Szintet léptünk, harmadosztályú helyett ezúttal egy második vonalas csapatot sodort utunkba a sorsolás szeszélye. Nem mondhatni, hogy már vágtuk a centit, mert annyira vártuk ezt a csörtét, de hiba lenne túlságosan elbizakodva megközelíteni a párharcot, hiszen az ellenfél viszont valószínűleg nagyon is elszánt, és a Barca B-t például meg is verték már ezen az őszön. Mindenesetre megnézhetjük megint a tartalék támadóinkat, ahogy csetlenek-botlanak brillíroznak, hátha okosabbak leszünk a "ki fog gólt lőni, ha Messi nem?" kérdéssel kapcsolatban is.
Szintet léptünk, harmadosztályú helyett ezúttal egy második vonalas csapatot sodort utunkba a sorsolás szeszélye. Nem mondhatni, hogy már vágtuk a centit, mert annyira vártuk ezt a csörtét, de hiba lenne túlságosan elbizakodva megközelíteni a párharcot, hiszen az ellenfél viszont valószínűleg nagyon is elszánt, és a Barca B-t például meg is verték már ezen az őszön. Mindenesetre megnézhetjük megint a tartalék támadóinkat, ahogy csetlenek-botlanak brillíroznak, hátha okosabbak leszünk a "ki fog gólt lőni, ha Messi nem?" kérdéssel kapcsolatban is.
Megmondom őszintén, együttérzek David Villával. Kábé annyira lehet neki izgalmas a Córdoba ellen kupameccset játszani, mint a tetőteraszon felállított napágyáról savanyú cukorkákat köpködni az ereszcsatornába. Nem is tudom melyik a rosszabb: jó ellenféllel tét nélkül focizni, vagy egy gyengébbel valami minimális tétért. Azt már láttuk, hogy előbbi nem motiválja, ma végleg ki fog derülni, hogy utóbbi sem. (Majd azért lepődjetek meg egy kicsit rajta - véletlenül sem akarom senki szórakozását elrontani.)
A Córdobát pedig egyébként nem szabadna félvállról venni - a lelkes kiscsapatok mindig veszélyesek. Ahogy Tito is felhívta rá a figyelmet, számukra valószínűleg ez lesz a szezon meccse hazai közönség előtt, biztos, hogy a zokni lekopik róluk a végére, a drukkerek pedig megdönthetik Shang Tsung vonatkozó világrekordját, és 90 perc alatt tizennégy lelket gyűjthetnek majd be. Ez egy érdekes pszichológiai szituáció egyébként. Én például képtelen vagyok hajtani, ha már előre tudom, hogy esélyem sincs, de vannak, akik viszont pont ilyenkor kapcsolják be a lokálhíró üzemmódot, és mennek, mint az egyszeri szalmonellás hasa.
Szóval leginkább az ellenfélen, és nekik is elsősorban a hozzáállásukon múlik majd, milyen futballélményt kapunk. Ha összecsinálják magukat, akkor unalomba fulladhat a dolog, hiszen mi aligha fogjuk forszírozni különösebben, ha megvan a vezetés. Viszont azt is tudjuk, ha épp rá van kényszerítve, hogy futballozzon, akkor a második sor is kiválóan el tud minket szórakoztatni. Mindenképp az utóbbi forgatókönyvnek örülnék jobban. Nem csak a kenyeret és cirkuszt elv jegyében, hanem mert a tartalékok és sérülésből visszatérők között vannak páran, akik veszettül szomjazzák az élesben töltött játékperceket, és az ő fejlődésüket jobban szolgálja, ha masszív az ellenfél.
Dani Alvés például rögtön ilyen, a halovány őszi produkciója után éppen ideje lenne, ha végleg kétmarokra fogná a tökeit, és visszapozicionálná őket oda, ahova eredetileg valóak. Én az ő játékában feltétlen látom a csapatszintű előrelépés lehetőségét, jól tudjuk, hogy csúcsformában mit képes kínálni a jobb szárnyon. Song más okból kihagyhatatlan: továbbra is csak ugatja a szerepkörét, én meg egyre többször érzem magam Terry Jacksnek, ha ő is a pályán van - too much wine and too much song. Pedig még azt sem lehet mondani, hogy szökőévente kapna lehetőséget, mostanság elég sok haknizásunk akadt. Mindegy, nincs mese, eröltetni kell, különben csak bukunk rajta pár gurigát nyárig, és behúzhatunk még egy strigulát az elbaltázott Arsenal-igazolások rovatba, közvetlenül Hleb rovátkája mellé.
Thiagonak is kifejezetten jól jön most ez a meccs, de a valódi kérdések a csatársorban vannak. Válogatott bagázsunk tagjai tonnaszám hajigálják maguk fölé a kérdőjeleket. Tello az, akire különösebb panaszunk nem lehet, bár év eleji kiváló formája jelentősen hanyatlott, de a vissza kettő, padlógáz játéka továbbra is hasznos opciót kínál, és egyébként sem tőle várjuk a megváltást. Azután visszakanyarodva Villához: Pedro kilátástalan produktuma azért is nagy baj, mert így Villa joggal bosszankodik a thermopokróc alatt a padon, hogy ennyit röhögve hoznék én is. Azt már csak epésen (és igaztalanul?) tehetjük hozzá, hogy hát ja, de többet meg akkor sem, ha megszakadsz... Alexisszel egészül ki a triumvirátus, aki szintén legfeljebb az eleinte mutatott határtalan lelkesedését tudja referenciaként lobogtatni, de a tartós jó játékkal gyakorlatilag az egész naptári évben adós maradt. Nem tudom mi lenne a jó megoldás, ki az, aki hosszú távon meghálálhatja a bizalmat. (Illetve azt tudom, hogy ki nem - aki már megkapta, és nem élt vele.) Most én mindenképp egy Tello, Villa, Alexis hármast képzelek el. A többit meg majd meglátjuk.
A várható kezdő: Pinto, Alvés, Puyol, Mascherano (Bartra), Alba (Montoya), Song, Thiago, Xavi (dos Santos), Alexis, Villa, Tello
Kezdés: 20 óra, tv: DigiSport2
