Hivatalossá vált, hogy a csapat új menedzsere az argentin Gerardo „Tata” Martino lesz. Még fel sem ocsúdtunk Vilanova lemondása után, újabb hidegvizet öntöttek a nyakunkba azzal, hogy egy „ismeretlent” neveztek ki edzőnek. A többség sosem hallott róla, néhány embernek pedig maximum az rémlik, milyen unalmas szoros meccset játszott a Martino irányította Paraguay a spanyolok ellen a legutóbbi vb-n. Szerencsére a külföldi sportmédia többször is írt róla, így ezek felhasználásával próbáljuk meg bemutatni őt nektek.
Hivatalossá vált, hogy a csapat új menedzsere az argentin Gerardo „Tata” Martino lesz. Még fel sem ocsúdtunk Vilanova lemondása után, újabb hidegvizet öntöttek a nyakunkba azzal, hogy egy „ismeretlent” neveztek ki edzőnek. A többség sosem hallott róla, néhány embernek pedig maximum az rémlik, milyen unalmas szoros meccset játszott a Martino irányította Paraguay a spanyolok ellen a legutóbbi vb-n. Szerencsére a külföldi sportmédia többször is írt róla, így ezek felhasználásával próbáljuk meg bemutatni őt nektek.
Az elején gyorsan letudjuk a wiki-ízű bemutatást: az argentin Newell’s Old Boys legtöbbször pályára lépő játékosa (505 mérkőzés), 2002-ben pedig megszavazták a klub történetének valaha volt legjobb játékosának. Nem csoda, hogy imádják a Newell’s-nél, miután kinevezték edzőnek, az elsődleges cél a kiesés biztos elkerülése volt, Tata azonban bajnoki aranyig vezette a rosarioi csapatot a legutóbbi szezonban. Előtte nyert négy paraguayi bajnoki címet, és a paraguayi nemzeti tizeneggyel negyeddöntőig ment a 2010-es világbajnokságon, a 2011-es Copa Americán pedig a döntőben kapott ki Uruguaytól. 2007-ben a legjobb dél-amerikai edzőnek választották. Az ötvenéves Martino tehát nincs híján tapasztalatnak, de erre szüksége is lesz, hogy az európai labdarúgás teljesen új környezetében is bizonyítson.
A legfontosabb kérdés azonban mégiscsak az edzői hitvallása, hiszen a Barçát régóta egy karakteres proaktív, kezdeményező stílus jellemzi. A jellemzések megnyugtatóak, Bielsa tanítványaként ő is mentora felfogását vitte tovább – azt pedig tudjuk, hogy Az Őrült Guardiolára is nagy hatással volt. A támadásszervezésére jellemző, hogy amíg gyakran három-négy emberrel támadnak a csapatok, addig nála olyan is előfordul, hogy hat-hét játékos tartózkodik az ellenfél büntetőterületén belül. Értelemszerűen így megnőnek a kettő-az-egy elleni szituációk, több lesz az esély a gólszerzésre.
Védekezésben pedig hátra rendeli az egyetlen csatárán kívül az összes játékosát, így kilenc ember tömörül a saját térfelén, ezt a dupla falat pedig nehéz áttörni. A bajnokságot nyert Newell’s például csak hat gólt kapott az első tizenöt mérkőzősén.
Az animáció azt hivatott megmutatni, hogyan váltott előző csapata védekezésből támadásba, és fordítva. A kép mindenkinek ismerős lesz, egy 4-1-4-1-es felállás, védekezésben közelít az 5-4-1-hez azzal, hogy a védekező középpályás belép a védelembe, támadásban viszont egy 4-3-3-at látunk, támogató szélsővédőkkel. A Newell’s már-már katonai precizitással váltott a védekezés és a támadás között, nem igazán volt játékos, aki helyezkedési hibát vétett volna. Ebből a szempontból nem lehet nehéz dolga Martinonak, a játékosaink évek óta ezt játsszák.
Természetesen a letámadás is egy nagyon fontos taktikai elem Tatánál, labdavesztés után minél gyorsabban, és a kapuhoz minél közelebb akarja azt visszaszerezni. Több játékos is letámad egyszerre, a lassabb tempójú csapatokat és a képzetlenebb játékosokat pedig ezzel könnyű zavarba hozni. Minél gyorsabban kell pontosan passzolni, annál könnyebb hibázni. Itt a két belső középpályásnak, és a két szélső támadónak van kulcsszerepe, kiegészülve a csatárral. Minél magasabban akarják megfojtani az ellenfél játékát, ezzel egyrészt biztosítva, hogy ne indíthassanak támadást, másrészt hogy ők támadhassanak vissza, akár emberfölényes szituációkban.
Szintén a Bielsa-stílus köszön vissza abban, hogy csapatai megpróbálják a lehető leghamarabb hátulról előre juttatni a labdát, de mindezt gyors, rövid passzokkal. Martino is azt vallja, hogy a labdát birtokló ember előtt legalább hátom passzolási opciónak is lennie kell – mindhárom előre. A Newell’s-nél leggyakrabban a védekező középpályás indította be a támadásokat, akinek lehetősége volt valamelyik középpályást, vagy fellépő védőt játékba hozni.
Ami viszont aggodalomra adhat okot, hogy az intenzív letámadás és a sok mozgás nagyon nagy állóképességet igényel, a kupákat viszont csak a szezon végén osztják, szóval az erőnlétet okosan kell menedzselni. Gondolom mindenki emlékszik még Bielsa Bilbaojára, akik egész szezonban fantasztikusan játszottak, majd legvégül mindent elbuktak. Pedig az egy meglehetősen fiatal csapat volt, kérdés, hogy a mostani Barça ezt mennyire bírni szuflával. Továbbá az is megfigyelhető volt előző csapatánál, hogy ott sem volt igazán B-terv, a cserék nem taktikai jellegűek voltak, csupán a fáradtabb „alkatrészeket” újakra cserélte. És mint ahogy azt mi is megtapasztaltuk, az erősen defenzív felfogású csapatok ellen ez többször problémát jelentett.
A technikai vezetés álláspontja egyértelmű: minél inkább hű maradni a guardiolai felfogáshoz. Tapasztalatnak nincs híján, és Titonál is temperamentumosabb, azonban kérdés, hogy Európában ez mire lesz elég, vagy hogy megtalálja-e az összhangot a saját stílusa és a csapat fizikai korlátai között. Innentől csak drukkolni tudunk neki, mint ahogyan Vilanováért is tovább szorítunk.
(Jelen írás leginkább erre a blogposztra támaszkodik. A képek is onnan vannak.)
