Holnap este nyolckor menthetetlenül bekövetkezik egy újabb klasszikus a csapat és a mi életünkben is. Ezen alkalomból pedig posztot készítettünk, melynek alaptémája tavaly decemberben már sorozat formájában elindult a blogon, azonban különböző okok miatt félbe maradt.
Hajtás után összegyűjtve megtalálhatók a Barcelona szurkolói által leggyakrabban énekelt rigmusok magyarra fordítva és egy-egy illusztrációval bemutatva. Nagyon gyakori, hogy szurkolótáborok átvesznek egymástól dallamokat és adaptálják a saját környezetükre (a posztban is lesz olyan). Én igyekeztem azokra koncentrálni, amiket bárhol a világon meghallva, azonnal tudhatjuk, hogy a Barcelona szimpatizánsai éneklik.
Holnap este nyolckor menthetetlenül bekövetkezik egy újabb klasszikus a csapat és a mi életünkben is. Ezen alkalomból pedig posztot készítettünk, melynek alaptémája tavaly decemberben már sorozat formájában elindult a blogon, azonban különböző okok miatt félbe maradt.
Hajtás után összegyűjtve megtalálhatók a Barcelona szurkolói által leggyakrabban énekelt rigmusok magyarra fordítva és egy-egy illusztrációval bemutatva. Nagyon gyakori, hogy szurkolótáborok átvesznek egymástól dallamokat és adaptálják a saját környezetükre (a posztban is lesz olyan). Én igyekeztem azokra koncentrálni, amiket bárhol a világon meghallva, azonnal tudhatjuk, hogy a Barcelona szimpatizánsai éneklik.
„…ser del Barça és…”
A rigmus teljes szövege: „Olelé, olalá, ser del Barça és lo millor que hi ha!”, magyarul pedig leginkább azt jelenti az ollézások után, hogy „...Barça szurkolónak lenni a legjobb (dolog) a világon!”.
„…futbol club Barcelona!”
Ez a szöveg tök egyszerű, így fordítást se igényel. A lényege, hogy egy Európa szerte hallható dallamra sok „lololololo…” után jön egy ”...futbol club Barcelona!”
A mellékelt videóban pedig egymás után hallható ez a két rigmus.
Szerintem se nem sértő, se nem bántó, inkább szellemes változat, hogy a madridisták ugyanezt „...ser del Barca és, ser un subnormal!”-ra módosítva éneklik, a „világon legjobb (dolog)” helyett „abnormális (állapot)”-ként minősítve a Barça szurkolást.
„Boti, boti,boti…”
A rigmus legnagyobb érdeme, hogy felhangzásakor nem csak a játékosok, de a nézők is részesei lesznek a testkultúra gyakorlásának. Minimum durva, ha valaki ekkor ülve marad, ugyanis a „Boti, boti, boti, madridista qui no boti!” annyit jelent, hogy „Ugrálj, ugrálj, ugrálj, madridista, ki nem ugrál!”.
Másik változata is hallható a pályákon, mégpedig ebben a formában: „Madridista, qui no boti, hey, hey!”
A mellékelt videóban 0:45-től éppen váltja egymást a két verzió. (Elnézést kérek, de a szerkesztőben képtelenség választott időponttól indítani a beágyazásokat.)
Saját csapat mellett szurkolni persze a legjobb, de ne legyünk álságosak, az ellenfél nagyon is megkapja a magáét, főleg ha a Madrid az. Így igen kicsi az esélye annak is, hogy éppen e meccs kapcsán ne találná majd meg Josét a Camp Nou közönsége. Ő persze külön kategória, de a portugálok egy ideje egyébként is a Barça szurkolók kedvencei. A témában érdemes megemlíteni az „Ese portugues, hijo puta es!” (=Annak a portugálnak az édesanyja nem egy makulátlan erkölcsű nőszemély!) örökbecsűt, amit eredetileg Figo kapott, de gyorsan adta magát Cristiano Ronaldora adoptálni. Lássuk a két legemlékezetesebb José örökzöldet.
„…sal del banquilllo!”
Első meccse Madrid edzőjeként a Camp Nouban és máris megkapta a „Mourinho, sal del banquillo!”-t a Guantanamera dallamára énekelve. A szöveg jelentése annyi, hogy „Mourinho, állj fel a padról!”, a lényege pedig az volt, hogy miközben éppen rommá alázzák csapatát, álljon fel a padról és próbáljon csodát tenni. (De egyébként meg ez a három hónap elég volt belőle, szóval mehet is a fenébe.) A videóban az első 20 másodperc a lényeg, a többi inkább csak új szemszögből mutatja be a Barça tolódó középpályás védekezését.
„…vete al teatro!”
A mérkőzés, a dallam és a célszemély ugyanaz, mint az előbb, csupán a szöveg más. A „Mourinho, vete al teatro!” jelentése „Mourinho, menj (inkább) színházba!”, az előzményeket meg - gondolom - nem szükséges ecsetelnem.
"Tot el camp..."
A portugál kitérő után mással nem is zárhatjuk a posztot, mint a himnusszal és a csapatok bevonulásával egy clásicoról. Maga a himnusz meccsek közben is gyakran felhangzik, egyszerűen hátborzongató, amilyen hangulatot képes generálni.
