mélyről indult - az egy évvel ezelőtti tavasz borzalmai után igenis meglepő, hogy nem a kiégő brazil játékosok szokásos trajektóriáját járta be, hanem visszaküzdötte magát valahova a csúcsformája közelébe, holott ritka szerencsétlen volt egész végig. (Hányszor sérült meg december előtt? Háromszor? Négyszer?)
Ja igen: az idény legjobb játékosa tisztán Iniesta, ez nem lehet kérdés. De nem is meglepő, így engem nem pozitívol (vagymi).
vigvik: Messit és Iniestát nem sok értelme lenne mondani, pláne hogy idén egyikük sem nyújtott látványosan többet, mint az utóbbi években (sőt). Ősszel egyértelműen a szélső védőink voltak csúcsformában, a gólvágó Adriano, a hiperaktív friss hús Alba, illetve Montoya is jobban teljesített, mint azt előzetesen várni lehetett, de Cesc és Villa vállát is fenemód lapogattuk. Tavaszra azután Alvés, Song és Alexis találta meg látványosan a remek formáját. Voltak tehát (főképp időszakos) jó teljesítmények, de olyan nagyon egyértelmű győztest nem tudok mondani, úgyhogy nekiadom ezt a címet az új kiskedvencemnek, Tellónak. Olyan ő a csapatnak, mint az elhalálozott Windowsnak a resetelés: gyors, egyszerű és az esetek többségében hatékony. Én azt gondolom, hogy jó egy ilyen kőbaltás eszközt is fenntartani, nem feltétlen kell az első gondolatnak lenni, hogy indítsuk újra, de szükségmegoldásnak kiváló. Aztán ki tudja, pár év múlva akár "autodiagnosztizáló önreparációs multifunkcionális központi busz" is lehet belőle.
