A La Masia épülete jelképpé vált az elmúlt harminc évben, érdekes azonban az is, hogy karakteresen felismerhetőek az innen kikerülő játékosok szerte a világban. A magabiztos passzjáték, a (nem ritkán) döbbenetes sebességgel lábhoz érkező labdák hibátlan kezelése, a nagyon magas szintre fejlesztett labdafedezés mind-mind jellemzői egy innen kikerülő növendéknek.
De milyen az a játékos profil, amit a Barcelona keres? Hogyan és milyen szempontok alapján választják ki a gyerekeket, mérik a teljesítményt és a fejlődést? Valóban akár még a fizikai szempontok kárára is érvényesül a „mindenek felett álló" technika? Vajon elég önmagában a tehetség, vagy győztes karakter is kell ahhoz, hogy világklasszis játékos lehessen valaki?
A poszt terjedelme okán teljes értékű válaszokat nem fog adni, de enged némi betekintést abba, hogyan gondolkodnak az utánpótlás korosztályok vezetői és edzői a klubnál.
A La Masia épülete jelképpé vált az elmúlt harminc évben, érdekes azonban az is, hogy karakteresen felismerhetőek az innen kikerülő játékosok szerte a világban. A magabiztos passzjáték, a (nem ritkán) döbbenetes sebességgel lábhoz érkező labdák hibátlan kezelése, a nagyon magas szintre fejlesztett labdafedezés mind-mind jellemzői egy innen kikerülő növendéknek.
De milyen az a játékos profil, amit a Barcelona keres? Hogyan és milyen szempontok alapján választják ki a gyerekeket, mérik a teljesítményt és a fejlődést? Valóban akár még a fizikai szempontok kárára is érvényesül a „mindenek felett álló" technika? Vajon elég önmagában a tehetség, vagy győztes karakter is kell ahhoz, hogy világklasszis játékos lehessen valaki?
A poszt terjedelme okán teljes értékű válaszokat nem fog adni, de enged némi betekintést abba, hogyan gondolkodnak az utánpótlás korosztályok vezetői és edzői a klubnál.
„Alapvető, hogy a kiválasztott gyerek legyen okos, gyors, technikás és karakteres” – mondja Albert Benaiges, korábbi Prebenjamin - Cadete edző. „Ez a négy feltétel nagyon fontos, azonban nem elengedhetetlen akkor, ha más képességekkel kompenzálható”. Guardiola esetéről például így mesél: „Ha csak ezt a négy szempontot vettük volna figyelembe, nem is kerülhetett volna hozzánk. Amikor elkezdtem együtt dolgozni vele, nagyon lassú volt és fizikálisan is gyenge, de annyira éles volt a futball gondolkodása, hogy azzal feledtette minden más hiányosságát.”
A labdarúgásban nincsenek abszolút értékek, meg kell érteni, hogy figyelembe kell venni minden tényezőt. „Amikor Puyol a klubhoz érkezett, meglehetősen szerény képességű futballista volt. Végül a személyisége lett a kulcs abban, hogy sikeres lett, a következetes és kitartó munkája hozta meg számára az elismerést. Ő a példa arra, hogy nem elég csupán a futballban mutatott képességeket figyelembe venni, nagyon fontos a gyerekek karaktere és munkamorálja is.”
„A kiválasztáskor azt is figyelembe kell vennünk, milyen poszton lehetnek képesek sikereket elérni. A kapusoknál nagyra értékeljük a magasságot, a gyorsaságot, a jó reflexeket és azt, hogy mennyire képesek világos utasításokat adni a többieknek. A védők esetében arra törekszünk, hogy agresszív személyiségek kerüljenek kiválasztásra, és jók legyenek a magas játékokban. Nagyon fontos, hogy képesek legyenek labda biztosan játszani, így néha előfordul az is, hogy az eredetileg védőnek szánt fiatal előrelép a középpályások közé. A középpályások először is legyenek technikásak és okosak, az alaptípusok Amor, Guardiola, Xavi, Iniesta és Busquets számunkra. Korábban a Barça szakemberei jobban összpontosítottak a védekező és irányító típusú karakterekre, az utóbbi időszakban nagy hangsúlyt kap a klubon belül a támadó középpályások kinevelése. A jó csatárokat a legnehezebb megtalálni. Fontos szempont a gyorsaság, de mindenekfelett a céltudatosság.”
Az egyéni képességeken túl fontos megvizsgálni a csapatban való munkavégzést is, Albert Puig beszél erről: „Minden szezon elején tartunk egy csapatértekezletet, ahol különös tekintettel vagyunk az új játékosokra. Az ideérkezők hozzá vannak szokva, hogy előző csapataiknál ők voltak a sztárok, akik meccseket döntenek el és nagyon gyakran hajlamosak egyéni akciókban keresni a sikert. Itt apránként megtanulják, hogy ez egy teljesen új szituáció számukra, az első évben rászorítjuk őket arra, hogy hagyjanak fel az egyéni megoldásokkal. Csak a következő évtől építjük fel a képességeikben rejlő lehetőségeket, és engedünk számukra egyre többet, hogy végül csapatuk erősségeivé válhassanak.”
„Az akadémiára leggyakrabban 12-13 évesen érkeznek a gyerekek, ebben a korban még alakíthatók, így ekkor tudjuk megragadni az alkalmat arra, hogy tudatosságot építsünk a jellemükbe. Ugyan már gyermekkorban kezd alakot ölteni a játékos profil, de körülbelül ebben az életkorban már biztosan láthatjuk, elég erős-e az elhatározás bennük, hogy futballisták legyenek? Végül közülük is csak azok lesznek sikeresek, akik hajlandóak a folyamatos tanulásra”.
Érdemes néhány szót ejteni a játékos figyelőkről is, akik kulcselemei a rendszernek. Ez a feladatkör az, melynek révén a klub képes volt megalapozni és meg is tartani a jelenlegi hírnevét az utánpótlásképzésben. „Azt hiszem, a lényeg mindössze annyi, hogy rengeteg időt kell a futball figyelésével tölteni. Észre kell tudni venni, és ki kell tudni emelni a többiek közül azokat, akik hasznosak lehetnek számunkra. Csak a felismerés után következhet a technikai személyzet, akik majd nagy sportolóvá nevelik a gyerekeket” – mondja Pep Boada, korábbi játékos-figyelő koordinátor. 
A klub nagyon sok befektetést fordít az utánpótlás erősítésére. Jótékonyságról persze szó nincs: drágán vásárolt kész játékosok helyett a saját nevelés valójában jelentős anyagi haszon. A törvényi szabályozás miatt azonban az angol klubok jelentős problémát okoznak, mert lehetőségük van arra, hogy már a 15-16 éves korosztályokat magukhoz hívják jelentős fizetések és aláírás pénzek felajánlásával. A Barcelona a helyzetre úgy reagált, hogy tudatosan szocializálja a fiatalokat a klubhűségre. Ez viszonylag új keletű folyamat, egyszerűen túl kellett lépni azon a romantikus elképzelésen, hogy a labdarúgásképzést a hagyományos módon kezeljék.
Laureano Ruiz a helyi utánpótlás meghatározó személyisége volt a hetvenes-nyolcvanas években. Ő a múltról, a jelenről és a jövőről beszél: „Napjainkban a gazdasági és társadalmi feltételek nagyon különböznek a néhány évtizeddel ezelőttitől, és ez nagy hatással van a futballra is. Most a gyerekek elmennek az iskolába, ahol az órákon egész nap ülnek. Aztán eljön a szünet, és mit tesznek? Akkor is csak ülnek. Az én időmben mi meg nem álltunk egy pillanatra sem, alig vártuk az alkalmat, hogy kimehessünk a szabadba és focizhassunk. Nemrég a gyerekek napi nyolc-tíz óra hosszat az utcán játszottak, most pedig otthon ülnek, és a videó játékokkal szórakoznak. Persze mindez csak a fejlett országokra igaz, van ahol még napjainkban is az utca számít a legjobb futballiskolának. Elég csak megnézni a Barcelonán belüli változásokat. A Samuel Eto’o Alapítványi foci suliból az utóbbi öt évben tizenkét kameruni játékos érkezett a klubhoz, míg az azt megelőző huszonöt évben mindössze három. Én azt gondolom, a labdarúgás jövőjét Afrikában kell keresnünk.”
Forrás: a Barcelona hivatalos magazinja - 2008. októberi szám
