Nagyot fordult a világ tavaly óta, de legalábbis hetet. Ugyanis alig jelent meg egy írás a blogon, amelyikben Pedro megkapta a magáét, máris a 2013-as év első meglepetése lett, illetve amíg a korábbi években okkal-ok nélkül érezhettük, hogy az Espanyol meccsek számunkra negatívan befolyásolják a Madrid-Barça versenyfutások végeredményét, máris fordítva lett igaz a feltételezés.
Az értékelő ezúttal rendhagyó lesz annyiban, hogy nem látom értelmét mással foglalkozni, mint az első félórával, valamint nem adok pontszámokat (éppen azért, mert csak az első félórára koncentrálok). Még mindig hihetetlen, hogy milyen határozottsággal kommunikálta le a csapat az ellenfél felé az akaratát, főleg az első tíz percben, amikor is világossá tettük az Espanyol számára, hogy sok minden van vasárnap este a pályán, de nekik keresnivalójuk semmi. Az ezután következő húsz perc volt a mérkőzés érdemi szakasza, a többiről azt gondolom, hogy kevésbé érdekes. (De legalábbis ki kell hagynom, mert nagyon megcsúsztam a poszttal.)
Nagyot fordult a világ tavaly óta, de legalábbis hetet. Ugyanis alig jelent meg egy írás a blogon, amelyikben Pedro megkapta a magáét, máris a 2013-as év első meglepetése lett, illetve amíg a korábbi években okkal-ok nélkül érezhettük, hogy az Espanyol meccsek számunkra negatívan befolyásolják a Madrid-Barça versenyfutások végeredményét, máris fordítva lett igaz a feltételezés.
Az értékelő ezúttal rendhagyó lesz annyiban, hogy nem látom értelmét mással foglalkozni, mint az első félórával, valamint nem adok pontszámokat (éppen azért, mert csak az első félórára koncentrálok). Még mindig hihetetlen, hogy milyen határozottsággal kommunikálta le a csapat az ellenfél felé az akaratát, főleg az első tíz percben, amikor is világossá tettük az Espanyol számára, hogy sok minden van vasárnap este a pályán, de nekik keresnivalójuk semmi. Az ezután következő húsz perc volt a mérkőzés érdemi szakasza, a többiről azt gondolom, hogy kevésbé érdekes. (De legalábbis ki kell hagynom, mert nagyon megcsúsztam a poszttal.)
Az értékelő annyiban is rendhagyó lesz, hogy a Jóbarátok című filmsorozat egyik epizódja motiválta a kivitelezését. Arról a részről van szó, amelyikben a Chandler nevű karakter és a Monica nevű karakter gyermek örökbefogadási kérelméhez próbál ajánlólevelet fabrikálni a Joey nevű karakter. Mivel azt a tanácsot kapja, hogy próbálkozzon a szinonimaszótár segítségével magasabb színvonalra emelni az általa gyermeki egyszerűséggel leírtakat, a „két tiszta lelkű ember nagy szívvel” mondatból lesz egy: „higiénikus pszichéjű homo sapiens duó termetes aortapumpával” változat. Valami hasonlót próbáltam meg én is kreálni az értékelőből, de (mellékeltem a fordítást is).
Perszonális kvalifikáció (egyéni értékelő):
Valdés – effektíve tradicionális, miszerint zérus tevékenysége nem rekedt, csöpp lasztiriszálás, bizonyos elővigyázatosságot áhító extrovertált kujtorgás, valamint befejezett.
(Tulajdonképpen megszokott, hogy semmi dolga nem akadt, némi labdázgatás, kevés figyelmet igénylő kisétafikálás, és kész.)
Alves – gigantikusan felpaprikázó, mi módon a kihívás erényi moduljában ideig-óráig permanensen a vétett beszolgáltatásait pásztázhatjuk. Még satnyább, miképpen afféle a látszatja, kvázi esszenciális módozati komplikációi lennének, tetejébe ideiglenesen gubancosan megkísérli magával ragadóan üstöllést közvetíteni a bogyót, ebből kifolyólag kétséget kizáróan számtalanszor rendellenség következik. Történetesen megfelel a valóságnak Cruyff hangoztatása, valamint a fotballt legmasszívabb primitíven alakítani? Álláspontom szerint kóser lenne számára, abban az esetben nyomában járna ez teóriának, valamint ez helytálló, ha az első szupcsi és dekoratív mozgalmát kisvártatva pont kísérte, egy szó, mint száz, egy duál.
(Nagyon idegesítő, hogy a meccs érdemi részében még mindig sorozatosan az elcseszett beadásait nézegethettük. Még rosszabb, hogy olyannak is tűnik, mintha elemi technikai problémái lennének, ráadásul még görcsösen próbálkozik is minél látványosabban azonnal továbbtenni a labdát, ebből pedig nyilván még több hiba lesz. Lehet, hogy igaza van Cruyff-nak és a legnehezebb a focit egyszerűen játszani? Szerintem neki jót tenne, ha követné ezt az elvet, és ez még akkor is igaz, ha az első jó és szép megmozdulását hamarosan gól követte, méghozzá a második.)
Puyol – a Barça a maradéktalan labdajáték legdélcegebb tanodáját irányulta, ahogy arra ínség predesztinálta, voltaképpen egszisztáltságból kinyilváníthatnám, mi módon a pártfogók osztoztak az offenzívgléda, valamint a fókuszcsík oltalmán, amely nekik dukál. Ennek dacára két eshetőség adódott, midőn visszaviharzott, leírhatatlanul optimális svunggal, emellett lógatott meg – bizonyos span társaságában – ellenlábas reoffenzívát. Két eshetőség plusz tetten értem, mi módon nélkülözhető okkal andalgott elő az oltalmazóglédán túl, evégett az első Espanyol találati stádium előállt.
(A Barça a totális futball legmagasabb iskoláját mutatta be, amíg arra szükség volt, így élből rámondhatnám, hogy a védők megkapták azt a védelmet a támadósortól és a középpályától, ami őket megilleti. Ennek ellenére is két alkalommal futott vissza nagyon jó ütemben és akasztott meg – valamelyik társsal együtt – ellenfél kontrát. Két alkalommal meg rajtakaptam, hogy feleslegesen lépett ki a védővonalból, ebből az első az Espanyol első gólhelyzetét hozta.)
Piqué – elmémben valósággá formálódik, midőn karakánság az Espanyol ellen semmi beosztozott pontot megneszelni, noha mikoron odaskubiztam a regrutára (ezenfelül ők magukban Puyollal lesznek meghatározók), még azon melegében pedzegettem azt, optimális mód nyílik makulátlan performansz előidézésére. Mitőbb úgy! Adathalmazok hangoztatják, mi módon némileg rongálhatatlan a kommuna, a tegnapi napszentület zsenge igazolást gerjeszt. Mindössze következésképpen ezek után! Roppantul igényelt a pöpec produktivitás, midőn gyarapodunk progresszíven az évadban.
(Tudom, hogy bátorság volt az Espanyol ellen nulla bekapott gólt feltételezni, de amikor megláttam a kezdőt (és azt, hogy ők ketten Puyollal lesznek középen), máris sejtettem, hogy jó esélyünk van egy hibátlan meccset produkálni. És lőn! Statisztikák szólnak arról, hogy velük ketten szinte sebezhetetlen a csapat, a tegnap este újabb bizonyíték volt erre. Csak így tovább! Nagyon kell a jó teljesítmény hátul, ahogy haladunk előre a szezonban.)
Alba – izibe immár való, mi módon meglepetésszerű szapora (lasztilábott és nélkül dettó), tetejébe szintén, midőn ráleltek a kollektív modorra Iniestával. Egzisztál a balsó lap (amennyiben a különb nem), látószervvel szintén épp hogy csak nyomában járható rendszeresen a laszti ösvénye, ideig-óráig fenomenális, mi módon lesz ellenlábas, amely személy kvalitást mutat fókuszáltan átszitálni ezt a lüktető munkabrigádszínművet lapmodifikációkkal.
(Most már tény, hogy döbbenetesen gyors (labdával és a nélkül is), és az is, hogy Iniestával nagyon megtalálták a közös hangot. Él a baloldal (ha már a jobb éppen nem), szemmel is alig követhető sokszor a labda útja, pillanatnyilag hihetetlen, hogy lesz ellenfél, aki képes lesz koncentráltan megszűrni ezt a pulzáló csapatjátékot az oldalváltásokkal. Tegnap feljegyezhettem két baromi szép összjátékot tőle és talán még fontosabb, hogy két pontosan időzített és hatékony védőmunkát is.)
Busquets – amiféle termelékenységgel funkcionál a feltaszajtott aláostromlás, ekvivalens méltósággal hámozhatta ki a filter misszióját. Mondhatni nem volt eltérő leckéje, mint toleránsan rostokolni a leszökkenőket, bogyót orvosolni és kihesszelni, hol eshet meg a további roham csapása. Végül afféle nívón befutott a harmónia, az időköz és a régió hozzá, miképp olyasforma pontvonalat repített, amely éppenséggel sírig tartó hatást kelt memóriánkban, közelítsen bármiféle jövő.)
(Amilyen hatékonysággal működött a feltolt letámadás, ugyanolyan eleganciával oldhatta meg ő is a szűrő feladatait. Gyakorlatilag nem volt más dolga, mint türelmesen kivárni a lepattanókat, labdát lekezelni és körbenézni, merre lehet a következő támadás útja. Végül olyan szinten sikerült nyugalmat, időt és területet biztosítani neki, hogy olyan gólpasszt dobott, ami valószínűleg megmarad az emlékezetünkben, jöjjön bármi májusig.)
Xavi – mire definiáltam személyemben, midőn Tito hozzávetőleg elfordult a teljesen egész labdajáték némi princípiumától, tegnap az Espanyol részesült hasonló prezentációt, melyre egyelőre ez irányban is néhanap pillanthatunk mintapéldányt. Ezen nívón szakadatlan placctartalék átmenetileg a Barçában sem konvencionális, valamint ez őszinte abban a pillanatban, amennyiben kiszagolom, senki nem álmélkodik azon, mi módon végeredményben bárki megélhet finálét. Szabatosan impozáns volt a pontja, a nevezett félig tapintás habár a focimetódus egetverő tanintézménye. Nevelő mozgókép érdemel efféle hűhóglédát.)
(Mire megállapíthattam magamban, hogy Tito részben elkanyarodott a totális foci bizonyos alapelveitől, tegnap az Espanyol kapott belőle olyan bemutatót, amire még errefelé is ritkán láthatunk példát. Ilyen szintű folyamatos helycsere még a Barçában sem mindennapos és ez még akkor is igaz, ha gondolom már senki nem lepődik meg azon, hogy gyakorlatilag bárki felérhet a befejezésekhez. Konkrétan gyönyörű volt a gólja, az az úgynevezett félérintés pedig a futball technikai magasiskolája. Oktatófilmbe való jelenetsor volt.)
Cesc – alighogy inunkba szállt a bátorságunk, midőn elhagyhatjuk az idény legstresszmentesebb ajándéktárgyát, előzmény nélkül visszafordult, sőt azon a ponton továbbcsinálta, ahol véget vetett. Abban az esetben immáron Albát tartósan megjegyzem, ahogy Iniesta színművének egyik címszereplőjét, neki is dukál szavak kirúgása, hiszen a – zömmel búrában búvó – rapiditása fundamentuma lett rendszerint az évad előadásainak szintén. Sokat akaró vagyok, értésemre jutott, jóllehet esetlegesen ideiglenesen deffenzívitásban és bogyófogságban lenne piramidális pirinyót regenerálódnia, ellenben egy bóvli mondásom nem lehet őrá. Valamint ez a burjánzó valóság tegnap napszálltakor aktuális.)
(Alig ijedhettünk meg, hogy elveszítjük a szezon egyik legkellemesebb meglepetését, hamar visszatért és ott folytatta, ahol abbahagyta. Ha már Albát folyamatosan emlegetem, mint Iniesta játékának egyik kulcsemberét, róla is érdemes szót ejteni, mert a – főként fejbeni - gyorsasága alapja lett az idei szezon több meccsének is. Telhetetlen vagyok, tudom, de talán még védekezésben és labdatartásban lenne jó kicsit javulnia, de egyetlen rossz szavam nem lehet rá. És ez a tegnap estére is fokozottan igaz.)
Messi – egy szó, mint száz lett a kommuna diadalának alapvető kelléke, mi módon mondhatni nem volt extravagáns. Miközben Cesc, ő kobakban búvó előadását fogom elnapolhatatlanul nyomatékosítani, alapvetően mindegyik pontban – egyfajta nívón – rendeltetést mutatott, akként volt rohamozó/megalapozó/menedzselő esszenciális elem, midőn sőt még deffenzívitása is mutatósan látszott, mint elodázhatatlan közreműködő.
(Úgy lett a csapat tegnapi győzelmének egyik kulcsa, hogy valójában ez nem volt kiemelkedő meccse. Ahogy Cesc-nél, nála is a fejbeni játékot tartom nagyon fontosnak kiemelni, tegnap is gyakorlatilag minden gólban – valamilyen szintű - szerepet vállalt, úgy volt támadó/előkészítő/irányító középpályás, hogy emellett még védekezésben is kétszer észrevettem, mint fontos szereplőt. Nagyon tetszett, hogy egyszer a saját elvesztett labdája után ment és nem is hagyta addig békén az ellent, amíg vissza nem szerezte azt a csapatnak.)
Iniesta – kisvártatva körvonalazódik, aki győzedelmeskedik, személyem habár ketyegőm alapján neki szolgáltatnám. Előző esztendők energikus összetevője, ellenben ez esztendőben meghökkenek-elképedek, mi nehézség nélkül megfejti a legtömörebb küldetéseket szintén. Gigantikusan számos ostrom iszkol át testén, csipetnyi bogyót sodor veszélybe, pusztán előterjesztés, létezik bennem a szimat, mi módon ez esztendőben kimondottan szűkös irányába a defenzív dirigiációk száma. A rajongók és a kommuna csakhogy ebből nyerészkedik viadalról-viadalra (diadalról-diadalra?).
(Hamarosan kiderül, ki nyerte az Aranylabdát, én pedig szívem szerint neki adnám. A korábbi években se tartozott a csapat gyengéi közé, de az idén újra és újra csak ámulok és bámulok azon, amilyen könnyedséggel oldja meg a legnehezebb feladatokat is. Nagyon sok támadás fut rajta keresztül, Messinél sokkal kevesebb labdát veszít, csak tipp, de él bennem a gyanú, hogy idén szándékosan kevesebb védekező feladatra utasítják. Mi és a csapat pedig ebből profitálunk meccsről-meccsre (trófeáról-trófeára?).)
Pedro – voltak, kik véleményezték, a továbbiakban skubizza az irományainkat, mivelhogy ennél sebesebb és evidensebb reakciót generálni az idényét (és az elkövetkezendőket?) illető fenntartásokra nem rettentően netán. Immáron légies a szó, hogy a figyelemfelkeltő előadás való lehetett, ám felderült, midőn a tízedik minutában bevetett egy porhanyós, mégis renomét keltő megmoccanást. Olyanforma, mint Xavi félig tapintása, amit akkurátusan előadott, tetejébe az origóban közelegve szerzett találatokat. Az impressziók, mik tegnap érkeztek hozzánk, mutatják, megérdemelt a sűrűn csavarozott felpangás, legyen rigolyás a performansz, legyen az ellenlábas tágas macerában.
(Voltak, akik felvetették, hogy ezek szerint olvassa a blogot, mert ennél gyorsabb és meggyőzőbb választ adni a szezonját (és jövőjét?) illető kételyeinkre nem nagyon lehet. Utólag már könnyen rámondhatom, hogy benne volt a kiemelkedő meccs, és ez már akkor ki is derült, amikor valamikor a tizedik perc körül bedobott egy laza, de sikeres megmozdulást. Xavihoz hasonlóan kiemelendő a félérintés pontossága a játékában, valamint az is, hogy a góljait középen érkezve szerezte. A tegnapi tapasztalatok alapján érdemes lenne megmaradni ennél a nagyon gyakran forgatott felállásnál, hadd váljon a csapat játéka minél inkább következetlenné, hadd nehezítsük meg az ellenfelek dolgát – ha lehet – még az eddigieknél is jobban.)
