Először is egy bocsánatkéréssel kell kezdenem a csapat felé, mert előzetesen nem hittem volna, hogy ennyire sima lesz. Ez természetesen jelenti azt is, hogy tiszteletben tartom az ellenfelet, és nem írom le őket meccs előtt, de azért mégse néztem ki a Barçából, hogy ilyen szinten képes földbe tiporni Európa egyik legjobb csapatát.
Tökmindegy, hogy a Bilbao elfogyott-e a szezon végére, vagy a rutin hiányzott belőlük a döntőiket hozni, mert tegnap este nem volt egyetlen kérdés sem, hogy melyik csapat lesz a végső győztes. Gyakorlatilag lehetett volna bárki az ellenfél, a Barça ezzel a lehengerlő első félórával bárkin átgázolt volna.
Először is egy bocsánatkéréssel kell kezdenem a csapat felé, mert előzetesen nem hittem volna, hogy ennyire sima lesz. Ez természetesen jelenti azt is, hogy tiszteletben tartom az ellenfelet, és nem írom le őket meccs előtt, de azért mégse néztem ki a Barçából, hogy ilyen szinten képes földbe tiporni Európa egyik legjobb csapatát.
Tökmindegy, hogy a Bilbao elfogyott-e a szezon végére, vagy a rutin hiányzott belőlük a döntőiket hozni, mert tegnap este nem volt egyetlen kérdés sem, hogy melyik csapat lesz a végső győztes. Gyakorlatilag lehetett volna bárki az ellenfél, a Barça ezzel a lehengerlő első félórával bárkin átgázolt volna.
Szerintem egyszerűen arról van szó, hogy a szezon végére fizikálisan és mentálisan lefásult csapat időt kapott megpihenni egy kicsit, azután meg kiment a pályára és csuklóból leverte az ellenfelet, aki szembejött. Ez van, amikor egy kiválóan felépített és összeszokott csapat pihent, egyben élesre pörgetett játékosokkal lép pályára.
Az már biztos, hogy korán örült, aki úgy gondolta, hogy a Barcelona egyszeriben megszűnt, vagy megszűnik tényezőnek lenni a futballban. Pep távozása természetesen minden Barça szurkolót megérint, és nem ismerjük annyira Titot, hogy bármit feltételezhetnénk a munkájával kapcsolatban, de ebben a csapatban bőven van még puskapor.
Nem akarok nagyon belebonyolódni egy szezonértékelő gondolatmenetbe, mert arra lesz ennél alkalmasabb felület, de tegnap én sehol nem láttam azt, hogy a Barça elfelejtett volna focizni, és azt sem érzem, hogy máris lemondással és alacsonyra tett elvárásokkal kellene a következő szezonra tekintenem. Nagyon is tényező ez a csapat és jelen állás szerint az is marad még egy darabig.
A minap találtam egy képet, ami valamikor az évezred elején készült az „ötkupás Barçáról”. A számunkra legtöbbet jelentő Kubala ezen a képen már nem szerepelhetett, de azért akad olyan név, ami ismerős azoknak, akik olvasgatnak olykor a klub történelméről.
A teljesség igénye nélkül közülük talán Ramallets, Gonzalvo, Torra, Basora mondhatnak elsősorban valamit. Az ok, amiért megemlítem, hogy ha képzeletben előreutazunk 2034. december 19-ére (25. évforduló), akkor egy hasonló felvétel mellett a Guardiola, Messi, Iniesta, Puyol, Xavi neveket láthatjuk magunk előtt ősz hajakkal (esetleg szemüvegekben), öltönyben, ahogy térdelnek a Camp Nou gyepén, maguk előtt a hat kupával. Tegnap volt a 60. évfordulója, hogy egy korszakos csapat megszerezte a másodikat az ötből, tegnap volt, hogy egy másik korszakos csapat megszerezte a tizennegyediket egy felfoghatatlan sorozat lezárásaként.
Álló sor: Ramallets, Gonzalvo, Biosca, Rossello, Grácia, Gaspart (elnök), Seguer, Tejedor, Torra, első sor: Vila, Aloy, Basora, Manchon, Llebaria, Escudero
Egyéni értékelő:
Pinto – a nagy eufória közepette se lehet nem észrevenni, hogy Valdés az összes látványos hibájával együtt is jobb kapus nála. Illetve tudomásul kell vennünk, hogy nagyon nehéz pótolni azt, amit az első számú kapus a passzjátékával a csapatnak ad. Volt két látványos hibája és két komoly közbeavatkozása, ezen kívül pedig - ezen a meccsen ugyan nem volt érdekes, de - több kisebb hibája az összjátékban. - 7
Montoya – mivel az Espanyol ellen már bebizonyosodott, hogy őt még könnyen zavarba hozza egy komoly ellenfél, nem akarom leírni azt, hogy Alves máris mehet, mert semmit nem fog csorbulni a csapat játéka nélküle. A tegnap estét betudom annak, hogy az ellenfél szinte a pályán se volt, így meg „könnyű” hiba nélkül hozni egy meccset. Ettől persze nagyon ígéretes játékos, aki védekezésben képes koncentráltan meccseket végigjátszani és nem esik kétségbe akkor se, ha alkalmanként előre kell futnia egy-egy támadással. - 7
Piqué – sajnos az a helyzet, hogy gyakorlatilag az összes veszélyes szituációnak részben „kiváltó oka” volt. Ezen a meccsen éppenséggel ebből semmi hátrányunk nem származott, de nyilván másképp értékelnénk, ha ezek miatt vált volna szorossá. Xavi miatta sárgult be, Susaeta a lövése előtt miatta került helyzetbe, és ha befújják Llorente 11-esét, egy szót nem szólhattunk volna. Jelentősége utólag már semmi, de nem adott megnyugtató választ a szezonja kérdőjeleire. - 7
Mascherano – idén már annyiszor leírtam, hogy még egyszer nekifutok. Szerintem senki nem lepődött meg a szokásos sallangmentes, de végtelenül magabiztos játékán, viszont tény, hogy hatalmasat fejlődött a passzjátéka. Amikor ideérkezett, én is tele voltam feltételezésekkel, hogy az angol bajnokság után halomra gyűjti majd a sárgákat és a pirosakat, ehhez képest Pep azt mondta róla, hogy sokkal több van benne, mint hogy egyszerű szűrőjátékosként tekintsünk rá. Maximálisan bejött a jóslata, látszólag ennyire „szerény képességekből” ilyen szinten megfelelni a Barça technikai elvárásainak mindenképpen elismerésre érdemes. - 8
Adriano – egyszer marhára megetették és szintén egyszer az oldaláról érkezett egy említésre méltó próbálkozás, de összességében remekül illeszkedik a csapatba. Már csak a „világklasszis gén” hiányzik belőle ahhoz, hogy igazán kiemelhessem, de annyi biztos, hogy hosszútávon számíthatunk rá a jövőben. Ez valószínűleg csak kiegészítő szerepkört jelent majd, de alapvetően képes megtalálni az egyensúlyt a védekező és a támadójáték között. Talán-talán az elsőben kellene javulnia. - 7
Busquets – Xavi támadó szerepköre miatt neki tegnap elsősorban a védekezés jutott, ezt pedig - talán egyetlen esetet leszámítva - sikerült tökéletesen lehoznia. A magas színvonalú passzjáték a szokásos, én külön nagy örömmel láttam, hogy a szemtelenül bevállalt cseleiből tegnap is mutatott legalább egyet. Szintén egy szezonösszegző gondolat, de nálam az idén mutatott támadójátéka alapján opció lehet Xavi utódként. - 7
Iniesta – tulajdonképpen „csak” adott egy remekbe szabott gólpasszt, ezen kívül pedig egyáltalán nem bírtak vele. Az nem szokatlan, hogy ilyen feltűnő számban kapja a rúgásokat meccsenként, az már annál inkább, hogy milyen sokszor rántották le. Ugyan kifutóban van a csapatban egy nagy páros, ő még szerencsénkre marad egy jó ideig. - 8
Xavi – ilyenkor kell rádöbbennünk, hogy milyen, amikor AZ a Xavi játszik a csapatban. Egyben pedig arra is, mennyire hiányzott EZ a Xavi szezon közben a csapatból. Amíg szükség volt rá, folyamatosan érezni lehetett rajta az élességet, ami főként a tavasszal látott tompaság után volt feltűnő. Gyors labdajáratás, a megszokott magabiztos labdatartás, jó védekezés, hatékony támadástámogatás. Itt minden megvolt, ami a szezon első felében jellemezte őt, és ami tavaszra eltűnt. - 8
Pedro – szerintem nagyon megérdemelte ezt a jutalomjátékot és azt is, hogy belépőt váltson az EB-re. A sérülése után baromi hosszadalmas volt, mire rendbejött a játéka is, de azt senki nem veheti el tőle, hogy a legpocsékabb teljesítmények között is folyamatosan ezer százalékon melózott a pályán. Az első gólja tulajdonképpen egy vacakul eltalált lövés, de tudjuk be a meglepetés faktornak, viszont a második valóban remekmű. Semmi tökölés, simán ösztönből megküldte és pontosan is tudta indítani. Engem meggyőzött, hogy helye van a válogatottban, Del Bosque meg majd eldönti, neki mire és kikre van szüksége. - 9
Messi – a meccs pillanata tőle lehetne a gólja is, ennél is jellemzőbb volt azonban az, amikor beszlalomozott a tizenhatosra, mögötte meg dőltek halomra az ellenfél játékosai. A gól természetesen remek mozdulat volt, főleg azért, mert jobbal sikerült „gondolkodás nélkül” beküldeni a kapuba. Szintén előreszaladok egy szezonértékelő gondolat felé, de mindenképpen meg kell találni az egyensúlyt aközött, hogy ráépül a csapat játéka, vagy az ő játéka határoz meg mindent a csapatban. A másodikból kellene kevesebb. - 8
Sánchez – volt a meccsen egy pillanat, amikor abszolút feleslegesnek éreztem az udvariaskodását. Nem fogom tudni felidézni pontosan a jelenetet, de ott és akkor lazán bevállalhatott volna egy villanást, ehelyett inkább kiszolgáló akart lenni, a lehetőség meg el is szállt. Szokásos küzdelem, szintén szokásos rengeteg meló, a következő szezon egyik legnagyobb feladata szerintem az lesz, hogy szélesebb körben építsünk a játékosokban rejlő kreativitásra, ne korlátozódjon ez a Messi-Iniesta-Xavi hármasra. - 7
Keita, Cesc, Thiago – ebben a szezonban nem először írom le, de utoljára: mindegy volt.
