Osasuna - Barcelona 1-2 (1-0)
Nehéz lenne tagadni, hogy istentelenül vacakul nyomtuk. A szünetben kiírt statisztika szerint akkor 195/294 volt a passz mutatónk, ami azt jelenti, hogy minden harmadik átadás nem ért célba. Ezek mérése persze nem egzakt, más forrás inkább 80% körüli állapotot jelzett, de az tény, hogy látványosan gyenge volt az összejátékunk. Korai lenne még ennek az okait mélyebben boncolgatni, de az szerintem máris világosan látszik, hogy távolabb helyezkednek egymástól a játékosok, ehhez idő kell, hogy hozzászokjunk, cserébe több hely van egyéni villanásokra, amik ezen az összecsapáson kevésszer sikerültek. Ráadásul értelemszerűen több labdát kényszerültünk felemelni, és a fejpárbajokból csak minden negyediket-ötödiket tudtuk megnyerni, ebben nyilván közrejátszik a csapat alacsony mivolta. Pep alatt rendre nagy arányban kerekedtünk felül a légi csatákban, aminek az volt az oka, hogy szinte csak az a két-három magas emberünk kényszerült ilyesmikbe, most viszont sokszor a csatárok is. Összességében örüljünk a nehéz pályáról elhozott három pontnak, és bízzunk benne, hogy jó úton járunk. Az egyéni értékelők előtt még következzen pár gondolat két bosszantó körülményről.
Osasuna - Barcelona 1-2 (1-0)
Nehéz lenne tagadni, hogy istentelenül vacakul nyomtuk. A szünetben kiírt statisztika szerint akkor 195/294 volt a passz mutatónk, ami azt jelenti, hogy minden harmadik átadás nem ért célba. Ezek mérése persze nem egzakt, más forrás inkább 80% körüli állapotot jelzett, de az tény, hogy látványosan gyenge volt az összejátékunk. Korai lenne még ennek az okait mélyebben boncolgatni, de az szerintem máris világosan látszik, hogy távolabb helyezkednek egymástól a játékosok, ehhez idő kell, hogy hozzászokjunk, cserébe több hely van egyéni villanásokra, amik ezen az összecsapáson kevésszer sikerültek. Ráadásul értelemszerűen több labdát kényszerültünk felemelni, és a fejpárbajokból csak minden negyediket-ötödiket tudtuk megnyerni, ebben nyilván közrejátszik a csapat alacsony mivolta. Pep alatt rendre nagy arányban kerekedtünk felül a légi csatákban, aminek az volt az oka, hogy szinte csak az a két-három magas emberünk kényszerült ilyesmikbe, most viszont sokszor a csatárok is. Összességében örüljünk a nehéz pályáról elhozott három pontnak, és bízzunk benne, hogy jó úton járunk. Az egyéni értékelők előtt még következzen pár gondolat két bosszantó körülményről.
Először is Muniz Fernandez úr teljesítményéről. Eleve úgy nézett ki, mintha épp egy felajzott tehén seggéből bújt volna ki, de a nagyobbik baj, hogy úgy is vezette a meccset. Ne tagadjuk, ha nincs az a lesgól, valószínűleg üres kézzel távozunk. De akkor is, ennyit tévedni (mindkét oldalra), ez botrányos! Jól jellemzi az egész tevékenységét, hogy a jogosan lest reklamáló Punal egyből pirossal (!) mehetett zuhanyozni, ellenben a Puyol arcszerkezetét újradizájnoló, már egyébként is sárga lappal rendelkező Lamah maradhatott a pályán. Így a szezon kezdetekor mindig sokkolnak a sípmesterek, majd megint hozzászokunk persze, de olyan jó lenne már, ha nem kéne.
A másik dolog a mezünk. John írta még anno a totális futball nagytanulmányában: fontos dolog a pszichológiai hadviselés, hogy már az öltözőfolyosón összecsinálja magát az ellenfél. Most ebben a rikító ocsmányságban maximum arra számíthatunk, hogy a röhögéstől csokiznak be. Legszívesebben a kedves tervezőre ráhúznám a munkáját, majd Marsellus Wallace-pózban lekötözném valamelyik Kék Lagúna bár egyik budijában, és ráírnám a hátára filccel, hogy free lunch. Bruce Willis ha jól tudom elhagyta a kotinenst, nem kell tartani tőle, hogy közbelép. Csak az a baj, hogy szerintem élvezné a disznaja. Na, inkább jöjjenek az egyéni értékelők.
Valdés (7,5) - Hogy mennyire maradt benne a Real-meccs, arra egy beszédes stasztikát citálnék: 42%-kal passzolt. (Általában ő is 80% felett szokott lenni.) Ettől függetlenül, ha nincs a benyelt gól, akkor a bemutatott öt-hat bravúr miatt nagyon magas értékelést kaphatott volna - de sajnos ott volt... Megint egy szélről jövő labda a kapu torkába, amit egy közepes ifista kapus idejekorán bezsákolt volna. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ez ellen nem lehet semmit tenni.
Alvés (5) - Az Osasuna akcióknak a fele az ő oldaláról jött, ez kirívóan magas aránynak számít. Nehéz eldönteni, hogy ez előzetes terv volt részükről, vagy csak megérezték a vérszagot ott, tulajdonképpen mindegy is. Lamah ha nem is verte agyon, de túl sokszor okozott zavart. Támadásban viszonylag aktív volt Alvés, de bár ne lett volna...
Puyol (5) - Na, őt viszont konkrétan agyonverte Lamah... Hátborzongató hibák tarkították a játékát, olyanok, amiket tőle egyáltalán nem szoktunk meg: bizonytalan felszabadítások, ostoba, könnyelmű passzok, érthetetlen helyezkedések. Ha jobban megnézzük a kapott gólt, az is kiderül, hogy idétlen terpeszével ő tartotta játékban Llorentét, aki egyébként lesen lett volna. Mindezt tetézi a sérülése, amivel végképp vacak estét zárt. Azért nagyon várjuk vissza.
Piqué (7) - Az első percben rögtön csúful állva hagyták, franc se gondolta akkor, hogy utána megint tanári lesz végig. Mondjuk a gólban benne volt, a támadás kezdetekor bizony ő fogta Llorentét, nem tudni utána miért hagyta egyedül... Külön jól jött viszont, hogy mekkora melák, mikor elterült a kapu előtt, és belebombázták közelről a labdát. Ez a jó játék már kezd trend lenni nála, de egyelőre ne kiabáljuk el...
Jordi Alba (7) - Védekezésben jóval kevesebb dolga akadt, mint a túl oldalon Alvésnak, és azokat jobbára meg is oldotta. Támadásban főképp az első félidőben volt aktív, illetve a gólpasszáról érdemes megemlékezni: levesz, felnéz, odarúg - egyszerű játék ez. Összességében azért az átütő erőt benne sem érzem egylőre, néha olyan gyámoltalannak tűnik szegényke, ahogy elnyomják testtel, vagy épp gátlástalanul és megtorlatlanul felcsűrik szemből...
Fabregas (6) - Kezdem azt hinni, hogy túl sokáig volt száműzetésben. Sikerült neki ezt a csiricsáré mezförmedvényt a szürke összes árnyalatára átszínezni. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy védekezésben tartotta a hátát, továbbra is megvan benne a PL-ből hozott harcosság, dehát Xavit kb. annyira hitelesen alakította, mint Damu Roland a jófiút.
Busquets (5,5) - A felelőtlenség megint megvolt, bár tény, hogy Valdés nehéz helyzetbe hozta. (Egyébként Piqué megjátszható volt.) Mindenképp látszik, hogy a nagyobb területen helyezkedő csapat az ő dolgát nehezíti a legjobban, mert nem minden esetben van a közelben játékba dobható társ, különösen ha Xavi sincs a pályán. Sisi nagyon élt mellette, Alvés seggét nem fedezte igazából, támadásban semmit nem csinált - szép kis lőlap.
Iniesta (6,5) - Ezt is megéltük: hátrányban lecserélték. Tegyük hozzá, hogy sajnos jogosan. Aki szokott focizni, annak biztosan volt már ilyen meccse, amikor nagyon elkapja a fonalat, és mindig az események centrumában találja magát, de valahogy az utolsó passzok, cselek, lövések aztán nem sikerülnek. Legtöbbször ilyenkor hamar jön az áttörés - Iniestánál ez most elmaradt. Mindazonáltal ő volt az, aki legalább próbálkozott és helyzetbe is tudott kerülni, ha a suta lövéseiből csak egy is beakad, teljesen másképp látnánk.
Alexis (7) - Óriásit küzdött, rengetegszer keveredett közelharcba Dámiával, akit annak idején, amikor Rijkaardnál bemutatkozott, szögletes felépítése és darabos mozgása miatt Terminátornak becéztünk. Ezen kívül volt két veszélyes kiugrása, egy gólpassza, sőt, a második találatunk előtt ő vitte el Messi elöl az embert. Egyszóval nagyon hasznos tag volt, Iniestához hasonlóan egy gól teljesen átértékelte volna a teljesítményét, de így is a jobbak közé sorolom, sokkal magasabban hőfokon égett, mint csütörtökön.
Messi (8) - A második félidő első felében volt egy gyenge periódusa, egyébként azért folyamatosan próbálkozott, veszélyes lövései, betörései, passzai voltak. Egyszer a túlzott önzetlenség gyanújába is belekeveredett, Tellonak tolta ki balra jó pozícióból. Emeljük még ki, hogy Tito húzása is szépen bejött, nagyobb tere volt a szerkezeti váltás után, és ezt meg is hálálta. Év elején nyilván úgy ment neki a szezonnak, hogy az 1 gól/meccs mutatóban semmi kihívás nincs, megpróbálkozik a kettes átlag elérésével. Ha ilyen meccseken is tud egy duplát, akkor nem tűnik lehetetlennek...
Tello (6) - Rengetegszer futtattuk őt, de vagy a labdák voltak pontatlanok, vagy ő reagált későn, mindenesetre sok haszna nem volt ezeknek a kiugratásoknak. Ez a meccs talán túl nagy falat volt még neki (igazából az egész csapatnak), könnyebbnek ígérkező hazai meccseken azonban pártolom, hogy kezdőként kapjon lehetőséget, a tavalyi durrbele mentalitásánál jóval megfontoltabbnak látszik.
Pedro, Xavi, Villa (-) - Úgy gondolom, hogy a cserék döntő fordulatot hoztak a meccsbe. Az Osasuna tartalékjai bevetésétől inkább csak összezavarodott, míg nálunk Pedro elsöprő lendülete valamint Xavi és Villa rutinja aranyat ért. Persze egy utolsó negyedórás fordításhoz szerencse is kell, de azért nem árt hozzá egy ilyen minőségű kispad sem.
Osasuna: Fernández, Bertrán, Arribas, Miguel Flano, Damià, Punal, Raoul Loé, Cejudo (Lolo, 79’), Sisi (Timor, 78’), Lamah, Llorente (Nino, 68’)
Barcelona: Valdés, Alves, Puyol, Piqué, Jordi Alba, Iniesta (Xavi, 70’), Busquets, Fábregas (Pedro, 62’), Alexis, Messi, Tello (Villa, 75’)
gól: Llorente (17') ill. Messi (76', 80')
