Az iskolában a tanárnő azt a feladatot adja fel, hogy mindenki gyűjtsön egy tanulságos történetet.
Másnap:
- Nos, te Pistike mit gyüjtöttél?
- Egyszer amikor vittük a tojást a vásárra, eltört a szekér kereke, és eltörtek a tojások.
- És mi ebből a tanulság?
- Az, hogy ne vigyük egy kosárban az összes tojást.
- Jó, és te kicsi Juliska mit gyüjtöttél?
- Egyszer amikor vittük a tejet a vásárra, megbotlott a szamár és kiborult a tej.
- És mi ebből a tanulság?
- Az, hogy ne vigyük egy kannában az összes tejet.
- Jó, és te kicsi Tomika mit gyüjtöttél?
- A bácsikám Vietnámban szolgált zöldsapkásként. Egyszer lelőtték a helikopterét, amelyben a frontra vitték. Volt nála egy gépfegyver, egy kés és egy üveg whisky. A zuhanás közben megitta az üveg whiskyt, hogy ne vesszen kárba. Amikor földet ért, szembe találta magát 100 vietkonggal, 50-et elintézett a gépfegyverrel, amikor kifogyott a munició. Fogta a kést és megölt vele 30 vietkongot, de akkor kicsorbult a kés éle. A maradék 20-at pedig saját kézzel intézte el.
- Jaj, és mi a tanulság ebből a szörnyűségből?
- Mi-mi... hát, hogy ne baszogasd Leo bácsit, ha részeg!
Az iskolában a tanárnő azt a feladatot adja fel, hogy mindenki gyűjtsön egy tanulságos történetet.
Másnap:
- Nos, te Pistike mit gyüjtöttél?
- Egyszer amikor vittük a tojást a vásárra, eltört a szekér kereke, és eltörtek a tojások.
- És mi ebből a tanulság?
- Az, hogy ne vigyük egy kosárban az összes tojást.
- Jó, és te kicsi Juliska mit gyüjtöttél?
- Egyszer amikor vittük a tejet a vásárra, megbotlott a szamár és kiborult a tej.
- És mi ebből a tanulság?
- Az, hogy ne vigyük egy kannában az összes tejet.
- Jó, és te kicsi Tomika mit gyüjtöttél?
- A bácsikám Vietnámban szolgált zöldsapkásként. Egyszer lelőtték a helikopterét, amelyben a frontra vitték. Volt nála egy gépfegyver, egy kés és egy üveg whisky. A zuhanás közben megitta az üveg whiskyt, hogy ne vesszen kárba. Amikor földet ért, szembe találta magát 100 vietkonggal, 50-et elintézett a gépfegyverrel, amikor kifogyott a munició. Fogta a kést és megölt vele 30 vietkongot, de akkor kicsorbult a kés éle. A maradék 20-at pedig saját kézzel intézte el.
- Jaj, és mi a tanulság ebből a szörnyűségből?
- Mi-mi... hát, hogy ne baszogasd Leo bácsit, ha részeg!
A szezon egyik legjobb meccsét játszottuk. Nem úgy értve, hogy most nyújtotta a legpatentabb teljesítményt a csapat, hanem szórakoztató, fordulatos, látványos, tizenegyesekkel, piros lappal felturbózott, klassz összecsapást élvezhettünk. Iniesta hihetetlen rekordot döntött meg zsinórban 51 veretlenül megvívott bajnokijával. Cuenca és Tello ifjonci hévvel csapott oda, Faragu Ricsi nem győzte őket és ezáltal az akadémiát méltatni (és csak később esett le neki, hogy talán mégse ezek a srácok a La Masia csúcstermékei – legalábbis egyelőre). Alvés az ostobaságot egy új szintre emelte, hihetetlenül ellentmondásos produkciót nyújtott. Sőt, még Pep is bénázott, az első félidő közepén egy oldalra kirepülő labdát próbált lekezelni, de helyette roppant suta mozdulattal elvétette. Mindezek ellenére, a rengeteg történés, érdekesség és izgalom dacára ez az este kizárólag egy emberről szólt. Megint.
Messi újabb csúcsokat döntött, egy egyénit, meg egy klubrekordot. Ki merem jelenteni, hogy élete formájában van, utóbbi 8 meccsén (beleértve egy barátságos válogatott találkozót is) 20 gólt lőtt, a pusztán a mérkőzés statisztikái alapján osztályozó whoscored.com-tól háromszor a maximális 10 pontot kapta, egyszer 9.99-t, és a válogatott találkozót, ahol triplázott, nem is értékelték. Mindent és mindenkit elhomályosít. Az összes gólban nyakig benne volt tegnap is, és az időnként előforduló eltűnéseiből se tapasztalhattunk ezúttal semmit, végig aktív maradt, a támadások minden fázisában részt vett.
Talán egyetlen dolgot emelnék még ki az egyéni értékelők előtt, az pedig a rengeteg kiugratás, különösen a keresztirányú átadások. Nem tudom, hogy a Granada védelme járt folyamatosan tévúton, vagy tudatosan eröltettük ezeket, de nagyon hatékony eszköznek bizonyultak a szöktetések, szegény zászlós emberek nem is nagyon tudták követni az eseményeket. Azt gondolom, hogy ezeket általában kicsit indokolatlanul bátortalanul alkalmazzuk, és a játékmesterek néha túlóvatoskodják a lehetőségeket. A tegnapi példa azt mutatta, hogy érdemes a kockázatosabb passzokat is megpróbálni.
Valdés (6) – Nem egy nagy tizenegyesölő, ez most is jól látszott. (Emlékeztek a jó Walter Zengára?) A kimozdulásai továbbra is életveszélyesek, örülhetünk, hogy nem fújta be a harmadik büntit is a spori. Egyébként a gólokról értelemszerűen nem tehetett, de valahogy nem éreztem rajta a szokásos magabiztosságát.
Alvés (3) – Messinek mostanában öreganyám is adna gólpasszt, elég saccperkábé az irányába csűrni a labdát, a többit úgyis megoldja, szóval ezeket nem tudom egyenértékűnek venni a fergetegesen ostoba hibájával. (Oké, a második gyönyörű volt, de én meg igazságtalan dög vagyok.) Ilyen egyszerűen nincs, hogy fél pályán keresztül üldözöm, azután a büntetőterületre érve nekimegyek. Ha az ifiből felhozott 16 éves suhanc szopja ezt be, akkor legyintek, de egy rutinos világsztár... A tizenegyesek jogosak voltak, explicit benne van a szabályban, hogy ha a szabálytalanság kívül kezdődik, de belül fejeződik be, az büntető. A második után kapott sárgája viszont óriási hülyeség, esélye nem volt elrántani a karját, ilyen alapon rá lehetne menni az ellenfél kipontozására a közelről tudatosan kézre lövöldözött labdákkal. Ezt egy végiggondolatlan szabálynak, szabályértelmezésnek tartom.
Piqué (6,5) – Nem varrnám a nyakába az első kapott gólt. Ha lényegében tökéletes beadás érkezik, a védő nem sokat tehet, legfeljebb szabálytalanság árán akadályozhatja meg a csatárt a fejesben vagy lövésben. Ha kikockázzuk a jelenetet kiderül az is, hogy talán nem is az ő embere fejelt, abszolút rosszul osztották el egymást közt a feladatokat, valahogy mindenkinek a mögötte levőre kellett volna figyelni, amiből aztán az lett, hogy eltolódott a védekezés, Puyol felvette Keita emberét, Piquére meg kettő jutott. Volt pár szenzációs keresztlabdája az első félidőben, és a védekezésben sem láttam rossznak, egy alkalommal adtak be mellőle indokolatlanul könnyen, de egyébként elég jól állta a huszárosnak még viccből sem nevezhető rohamokat. Ami miatt mégsem vagyok vele igazán elégedett, az a ellenfél kapuja előtt mutatott szerencsétlenkedése. Legalább két alkalommal fejelhetett tisztán, a második ennél lényegesen alacsonyabb szinten is ordító ziccernek számít.
Puyol (6,5) – Valahogy soha nem került vele kapcsolatban igazán a köztudatba, mert óriási lelkedése minden egyéb skilljét elnyomja, de ő az egyik leggyorsabb top kategóriás védő volt. Mostanában lehet rajta észrevenni, hogy csak elkezdte enni az idő vasfoga őt is. Egyébként ez abszolút tipikus jelenség, hogy a korosodó játékosok az egyik pillanatról a másikra iszonyatosan lelassulnak, valószínűleg ennek a sajnálatosan gyors folyamatnak vagyunk most tanúi Puyolnál. Mint fentebb írtam, az első gólban ő is vétkesnek tűnik.
Adriano (7) – Hibátlan (szó szerint) passzjátékot, és kellemesen magabiztos produkciót nyújtott. A szünetben azt írtam fel magamnak, hogy Adriano aktív előrejátéka miatt Alvés sokkal okosabban mehet előre, nem kötelező jelleggel, hanem csak amikor látható pozitív hozadéka van a felfutásnak. Nyilván nem csak ez volt a második félidei tragikus jobb oldali védekezés oka (sokkal inkább a dekoncentráltság), de ez is tényező lehetett. Óriási pech, hogy pont most sérült meg.
Keita (6,5) – Jól játszott, különösen szeretem nála, hogy nagyon szépen lép fel a támadásokkal – apróbb probléma, hogy védekező középpályásként most nem ez volt a feladata. Talán először éreztem vele kapcsolatban, hogy a szokásos, végtelenül leegyszerűsített, de taktikailag tökéletes önmaga helyett kicsit felszabadultabb, bátrabban próbálkozik. Legjobb tudomásom szerint Johneagle készül a meccsről, illetve a sok kapott gólról képes elemzéssel, ott majd precízebb választ is kaphatunk, de nekem az volt a benyomásom, hogy bizony hiányzott Alvés mögül a biztosító Busquets.
Xavi (8) – Megvoltak a kulcspasszok, remekül mozgatta a csapatot, jól védekezett, és bónuszként vezető gólt lőtt. Ahogy már írtam, a szokásosnál egy árnyalatnyival több kockázatot vállalt talán, és ez kifejezetten jól állt neki. Egyszer-kétszer rajta is látszott azért, hogy fejben nincs ott száz százalékig, olcsón adott el labdákat.
Thiago (7) – Kapkodott. A leglelkesebb játékosunk volt, kersztbe-kasul száguldozott, mutatta magát, vállakozott, passzokat fülelt le, de elpattogtak tőle a labdák (kétszer ziccerben), pontatlanul lőtt, épp ezért picit súlytalannak tűnt. Indokolt volt a cseréje, kényes helyzetben voltunk, kellett Iniesta rutinja.
Alexis (6,5) – Érződött rajta, hogy nincs még topon, többször maradt le épphogy a kapu elé érkező labdákról. A védekezésben viszont még a szokásosnál is aktívabb volt, imádom ahogy az elvesztett labda után ered, mintha valami óriási ballépést kellene kiköszörülnie.
Cuenca (8) – Szenzációs volt a bal szélen. Én már kezdtem rá szórni a földet legutóbb, erre most tökéletesen rámcáfolt. Azok a megszerzett egy ütem előnyök, amik a különbséget jelentik a jó beadási lehetőség, illetve a kiszorított helyzet közt, most rendre megvoltak. Szinte állandóan mutatta magát, a bekkjéből könnyűszerrel csinált paprikajancsit, védekezésben perfekt. Szép munka.
Messi (234) – Szerintem most jobban játszott, mint a mesterötöse alkalmával, az „extrémumnál szerényebb” góltermés ellenére is, de ez már csak ízlés kérdése.
Mascherano (6,5) – Nem volt igazán éles, talán a 2-0-ás vezetés és a mutatott játék miatt nem számított rá, hogy neki kell beállnia, nem valmelyik ifjoncnak, így nem volt kellőképpen koncentrált. Nagyot azért nem hibázott (illetve azt javította azonnal), ha valakinél belefér egy ilyen kevéssé sikerült meccs, akkor az ő.
Tello, Iniesta - beálltak, és zsákban hozták a gólt.
