Hadd nézzünk bele! Hol jártál az évben, kanári madár
Hadd nézzünk bele! Hol jártál az évben, kanári madár
Tartalomjegyzék
A tárgyi bizonyítékok felvonultatása..............................................Első rész
A bíróság ítéletet mond...........................................................Második rész
Első rész
Tizenöt. Bizony: tizenöt. Ez Pedro jegye - inek összege az elmúlt négy meccsen, szigorú szakmai szemrevételezéseink szerint újévi első alliteráció, juhééé. Ráadásul mind a négyen értékeltünk, ami (nem) éppen a tévedhetetlenséget jelenti (lásd még: mit is kéne enni, ha a legyek milliárdjának igaza van) - szóval a dolog súlyosnak tűnik. Nem elég, hogy az átlag így még a legkisebb összetett számot (gyengébbeknek: 4) sem üti meg - az igazán aggasztó jelek még csak nem isnumerikusak. Elővesszük hát őket a formalinos bödönökből meg a légmentes tasakokból és egy Catherine Willows által szült Columbo Poirotba oltott magabiztosságával tárjuk a bíróság elé, az ügymenet zökkenőmentes elősegítése végett.
Essünk először túl a vádlott azon viselt dolgain, amelyeken könnyen és gyorsan át lehet esni: a rúgott gólokon. Szám szerint kettőn.
A Szuperkupa első meccsén szerezte ezek felét. A recept: Commandante Javierakkor még raktáron lévő precíz indítása, a középkezdés után - közvetlenül előtte kaparintották meg a vezetést a galádok, ugye - még nem rendeződő Madrid-középpálya, az amúgy is rossz tolódás avagy Iniesta jelenléte a bal szélen, a jó relatív ütem Coentraóval szemben - és a partjelző. Ha ugyanis ezt lefújják, akkor éppen úgy nem szólhattunk volna egy szót sem, mint a fehér mezes szurkolók úgy, hogy elengedték. Határeset, támadó foci: örülünk - és bár a helyzet elég speciális, azért láthattunk volna hasonlót, ha a harmadik mellett az első és a negyedik összetevő is adott lett volna még valamikor...
Sajnos kőegyszerű szituáció: a Sociedad-védők idény eleji lelkesedése a labda óvodás megrohamozásában manifesztálódott, egyértelmű volt az ívelés, onnan pedig még Pedróval is értelemszerű volt a gól. Amit viszont ki lehet emelni: Rodri barátunk visszarúgta a hosszúba a golyócskát, és hoppá (!) - a Real ellen is ott tudott felülkerekedni Casillason...Lehet, hogy ezt kellene próbálgatni, Nyomi koma? (A kérdés költői.) Nem mindig a kapus hasába, a rövid sarokra, hanem esetleg a kisiskolás módszerrel az ellenkezőbe? Johan azt szokta mondani: "A futballban a legegyszerűbb dolgok a legnehezebbek". Ez fejben dől el, de íme az újabb bizonyíték.
Rakjunk most minden létező egyebet a támadás mérőedényébe! Tenerife Boynakvolt négy gólpassza, sorrendben: Real Sociedad (Messi), Rayo Vallecano (Cesc), Celta Vigo (Adriano), Szpartak Moszkva (Messi); plusz kettő, ahol technikailag ugyan gólpasszt jegyzett, de mi azért a köhintéseinket próbáljuk elnyomni: Levante (Iniesta), Athletic Bilbao (Messi). Ezen kívül: a megváltó Xavigranada-gól előtt ő lőtte be a labdát szélről, szerencsétlenkedett a Sevilla elleni első gólnál, lőtt a Celtic-parkban mielőtt szépítettünk, kiharcolt egy tizenegyest a Getafe ellen, valamint koreografálta az első lépést az andalúz utcán. Jó, szorgoskodott még szépen néhányszor (pl. Osasuna, egyenlítés), elszúrt-elszart töménytelen mennyiségű helyzetet - és a fő baj: nagyon kevés kidolgozásában vett részt. Nemhogy nem aktívan, de passzívan sem (értsd: nem voltak meg az elmozgások, emberek elvitele...stb). Szelektáljunk!
A játékhelyzet, amiből idén is többször tudott előkészíteni, a következőképpen fest: a jobb oldalon jelenlévő középpályás vagy a felfutó szélső védő mozgása befelé rántja az ellenfél balbekkjét, ő a megnyíló területen a kapott labdával elfut, majd középre játszik, ott érkezik a megfelelő ember - és szerencsés esetben gól a vége. Persze ez nem ilyen vegytiszta, sok variáció van, például a következő három (sajnos nem is volt több):
1. Clásico a bajnokságban (7. forduló): Iniesta finom bokamozdulatával tér nyílik Pedro előtt, de ahhoz, hogy a rémes belőtt labdából Messi gólt lőjön kell a fehér mezes védők töketlenkedése, no meg az, hogy Xavi a szokott brutális módon földbe döngölje szegény Pepét.
2. Rayo a bajnokságban (9. forduló): nagyon komplett akció, Messi az alfa, Pedro elfut, ő az analfabéta, középen Alexis elviszi az embert (gamma), nincs váltás, sem még egy visszazáró védő, az üresen érkező Fabregas az omega.
3. Celta Vigo a bajnokságban (10. forduló): ugyanez a játékszituáció egy sima kényszerítővel alakul ki, Adriano mozgása a kulcsa mindennek, Pedro csak leköveti a kottát - persze ez esetben legalább nem rontja el az egyvonalas c-t.
Végül jöjjenek az attraktív prémium részek - sajnos szintén csak kettő -, amikértvalóban jár a dicséret:
1. Szpartak Moszkva (BL, 5. forduló): ha nem is példátlan, de a megmozdulás világklasszis volta miatt abszolút ritka Pedrótól az ehhez hasonló - félpályánál kapja a labdát, nem totojázik, beindul, majd ütemtelenül ad gyönyörű mélységi gólpasszt. Talán azért nem őrizzük ezt annyira az emlékezetünkben, mert nagyon el vagyunk kényeztetve: ebben a játékelemben nálunk játszik a világ három legjobbja (Messi, Iniesta és Fabregas).
2. Córdoba (Copa del Rey, odavágó): paradox módon a legrosszabb teljesítmények közepette sikerült az esszenciálisan legjobbat produkálni Negropedronak - ez a gól teljesen az övé, Villa önzetlensége olyan értelemszerű volt, hogy az felső hangon is csak egy tized százalék.
