Xavier06, beépített barcelonai megfigyelőnk ismét billentyűt ragadott, hogy elsőkézből tájékoztasson benneteket. Sajnos ilyen-olyan okok miatt a poszt nem került ki időben, így csak most, születése után tíz nappal osztjuk meg veletek. Ezért elsősorban a szerzőtől, másodsorban tőletek is elnézést kérünk. A cikk egészen pontosan a Katalán Kupa meccs után, de még a Levante elleni bajnoki előtt készült, de azt gondolom, most is érdekes olvasmány lesz.
Az alap megállapodás szerint a Katalán kupáról kellene most írnom pár szakértő mondatot, de látva az összeállítást már előre tudni lehetett, hogy nem ez lesz az évtized mérkőzése, így az első félidőt egy szaggató stream előtt töltöttem a kezemet tördelve, majd szipogva, szóval engedtessék meg erről annyi, hogy egy igen gyenge mérkőzésen nyertünk 1-0-ra egy büntetővel, és az Espanyol ellen játszunk majd a döntőben. Akit nagyon érdekelnek a részletek, itt megtalálja.
Viszont ennyivel talán mégsem volna illő letudni egy posztot, így címszavakban megosztanék veletek benyomásokat, vagy olyan infókat, amik otthonról nézve nem biztos, hogy mindig egyértelműek, szóval jöjjön egy kis Barca-blikk.
Xavier06, beépített barcelonai megfigyelőnk ismét billentyűt ragadott, hogy elsőkézből tájékoztasson benneteket. Sajnos ilyen-olyan okok miatt a poszt nem került ki időben, így csak most, születése után tíz nappal osztjuk meg veletek. Ezért elsősorban a szerzőtől, másodsorban tőletek is elnézést kérünk. A cikk egészen pontosan a Katalán Kupa meccs után, de még a Levante elleni bajnoki előtt készült, de azt gondolom, most is érdekes olvasmány lesz.
Az alap megállapodás szerint a Katalán kupáról kellene most írnom pár szakértő mondatot, de látva az összeállítást már előre tudni lehetett, hogy nem ez lesz az évtized mérkőzése, így az első félidőt egy szaggató stream előtt töltöttem a kezemet tördelve, majd szipogva, szóval engedtessék meg erről annyi, hogy egy igen gyenge mérkőzésen nyertünk 1-0-ra egy büntetővel, és az Espanyol ellen játszunk majd a döntőben. Akit nagyon érdekelnek a részletek, itt megtalálja.
Viszont ennyivel talán mégsem volna illő letudni egy posztot, így címszavakban megosztanék veletek benyomásokat, vagy olyan infókat, amik otthonról nézve nem biztos, hogy mindig egyértelműek, szóval jöjjön egy kis Barca-blikk.
PSG. Már előre lehetett érezni, hogy ez nagyon-nagyon nehéz szülés lesz, a meccs folyamán pedig abszolút biztossá vált, hogy ez a PSG egy brutálisan erős, és egyre jobban összerakott – összeszokott csapat. Minden poszton nemzetközi szintű játékosok, nagyon hosszú pad, és pár extraklasszis, akik ráadásul erre a meccsre időzítették az idei legjobb formájukat. Tetszetősen és jól játszottak, az igazság az, hogy érezni lehetett, hogy bajban vagyunk. Egészen egy konkrét pillanatig. Amikor Messi felállt a kispadról, és elsprintelt melegíteni, valami megmozdult az Erőben. Lehet, hogy nehéz ezt a TV előtt észrevenni, vagy még inkább elhinni, de a helyszínen egészen egyszerűen egy pillanat alatt átfordult minden, a pályán és a lelátón egyaránt. Hihetetlenül megfoghatóan lehetett érzékelni azt a kollektív energiát, ahogy a nézők és a játékosok is kaptak egy hatalmas adag plusz erőt, az ellenfélben pedig nem is csak tudat alatt merült fel, hogy rendben, jó az, amit eddig tettünk, de mi lesz most? Az már a beállás után kb. két perccel látszott, hogy az ember konkrétan nem tud futni, de magával a jelenlétével eldöntötte a továbbjutást.
Zaragoza. A rocksztárság már nem menő. Futballistának kell menni. Erre véglegesen akkor jöttem rá, amikor a csapattal együtt jöttem kifelé a zaragozai vasútállomásról, kordonok, rendőrök, és sikoltozó tinédzser lányok tömegei között. (Infóként: Egy igen limitált létszámú szurkoló minden idegenbeli meccsre elkísérheti a csapatot, a zaragozai az egyetlen vonatos túra, így volt olyan szerencsém, hogy benne lehettem abban a hatvan emberben, aki egy különvonaton utazott oda és vissza is a csapattal. Persze nem egy vagonban…) Haladva tovább a bulvár vonalon: Pique valami elképesztően népszerű ebben a közegben, a közelében nincsen senki (talán Leo, ha itt lett volna). A csapat nagy része simán ki tudott sétálni, míg őt konkrétan próbálták megrohanni a megvadult tizenévesek. (OFF: a klubnak még jobban fel kellene építeni őt, vagy legalábbis támogatni, amíg nem megy a játék rovására, hatalmas marketing potenciál van benne. Az meg rengeteg pénz, amit elkölthetünk más játékosokra.) A srácok nagyrészt jól viselik ezt a figyelmet, a fiatalok mintha kicsit még élveznék is, de ahogy haladunk felfelé a hierarchiában, egyre tartózkodóbb a hozzáállás. Xavi konkrétan megpróbálja eljátszani a láthatatlan embert, persze inkább itt, mint a pályán.
Volt szerencsém Tito mellett is állni pár másodpercet, és megnyugtathatok mindenkit, hogy kicsit le van fogyva, de igazából szerencsére nem látszik rajta, hogy pár hónapja még az életéért küzdött. Összességében a helyzethez képest jó erőben és állapotban van (már amennyire ezt meg tudom ítélni).
A meccs sima volt, a stadion súlyosan lerobbant, Zaragozában pedig igen jelentős Barca szurkolói bázis található első ránézésre.
Real Madrid. Nem reprezentatív mintám alapján az egész városban két ember hordott Real mezt az elmúlt két hétben, az egyik nyilvánvalóan turista volt, a másik meg egy kukás autó pakoló embere. Azt mondjuk nem tudtam eldönteni, hogy ő akkora Özil rajongó, hogy ez a munkaruhája is, vagy pont ellenkezőleg, annyira rühelli őket, hogy direkt ezt ganyézza össze minden létező mocsokkal, miközben emelgeti és dönti be a kukákat a kocsiba.
Espanyol. Franco viszonylag sok embert beköltöztetett ide az ország minden részéből (kicsit hasonlatosan az elszakított magyar területek nemzetiségi politikájához), és őket igazán nem lehetne katalán nacionalistáknak nevezni, így logikus lenne azt hinni, hogy ők az Espanyol szurkolók. Gyakorlatilag mégsincs igazán semmiféle látható reprezentációjuk, nem hiszem, hogy létezik a világon láthatatlanabb városi rivális. Kijárnak a meccseikre pár tízezren, a Barca ellen meg telt ház van, de szerintem ők nagyjából 95%-ban alapvetően Real-szurkolók, és szinte szégyellik, hogy ennek a csapatnak drukkolnak. A Barcát biztosan utálják, de ezt maximum egymás között vallják be, kifelé nem mutatják. Elképesztően frusztráló érzés lehet, hogy miközben egy spanyol első osztályú csapatról van szó, amely nem is olyan régen még nemzetközi kupadöntőt is játszott, a város és a régió (illetve az ide érkező turisták tömege) gyakorlatilag nem vesz tudomást róluk. Barca zászló, relikvia tömegesen minden sarkon, katalán zászlók minden épületen, a helyi sport adókon naponta minimum nyolc óra csak a Barcáról, szemben a heti legfeljebb egy órával, amit annak a másik csapatnak szánnak. Mintha nem is léteznének. Nekem mondjuk nem is hiányoznának...
Barca. Ellentétben a fentiekkel, nem hinném, hogy van város, amely szorosabb kapcsolatot ápol a klubjával. Érződik, hogy szinte egy organizmus a kettő, együtt lélegzik és létezik, egyik sem tudna élni a másik nélkül. Teljesen általános, hogy az utcán, buszon, étteremben a klub a téma. És nem csak az úgynevezett „szurkolók” között. Volt, hogy egy mellettem ülő öt fős társaság két órán keresztül a Laporta elnökségről beszélt (már amennyit értettem belőle…). Csak infóként: az öt emberből három középkorú nő volt, a két férfiból pedig az egyik pap. A Kubala-szobornál egy katalán öregúr leszólított, hogy tudom-e ki ez az ember, és mikor kiderült, hogy magyar vagyok belekezdett egy kb. fél órás előadásba a klubban valaha megfordult magyarok játékáról. Ezen kívül felhívta a figyelmemet arra, hogy Franco ellopta Di Stefanot, a Real csak ezért nyerhetett meg valaha is bármit, de amúgy akkor is és azóta is folyamatosan megveszik a bírókat, kizárólag ezért eredményesek. Ebben erősen egyetértettünk, így nagy barátságban váltunk el.
Bayern. Számomra fura volt, de taxis, pincér, beengedő ember, stb. mind a Realt akarta a sorsolásnál. De ha most nem, akkor a döntőben. Az az „espectacular”, az a meccs. A Dortmund pl. nekik nem egy nagy csapat, és ezt kérem senki ne vegye sértésnek. Ők itt ezt máshogy élik meg. Számukra van olyan 5-6 nagy csapat a világon, mármint a tudás, eredmények és a múlt alapján, aki összemérhető a Barcával, a többiek más szint. Ettől persze elismerik a tudást, de más a hozzáállás akár egy PSG ellen is, mint mondjuk most lesz a Bayern ellen. Ez lesz a fokmérő, és itt akár el is lehet hullani, ami a PSG ellen (nekik) ciki lett volna.
