Barcelona - Atlético 4-1 (2-1)
Az ünnepi készülődés mindent felborít (többek között a posztírás tervezett ütemét és a sörömet is), kivéve a Barca eltökélt szándékát, hogy lehetőleg mindenkit, minden körülmények között megverjen. Az egészen brutális évzárástól már csak egyetlen lépésnyire vagyunk. Simeone barbárjairól kiderült, hogy egészen kultúráltak, és szociálisan is roppant érzékenyek, pontosan tudják kit utálnak, és kit nem. A hétvége egyetlen negatívuma, hogy a Real egy egységgel közelebb lopózott legfőbb riválisához, és az Espanyol is pontot rabolt idegenben.
Barcelona - Atlético 4-1 (2-1)
Az ünnepi készülődés mindent felborít (többek között a posztírás tervezett ütemét és a sörömet is), kivéve a Barca eltökélt szándékát, hogy lehetőleg mindenkit, minden körülmények között megverjen. Az egészen brutális évzárástól már csak egyetlen lépésnyire vagyunk. Simeone barbárjairól kiderült, hogy egészen kultúráltak, és szociálisan is roppant érzékenyek, pontosan tudják kit utálnak, és kit nem. A hétvége egyetlen negatívuma, hogy a Real egy egységgel közelebb lopózott legfőbb riválisához, és az Espanyol is pontot rabolt idegenben.
Tulajdonképpen csak a Real tudott eddig belecsulázni a tányérunkba Tito regnálása alatt - igaz ők kétszer is. Ez egyrészt bosszantó, másrészt viszont lenyűgöző is egyben. Guardiola örökösnek hitt rekordjai azonnal veszélybe kerültek, s a szomszédfiú imiddzsel hódító Vilanova úgy fest, jó irányba tologatta a potikat a keverőpulton. A trónkövetelő Atléticót tulajdonképpen ugyanúgy, ugyanazzal a természetességgel vertük meg, mint bárki mást a ligában, és talán most domborodtak ki leginkább Tito újításai.
Az eszközölt változások közül a legfontosabb a szélek fokozott használata, illetve az ott történő gyakori kockázatvállalás tegnap gyönyörűen látszottak. Az agyig feltolt szélsővédők játéka folyamatos kombinációs lehetőséget kínál a vonalak mentén, amikből sokszor sikerül váratlant húzni valakinek. Az ördögi tervet két tényező fogja némileg vissza, az egyik a szélső támadók nem meggyőző (khm) formája, a másik pedig a stabilitás megtartása. Ez utóbbira egyébként kevesebb hangsúlyt fektetünk érzésem szerint, de az extra rizikó ezidáig kamatostul megtérült, úgyhogy nem különösebben érdekel egyelőre, lesz-e Zamorája Valdésnek.
Fel voltam rá készülve, hogy paprikavörös fejjel fogok felállni a tévé elöl a végén, de ez nem történt meg, mert az ellenfél roppant kultúráltan játszott, nem úgy, mint a Real ellen - ezért külön pacsi jár nekik. Az első fél órájuk konkrétan a csúcsformában bokszoló Kokót idézte: semmi flancolás, csak hibátlan védekezés, és tökéletesen megkomponált, gyors akciók. Nem tudom, hogy ha nem találunk egy gólt gyakorlatilag a semmiből, akkor mi lett volna, de gyanítom nem ment volna ilyen könnyen. Mindenesetre ennek a találatnak nem csak a bajnokság szempontjából, és Adriano személyes karrierje miatt volt nagy jelentősége, hanem hordoz egyfajta üzenetet is: mindig lesz valaki, akinek sikerül! Mert nagyon akarjuk.
Valdés (7) - Tulajdonképpen a két Falcao meglógásról van értelme vele kapcsolatban beszélni: az elsőnél ügyesen kihasználta, hogy a kolumbiai egy csöppet hosszan tette maga elé, így én azt behúztam neki a bravúr rubrikába. A gólnál viszont egy picit könnyen adta meg magát, összerogyott, mint a Real Madrid - talán túl korán indult el a hosszúra.
Adriano (8,5) - Annyira adja magát az összevetés Pedroval, hogy inkább nem égetem vele a spanyolt. Ezúttal Adriano gyakorlatilag kettőjük helyett melózott, és megmutatta, hogy még lényegében hibátlan védőmunka mellett is hozzá lehet tenni a támadásokhoz. Az ősz egyik legjobb játékosa, Dani Alvésnek komolyan fel kell kötnie a gatyát, ha be akar kerülni a kezdőbe, én egyelőre kihagyhatatlannak érzem Adrianot. A bajnokságban a tizenegy meccsen (ebből kétszer csereként pályára lépve) lőtt öt gólja legalább annyira szürreális, mint Messi termése.
Piqué (7,5) - Pampalíni nagy tigrisvadász, néhány remek megmozdulása láttán egy egész falka óóó tört fel belőlem. Nem akarok újfent elveszni a medve-bőr-ívás Bermuda-háromszögben, így csak annyit jegyezzünk meg, hogy Busquets góljában komoly érdemei vannak.
Puyol (7) - Mint már említettem, kétszer lépett meg komolyabban Falcao, és utol ugyan nem érte Puyí egyszer sem, de tudta vele tartani a lépést (vesd össze Busquets-szel), ami önmagában is nagy érdem. A második félidőre aztán annyira belelendültek hátul Piquével, hogy az utolsó néhány minutumtól eltekintve a félpálya környékén mintha fal tornyosult volna az atléták előtt - ennek Puyol egyik oszlopa volt.
Alba (7) - Vilanova rendszere mintha rá lenne kitalálva, ezúttal is brutálisan sokat volt játékban. Hozza a lendületet, megfutja azokat a folyosókat, amik felfedezését a csatároktól általában hiába várjuk. Ezúttal Alexis és Iniesta egy kicsit ellopták előle a bal oldalt, de így is hozzátette a magáét.
Busquets (8) - Rengeteg labdát szerzett, remekül passzolt, és még egy tőle ritkán látható góllal is megörvendeztetett minket - nem is akármilyennel! Sajnos a kapott dugó előtt furcsa hibát vétett, majd a versenyfutásban csúful alulmaradt. Ezzel együtt Valdés például Messitől elnézést kérve őt nevezte meg a meccs emberének.
Xavi (7) - Érdekes, hogy az első fél órában azon morfondíroztam, vajon a csatárokhoz azért nem jut el a labda, mert nem mutatják magukat, vagy a középpályások passzolnak gyengébben, bátortalanabbul ezúttal. Végül inkább a teljesen statikus támadókra kentem a dolgot, de ezzel együtt világos, hogy nem volt Xavinak kiemelkedő meccse még a gólváltással együtt jövő fordulat után sem.
Iniesta (7,5) - Ő azért villantott, mint az egyszeri celeblány. Vicces, mennyire nem merik időnként megtámadni, és be kell valljuk, hogy a bírók kegyeit is élvezi, gyakorlatilag tetszőleges játékhelyzetben ha elhasal, máris szól a síp.
Pedro (3) - A csuda vigye el! A nyavalya törje ki! Az ördög szánkázzon a hátán! A holló vájja ki a szemét! A lapos guta üsse meg! Mindenféle guta üsse meg! A mennykő csapjon belé! Rúgja meg a tehén! Verje el a jégeső! Nyíljon meg alatta föld! Temesse be a hó! A hóhér vágja hátba! A sírásó legyen az utolsó barátja! Nincs tovább!
-Nőjön be az orra luka!
-Köszönöm! Nőjön be az orra luka!
Messi (7) - Abszurd, hogy megint duplázott. Tulajdonképpen nem csak önmagához képest, hanem a halandók tökéletlen világának vonatkoztatási rendszerében szemlélve is gyengécskén játszott - a góljaitól eltekintve. Szokatlanul sokszor mozgott ki a szélekre, hogy ott kedvére sétálgathasson. Viszont a féltávoli pozíciókból a lövési pontossága lassacskán Rivaldóét is felülmúlja - magunk között legyen mondva, hogy ez nem csekélység.
Alexis (7) - Nem mondom, hogy amikor a tökéletes fociról fantáziálgatok, akkor valami ilyesmi jár a képzeletemben, de legalább nyert párharcokat, mert és tudott cselezni, szabadokat harcolt ki, sőt remek reakciója vezetett a harmadik gólhoz. Még a végén lesz ebből valami...
Barcelona - Atletico Madrid Highlights HD 16.12... by FCBHighDef
