A vendégszerzők -ej de mocskos rövid- hétvégéjén először negaro örvendeztet meg minket egy szép, hosszú olvasnivalóval. Fogadjátok szeretettel!
Papírformaszerûen alakult a 3. forduló a Bl-ben: az esélyes csapatok (Malaga, Dortmund, mi) a várakozásoknak megfelelõen behúzták a kötelezõt, jókedvünk nem várt régiókban kalandozik. Ugye megvan, hogy ha nyerünk a glasgow-i ónos esõben és a Szpartak elvakul a Fényben, akkor matematikailag is csoportelsõk vagyunk? És akkor mehetne a kadétcsapat a moszkvai kora télbe. Hogy ez miért fontos? Mert az egész nehézarzenált a bajnokság felé lehetne fordítani. Pam-pararam.
A vendégszerzők -ej de mocskos rövid- hétvégéjén először negaro örvendeztet meg minket egy szép, hosszú olvasnivalóval. Fogadjátok szeretettel!
Papírformaszerûen alakult a 3. forduló a Bl-ben: az esélyes csapatok (Malaga, Dortmund, mi) a várakozásoknak megfelelõen behúzták a kötelezõt, jókedvünk nem várt régiókban kalandozik. Ugye megvan, hogy ha nyerünk a glasgow-i ónos esõben és a Szpartak elvakul a Fényben, akkor matematikailag is csoportelsõk vagyunk? És akkor mehetne a kadétcsapat a moszkvai kora télbe. Hogy ez miért fontos? Mert az egész nehézarzenált a bajnokság felé lehetne fordítani. Pam-pararam.
Szóval nincs miért panaszkodnunk: az elhalványuló emlékû kisebb defekt ellenére is faszán lett berúgva a motor, és azóta is normálisnak tekinthetõ sebességben vagyunk. Ez azonban ne tévesszen meg senkit: egy remélhetõleg jó akciófilm elsõ tizenöt percén vagyunk túl, az elsõ autós üldözés persze megvolt, és ki lett csinálva néhány jellegtelen rosszfiú, ami alapján nagyjából be tudtuk lõni, hogy a fõhõs mire képes. A legjobb nõket is bemutatták - a késõbbiekben nyilván egymás rovására fognak dolgozni -, és azt is tudjuk milyen dicsõséggel jár, ha a történet végén sikerül bosszút állni a henchmanen, és minden területen megtörni a fõgonoszt.
A rendezõ persze szeszélyes, és nincs annyiszor happy end, mint ahányszor együtt megérdemelnénk, de legalább folyamatosan megvannak az izgalmak. És a pulzusemelõ részek éppen most kezdõdnek.
Szoros idõbeosztású hetek vannak elõttünk (Alavés - Celta - Celtic - Mallorca), úgyhogy haladjunk úgy, ahogy a sakkhoz méltó: lépésenként. Nyitásként a Vallecasba látogat szeretett törpseregünk, és bár a Rayo nem feltétlenül tûnik a legveszedelmesebb vendéglátónak - elvégre itt idén még a Real is nyert -, azért nem árt vigyázni. A drága jó José Luistól már tudjuk, hogy Madrid egy hányinger milyen hely, nehogy véletlenül beletenyereljünk. Némely jelek ugyanis hallhatóan alarmot csilingelnek, és ezeket bizony botorság nem figyelembe venni. Ott van például rögtön az, hogy nincs kapusunk a védelem.
A gondok középen összpontosulnak, ugye. Charlie ismét úton egy, az orvostudományt meghazudtoló korai visszatérés felé; Piqué viszont könnyen lehet, hogy elõbb lesz apa mint újból a kezdõcsapat tagja - legalábbis Shakira állapotáról többet tudni.
Summa summarum: õk maródiak, a Mascherano eltiltása elleni fellebezést meg visszadobták. (Már miért ne dobták volna vissza, amikor olyan kibaszottul egyértelmûen jogtalan volt?)
Paradox módon a három szaki hiányában a háromvédõs rendszer még valószínûtlenebb mint egyébként, és ez most nem is baj. Leginkább tehát az a kérdés, hogy a mutatott relatív játéka miatt megkérdõjelezhetetlen Bartra mellett ki legyen belsõ védõ? Legalábbis remélni lehet, hogy ezen gondolkodik Tito is, mert a Song - Adriano páros fiktív vizualizásálásától rögtön herevisszér-tágulata lesz az embernek. Elsõ ránézésre talán jobb lenne a kis brazil, bár nehéz megindokolni, hogy miért. A legjobb érv: most tölti a huszonnyolcat. Milyen szép ajándék - igazán nem lehet hálátlan, közülünk itt mindenki örülne egy ilyen lehetőségnek... Opció lehet még Busquets hátrébb rendelése és Song játéka a középpályán - többet vesztenénk a vámon, mint nyernénk a réven, de a Rayo ellen akár bele is férhet.
Az állandósult védelmi válságban a bal oldalon továbbra is szufficitesek vagyunk, így Tito elvileg keverheti úgy a kártyákat, hogy legyen választása. Nem biztos persze, hogy Albát most megéri kihagyni: egyrészt éppen egy nappal többet pihenhetett, mint szerdára, másrészt rengeteg veszélyt teremt a pályán - gyõztes gól a skótok ellen, remekbe szabott dupla a Riazorban...Jó, jó: alapvetõen tényleg pöpec formában van.
A jobb szélen Montoya múlt heti teljesítménye nem volt éppen thai szexmasszázs, úgyhogy a hét közben zöld utat kapó Alvést nincs miért jegelni - a Vallecano alkalmas ellenfélnek is tûnik a visszatérésre. Amúgy sem lenne rossz látni végre, hogy tud védekezni is csak messze van a csúcsformájától, vagy szimplán hogy nem olyan borzasztóan szar, mint a tavalyi idény végén. Mert baromira nem mindegy. Alternatíva: Adriano.
A középpályán letisztultabb a helyzet, bár valójában az ilyen meccsekre kellene nagyon Thiago. Ezek lennének azok a bulik, amit Fabregassal karöltve már most simán le kéne tudnia szervezni, Andriska üveglábai biztonságban lennének, Xavi meg pihenhetne. Ez utóbbi részemrõl hangsúlyozottan megkövetelt, remélem Tito is így látja. Kedvezõ esetben válthatják egymást Iniestával, még kedvezõbb esetben akár dos Santos is játszhatna egy keveset. Persze nem valamiért, hanem valakik helyett. A hétközi szabadnap után Cesc és Sergio egyértelmû kezdõ - remélhetõleg nem fog nagyon égni a ház, és mindketten végignyomhatják.
Az elõbbiekkel ellentétben létszámra a csatársor maga a kánaán - persze az sem mindegy, mibõl lehet választani. A kiadó két helyen - Tito eddigi logikája alapján - talán Tellora számíthatunk leginkább, ha pedig Tello, akkor a másik szélre Pedronak a legnagyobb a feltételes valószínûsége. Ennél jobb, de mindenképpen érdekesebb lenne látni az Alexis-Villa kettõst. Sánchez talán rosszabb szélsõ mint az elõbbiek, viszont technikailag annyival képzettebb náluk, amennyivel õk képzettebbek nálam. Vagyis elméletileg egynél több embert képes kivonni a játékból. Persze csak elméletileg - ahhoz legalább 10-bõl 7-est kellene játszania, ez pedig idén nem sokszor történt meg. (Nyugalom, azért nem olyan drámai a helyzet mint amilyet az MD fest róla.)
Ha egynél több embert lenne képes kivonni, és ritkább lenne a támadóharmad közepe, akkor lenne értelme annak, hogy Villa a középcsatár posztjára húzódjon, a szülõföldjére - amúgy is centrálisan játszunk (kevésbé, de még mindig), egy középsõ emberrel a kaputól legfeljebb húsz méterre nem biztos, hogy veszélytelenebbek lennénk. A kiesõ oldalt - ami logikusan a jobb - Alves Fabregassal és Messivel még jelenlegi állapotában is be tudja játszani. Leo kihagyhatatlan, ez tautológia, de azért pedagógiai és stratégiai okokból is üdvözlendõ lenne a cseréje valamikor a második félidõben - persze csak ha mód van rá. Kezelni kell a kóros munkabuziságát, mert jelenleg akkor is játszana, ha õ szülhetne bármelyik pillanatban, nem pedig Antonella.
Ami a házigazdákat illeti: nyolc forduló után a mérlegük 3-1-4, ami az õ szemszögükbõl nem rossz, különösen annak fényében, hogy tavaly mekkora csalással mázlival maradtak csak benn az elsõosztályban. Kis zoomolás: az utolsó öt meccsükbõl négyet buktak, ami nem túl félelemkeltõ. Nagy zoomolás: az elbukott négybõl három meccs elég stramm kiscsapat benyomását kelti (pl. 3-4 az Atleti ellen), ráadásul az ellenfeleik is kemények voltak - úgyhogy lehet, hogy valójában nincsenek rossz formában.
Ez egységekre lebontva a következõket jelenti: Rubén sajnos beférne hozzánk is, az edzõnk a jobbhátvédjük; fix csatáruk mondjuk nincs, a házi gólkirály Carrilho - õ biztos nem veszélytelen, de Javi Fuego vagy Trashorras sem mondható a spanyol középpályás futball legaljának - bár ebben mi rendelkezünk a krémmel, ciki lenne, ha ott lenne baj. Tavaly két meccsen 11 rúgtunk, ugye, közte az év egyik legszebb - vétlen? - gólpasszával. Persze az egyik madridi kiscsapat már pontot rabolt tõlünk a bajnokságban, úgyhogy elégedettnek kell lennünk egy szoros gyõzelemmel is.
Mindezek alapján jó lenne látni...
1. Egy hajcsatos carrarait Valakit a kapuban végre. De tényleg. Valdés igazából másfél éve (analízis) gyenge formában van - nem augusztus óta, mert augusztus óta nem gyenge, hanem vállalhatatlan szar (diagnózis). Meccse(ke)n belül elbírhatja a csapat ezeket a hibákat, de egy idényen keresztül kizárt. És igazság szerint ennél mélyebb a gödör: ahol tart, az a jéghegy legalja, bõven a víz alatt, és a csúcson nem az van, hogy nem rúgat gólt Di Mariaval és sikeresen védi azokat a lövéseket, amik oda mennek ahol áll. Ez csak az alap, az elégséges, amit a hülyegyerek kap magyar érettségin. A Barcelonában azonban jeles tanulók játszanak: ahhoz, hogy ide elég jó legyen, az kellene, hogy néha õ is berakjon a közösbe valami extrát. Legalább akkor, amikor nagyon kell. És ami igazán különös: tulajdonképpen volt már ilyen. A Rijkaard-csapat Bl-döntõjében, a Pep-éra elsõ három évében jó volt. Nem hibátlan, de jó. (Például ha most tavasszal is olyan koncentráltan védte volna az 1-1-eket mint azelõtt, akkor nem olyan biztos, hogy Ramires belövi azt a helyzetet, és biztos, hogy úgy nem.) Kapusposzton nem véges a türelem, hanem végesebb. Pinto nem megoldás, de ha jön lassan, egy szót sem szólhat senki. Szóval valamit villants légyszi, Victorka. Kezdetnek talán az sem lenne rossz, ha végre nem történne semmi.
2. Xavi arcán a fájdalmat, ahogy szálkásra üli a seggét a kispadon - kedvezõ eredményalakulás esetén egy idõ után esetleg Messi társaságában. Ez nyilván meglátszódna a játékon, de érdemes nyakba venni a rövid távú hátrányokat a hosszú távú elõnyök érdekében.
3. Villa-gól(oka)t. Sáncheztõl mindenhol többet, Alvestõl helyenként kevesebbet.
De ezzel még nincs vége. A már említett intõ jelek közül a második a rengeteg kései gólunk. Ez motivációs szempontból persze örömteli (ld. olyan klisék mint "a csapat soha nem adja fel", "az utolsó pillanatig küzdenek"...stb.), viszont mind fizikálisan, mind mentálisan súlyosan visszaüthet a késõbbiekben (ld. Messi-büntetõ tavasszal; nem, erre inkább ne is gondoljatok). És az ilyen utolsó pillanatokban azért van szerencse is bõven. Nem lehet mondani, hogy nem megszolgált, de akkor is van. Nem fogja mindegyik csaj a végén beadni a derekát.
És van még valami: a tévhit. Ez leginkább talán minket érint, klubszerelmeseket. Az elõnyünk ugyanis csak egyrészrõl 8 pont. Másrészrõl csupán 2 gól. Úgy tûnik ugyanis, hogy Simeone gyermekei férfivá érték, apjuk pedig kellõen szõröstökû ahhoz, hogy a lehetõ legrafkósabban tologassa a bábukat. Nem biztos, hogy nem kell velük számolni akár az elsõ helyért folyó harcban is. Nem azért, mert szinte tökéletes nyolc fordulót produkáltak, és pariban vannak velünk - ez kifutott eredmény is lehetne. Inkább azért, mert úgy és olyan meccseket (Malaga, Sociedad) nyernek meg, amiket gyõztes mentalitású csapatok szoktak. Lehet persze, hogy korai az egész, és kifulladnak; de a fél szemünket rajtuk tartani akkor sem ostobaság. Nagyon nem kéne olajat önteni a tüzükre.
A Rayo Vallecano várható kezdője: Rubén - Tito, Gálvez, Jordi Amat, Casado - González, Trashorras, Javi Fuego, José Carlos, Carrilho Baptistao - Delibasics (Dominguez, Bangoura)
A látni remélt gála tizenegye: Schmeichel Valdés - Alves, Bartra, Adriano, Jordi Alba - Busquets, Iniesta, Fabregas - Alexis, Villa, Messi
TV: Sport 2 (remélhetõleg Bognár meg Várhidi nélkül), 22:00
