Aki valamennyire is képben van az utóbbi években a klubnál történő eseményekkel, biztosan levágta már, hogy Rosellről lehet akármilyen véleményünk, de azt senki nem mondhatja, hogy nem ért a marketinghez. (Na persze be is baszna, ha nem értene hozzá, ha már egyszer ez a szakmája...) Az utóbbi időszakban gyakorlatilag havi szinten észlelhetjük, hogy a vezetőség újabb és újabb jól megstrategizált eszközökön keresztül ontja a Barcát (és az ahhoz szervesen kapcsolódó márka klubhűséget) a világba, a poszt pedig ennek eredménye.
Ugyanis egy új sorozat indult el 'CampNouLive' néven, amelynek a lényege, hogy neten keresztül akárki persze nem, mert nyilván megszűrik a beérkező üzeneteket kérdezhet egy játékostól, aki élőben válaszol is. Magyarán szólva játékosinterjúk készülnek, amelyeket amatőrök kérdései alapján állítanak össze. Szeretjük az interjúkat, ezért nem voltunk restek lefordítani az első adagot, a hajtás után pedig máris olvasható az első adag első része. Szokásom szerint a szöveg ezúttal is közelebb áll a műfordításhoz, ez pedig itt nagyon is indokolt, mert a válaszok nem szerkesztettek, ráfért itt-ott a rövidítés, átfogalmazás, stb. De ezúttal még Jeopardy!-t is játszottam (=egy kérdést konkrétan át kellett fogalmaznom, mert a válasz nem egyértelműen a feltett kérdésre volt felelet).
Xavi beszél mindarról, amit kérdeznek tőle.
Aki valamennyire is képben van az utóbbi években a klubnál történő eseményekkel, biztosan levágta már, hogy Rosellről lehet akármilyen véleményünk, de azt senki nem mondhatja, hogy nem ért a marketinghez. (Na persze be is baszna, ha nem értene hozzá, ha már egyszer ez a szakmája...) Az utóbbi időszakban gyakorlatilag havi szinten észlelhetjük, hogy a vezetőség újabb és újabb jól megstrategizált eszközökön keresztül ontja a Barcát (és az ahhoz szervesen kapcsolódó márka klubhűséget) a világba, a poszt pedig ennek eredménye.
Ugyanis egy új sorozat indult el 'CampNouLive' néven, amelynek a lényege, hogy neten keresztül akárki persze nem, mert nyilván megszűrik a beérkező üzeneteket kérdezhet egy játékostól, aki élőben válaszol is. Magyarán szólva játékosinterjúk készülnek, amelyeket amatőrök kérdései alapján állítanak össze. Szeretjük az interjúkat, ezért nem voltunk restek lefordítani az első adagot, a hajtás után pedig máris olvasható az első adag első része. Szokásom szerint a szöveg ezúttal is közelebb áll a műfordításhoz, ez pedig itt nagyon is indokolt, mert a válaszok nem szerkesztettek, ráfért itt-ott a rövidítés, átfogalmazás, stb. De ezúttal még Jeopardy!-t is játszottam (=egy kérdést konkrétan át kellett fogalmaznom, mert a válasz nem egyértelműen a feltett kérdésre volt felelet).
Xavi beszél mindarról, amit kérdeznek tőle.
Megnyertél már pályafutásod során mindent, amit lehetséges. Még a földön jársz?
Megpróbálok azon értékek szerint élni, amit otthon láttam gyerekként, és amit tanítottak nekem már gyerekkoromtól fogva. Munka és alázat, a családomban ez volt a két legfontosabb életfilozófia. Még mindig szenvedélyesen szeretem a futballt és a sportot, remélem, hogy még évekig folytathatom a Barçában és a spanyol válogatottban is. 
Szeretném tudni, mik az erősségeid és a gyengeségeid?
Sok gyengém van, sok mindenben fejlődhetnék. Nem vagyok tökéletes játékos, olyan nem létezik. Fejlődhetnék a levegőben, a bal lábam és a gyorsaságom sem a legjobb. Az erősségeim a technikám, a passzjátékom, az utolsó passzok, játék a védelem és a középpálya között, a játék olvasása. Azok a dolgok, amiket az évek során tanultam meg, elsősorban a Barçában. Szerencsés vagyok, hogy kiváló edzők kezei alatt dolgozhattam.
Melyik csapat ellen szeretsz a legjobban játszani?
Többnyire a legerősebb csapatok a kedvenceim, Spanyolországban és Európában is. Mostanában ez a Real Madrid, korábban a Valencia, az Atlético Madrid és a Sevilla jelentett nagy kihívást. Idén az Atlético nagyon erős, de rendszerint a Real Madrid a legnagyobb ellenfelünk. És én szeretek ellenük játszani, akár itthon, akár a Bernabéuban. Szóval a Real Madrid ellen.
Mi volt a legjobb pillanat az életedben?
Szerencsére sok van. Világbajnokságot és az Európa bajnokságot nyertem a válogatottal, három BL-t, klub VB-t és hat bajnokságot a Barçával. Ahogy mondani szoktam, szerencsés vagyok, hogy a világ legjobb csapataiban játszhatok, remélem, ez még sokáig így lesz, és lesz alkalmam még ünnepelni is. Nem tudom kiválasztani a legjobb pillanatot, mert nagyon sok volt az életemben.
Gondolkoztál valaha azon, hogy másik csapathoz igazolj? Ha nem játszhatnál a Barçában, hol játszanál szívesen?
Nem. Én mindig itt akartam játszani ennél a klubnál. Jelenleg is megkaptam már az ajánlatot az új szerződésemre, és maradni akarok továbbra is. A klub örülne, ha maradnék, én jól érzem magam, remélem, hogy innen vonulhatok vissza. Soha nem gondolkodtam a távozáson, ez most sincs így.
Kik azok a játékosok a Barcán kívül, akiket csodálsz?
Mindig azokat a játékosokat figyelem, akik hasonlóan játszanak, mint én, akik technikásak, akik ritkán veszítenek labdát. Sok ilyen spanyol játékos van, nem könnyű közülük választani, de például David Silvát, Santi Cazorlát, Javi Martínezt említhetem. Vannak feltörekvő fiatalok, például Isco bámulatos tehetség. Az olyan játékosokat szeretem, akiknek a játékát szívesen nézik a szurkolók is.
Mi volt karriered legmélyebb pontja, és hogy jöttél ki belőle?
Szerencsére nem volt sok ilyen időszak, de volt négy-öt év, amikor nem nyertünk semmit a csapattal. Nagyon nehéz volt, mert nem bíztak bennünk sem Barcelonában, sem Spanyolországban. Sikerek nélküli időszakot nagyon nehéz megélnie mindenkinek. A szurkolók nem hittek se bennem, se a csapatban, de én nagyon makacs vagyok, akkor is hittem önmagamban.
Mi kellett ahhoz, hogy kiérdemeld a csapatkapitányi karszalagot?
Nagyon erős kötelék fűz ide, szenvedélyesen szeretem a klubot, elkötelezett vagyok a csapattársaim felé is, megtanultam tisztelni az ellenfeleket. Többet játszottam ebben a csapatban, mint bárki más. Ezért lettem kiválasztott.
Bízhatunk abban, hogy a Barça stílusa változatlan marad a jövőben?
Igen. Én ezt gondolom, és ti is láthatjátok, hogy bárki is az edző, a csapat stílusa és filozófiája változatlan marad. Az ok egyszerű: mi ebben vagyunk a legjobbak. Mindannyian szeretjük ezt a játékot, se a szurkolók, se mi nem értenénk, ha változtatnánk. Világos, hogy ezen az úton kell haladnunk. Van néhány hihetetlenül tehetséges fiatal a B csapatban és az utánpótlásban, a folytatólagosság biztosított. Nincs szükségünk egy olyan edzőre, aki idejönne, és változtatni akarna ezen.
Melyik a kedvenc stadionod a Camp Noun kívül? Mi a legkedvesebb emléked róla?
Nagyon szívesen emlékszem az Old Traffordra, ott mutatkoztam be a BL-ben és az atmoszférája egészen kivételes. Elképesztő volt a bemutatkozásom, az „Álmok Színházában” ahogy ők nevezik. Szeretek a Bernabéuban is játszani, mert nagy a rivalizálás és a feszültség ott igazán fantasztikus. Több remek pálya is van, de az Old Traffordot mondanám először. 
Véleményed szerint ki a legnagyobb reménység a Barça B-ben?
Ők mindannyian nagy reménységek. Részben a mentalitásuk predesztinálja őket erre, mert készek áldozatot hozni azért, hogy egyszer az első csapat tagjai lehessenek. De mindegyik fiatal játékosban van potenciál. Vettem részt közös edzésen velük és őszintén mondhatom, hogy nagyon magas színvonalon játszanak. Nem csak a gyakran hallott nevek, például Deulofeu, de az egész csapat rendkívüli. Bármelyikük képes lehet eljutni az első csapatig.
Úgy gondolod, hogy a Barçából fogsz visszavonulni?
Tárgyalunk a hosszabbításról és remélem, hogy még évekig itt lehetek. Fizikálisan jól érzem magam, a korábbi problémáim teljesen megszűntek. A Barça azt szeretné, hogy maradjak és nekem is ez a célom. Ez a legnagyobb vágyam.
Folyt.köv.
