Tanulunk is anyuéktól meg nem is: ez a poszt nem üres. A B-csapat szép csendben kitöltötte. Ideje ellenőriznünk, hogy aztán nem is annyira váratlanul megszólalhassanak a fanfárok is.
Tanulunk is anyuéktól meg nem is: ez a poszt nem üres. A B-csapat szép csendben kitöltötte. Ideje ellenőriznünk, hogy aztán nem is annyira váratlanul megszólalhassanak a fanfárok is.
Furcsa móka ez a Copa del Rey: elsőre kommersznek tűnik, és vacillálunk, hogy egyáltalán belekóstoljunk-e, aztán mégis kellemesen mosolygunk az egyes aromafoszlányokon. Játszottunk itt 4-1-1-2-2-őt (vagy valami hasonlót), láthattunk itt egyesekből túl sokat, másokból talán keveset - becsületből mégis a szarízű résszel kell kezdenünk, ha nem is volt különösebb tétje. Az Alaves bátor kis iparosmunkáját ugyanis három helyen - három különböző állásnál - is eltörték a sárga-fekete nyomoroncok:
1. A tizenegyes az tizenegyes, az ellenfélnek is, idegenben is, 0-0-nál is, még ha nem fújják be, akkor is.
2. A vezetésüknél visszasípolt, üres kaput megelőző játékhelyzetnél csak Pinto tériszonya volt veszélyes, a csatár biztos nem.
3. A lesnek ítélt gólnál a partjelzőkollégának bizony nem ártott volna gondolatban fellapozni a középiskolás matematika könyvet a geometriai valószínűségnél. (Ha a védő öt méternél áll az elrúgás pillanatában, a labda repülési ideje 0,2 s, a csatár 7 m/s állandó sebességgel közeledik a kapu felé, majd a lövés pillanatában attól négy méterre tartózkodik, akkor mekkora valószínűséggel indult szabályos területről? Helyes válasz: 1.)
Ó, szent bohóc-üresség, szíven a hetyke festék*, ó, naiv idealizmus - mondhatjuk grimaszolva. Meg azt is: nagycsapatnak áll a zászló, ez már csak így volt és így lesz...stb. Ne csak sportszerűségből feleseljünk: hát ne legyen így, bassza meg!
A teszt kiértékelése (gyerkőcöké jobban kibontva):
Pinto (-) - Próbálnánk, próbálnánk elérni, hogy meglegyen az idei első jegye, de hát nem megy. A gólról speciel ő nem tehetett, védett egy könnyű távolit - a kimozdulásainak pedig inkább fordítsunk hátat. Egyre szebb ívű a copfja, minden más mit róla lehet mondani szélbe írott betű csak, rajz rohanó vizeken**.
Montoya (4,5) - Zaragoza újratöltve. A gólnál színtisztán balfasz volt, ezt nem kell ragozni, de az érthetetlenül veszélyes játéknak ítélt izével kapcsolatban egyszerűen nem tudjuk magunkban tartani a kérdést: drágám, te tényleg Pintóra vártál? (Csuklunk a nevetéstől.) Utána mondjuk szorgalmasan passzolgatott, csak hát a házat majdnem elsöprő természeti katasztrófát követően sem különösebben érdekli az embert, hogy a kutyaól egyben maradt. (A sorminta szerint a Bilbao ellen azért jó lesz.)
Puyol (6,5) - A nem lesgól lesre fújása miatta (is) volt jogtalan, de ez nem azt jelenti, hogyha megadják szépen, akkor az övé lett volna a balhé. Mert ugye nagyon nem. Szóval hibátlan (ellenkezők letorkolva) és csak a legnagyobb természetességgel tudjuk ismételni: Anya maga a könyv.
Mascherano (5) - Hátul nem volt vele különösebb gond, az indításai viszont csak az ilyen löttyedt keretek között szórakoztatóak: fölnéz, beméri a célt, nekikészül - és juszt sem oda rúgja. Mi a bráner van, Javier? Eddig ezek jobban mentek.
Adriano (6) - MoFH, vagyis az első félidő embere. Nem volt hibátlan, de kiváló vizslatulajdonságait jól érvényesítette. Fordulás után visszavett, de a csere így is Planasnak meg a pihenésnek szólt: Adriano ugyanis most már az igazi kezdőcsapat tagja, bizony ám. (Mivel a kezdőcsapat nem tizenegy emberből áll, ugye.)
Song (5) - Relatíve bátran játszott (újból), de az akadozó streamen keresztül azért nem sütött át a középpályánk stabilitása. Az elkövetett hibák is ugyanazok voltak mint általában - csak épp az ellenfél volt harmadosztályú. (Nem tudom átjött-e, de ez nem volt dicséret.)
Thiago (6,5) - Csak azért nem írjuk le, hogy a pályán lévő legjobb, legképzettebb játékos volt, mert az ebben a kontextusban tőle nem teljesítmény. A sérülést követően egyelőre sérülés utáni a formája is: ne kételkedjünk, tudása maximumán pörögve nem tudja őt szerelni szaros négy ember. Sőt, úgy eladott labdái se nagyon lettek volna. Mozgáskultúrája amúgy hitelesített gyógyszer a homofóbia tünetei ellen (meg lehet nézni, kérem), és bár a csökött társadalom szemében csak a nevelőszülők (Adriano, Villa és Tello) számítanak, de mi nem feledjük: mindhárom gólnak ő volt a biológiai apja.
Sergi Roberto (4) - Egyszer egy vagány kézmozdulat erejéig hasznos volt, de az azóta mutatott produkciói alapján nehezen érthető, hogy az ilyen meccseken miért érte nyúlnak először. Ráadásul a hangsúly az időhatározón van: eltelt két év úgy, hogy egy helyben toporog. És nem nyomták el szabálytalanul, ó, nem! Nézzük csak a Playgirl-adatait: 178 cm (testmagasság), 73 kg (testsúly), 5 cm (igen, jól gondoljátok). Az első kettő a szép, viszont a harmadik az árulkodó: az, hogy minden kósza ember szereli, nem azért van, mert a sporttársnak derogál sípolni, hanem azért, mert Szerdzsi bizony egy puhány hisztipisti. Nem látni, hogy mit kéne látni benne. A mozgása nagyon (nem) hasonlít Messiére (hehe).
Dos Santos (5) - Próbálta ellesni a táncoló thiagói lazaságot, de az abszolút értelemben is kevés jó megoldása miatt csak annál élesebb lett a kontraszt. Jó jó, ne bántsuk nagyon, arra valószínűleg jól ráérzett, hogy neki ezt hogy is kéne csinálni: csak hát ha az Alaves ellen nem megy, akkor hogy akar ő játszani mondjuk az Osasuna ellen? Igen, persze, meccshiány, bár ugye...Na mindegy: ne eresszük ezt bő lére. Két meglepően szép gólpasszt még meglepőbben így is kiosztott: az ő lelki békéje miatt is kár értük.
Villa (5,5) - Kissé kedvetlen és flegma volt, igen, de egyszerűen nem lehet mindent számonkérni rajta. (Például gondoljunk csak bele: szépre sikerült a 300., de azért meg lehet érteni, ha nem egészen ilyen körülményekre tervezte.) A tegnapi két góljának sajnos nincs különösebb jelentősége, de erkölcsileg mindenképpen örülünk nekik.
Tello (4) - (Kezdjünk finoman:) nem biztos, hogy ezek a meccsek nem tanulságosabbak vele kapcsolatban. Most nem tolhatta hátulról a biciklijét Xavi vagy Busquets, nem Iniestával kellet passzolgatnia, és nem Messi érkezett a labdáira. Pontosabban nem Messi érkezett volna, mert a beadás/bepassz előfeltétele minden normális országban a labdaátvétel, (durvuljunk:) ami csak nem akart összejönni. Szerintem jó volt látni meztelenségében, neki megérte a tapasztalat: bizonyos dolgokat Dzsordzsi (ld. eggyel lejjebb) kisujjból kiráz, ő meg, ha belegebed se tudja magából kiszuszakolni. (Végső döfés:) A legkisebb fiú hurráoptimista története helyett jobb a realista valóság: nem rá van szüksége a csapatnak, hanem a játékára - néha. Átrugdossuk egy kettessel, de azt azért neki is tudnia kell, hogy túl nagy súlyt kapott az az önzetlen assziszt.
Deulofeu (5,5) - Szurkolói társadalmunk kollektív jólétének megnövelése végett (kifejezés vége!) érdemes lett volna egy negyedórával többet adni neki: így mire igazán rálépett volna a gázra, véget ért az országút. A látottak alapján nem a technikai képzettségén fog múlni, hogy a Barcelonában vagy a Manchester Cityben lesz csatár: ez a meccs a fejében dől majd el.
Planas (-) - Az anyukája biztos nagyon büszke volt arra, hogy beállhatott - és hát valljuk be: nekünk se fájt oly nagyon. Valószínűleg a kiégett, középkorú magyar művészfilm-rendezőre hajazó fizimiskájával is elsőligás védő lesz belőle - szinte biztos, hogy nem itt.
A versenynaptár aljnövényzetét egyébként rendesen túrja a spanyol futballbürokrácia vadmalaca: a makkhoz biztosan Córdoba falevelein át vezet az út, csak még az nem körvonalazódott pontosan, mikor is. Most úgy tűnik, hogy a két meccs közé iktathatjuk a pulykát, a bejglit meg a pluszkilókat (odavágó óév tizenkilencedikén, visszavágó újév kilencedikén). Ha a január göcsörtös föld alatti gyökereire gondolunk, akkor ez bizony nem jó.
Na de most félre, aggodalom! Harsogjanak a trombiták, zúgjanak a kürtök és csattanjon az üstdob: Isten éltessen kedvesem, FC Barcelona! Csak könnyes meghatottsággal tudjuk mondani, hogy eme meseszép kor utolsó négy évében voltál a legszebb, és az enyészet jelei bizony a 113.-at töltve sem mutatkoznak rajtad. Kívánjuk, hogyha bájaid megkopnának is a jövőben, szenvedélyed különlegességét mindig őrizd meg - hogy örökké egyek maradhassunk veled! (Pezsgő. Könnyek.)
És persze boldog születésnapot neked is, drága Manita-baba! Nemcsak az idővel távolodsz - különös módon az emlékeinkben is egyre nagyobb leszel.
* Kosztolányi Dezső: Esti Kornél éneke.
** Caius Valerius Catullus
