A blog szupertitkos levlistája nem sokban különbözik egy nyilvános focifórumtól: hiába mondom rendszeresen a többieknek, hogy vegyék komolyan a dolgot végre, mégis a csöcsök és az idétlen viccek uralkodnak rajta, de néha azért ontopic is dumálunk. Most épp bizonyos játékosaink hasznosságán vitázgattunk - persze ebben sem vagyunk különbek a Deákné vásznánál, mindenki a saját, szubjektív véleményét próbálja mindenféle álobjektív indokokkal alátámasztani, és a végén senki nem győz meg senkit. Viszont melléktermékként kipottyant egy poszt.
A blog szupertitkos levlistája nem sokban különbözik egy nyilvános focifórumtól: hiába mondom rendszeresen a többieknek, hogy vegyék komolyan a dolgot végre, mégis a csöcsök és az idétlen viccek uralkodnak rajta, de néha azért ontopic is dumálunk. Most épp bizonyos játékosaink hasznosságán vitázgattunk - persze ebben sem vagyunk különbek a Deákné vásznánál, mindenki a saját, szubjektív véleményét próbálja mindenféle álobjektív indokokkal alátámasztani, és a végén senki nem győz meg senkit. Viszont melléktermékként kipottyant egy poszt.
A játékosok teljesen objektív megítélése lehetetlen, például a labda nélküli mozgás hasznossága nem mérhető, illetve épp nem régen láttuk a példát, amikor valakinek szimplán a jelenléte is mentális pluszt jelentett. Ettől függetlenül az egyre részletesebb, mindenre kiterjedő statisztikák vizsgálatával közelebb kerülhetünk az igazsághoz, hogy viszonylag tárgyilagosan ítéljük meg a játékosokat - erre következik egy többé-kevésbé komoly kisérlet.
A lista felállításához a whoscored.com pontjait használtam. A továbbiak megértéséhez néhány dolgot tudni kell az ő osztályzási rendszerükről. Sajnos pontos leírás nem érhető el, de a következőket okkal feltételezhetjük: a pályára lépő játékos 6 pontról indul, majd a regisztrált események függvényében folyamatosan kap plusz ill. mínusz pontokat, ahogy telik az idő. Olyasmire kell gondolni, hogy egy sikeres csel ér 0,1 pluszpontot, egy elkövetett szabálytalanság pedig mondjuk 0,15 levonást, stb. A mérkőzés végére minden pályára lépő játékosnak kialakítanak ilyen módon egy pontszámot, ami egy 0 és 10 közötti szám. (10-nél a dolog leáll, annál feljebb nincs. 3 alatti pontot pedig nem láttam még.)
A játékosok adott idényre vonatkozó rangsorolása az általuk elért átlagpontszám alapján történik, tehát például ha valaki két meccsen kapott osztályzatot, mondjuk van egy 7-e és egy 9-e, akkor a whoscored átlaga 8 lesz. Ezzel a rendszerrel több bajom is van. A legnagyobb, hogy nem veszi figyelembe az egyes meccseken pályán töltött perceket. Az előző példánál maradva, ha a hetes osztályzatot egy félidőnyi játékra kapta, míg a kilencest egy teljes meccsre, akkor kétszer annyi ideig játszott baromi jól, mint csak átlagosan jól - ezt valahogy díjazni kellene. Épp ezért érdemes kiszámolni a pontszámok súlyozott átlagát is: a példánkban, mivel a 9-es teljesítményt kétszer hosszabb ideig produkálta az illető, ezért azt kétszeres súllyal vesszük figyelembe, vagyis a súlyozott átlag (7+2*9)/3=8,33 lesz. Azt gondolom, a súlyozott átlag máris egy reálisabb képet ad a játékos átlagos teljesítményéről.
A másik gondom, hogy nem veszik figyelmbe azt sem, hogy az egyes meccsekhez rendelt pontszám erősen függ a pályán töltött időtől: 30 perc alatt sokkal nehezebb annyi jót cselekedni, ami elegendő egy 8-as osztályzathoz, mint egy teljes meccsen. Például, ha valaki 30 perc alatt 6,5-re játszik, az azt jelenti, hogy ennyi idő alatt 0,5 pontot gyűjtött, vagyis ha ugyanígy végigjátszotta volna a meccset, akkor az osztályzata 6+3*0,5=7,5 lett volna! Ezt a korrekciót logikusnak tűnik alkalmazni, habár nyilván lehet ellene is érvelni. Ezek alapján bevezettem - és roppant szerényen el is neveztem magamról - a vigvik-mutatót: minden játékosnak kiszámítjuk a fenti módon korrigált pontjait minden meccsre, majd azoknak vesszük a súlyozott átlagát. Visszatérve az első példánkra: ha valaki játszik egy félidőt 7-re, és egy teljes meccset 9-re, akkor annak a korrigált pontjai 6+2*1=8 ill. 9 lesznek, ezek megfelelő súlyozott átlaga pedig (8+2*9)/3=8,66, vagyis ennyi az illető vigvik-mutatója.
Heroikus munkával minden (értékelhető mennyiségű percet játszott) játékosunkra kiszámítottam mindkét fenti átlagot az összes bajnoki és BL meccsünket figyelembe véve. A következő három táblázatban ezek vannak feltűntetve, mindegyik táblázat más-más mutató szerint lett rendezve.
A whoscored átlagok szerinti rangsor
A súlyozott átlagok szerinti rangsor
A vigvik-mutatók szerinti rangsor
A táblázatokból kitűnik, hogy a whoscored átlag - a fentiek fényében teljesen érthető módon - a sokszor csereként pályára lépő, vagy sokszor lecserélt játékosokat indokolatlanul lehúzza. Sajnos az eredmények azt is mutatják, hogy a vigvik-mutató meg már túlkompenzál kicsit, én sem gondolom, hogy Tello jobb lenne Iniestánál. Az ok az lehet, hogy a cserejátékos a kapott 20-30 percben sokkal intenzívebb, mint amennyire egy teljes meccsen képes lenne. (Persze vannak hátráltató tényezők is, például, hogy gyakran már döglött csapatba kell beszállni.) A vigvik-mutató másik hibája, hogy például Fabregas a Mallorca ellen 65 perc alatt összeszedte a maximális 10 pontot, és ezt a vigvik-mutató felkompenzálta neki 13,85 pontra... Utóbbi jelenség azért túl nagy anomáliákat nem okozott, talán ez volt az egyetlen példa, ahol valaki 10 feletti pontot gyűjtött a kompenzáció után.
További fejlesztés lehetne még az ellenfél erejének figyelembe vétele, de egyrészt az igazán orbitális munka lenne, hogy minden csapatnál kigyűjtsünk valami objektív mutatót (van ilyen egyáltalán?), másrészt nagy kérdés, hogy mi lenne a logikus kompenzálási faktor egy idegenbeli BL meccs, és egy hazai bajonki között.
A következtetések levonását meghagyom a kommenteknek, az mindenesetre sajnos nem meglepő, hogy a Masche-Puyol-Piqué trió lényegében a sereghajtó...
