Barcelona - Real Madrid 2-2 (1-1)
Órákig lehetne polemizálni, hogy akkor most szereztünk egy pontot, vagy elszalasztottunk kettőt. Az biztos, hogy ezt az egységet már el nem veszi tőlünk senki, és végre az eredményen kívül nem maradhatott semmiféle kesernyés utóíz a szánkban egy Clásico után, úgyhogy én azt javaslom, hogy ne szomorkodjunk. Amúgy az egész este gyanúsan kezdődött, hiszen pusziverseny folyt a csapatok között a játékoskijáróban - és már az is döntetlen lett. (Mikor Ramos odament Busquetshez, kicsit izgultam, hogy nyelves lesz.) Szóval ezúttal elmaradt a háború, néhány szikrázó belépő mellett csupán annyi derült ki, hogy Tito nyelvét meglepően hosszan felvágták - illetve, hogy nem megy a szomszédba egy kis vagányságért.
Barcelona - Real Madrid 2-2 (1-1)
Órákig lehetne polemizálni, hogy akkor most szereztünk egy pontot, vagy elszalasztottunk kettőt. Az biztos, hogy ezt az egységet már el nem veszi tőlünk senki, és végre az eredményen kívül nem maradhatott semmiféle kesernyés utóíz a szánkban egy Clásico után, úgyhogy én azt javaslom, hogy ne szomorkodjunk. Amúgy az egész este gyanúsan kezdődött, hiszen pusziverseny folyt a csapatok között a játékoskijáróban - és már az is döntetlen lett. (Mikor Ramos odament Busquetshez, kicsit izgultam, hogy nyelves lesz.) Szóval ezúttal elmaradt a háború, néhány szikrázó belépő mellett csupán annyi derült ki, hogy Tito nyelvét meglepően hosszan felvágták - illetve, hogy nem megy a szomszédba egy kis vagányságért.
A kreatív csapatszerkesztés új értelmezést nyert tegnap este: Vilanova felpakolt egy teljesen esetleges védelmet, elé meg egy olyan középpályát, amiben három poszton négyen játszottak - cserébe legalább nem volt bal szélsőnk. Sikerült is egy elképesztő káoszt generálnia ezzel - ha ez volt a célja, akkor zseniálisat húzott, de én inkább azt mondanám, hogy alaposan mellényúlt. Nyilván igyekezett az elhárítást stabilizálni, de ezt úgy képzelte el, hogy telepakolta a csapatot offenzív felfogású játékosokkal, majd megmondta nekik, hogy bekkeljenek sokat. Sajnos ez az - egyébként nem teljesen reménytelen - ötlet leginkább visszafelé sült el, mert a masszív védelem továbbra is egy a horizonton színesen lebegő délibáb maradt - támadni viszont tényleg esélyünk sem volt. Nem baj, Tito, a Nirvána nem szalad el.
Nem tudom megítélni, hogy néhány szerencsés véletlen (Alvés sérülése, Messi semmiből jövő gólja), vagy valami taktikai váltás okán, de a lassan szokásosnak mondható módon azért csak magukra találtak a fiúk. Tulajdonképpen nincs azzal baj, hogy a végén akarjuk (tudjuk?) megnyerni a meccseinket, viszont ahhoz nem szabad az elején túl nagy hátrányt összeszedni. A Sevilla ellen is már erősen rezgett a léc, most aztán le is húztuk, és leginkább Benzema balfaszságán udvariasságán múlt, hogy nem zúgtunk még a szivacsnak is mellé.
Persze az is igaz, hogy igazán impresszív volt, ahogy a prokarióta állapotból szűk kilencven perc alatt eljutottunk a kiválasztott csúcsragadózók kasztjába, csak éppen már kezd uncsi lenni, hogy ezt minden meccsen megcsodálhatjuk. Igazán nagyra tudnám értékelni, ha egyszer esetleg az elejétől kezdve képben lennénk, és végig működne a taktika meg a passzjáték. Különösen most jött volna jól, amikor tudvalevő volt, hogy az ellenfél nem fog olasz csapatok módjára tökölődni, hanem nekünk jön, mint vak ló a kocsmafalnak.
Hogy a pozitívumokat se felejtsük el Vilanovának beírni: Adriano feltalálásáért mindenképp nagy pirospont jár. A Real négy támadója elsősorban mozgékonyságával, kreativitásával, gyorsaságával operál, ezeket sokkal jobban tudta egy gyors, technikás játékos követni, mint amennyire képes lett volna egy statikus bástya. Ez a húzás összességében abszolút be is jött, nem igazán hiányoztak a sebességre elcserélt kilók középről. A második gól persze valahol sorsszerű volt, de ott sem annyira a védőket hibáztatnám: egy ilyen akciót, amikor tizenöt méterről ránk esik egy ilyen szintű ellenfél szinte reménytelen lekövetni - Iniestának és a frissen beállt Alexisnek sokkal inkább jár a szöges faszkorbács a védőharmad elején elszerencsétlenkedett labdáért, amiből aztán két lépésben beadta a mattot a fehér paraszt királynő futó.
A Real egyébként a szebbik arcát mutatta, Pepe vérengző vadállatból egy szánalmas viccé silányult, Cé gólöröme meg lassan olyan lesz, mint a tizenhat évesek között divatos másfél perces kézfogások, de ezeket aligha nevezhetjük komoly negatívumnak. (Egyébként nekem csak a kommentek között kirobbant vita kapcsán esett le, hogy ezek a furi megélhetési szintetizátoros mozdulatok Roncikától a közönségnek szólnak, nem pedig a társainak mutatja, hogy "csituljatok gyökerek, nem kell összetaperolni".) Sajnos a két csapathoz nem igazán nőtt fel a spori, de legalább nem is tette tönkre a meccset, bár ez most inkább a felek meglepően korrekt hozzáállásán múlott, semmint rajta - hát, a korábbi sípmesterek után ez is valami.
A bajnokság szempontjából azt hiszem nem történt semmi érdemleges. Mindannyian tudjuk, hogy úgyis minden tavasszal fog eldőlni. Ez az előny leginkább azért fontos, mert nem kell akkora nyomás alatt játszanunk. A Real viszont tisztában lehet vele, hogy innentől egy-egy olcsón adott pont a végén nagyon fog már hiányozni, éppúgy, mint a Pep-csapatnak most tavasszal. Nekünk viszont nem feltétlen kell minden meccsen megszakadni, ha éppen nem úgy alakulnak a dolgaink. A tizenegy egység szép álom volt, de talán egy picit túlzás lett volna. Most egyébként egy ránézésre nem annyira durva sorozat következik, úgyhogy lehet azt a fórt építgetni, dajkálgatni...
(Megjegyzés: valahol sikeresen elvesztettem az összes jegyzetemet, így tessék fenntartásokkal kezelni az értékeléseket. Mondjuk nem szokott lelki gond lenni a kötözködéssel, úgyhogy nem aggódom.)
Valdés (6) - Nála csak Casillas védett gyengébben a meccsen, mindketten benyeltek kettőt, egyet-egyet kapufára imádkoztak, de Valdés legalább egy kapura tartó labdát hárított - neves kollegájának ez nem sikerült. Franc se tudja mennyire volt benne az elsőben, az okosok szerint oda tisztességes kapus nem kap gólt, én meg most úgy döntöttem, hiszek nekik.
Alvés (6) - Barcás karrierjének abszolút mélypontján csücsül. Sérülés, szar játék, sérülés - fenséges sorminta. Úgy tűnik a hétközi Benfica meccsen egyszerűen nem tesztelték, azért nem hibázott. Ezúttal fél óra alatt két "frenetikus" eltolódás, és egy újabb tessék-lássék védekezés fűzödik a nevéhez.
Montoya (7) - Nem volt azért akkora istenség, mint amekkorának látni szeretnénk, kétszer-háromszor úgy meghintáztatták, azt sem tudta fiú vagy lány, de mondjuk így, hogy gyakorlatilag csak a Real ellen vetjük be, nehéz is lenne igazán formában lennie. Mindenesetre az önbizalma és a tehetsége megvan, szerintem innnen már a körülményeken és az elszántságán fog múlni. Egyelőre úgy tűnik, előbbivel szerencséje lesz, nem reménytelen most rágyúrni a kettes mezre.
Mascherano (6,5) - A kezdeti kaotikus romhalmazban nem tudott "majter" (eztet az igazi szakik kizárólag így mondják) lenni, ami egy kicsit összetartja a cuccot. Benzemával meggyűlt a baja, a francia tükörsimán forgott le róla, és többször is lerázta magáról. Ezzel együtt becsülettel küzdött, nem múlott rajta semmi.
Adriano (7) - Beragadt, tudom, de ha nekem kellene a Real ellen Puyol helyén debütálnom, szerintem úgy járnék, mint anno Lineker, csak én rögtön a meccs elején. Ehhez képest nem lógott ki a csapatból (persze, mert belógott), sőt, a statisztikák szerint a leghatékonyabb védőnk volt! Szóval részemről bravó!
Jordi Alba (7) - A támadások segítésében perfekt, szenzációs ütemben indul be, nagyon érzi a támadások ritmusát, és a sebessége is megvan hozzá, hogy valódi veszélyforrás legyen. Védekezésben talán egy kicsit lehetne összeszedettebb, di María kétszer is csúnyán megkerülte, és több nagyon veszélyes akció is jött az oldaláról.
Xavi (6,5) - Nem tudom, hogy ez taktika része volt-e, de valahogy túlzottan passzívnak tűnt, hiába passzolt gyakorlatilag hibátlanul. Pedig igazából a védekezésből nem kellett extra adagot vállalnia, sőt, sokszor ő mozgott be Messi helyére, de ezekből aztán rendre semmi nem lett. Csak a második félidőre sikerült valamelyest összekapnia magát.
Busquets (7,5) - Melózhatott jókedvvel, bőséggel. Sokáig Adrianot szinte fogta, hogy ha szükséges, közbe tudjon lépni. Így viszont a védelem előtti középső területek fedezetlenül maradtak, több olyan szituáció is volt, amikor abban a veszélyzónában egy-egy Real játékos döbbenetesen üresen maradt. Mindezzel együtt alappillére volt a csapatnak, az első fél órában Atlaszként tartotta a vállán a hátsó alakzatunkat, s később is jobbik arcát mutatta.
Fábregas (6) - Neki kellett visszalépni Busit kisegíteni, de emellett igyekezett szokásos előretöréseit is produkálni. Ez az extrém terhelés teljesen felemésztette, nagyon alacsony hatékonysággal passzolt, és a védelemben inkább csak sűrűbben voltunk vele. Erre a szerepkörre egyértelműen jobb választás lett volna Song (esetleg Busquetsszel megcserélve).
Iniesta (6,5) - Hatvan percig ő sem volt a helyzet magaslatán... Érzett rajta a kihagyás, és Cesckel gyakorlatilag egymás nyakában lógtak. Ezt a bal szélsőként játszatását el kell szerintem felejteni, túl megfontolt már ahhoz a poszthoz.
Pedro (6) - A Real szinte félpályáig, vagyis az elméleti maximumig tolta fel a védősorát eleinte, mögöttük akkora területek tátongtak, hogy szinte csábította az embert a beindulásokra - hát Pedro hősiesen ellenállt. Marceloval nem nagyon tudott mit kezdeni, a kis brazil meglehetősen hatékonyan támogatta az akcióikat, ha éppen vissza is tudott vele zárni, akkor sem sikerült hatástalanítania. A végén így is mennybe mehetett volna, de egy kicsit túl korán lőtt.
Messi (9) - Amit tudott, megtette, gyakorlatilag sokáig egyedül támadott, s szerzett két gólt. Érdekes megfigyelni, hogy azokon a klasszikusokon, ahol azért elsősorban a foci dominál, elég gyakran villan a két szupersztár. Hihetetlen, hogy még egy ilyen elit szinten is kiemelkednek.
Alexis (-) - Nem tudom, hogy egy ilyen kiélezett meccsen, rögtön a vezetés megszerzése után okos dolog volt-e egy támadót behozni egy középpályás helyett.
Barcelona - Real Madrid El Classico 07.10... by iNfRaS0NiC
Barcelona: Valdés, Dani Alvés (Montoya, 28'), Mascherano, Busquets, Adriano, Jordi Alba, Xavi, Iniesta, Fábregas (Sanchez, 64'), Messi, Pedro
Real Madrid: Casillas, Arbeloa, Ramos, Pepe, Marcelo, Khedira, Xabi Alonso, Di María (Essien, 88'), Özil (Kaká, 80'), Ronaldo, Benzema (Higuaín, 62')
gól: Messi (31', 61'), illetve C. Ronaldo (23', 66')
