Igazi katalán kalandvágyból az elmúlt időben sokat utaztunk erre-arra: múlt hétvégén megvolt a szurkolói lelki nyomor fővárosa, hétközben meg az egykor patinás Vitoria romjai. Közben naplószerűen készített széljegyzeteinkből tovább szerkesztjük a bédekkert - a legutóbbi fejezet az otthon kora esti melegében született egy nem várt meglepetéseket tartogató vendég társaságában. Idei útikönyvünk ugyanis ezidáig azt írta, hogy a gallegók ellenszenvesen mákos népség - kerüljük őket, ha lehet -, a 10. oldalon azonban egy végtelenül elegáns úrról szóló mesét olvashattunk, kinek háza nem szarból sárból és fohászból épült, hanem tisztára csiszolt terméskő, és ki a randevún a hölgy által véglegesnek mondott nemet nem a tenyerébe temetett arccal és megjátszott könnyekkel, hanem fennkölten nemes gesztussal fogadja.
Igazi katalán kalandvágyból az elmúlt időben sokat utaztunk erre-arra: múlt hétvégén megvolt a szurkolói lelki nyomor fővárosa, hétközben meg az egykor patinás Vitoria romjai. Közben naplószerűen készített széljegyzeteinkből tovább szerkesztjük a bédekkert - a legutóbbi fejezet az otthon kora esti melegében született egy nem várt meglepetéseket tartogató vendég társaságában. Idei útikönyvünk ugyanis ezidáig azt írta, hogy a gallegók ellenszenvesen mákos népség - kerüljük őket, ha lehet -, a 10. oldalon azonban egy végtelenül elegáns úrról szóló mesét olvashattunk, kinek háza nem szarból sárból és fohászból épült, hanem tisztára csiszolt terméskő, és ki a randevún a hölgy által véglegesnek mondott nemet nem a tenyerébe temetett arccal és megjátszott könnyekkel, hanem fennkölten nemes gesztussal fogadja.
Negyed hatkor kezdtünk - kb. akkortól van meg a hivatalos kezdő, ugye -, és rögtön összeszaladt gondolataink apraja-nagyja: ez most négy védő vagy három? Ha három, akkor miért éppen most és így? Szürkeállományunk dolgoztatása közben tüzet fogott a házastársi aggodalom első szikrája: mi lesz ma veled szerelmem, FC Barcelona?
A féltés nem volt alaptalan: az orrnehézség elméletileg helyes koncepciója elől még a bedöglött frontágyú ellenére is csak-csak működött, de a hajótat összeeszkábáltsága és a farlegénység fegyelmezetlensége hamar jelezte a problémákat. A drága jó vigóiak akkurátusan használták a felkínált területeket, és az első fél óra végére bizony csak Valdésen múlott, hogy nem ért nyakig a szar. Kényszerűen cseréltünk védelmet (szerencsére) és védőt (sajnos), amivel a második 45 percre meglett a kívánt stabilitás - bár elsőre úgy tűnt, bizonyos játékbeli dimenziók rovására. Hangsúlyozni kell, hogy csak elsőre, mert a harmadik góllal kialakult előny tudatában annyira már nem kellett izzadni, és az utolsó fél órát kényelmesen - de semmivel sem veszélytelenebbül - végiggrundolhattuk.
Apropó, az ominózus gól: csak sajnálni lehet a gallegókat, mert megérdemelték volna, hogy egy szabályos harmadikat lökjünk nekik - ugyanis bármennyire jók voltak, törvényszerűen ennek kellett volna következnie. Ez persze nem menti fel a bírósporttársakat a kurva nagy hiba terhe alól - úgy látszik ez a játékhelyzet a partjelzőszoftverek gyári hibája -, mi meg bosszankodhatunk, mert megint jönnek majd a gúnyos ajakbiggyesztések mindenhonnan. Pedig pontosan annyi történt csak, hogy az ügyeletes vakegér a javunkra tévedett, ahogy hétközben a kárunkra, és amúgy is két igazi vesztese volt csak a döntésnek: a két szurkolótábor, nem pedig a nyominger Arsenal vagy a nyavalygásra úgysem szoruló Real Madrid más.
Mindenesetre kár érte és minden elismerés a Celtáé: bebizonyították, hogy sokkal kevésbé van inferior csapatuk mint a Chelseanek sokaknak Hispániában. A minőség iránt elkötelezettek vagyunk, ezért tiszta szívből kötelességünk szurkolni a bennmaradásukért.
Most jön a kedvenc részem, az értékelés:
Valdés (7) - A Vallecasban két kötelezőt védett - tegnap két extrát, ami jelentős evolúciós szintkülönbség. A jó nevelés záloga, hogy a jogos atyai számonkérések mellett az atyai szeretet kinyílvánításának sem szabad elmaradnia, ha megvan rá az ok: látjuk Victor, hogy hegymászócsukát ragadtál, kapaszkodókat vertél az önmagad számára ásott verem oldalába és sebtében elkezdted az emelkedést fölfelé. Örülünk. Bár a riazori világégés óta még háromig sem tudtunk elszámolni, talán halkan magunk elé mormolhatjuk: alakul (kopp-kopp).
Adriano (7,5) - Elsőre megalázónak is tűnhetett (na nem az ő számára), hogy Alves helyett kezd, de hamar világossá vált, hogy ez csak a felállásból következő racionális döntés. A védelmi sertésinfluenzában a baloldal idáig is fertőzésmentes övezetnek tűnt, de hogy ilyen szinten képes nyomni még legalább egy poszton, az egyenértékű egy újgenerációs ellenszérum feltalálásával. A jelenlegi legjobb formában lévő védőnk volt - hát persze, hogy megsérült. Tökön szúrom magam.
Alves (6) - Nem volt elviselhetetlen mértékű az Adriano hagyta űr, és paradox módon ez a lehető legnagyobb dicséret, amit jelenlegi formájában kivívhat magának. Igen: volt néhány eladott labdája (a végén az a keresztbe ívelés például heveny rekeszizomgörcs), de a passzjáték zsigerből megy neki annyira mint csúcsformában játszó földijének. A beadásoknál sajnos visszatért az alapértelmezett programcsomaghoz, viszont az elmúlt félév tapasztalatai miatt kényszerűen beállított tahóméter mutatója ezúttal nem mozdult el a nulláról, ami örömteli. Rendben volt ez, Danikám.
Bartra (6) - Tovább szagolgattuk élesben és nem lett büdösebb. Kissé szürreálisan hangzik, de a jó Javier relatív feljavulásához az ő gyámkodása (bizony ám, ahogy írva vagyon!) kellett. Belső védőként fél lábbal is inkább ő mint Song.
Mascherano (3,5 4) - Nem akarom nagyon bántani, de ez is csak az utolsó fél óra miatt - ami egyébként szintén nem volt egy New York-i átlagfizetés. Az első félidő ellenben kész Sandy: nem találta a helyét középen, rendszeresen rosszul zárt ki, többször feleslegesen szabálytalankodott. A Magányos Centerhalf nem az ő kávéháza - nem kéne kényszeríteni, hogy még egyszer betegye a lábát. Remélhetőleg a góllal kapcsolatban azért valaki megkérdezi majd: hol a faszban voltál, Életem? Érkezett ott mindenki: Busquets, Iniesta, Adriano - csak speciel pont ő nem.
Jordi Alba (5,5) - Irigylésre méltó tanulópénz, hogy anélkül okulhatott és okosodhatott, hogy a csapat túl mélyre nyúlt volna a brifkóban. A mögötte nyíló oroszországnyi területeken a Celta kiválóan szántott, vetett és aratott - nem neki köszönhető, hogy nem lett nagyobb a gallegó terméshozam. A tegnap esti tanmese örök tanulsága, hogy nem elsősorban a 3-4-3-mal van baj, hanem csak szimplán a 3-mal, ha nem a megfelelő játékosokkal játszuk, akik ráadásul nem a megfelelő játékot nyújtják. Talán feleslegesen elkiáltott lózung, de Piquével és Abidallal ez egy életképes formáció - mondjuk Albáról el lehet hinni, hogy egyszer majd beletanul. Előrefelé egyébként becsülettel hozta magát, szóval az 5,5 inkább (7+4)/2. Ja igen: ő aztán igazán nem tehet róla, hogy elengedték, és nem is csinálta csúnyán, de a gólért most nem jár bónusz.
Busquets (6,5) - Az elején nem igazán tűnt fel, hogy hasra hízott a csapat, és ez elsősorban annak köszönhető, hogy végig kármentenie kellett hátul - semmi sem rajta múlt. Kicsit stabilizálódott a helyzet, amikor visszább lett rendelve Mascherano mellé, de a riadókészültség csak Bartra beállásával és a középpálya harmóniájának visszaállásával múlt el. A fordulás után aztán magára ölthette megszokott bűvészjelmezét, néhány trükköt megtanított a hupikék vigói törpikéknek - és prezentált egy remek félelőadást. Ne legyen kétségünk, hiányozni fog szerdán.
Xavi (7,5) - Bár a produkciója általában szorosan korrelál Busquetsével, most végig egyenletesen jó tudott maradni. Ugye, ugye, mennyit számít, hogyha pihen? Egyébként mivel labdát soha nem ad el, a játéka is mindig egyformának tűnik, pedig például tegnap inkább mozgatta mint irányította a csapatot és ezt is százszor jobban csinálta mint Xabi Alonso. Címzetes szabadulóművészként bemutatott néhány prémium lefordulást - bámulták is a jó galíciaiak.
Iniesta (8) - A Művész úr legkiforrottabb játéka mióta visszatért a színpadra. Hitegetett és becsapott minden cselszövőt, bűvkörébe vonta a játék- és nézőteret egyaránt. A második gól előtti mozgásával képes volt megformálni a tökéletességet. Igazi szerető nagybácsiként mindent megtett a kicsi Thiago első góljáért is.
Cesc (6,5) - Érdekes alakváltozásokon megy keresztül: kedden félig Xavi attribútumait vette magára, tegnap félig Iniestáét - a megszelidített labdái úgy ragadtak hozzá, hogy a szemünket dörzsölgettük. Messinek adott egy gólpasszt, és amúgy is kifejezetten jól és türelmesen osztogatott a fal előtt - amolyan beállós poszton betörni akaró iránytóként. Kezünk a szívünkön: ha nem markoltunk volna fel a csapat érdekein kívül álló dolgokat is, akkor nyilván Leot kellett volna lekapni, nem pedig őt. Cseréjét így is úgy kell felfogni, mint a hollóházi porcelán visszahelyezését a vitrinbe, ha eggyel kevesebb teríték kell a felnőtteknek és eggyel több a gyerekeknek.
Villa (8,5) - A keddi volt a kisebb szünet a néhány hete benne érezhető mocorgásban, de utóbbi folyamat ellenére is jogos kérdések a következők: honnan és hogyan? Mert ez kérem költészet volt: mai Werther, ilyen komolyan kell venni téged*? Rögtön - a negyvenedik másodpercben, nem a tizedik percben - gyönyörű csellel indított, végig tökéletesen háromszögelt, nem volt labda, amit ne játszott volna meg, és alig volt olyan, amit valahogy elvesztett. Jól zárt vissza - külön vicces volt, mikor Alba helyett szerelt harminc méter magasságában -, nyerte az egy az egyeket - vagy legalábbis úgy intézte, hogy úgy tűnjön, mintha nyerné -, és rendezett két olyan oktatófilmet (operatőr: Iniesta), amit minden kulturált ország művészmozijaiban áhitattal vetítenek majd. A számviteli mérlege ugyanaz mint négy napja - érezni kell, hogy valójában mekkora a különbség. Ebben a csapatban nem tudom, mikor játszott utoljára ennél jobban. Ha egyáltalán. (A tegnapival a kupameccs életképe is más megvilágításba kerülhet: amikor a teljes családja körülüli az asztalt, és viselkedni kell, akkor úgy tűnik rács mögé tudja zárni magában a látens alfahímet.)
Pedro (6) - Nem volt ezzel baj: szorgalmasan kocogott fel s alá, letámadott szépen, volt egy jó lövése is és az összjátékbeli töretlen fejlődése újfent eredményezett egy gólt. Megszokhattuk már, hogy kérlelhetetlen pulitulajdonságaival rengeteg labdát szerez, ami viszont új fejlemény, hogy ezeket a kellő ügyességgel és rutinnal terelgeti - majd játsza meg. (Értsd: a visszaszerzett labdákból eladott labdáinak száma drasztikusan csökkent.)
Messi (5,5) - Az elhivatottságáról pszichológiai szakkönyveket fognak írni, de tegnap este tényleg jobb lett volna, ha inkább alaposan kialussza magát. Egészségesen úgyis beéri Pelét - szerintem Gerd Müllert is -, és törvényszerűen meg fogja rúgni az első gólját a Pöttömnek, hiszen véges időhalmaznak van legkorábbi eleme. Ezen kár görcsölni. Azon viszont lehet, hogy miért nézett ki úgy a térde ahogy - nekem legalábbis nem tetszett, de lehet csak rémeket láttam, miközben az ápolását követően kerestem a nitroglicerint. A szikár igazság az, hogy pihenten és koncentráltan legalább kettőt gurított volna tegnap - vagy egyet és ad egy gólpasszt -, de semmiképpen nem nullszaldósan jövünk ki a helyzeteiből. Gólkényszerének saját maga által kreált és aztán kívülről szépen továbbfújt lufija nem volt éppen a csapat hasznára. Szóval irány az ágy és alvás! Ezentúl nem szabad túlhajszolni magad Lionel, a felesleges stressz nem tesz jót - most már egy gyerkőc is vár otthon. Utóbbihoz egyébként innen is rengeteg örömöt és türelmet (vagy mit) kívánunk, őszintén remélve, hogy az apuka személye miatt garantált pedofil szatírveszély nem rondít bele nagyon a családi idillbe.
Sánchez (-) - Néhány percet kapott csak vigaszdíj gyanánt és amúgy sincs könnyű helyzetben: bár Tito gondos tyúkanyóként igyekszik egyszerre pátyolgatni a lelkét Villáéval, de világosan látszik, hogy valamiért a harmadik kiscsibe a kedvenc.
Országos helyzetjelentés: tiszta pontelőnnyel megyünk, mert a Madrid, tudjátok, az Atletico ráhajtott egy kisebb bukkanóra. Persze csak halkan kárörvendjünk - a Mestalla nekünk még hátravan. Globális helyzetjelentés: mivel végre a Juve is benyelte, ami járt neki, ezért mi maradtunk az egyetlen-egyelőre első-elnemvert-elf a hazai bajnokságok tekintetében. Jó, mi?
Vigyázó szemeink lassan Glasgowra vethetjük!
*Részlet Szentkuthy Miklós egy Rubin Szilárdnak szóló leveléből.
